Xbox Series X teszt

Az idei konzolgeneráció-váltás sok szempontból is rendhagyó. 2020-ban nem láttunk boltokban kígyózó embereket, ahogy türelmetlenül várják, hogy éjfélt üssön az óra, és átvehessék régóta várt konzoljukat. Nem nézhettünk hatalmas tömegek előtt megrendezett gép- és játékbemutatókat – mindenki otthon, a monitor, a telefon vagy a tévé előtt ülve izgulhatta végig a Microsoft és a Sony előre felvett showját. Jelenleg minkét új generációs masinához nehéz hozzájutni, sőt még az előrendelők egy része sem kapta meg a gépét.

A Microsoft oldalán talán picit jobb a helyzet, mint a PS5 esetében, de még így is kifejezetten szerencsésnek éreztem magam, hogy az októberi előrendelés ellenére a megjelenés napján megkaptam az Xbox Series X-emet. A redmondiak egy kifejezetten igényes csomagolással látták el új generációs gépüket: a dobozt felnyitva az Apple vagy a Samsung mobiljaihoz hasonlóan azonnal a fő attrakcióval találjuk szembe magunkat. Az aranyos „Power your dreams” szalagot eltávolítva rögtön megbizonyosodhatunk arról, hogy jóval nehezebb lett a Series X, mint bármelyik előző generációs öccse, méreteit tekintve azonban kisebb, mint amire a promóciós videók alapján számítottam.

Az első bemutatókat látva tolakodónak és robusztusnak tűnt az új Xbox, a nappaliban elhelyezve azonban már kifejezetten visszafogottnak nevezném. Könnyen belesimul a környezetbe, bár állítva használva így is lesznek majd olyan nálunk megforduló vendégek, akik megkérdezik, mi az a hatalmas doboz a szekrényen. Kissé meglepő módon a fekete, matt felületű műanyagborítás kifejezetten vonzza az ujjlenyomatokat és port, így érdemes néha áttörölgetni a gépet, ha meg akarjuk őrizni az eredeti pompáját.

Az Xbox Series-gépek kontrollerei nem estek át akkora átalakításon, mint a PS5 esetében, de azért történtek itt-ott apró finomítások. Az ütközők és a ravaszok matt borítást kaptak, valamint a nyomkodásuk is masszívabb élményt ad, így ügyesen elkerülték azt az olcsó hatást, amit az előző generációs kontrollerek nyújtottak. Szintén a prémiumérzetet segíti elő, hogy bordázott felületet kapott az irányító markolata, ami az izzadós tenyerű játékosoknak jelenthet nagy előnyt. Én egy picit talán már túl durvának és érdesnek találtam, a DualShock 4 finomabb felületét jobban preferálom.

Emellett elcsenték a Sonynál az előző generációban bevezetett Share-gombot, ami kitűnő döntés volt. Immár Xboxon is kényelmesen, egyetlen gombnyomásra lehet screenshotokat vagy videókat lőni, nem kell a menüben kotorászni ehhez. A D-pad ebben a generációban is átalakult, kényelmesebb lett a használata, igaz, a kattogó hangjával továbbra sem vagyok kibékülve. Kissé nevetséges, hogy éjszaka játszva simán fel lehet valakit ébreszteni a hangos gombok miatt.

A konzolt elsőre elindítva egy kissé hosszadalmas, frissítésekkel teli beállítófelületen kell átrágni magunkat, melyhez szerencsére az okostelefonunkat is igénybe vehetjük – ez mindenképpen kényelmesebbé teszi a folyamatot. Az Xbox-menübe lépve túl sok változást első ránézésre nem tapasztalunk, ugyanis a Microsoft nem készült új felülettel a Series-masinákhoz. Használatba véve azonban rögtön szembesülünk azzal, hogy szinte tökéletesre optimalizálták a rendszert. Még a One X esetében is gyakran lehetett találkozni sokat töltögető menüpontokkal, szaggatásokkal, Xbox Series X-en azonban még a Store is tükörsimán működik. Bár talán sokan örültek volna egy új, next-gen kezelőfelületnek (köztük én is), a legfontosabb elvárás, a kezelhetőség és a reszponzivitás így is teljesült.

Térjünk át azonban a legfontosabbra, a játékokra és azok teljesítményére! Nem fogok untatni senkit száraz technikai adatokkal, ugyanis ezeket, aki akarta, már úgyis átböngészte az utóbbi hónapokban. Az Xbox Series X bivalyerős gép, ami az Xbox One-nal ellentétben bőven ráver teljesítmény terén az előző generációs konzolokra. A Microsoft megoldásának hála a játékokból, mindig az elérhető legjobb verziót tölti le a rendszer, így emiatt nem is kell aggódnia a felhasználónak.

Jómagam egy Xbox One S és egy alap PS4 társaságában töltöttem az előző generációt, így kimaradtam mid-gen gépek áldásos hatásaiból. Emiatt azonban még az olyan új generációs frissítés nélküli címek, mint a DOOM Eternal is szájtátásra késztettek. A 900p-1080p árnyékából kilépve valami elképesztő látványt nyújt még a sub-4K is, hát még a teljes felbontásban pompázó címek. Igen, még mindig vannak olyan játékok, amelyek a next-gen frissítésekkel együtt sem futnak natív 4K-ban 60 fps-sel, de ha nem a Digital Foundry vagy más csatornák összehasonlító videóit bújjuk, hanem a tévé előtt ülve játszunk, akkor nem fog komolyabb csalódás érni – főleg, ha az alapkonzolokról váltottunk a Series X-re.

Ahogy azt vártuk, sokat a dob játékélményen az SSD, amely a töltési időket faragja le számottevően. Egy-egy cím esetében, mint a Gears 5 ez alig pár másodpercet jelent, máskor azonban igazi game changer az új tárhely. A Forza Horizon 4 például Xbox One-on idegesítően sokat töltött a versenyek vagy autóváltások között, a Series-gépek esetében azonban minden pillanatok alatt zajlik le. Szívesebben játszottam így a játékkal, hogy nem kellett percekig malmoznom a töltőképernyőket bámulva.

Ezt még megfejelték az Xbox mérnökei a Quick Resume funkcióval, aminek köszönhetően pillanatok alatt válthatunk a játékok a között. Az előző generációban egy játék mindig futhatott a háttérben, ezt azonban a rendszer bezárta, ha váltottunk valami másra. Nem tudom, ki hogy van vele, de én gyakran azzal kezdtem el játszani, ami éppen a gépen futott, ugyanis nem volt kedvem megvárni, míg egy másik cím betölt. Az új Xboxokon akár négy-öt játék is futhat a háttérben, így rengeteg időt nyerhetünk a váltogatás megspórolásával. Teljesen ledöbbentem, amikor négy nappal azután, hogy letettem egyik este a DOOM-ot, pár másodperc töltögetés után már a játékban találtam magam, pedig korábban vagy négy másik címmel is játszottam. A Quick Resume egy hasznos kényelmi funkció, egyelőre azonban még akadnak gondok a működésével. Van pár játék, aminél véletlenszerű, hogy működik-e a dolog vagy sem, máskor pedig hibákat okoz a játékon belül. Állítólag már dolgoznak a javításon, a Microsoft türelmet kér.

A gép megjelenése körül lehetett találkozni pár hírrel, miszerint az Xbox Series X-nél gondok vannak a hűtéssel, és a masina képes elképesztően forróvá válni. A doboz tényleg nem éppen hűvös működés közben - sőt, alvó módban is "fűt" picit -, de különösebb problémám ezzel nem volt. Mérőeszközök nélkül számomra nagyjából olyan forrónak tűnt, mint a PS4 Slim működés közben. Ami viszont abszolút meglepő, hogy a gépnek szinte semmi hangja nincs. Kifejezetten fölé kell hajolni, azért hogy halljuk a ventilátorokat működés közben. 

Ahogy említettem az elején, sok szempontból másképp zajlik az idei generációváltás, mint ahogyan azt eddig megszokhattuk. A gépek launch címeit átböngészve feltűnően hiányoznak a komoly exkluzív játékok. Bár a PS5 esetében a Sony jó szokásához híven akad azért egy-két csemege, a Microsoft teljesen mellőzte őket. Nem találni olyan anyagot, amely kizárólag a Series-gépeken fut, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs mivel játszani az új gépen. Az új generációban alapfunkció lett a visszafelé kompatibilitás, ami átrendezte a viszonyokat. A játékosoknak nem kell hátrahagyni a könyvtárukat, hiszen minden, amit megvásároltak, ugyanúgy futtatható az új gépeken is. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem nyomhatnak le a torkunkon a kiadók remasternek csúfolt, gyenge újgenerációs portokat. Például az év elején megjelent Resident Evil 3-emake nemcsak, hogy fut, de még jobban is teljesít az új gépeden, mint a régin, és ehhez nem kell újra megvásárolnod.

És ha már játékok, egyértelmű, hogy nem lehet elmenni szó nélkül a Game Pass mellett sem. A Microsoft előfizetéses szolgáltatása bizony komoly érv lehet az Xbox mellett. Megkockáztatom, hogy a benne lévő játékok mennyisége és minősége akár két-három hónapra elegendő lehet egyesek számára. A 25-30 ezres árcédulák mellett és a koronavírus járvány középén bizony sokak számára fontosabb lehet a pénztárca, mint hogy játszhasson azzal az évi négy-öt exkluzív címmel a konkurenciánál.

Az új konzolok erejét látva és tapasztalva bátran ki merem jelenteni, hogy egy izgalmas generáció előtt állunk. Alig várom, hogy lássam azokat a címeket, amelyek már teljes egészében kihasználják az Xbox Series X erejét. Egyelőre azonban türelmesnek kell lennünk, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a megszokottnál picit hosszabb átmeneti időszaknak nézünk elébe. Épp ezért Xbox One X-ről vagy PS4 Próról váltani új masinára még nem igazán éri meg, ezekben a gépekben még simán van annyi erő, hogy egy-két évig tisztességesen kiszolgálják a játékosokat. Xbox One S vagy egy alap PS4 esetében már látványos lehet a váltás, de az új generációs élményre még minden bizonnyal várni kell.

Kapcsolódó cikk

• PlayStation Plus vs. Xbox Game Pass