Dakar 18 teszt

Rengeteg versenyzőt hajt a kaland és a kihívás a Dakar során, ahol a kemény terep csupán az egyetlen nehézséget jelenti. Nem könnyű navigálni a végtelennek tűnő sivatagban, ahol a futóhomok könnyen elnyelheti a gépeket, de a mocsárban is egykettőre elakadhat az emberfia. Ha a Bigmoon Entertainment játékára beruházol, nem úgy fogsz szórakozni, mint más versenyjátéknál. Bőven megelégszel azzal, ha helyesen értelmezed a térképet, és megtalálod a helyes utat. És akkor hol van még a győzelem? A Dakar 18-ban már az örömmel tölt el, ha nem akadsz el, nem romlik el semmi, és teljesíted a speciális szakaszokat.

Tizenhárom év után kaptunk újabb Dakar-játékot, amely az idei verseny teljes licencével rendelkezik, így minden géposztály és fontosabb pilóta helyet kapott benne. A résztvevőknek 14 bitang kemény szakaszt és több mint 9 ezer kilométert kell megtenni a Peruból Argentínába tartó próbatétel alatt.  A portugál fejlesztők korábban több WRC-játékba segítettek be, ám a Dakar 18 az első igazán nagy dobásuk, és rögtön magasra helyezték a mércét. Ehhez a technikai sporthoz leginkább a nyitott világ áll a legközelebb, a srácok pedig elképesztő műgonddal modellezték le a dél-amerikai környezetet. Ami viszont a legjobb, hogy a játékban tényleg átjön az a kiszolgáltatottság, ami a valódi versenyzők idegeit is próbára teszi. A Dakar 18-hoz nem gyors reflexek, hanem átlagon felüli kitartás szükséges. Kár, hogy a sok apró hiányosság rányomja a bélyegét az összképre. 

Szóval a kényelmes, arcade-szintű terepraliról le kell mondanod, hiszen még a legkönnyebb nehézségi szinten is 50-60 percbe telik, mire egyetlen Special Stage-et teljesítünk, és akkor még nem is ezek a leghosszabb szakaszok, vannak olyanok is, melyek akár 900 kilométeresek. Az már több óra lehet. Oké, nem muszáj egyben letolni: ha kilépünk, legközelebb a legutolsó waypointnál találjuk magunkat.

A Dakar 18-ba tehát kellő türelemmel és bebiztosított szabadidővel érdemes belefogni. Az Adventure néven futó karriermód kezdetén először ki kell választanunk a preferált géposztályt: autók, kamionok, quadok, motorkerékpárok és SXS négykerekes szöcskék is helyet kaptak a programban. Kapunk egy rövid oktatómódot, majd irány a mélyvíz! Fontos tudni, hogy ha olyan osztályt választunk, ahol nincs navigátor, sokkal nehezebb dolgod lesz, hiszen nem tudsz az út egyenetlenségeire figyelni, a szemed folyton az itinerre tapad.

A zárt kabinokban a navigátor tanácsain áll vagy bukik a siker. Egy szakasz során akár 40-60 ellenőrzőponton kell áthaladni, ami igen kemény kihívás, hiszen a terepen nem virítanak neonfényű nyilak, mint más alkotásokban. Újonc nehézségen ugyan van egy 360 fokos iránytű a képernyő tetején, amely mutatja a következő waypoint helyzetét, de ettől még könnyű elveszni, főleg, hogy az nem mindig jelzi a következő célt. Idővel egyre kevesebbet nézzük az itinert és az iránytűt, és egyre gyakrabban hagyatkozunk a társunk szavaira. Járművünk beállításaiba nem szólhatunk bele, bíznunk kell a csapatunk szakértelmében - persze ez attól még hatalmas öngól a fejlesztők részéről.

A pályák viszont tényleg óriásiak, nem nagyon voltak még ilyen méretek a műfajban. A sivatag mellett sziklás, dimbes-dombos szakaszokon, zöld erdők között zajlanak a versenyek, ahol szó szerint bárhova mehetünk, rosszabb esetben totál elveszve. Emellett folyamatosan figyelnünk kell a járművünk állapotára, a sziklákkal, fákkal való apró koccanások, a túl erőteljes irányváltások alattomosan amortizálják a gépet, szép lassan felmondhatja a szolgálatot a hűtő. Vagy csak simán beleragadhatunk a sárba.

Szerencsére minden javítható! Nem kevés időt felemésztve megpróbálkozhatunk mi magunk helyrehozni a galibát az úgynevezett Dakar-pontokat beáldozva. Ezeket a jó teljesítményért és az ellenőrzőpontokon való áthaladásért kapjuk, de sportszerű megmozdulásokért is jár, például más, bajba jutott járművek vonóhoroggal való kiszabadításáért. Nem árt tudni, hogy könnyebb nehézségen sem olcsó az autónk vagy motorunk javítása, de keményebb szinteken már nem nagyon lehet hibázni. A járműből kiszállva, külső nézetben megpróbálhatjuk kiásni a fennakadt négykerekűt. Ember legyen a talpán, aki a maratoni hosszúságú szakaszokon minimális hibarátával tud végigmenni. Ha minden kötél szakad, a legutolsó checkpointot vissza lehet tölteni, de ezért súlyos másodperceket kapunk büntetésként.

Ha pedig már nem nyomja a vállunkat a versenyzés terhe, akkor visszatérhetünk felfedezni a már teljesített szakaszokat, a kincskereső módban gyűjthető extrák (pánsípok, koktélok, szobrok, Nazca-vonalak) után kutathatunk. Jópofa adalék, de azért nem tolja ki a játék szavatosságát. Akkor inkább az online multi, amelyben egyszerre hatan zúzhatunk egyszerre, de találunk osztott képernyős módot is.

A különböző géposztályokat más és más módon kell vezetni, a belerázódáshoz is kell némi idő. Nem mondhatni, hogy a könnyű és fürge gépeket könnyebb irányítani, mint a nagy és súlyos Kamazokat és társaikat, igaz, utóbbiaknál még időben lehet korrigálni. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya. A fizika ennek ellenére érdekes megmozdulásokat produkál, olyan kicsúszásokat tapasztaltam még alacsony sebességnél is, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Az alapértelmezett külső kameranézetben kamionunk gyakran kitakarja az utat, ezért a jobb analóg karral mindig korrigálnunk kell a nézetet.

Valamikor már azért is megszenvedtem, hogy egyenesben tudjam tartani a gépet, pedig a terep minősége ezt nem indokolta. Az irányítás billentyűzettel szinte kivitelezhetetlen, ezért mindenképp egy gamepad vagy jobb esetben egy kormány ajánlott a játékhoz. Egy pillanatnyi kihagyást is megtorol a játék, és mindezt tetézi még a túl szigorú törési rendszer. Pár perc alatt szépen le lehet bontani a járművünket, így esélyünk sem lesz teljesíteni az adott szakaszt. A nagy ugratások bődületesen eszik a lengéscsillapítást, így egy idő után inkább kikerültem a nagyobb dűnéket, hogy ne fogyjanak el a táv felénél a Dakar-pontjaim.  

Az Unreal Engine 4-gyel hajtott látványban nincs semmi különleges, elfogadhatónak mondható annak tudatában, hogy bitang nagy területet mozgat meg. Közelebbről nézve már láthatóak a spórolás nyomai, a gyér textúrák és pilótáink darabos animációi, ám a járművek modelljeivel abszolút nincs baj. Ahogy azzal sem, ahogy a szél mozgatja a fák lombját és a cserjéket, a napfény megcsillan a szélvédőnkön vagy beteríti a sár, és ezek bizony rengeteget segítenek a beleélésen. A sebességgel sem volt gondom, Epic részletességen is simán megvolt a stabil 60 fps.

A műfajban elfoglalt helyén kezelve a Dakar 18 igenis egy remek játék, de látszik rajta, hogy a fejlesztő lehetőségei szűkösek. A fizika és az irányítás megtréfálhatja a legelszántabb játékosokat is, ráadásul mivel rétegcímről van szó, sokak gyomrát megfekszi majd a monoton játékmenet. Egy-egy szakasz közben simán elfáradhatunk, hiszen figyelni kell, nehogy elnézzünk valamit. Ha beleölünk jó pár órát, hogy kitanuljuk a Dakar 18 sava-borsát, minimum elvárható, hogy a játék ne rontsa a helyzetünket félkész elemekkel. Pedig fogja, erre fel kell készülni, de a Bigmoon ontja magából a javításokat, így talán a durva éleket is sikerül lecsiszolni. Ha máskor nem, majd a következő részben.

A Dakar 18 PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg. Mi számítógépen vettük górcső alá - a tesztkonfiguráció: Intel Core i5-3570K (4 GHz), 16 GB RAM, GeForce GTX 1060 (6 GB).