Miután a Team 17 két The Escapists-játékon keresztül is támogatta kiadóként a Mouldy Toof Studiost, fejlesztőként saját kezébe vette az univerzumot, hogy új vizekre evezzen. Szó szerint. Magunk mögött hagyjuk a börtönöket, hogy egy távoli szigetvilágban váljunk hajótörötté. A feladat ezúttal is a szabadulás elérése, ám ezúttal jóval nagyobb szabadságot kapunk a barkácsolás terén, és néhány majom is a segítségünkre lesz. Cserébe néhány morcos cellatársnál és agresszív smasszernél nagyobb veszély fenyeget minket.
A The Survivalistsben a balsors és az óceán hullámai egy trópusi sziget partjaira sodorják tutajunk roncsait. Ha már volt dolgod legalább egy túlélőjátékkal, akkor pontosan tudod, mi következik most: nekiállunk nyersanyagokat gyűjteni, azokból kezdetben egyszerűbb, majd összetettebb eszközöket gyártunk, bázist építünk, felfedezzük a környéket, plusz igyekszünk nem áldozatává válni a számtalan helyi veszélynek.
A cél a kezdettől fogva egyértelmű, ebben a játék rokon a The Escapistsszel. Kiutat kell találnunk a szigetvilágból: ehhez nem elég holmi tutajocska, ami épphogy elvisz minket egy szomszédos szigetig, annál biztosabb megoldásra van szükségünk. Ezt elérni nem könnyű, segítségünkre van azonban a játék legegyedibb vonása: a szigeteken található majmokat meg tudjuk tanítani különböző feladatok elvégzésére.
Oda azonban előbb el kell jutnunk. Noha a játék kezdetekor megkapunk minden infót az alapvető játékelemek elsajátításához, a túlélősdi mégis lassan indul be. Figuránknak például roppant korlátozott az eszköztára: annyi holmit hordhatunk csak magunknál, amit a képernyő alján található sávban látunk. Hátizsákunk nincs, legfeljebb ládákat cipelhetünk magunkkal, de akkor védtelenek leszünk, hiszen tele van a kezünk. Az elején (meg néha később is) megszenvedhetünk az eszközmenedzsmenttel.
Ennek az oka, hogy a játék nagyban épít majomszolgáink hadának létezésére, ami a kezdetekben értelemszerűen hiányzik. Ha veszünk egy skálát, aminek egyik végén a Don’t Starve Together, a másikon pedig a Factorio áll, akkor a The Survivalists valahol középen helyezkedik el – a játékélmény mindenképp több emberre van kitalálva. De még ha barátokkal együtt is játszunk, akkor is elkerülhetetlen a majmok jelentette automatizálás kiaknázása.
Egyedül csinálni a dolgokat rendkívül unalmas, ezt még maga a karakter is meg fogja jegyezni időnként. Kezdetben persze nincs más választásunk. Ahogy az a hasonló játékokban lenni szokott, minél többet barkácsolunk, annál több dologhoz férünk hozzá – amint egy tervrajzot teljesítünk, újabbak nyílnak fel előttünk. Így jobb eszközökhöz, bónuszokat adó ágyakhoz, erősebb falakhoz és csapdákhoz férünk majd hozzá. Igaz, ezt sokszor azon az áron, hogy teljesen felesleges holmikat is legyártunk, máskülönben nem nyílnak meg az a mögé zárt tervrajzok – ez az elején lehet problémás, amíg szűkösek a forrásaink. Az igazi buli azonban akkor indul be, amikor végre elkezdhetjük kiszervezni a melókat.
A majmok nagyjából bármit el tudnak végezni, amit mi is, és hamar meg fogod tapasztalni, hogy nélkülük csak nagyon lassan boldogulnál. A majmokat a szigeteken és a kazamatákban találhatod meg, és ha kiszabadítod őket ketrecükből, örök hűséget fogadnak neked. Innentől kezdve mindenre megtaníthatod őket, csak a megfelelő eszközt kell a kezükbe adnod. Megteheted például azt, hogy az egyiket egy csákánnyal elküldöd bányászni, egy másikat pedig megbízol a kinyert kavicsok ládába hordásával. A ládákból aztán a barkácsasztalokra pakoltathatod a nyersanyagot egy harmadikkal, ahol a multifunkciós szerszámmal felszerelt negyedik alig várja, hogy végre összeácsolja a kiválasztott eszközt. Egészen komoly láncolatokat tudunk létrehozni.
Kis barátaink folyamatosan fejlődnek munkavégzés közben. Rajtunk áll, hogy egyetlen feladatban fejlesztjük-e tökélyre a tudásukat, vagy inkább rotáljuk őket a munkák között, hogy mindenben jók legyenek. Ami még ennél is jobb, hogy harcra is foghatóak: csak adj egy bunkót a kezükbe, és rátámadnak mindenre, ami ellenséges. Mivel a szigeteket orkoktól és elátkozott csontvázharcosoktól kezdve mindenféle rusnyaság lakja, így egy makisereg nagyon hasznos tud lenni. Még ha a harc közben ki is ütik őket, csak egy kis időre van szükségük, hogy újra talpra álljanak.
Ez szerencsére ránk is igaz. A The Survivalists nagyon megbocsátó a halállal kapcsolatban. Ha egy ellenség kilapítana minket, az ágyunkban újra magunkhoz térünk, mindenféle büntetés nélkül, csak a felszerelésünket hagytuk hátra. Az elejtett holmik nem tűnnek el, úgyhogy ha nagyon nem látunk más megoldást, akár azt is tehetjük, hogy addig futkosunk vissza halálunk helyszínére, amíg minden otthagyott cuccot vissza nem szerzünk. Ha pedig ismét az ork nyilának hegyesebb végével találkoznánk útközben, szimplán újrapróbálkozunk.
A harc abszolút nem bonyolult, abba is hamar beletanulhatunk. Támadásra bármit használhatunk, amit nyersanyag-kinyerésre is, védekezni pedig bukfencezéssel tudunk. Az ellenséges lények támadásait csak ki kell ismernünk, utána az elugrásokat és a visszatámadásokat kombinálva a legtöbb fajtával végezni is tudunk. Némelyik ugyan trükkösebb a többinél, de komoly fejtörést egyik sem fog okozni. Probléma inkább csak az elején adódik, amíg szokjuk a harcrendszert, vagy amikor nagyon sokan gyűlnek ránk egyszerre. Érdemes észben tartanunk, hogy majmainkat nehezen tudjuk fegyverrel felszerelni, miközben ütlegel minket az ellen – ha őket is bunyóra fognánk, gondolkodjunk előre.
Harcra bőven lesz lehetőségünk a The Survivalists szigetein. Nemcsak hogy a legtöbb nem lakatlan, de rengeteg kazamatát is találunk rajtuk, amik tömve vannak a legkülönfélébb lényekkel. A földalatti teremrendszereket határozottan szeretnénk kifosztani: értékes holmikat és majmokat szerezhetünk belőlük. Ugyanakkor nem minden oldható fel küzdelem árán. Egyes kazamatákban vagy templomokban fejtörők fogadnak, amelyeket barátok vagy a betanított majmok segítségével oldhatunk meg.
A The Survivalists egyébként is bátorítja a felfedezést. Számtalan procedurálisan generált szigetet bejárhatunk, a part pedig általában tele van palackokkal, amelyek kincses térképeket tartalmaznak. Ha megtaláljuk a térképen jelölt területeket, használati tárgyakat vagy eladható holmikat találhatunk. Palackokat tényleg dögivel lelünk, a világ minden újrarendeződésével előkerülnek, és gyakran olyan helyre mutatnak, amit már felfedeztünk. Ez mondjuk az értéküket eléggé kikezdi – a kincsvadászat idővel nem lesz akkora izgalom.
A játék sokat örökölt a The Escapiststől a pixel art látvány terén. A világ színes, élénk és élő, szinte mindig egyértelmű, hogy mit látunk és hogy az használható-e bármire. A gond a procedurálisan generált szigetek és az izometrikus nézet találkozásából adódik: időnként képes olyan földrajzi formákat alkotni, amelyeket nem látunk be rendesen, a fák és a sziklák simán kitakarhatnak előlünk valami fontosat, míg egy nagyobb sziklafal elrejtheti, hogy mögötte történetesen egy járat fut. Ezek azonban ritkán előforduló problémák.
A zenéje általában nyugis, és mivel az egész játék, mondhatni, nehézségek híján van, így kiváló relaxációs tevékenységnek. Hiányt semmiben nem fogunk szenvedni, mivel a természetben található nyersanyagok idővel újratermelődnek, ezért még akár a kezdőbázisunkat sem kell elhagynunk, ha nem akarjuk – bár újabb majombarátokért egyre messzebb és messzebb kell mennünk. Nem állítom, hogy a The Survivalistsben nincs kihívás, de nem fogunk különösképp megizzadni játék közben, és abszolút rajtunk áll, hogy milyen megközelítéssel élünk túl a szigeten. Ha akarjuk, beleköthetünk minden környéken barangolóba a harc izgalmáért, de akár elüldögélhetünk a táborban is, míg betanított majmaink olajozott gépezetként szépen végzik a kijelölt dolgukat.
A Team 17 egy igazi „nem hajt a tatár” jellegű élményt rakott le ezúttal az asztalra. Tökéletes arra, hogy akár egyedül, akár barátokkal együtt bármikor leüljünk elé – sőt, még azt is megtehetjük, hogy a single player módban gyűjtött holmink egy részét átvigyük magunkkal multiplayerbe egy speciális láda segítségével. A célt és az állásunkat lehetetlen szem elől téveszteni, a tévedéseinknek végzetes következménye sosincs. Végigrohanhattok rajta, vagy komótosan felfedezhettek minden zegzugot. A cím ellenére túl nagy hangsúlyt nem fektet a játék a túlélésre, így az egész akár egy trópusi nyaralásnak is beillene.
A The Survivalists PC-n, Xbox One-on, PlayStation 4-en és Nintendo Switchen jelent meg. A teszt PC-n készült.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.