DiRT Rally 2.0 teszt

Közeledik az utolsó kanyar, egy rossz mozdulaton vagy egy tizedmásodperces csúszáson múlik a dobogós helyezés. A sérült, meglazult ködlámpák úgy vágnak utat az éjszakában, ahogy a megfáradt, kopott abroncsok az agyagos sóderen. Mondandójával végezve, a navigátor már csak a fogait szorítja, feszülten kapaszkodik a rázkódó bukókeretbe. De a kátyú alattomos, a szélsebesen száguldó Subaru megremeg, a fényszórók pedig egy rövidke másodpercre teljesen kialszanak. Beüt a pánik, az autó felfut a töltésre és morbid eleganciával száll a fenyvesek közé. A pályán már csak egy hosszú féknyom emlékeztet a ripityára tört versenygépre.

Tudtam, hogy egy remek játékkal van dolgom, amikor felocsúdtam az előbb leírt, rémálmaimba illő baleset után. Már az első DiRT Rally során megtanultam, hogy a Codemasters versenyszimulátora nem kegyelmez a Need for Speeden nevelkedett adrenalinhajhászoknak, de a ralijáték folytatása ismét rádöbbentett, hogy milyen félelmetes tud lenni, ha nincs alattunk a blokkolásgátló, vagy a menetstabilizáló képzeletbeli védőhálója. A DiRT Rally 2.0 kegyetlen, talán az elődjénél is kegyetlenebb, a számozott DiRT-sorozathoz pedig szinte nem is hasonlítható. Ebből adódóan viszont hatalmas sikerélménnyel ajándékozza meg azokat, akik kellő kitartással oktalan amatőrökből precíz, hidegfejű profikká válnak.

A viszonyítási alap kedvéért érdemes lehet megemlítenem: habár nagyon kedvelem a könnyedebb, casual versenyjátékokat, a komolyabb szimulátorok mindig is távol álltak tőlem. Nem is vagyok különösebben tehetséges ezen a téren, így már a Forza Motorsport félszimulátorain is gyakran elvéreztem. Ezért is ennyire karakteridegen számomra az, hogy a DiRT-sorozat után a hardcore irányába átbillenő DiRT Rally, most pedig a DiRT Rally 2.0 is könnyedén magával ragadott. Normál nehézségi fokozaton kezdetben egy 7-8 perces futam után általában bő egyperces lemaradással értem célba (már ha célba értem egyáltalán), ezzel megszerezve a nem túl elegáns huszonvalahányadik helyezést. Aztán elmélyültem egy kicsit a beállítások közt.

A DiRT Rally 2.0 segédletei és irányítási beállításai példaértékűek lehetnének nem csak az összes raliszimulátor, de bármely versenyjáték számára. Véget nem érő menükben sorakoznak a különböző csúszkák és kapcsolók – legtöbbjükkel a vezetési modellt és az ahhoz járó segédeszközöket állítgathatjuk, némelyikük pedig az időmérők, vagy az ellenfelek szigorúságát vezérlik. Az ABS-hez, ESP-hez, vagy a többi hárombetűs csodához rendelt beállítások itt nem bináris lehetőségek – mindent a saját szájízünkhöz igazíthatunk a 0 és 100 között mozgó mércék segítségével. Még azt is bekalibrálhatjuk, hogy hűséges navigátorunk milyen korán figyelmeztessen minket az érkező kanyarokról. Oké, utóbbit tudta az első DiRT Rally is, de még mindig ámulatba ejtett, hogy mennyire frankó ez a sok, látszólag elhanyagolható fícsör.

A következő sárdagasztást tehát könnyű fokozaton, néhány kisegítő opcióval intéztem, ez pedig egyből meg is hozta a gyümölcsét. Pár verseny után viszont azon kaptam magam, hogy rendszeresen a dobogó csúcsán végzem, miközben a járgányom néha visszahúz az izgalmasabb kanyaroknál. Fokozatosan dobáltam hát el a korábban felvett mankóimat, a hosszú bajnokság végére pedig már ismét a kezdeti beállításokkal száguldoztam, ezúttal már az élmezőnyben, ráadásul még az online versenyeken is egész kompetensnek éreztem magam. A bő lére eresztett beszámolóm lényege tehát az, hogy a DiRT Rally 2.0 türelmet és kitartást igényel. Piszkosul nehéz tud lenni, nem kegyelmez akkor sem, ha hibázunk, de minden eszközt megad arra, hogy a saját tudásunkhoz megfelelően lőjük be a beállításokat. Ha pedig megválunk a mankóktól, akkor a játék már nem lesz előzékenyebb, egyszerűen csak mi leszünk ügyesebbek.

A raliversenyek igazi szerelmesei és a gyakorlott sofőrök viszont már a kezdetektől imádni fogják a Codemasters legújabb üdvöskéjét, ez nem is kérdés. A DiRT Rally 2.0 ugyanis messze a generáció legjobb off-road vezetési élményét nyújtja. Persze, az első DiRT Rally és a DiRT 4 is nagyszerű játékok voltak, és a WRC-széria is hozza többnyire a papírformát, de egyik program sem szimulálja olyan valósághűn a tonnás fenevadak fizikai tulajdonságait, mint a 2019-es befutó. A britek ismét a jól bevált EGO Engine aktuális változatára építkeztek, kissé átgyúrták az alapvető vezetési modellt, majd az egészet nyakon öntötték egy halom időjárási és környezeti hatással. És ez bizony nem csak azt jelenti, hogy a nedves talajon csúszik a gumi – az út változó állapota miatt néha ég és föld a különbség, ha egy adott szakaszon különböző időpontokban járunk.

A mélyebb pocsolyák veszélyes akadályok lehetnek, hiszen a víz ellenállása nagyobb sebességnél megránthatja a lecsupaszított, könnyebb verdákat. A Rallycross-futamokon pedig, ahol valós időben versengünk ellenfeleinkkel, az előttünk felvert por szinte teljesen elfedheti látóterünket. Ami viszont teljesen magával ragadott, az a keréknyomok fizikája. Ha egy versenynapon ugyanis lehull az eső, az összes induló otthagyja a nyomát a sárban. Ez a sár azonban megszárad ugyebár, amint kisüt a nap, a talajba vésett árkok megkeményednek, az út pedig hepehupás lesz. Ha tehát az előttünk lévők mély vájatokat hagytak a pályán, akkor számíthatunk rá, hogy borzasztóan lélekrázó élményben lesz részünk. Láttunk már hasonlót máshol is, de a DiRT Rally 2.0 úgy kezeli az elhasznált pálya (és abroncsok) kérdését, hogy nem esik át a ló túloldalára, abszolút hiteles marad.

Kellemes meglepetésként ért, hogy a látvány mennyire pazar az egyre csak őszülő sztenderd PlayStation 4-en is. Egy hagyományos Slim konzolon teszteltem a játékot és több tíz óra után sem találkoztam észrevehető lassulással, mindvégig deréken tartotta a 60 fps-t. Rövid ideig volt lehetőségem megnézni a PC-verzió ultra grafikáját is, és habár itt már nyilvánvalóan markánsabb a minőségbéli ugrás, mégsem mondhatnám, hogy a konzolos porttal rosszul járnánk. A Codemasters csapata különös figyelmet fektetett arra, hogy az új fény- és időjárási látványeffektek minden platformon nagyot üssenek. Persze az összkép így sem teljesen makulátlan, a pálya szélén lézengő közönség tagjai, mint a legtöbb autós játékban, itt is borzasztóan élettelenek, de ennyit simán hajlandó vagyok elengedni, ha közben a környezet bevilágítása ilyen csodásan fest.

És ha már a környezetnél tartunk: igazi világ körüli útra indulhatunk, hiszen már az alapjátékban is izgalmas pályaszakaszokkal vár minket Lengyelország, Spanyolország, Ausztrália, Új-Zéland, Argentína és az USA is, nem beszélve a FIA World Rallycross nyolc hivatalos helyszínéről. Bizony, a DiRT Rally 2.0 is megszerezte a világ legnagyobb Rallycross-bajnokságának hivatalos licencét, így a hagyományos időmérők mellett a fej-fej melletti körversenyek is teljesen valósághűek lettek. Összesen egyébként 16 kategóriában tehetjük próbára magunkat, és a több mint 50 kipróbálható járművet. A ralitörténelem minden korszakát átszelhetjük, a 60-as évektől a napjainkig. Csak rajtunk áll, hogy a 67-es Lancia Fulviával, vagy a legújabb csillogó Porschéval gurulunk be a rajtrácshoz.

Karrierünket célszerű egy szerényebb kocsival kezdeni, hiszen az alacsonyabb végsebességű járgányokat könnyebb megzabolázni – arról nem is beszélve, hogy kezdetben nem leszünk túlzottan eleresztve anyagilag sem. A versenytípusokat ezúttal két főbb menüpontban találhatjuk. A Freeplay alatt találhatjuk a történelmi versenyeket és a FIA World Rallycross bajnokságot, valamint itt indíthatunk személyre szabott futamokat, többjátékos versenyeket, vagy időmérőket. Ennél azonban egy fokkal érdekesebb a My Team menüpontja, ahol a hagyományos bajnokságokat, illetve a napi, heti és havi kihívásokat találjuk online és offline formában is.

Nem meglepő, hogy a menü legnagyobb szeletével ilyen központi helyet kaptak az időszakos kihívások. A Codemasters ugyanis hosszú távra tervez, ezekkel a folyamatosan megújuló eseményekkel igyekszik frissen tartani a játékot. Ugyanígy érkeznek majd az újabb járgányok és helyszínek is külön DLC formájában – az első szezonban például Monte Carlóban, Svédországban és a németeknél is megfordulhatunk majd. Persze még a levegőben lóg az, hogy a mennyire válik majd be ez a DLC-szezonos megoldás. Szerencsére az alapjáték is van annyira tartalmas, hogy ha nem szeretnénk ismét kinyitni a pénztárcánkat, akkor nem leszünk feltétlenül rákényszerülve a továbbiakban sem.

Ha szerettétek a 2015-ös DiRT Rallyt, akkor a 2.0 sem fog csalódást okozni. Nem hiába, a Codemasters nagyon robusztus alapokat fektetett le, azóta pedig volt ideje minél tökéletesebbre csiszolni a részleteket. Persze a meredek tanulási görbe nem lesz mindenki kenyere, aki egy víg, casual ralijátékot keres, annak inkább a DiRT 4 Gamer-opcióját tudom ajánlani. Ha viszont nem féltek komolyabb vizekre evezni, akkor kétlem, hogy a közeljövőben találnátok jobbat a DiRT Rally 2.0-nál.

A DiRT Rally 2.0 PC-n, PlayStation 4-en és Xbox One-on jelent meg. Mi standard PS4-en teszteltük.

Kapcsolódó cikk

• Húsz cím, amivel játszanod kell 2019-ben