Far Cry 6 teszt

A 2004-ben útjára indított Far Cry-sorozat a harmadik részre érte el nagyjából a végleges formáját, melyet jó kiadóhoz hűen a francia Ubisoft azóta is szorgosan másolgat. Lopakodással vegyített belső nézetes lövöldözés, felszabadítható ellenséges táborok, karizmatikus főgonosz – ezeket a kifejezéseket szinte az összes számozott Far Cry-játék dobozára ráírhatjuk, de a spin-offok is nagyon hasonló formulával jelentkeztek. Ettől függetlenül nem mondhatjuk, hogy megfáradt volna a sorozat, sőt, az igazából talán a francia kiadó egyik legstabilabb franchise-a, mind a minőséget, mind pedig az eladásokat tekintve. Nem voltak botrányosan rosszul sikerült vagy éppen megosztó epizódok, igaz, az ötödik rész spin-offjaként debütált New Dawn esetében azért erősen rezgett a léc már nálunk is. A hatodik felvonás esetében természetesen radikális változtatásokat nem érdemes várni, de azért nagyon távol áll attól a Far Cry 6, hogy egy átcsomagolt/átszínezett ötödik résznek nevezzük. A fejlesztők jó érzékkel nyúltak hozzá a megszokott recepthez, és éppen annyi újdonsággal egészítették ki, amennyit elvárunk egy folytatástól.

Vegyük például a történetet: új felvonásban egy karib-tengeri szigetországba, a fiktív, de vélhetően Kubáról mintázott Yarába látogatunk el, ahol egy szavazással hatalomra kerülő diktatúra megbuktatásán fogunk dolgozni a Libertad nevű gerillacsoport színeiben. Az emlékezetes főgonosz ezúttal is adott, hiszen az El Presidente, vagyis Antón Castillo szerepét Giancarlo Esposito öltötte magára, akit a legtöbben talán a Breaking Bad Gus Fringjeként ismerhetnek. A színész lubickol az ultranacionalista diktátor szerepében, de a kamasz fiát, Diegót játszó Anthony Gonzalez is sokat dob a karakter jelenetein.

A Far Cry 5 esetében is látványosan rámentek a fejlesztők a karizmatikus főgonoszra, koherens cselekményt azonban nem igazán kaptunk hozzá, és a mellékszereplők is teljes mértékben felejthetőek voltak. Ezúttal a fejlesztők nem csak Antón Castillo és fia sztoriját dolgozták ki jobban, de a játék helyszíneként funkcionáló szigetország is komolyabb történelmet kapott. Az itt-ott elhagyott levelekből, újságcikkekből sok érdekes információt megtudhatunk, hogyan is működik a Castillo által irányított diktatúra, de Yara múltjáról vagy a karakterektől is meglepően sok érdekességet deríthetünk ki. A megjelenés előtt maguk a fejlesztők sem tudták eldönteni, hogy most akkor hordoz-e magában a Far Cry 6 politikai üzenetet vagy sem, és igazából a játékot játszva sem derül ki, mi is volt a cél. Itt-ott felbukkannak olyan komoly témák, mint az embercsempészet vagy a lakosság megosztása „igazi” és „hamis” yaraiakra, de vagy nem mélyítik el kellőképpen a cselekményt hozzá, hogy elgondolkodjunk a felmerülő morális kérdéseken vagy pillanatok alatt visszarántanak minket a videojátékok világába, valami bohóckodással.

A szépen felépített és jól megírt háttérsztori ellenére azonban még mindig akadnak a történetben kritikus pontok. A főgonosz továbbra is elnyomja az oldalunkon álló karaktereket, sőt hiába tud ezúttal már beszélni is a főhősünk, ő is csak mellékszereplőnek tűnik Antón Castillo és a fia kálváriája mellett. A fentiek részben annak köszönhetőek, hogy a történet felépítéséhez a fejlesztők kölcsönvették az Assassin’s Creed: Valhalla megoldását. Azaz három nagy területre bontották a szigetországot (vagyis gyakorlatilag négyre, de az utolsó helyszín a főváros, ez pedig az El Presidente territóriuma), ahol három különböző lázadócsoportosulást kell megnyernünk magunknak a három „kisfőnök” legyőzéséhez. Így természetesen a cselekmény során sokkal több karaktert kapunk, viszont kevésbé kidolgozottnak tűnnek, és csak a játékidő töredékében szerepelnek. Van köztük pár nagyon gáz viccesnek szánt alak is, de egész szórakoztatóak ezek a történetek, még ha sok meglepetéssel nem is szolgálnak.

Bizonyára ebből már kivehető, hogyan is épül fel a játékmenet, és hogyan is vívjuk meg azt a bizonyos forradalmat. A területről területre haladós, bázisfelszabadítós játékmenetet, azt hiszem, egy ideig még nézni fogjuk a ubisoftos játékokban, de a Far Cry 6-ban azért nem olyan szörnyű a helyzet, mint azt elsőre gondolnánk. A szigetország kidolgozását elég komolyan vették a srácok, és részletesen felépített, egyedi játszóteret kapunk. Az előző Far Cry-játékokban inkább csak katonai bázisok hálózatával tömték tele a térképet, itt azonban autópályák, gyártelepek, hotelek, nemzeti parkok, települések, faluk váltják egymást. Rendkívül élvezetes Yara minden szegletét bejárni és felfedezni, ebben pedig az is segít, hogy ezúttal nem kell úton-útfélen harcokba bonyolódnunk. A randomfaktor továbbra is ott van a szabad kóborlásban, de a más játékokból elcsent „körözési szintnek” köszönhetően nyugodtan turistáskodhatunk a szigeten - ha alacsonyan tartjuk, nem igazán fog senki sem belénk kötni.

A játékmenetben történt pár finomítás a New Dawn óta - ugye ez volt a legutóbbi Far Cry-játék, ahol többek között behozták a szintezést. Az ellenfelek és Yara területei szinteket kaptak itt is, a fegyvereknél azonban elvetették ezt a lehetőséget, azaz nem fognak elhasználódni semmilyen szempontból a már megtalált eszközök. Az arzenálunk azonban komoly átalakításon esett át, nagyjából ez lett a játékmenet egyik legfontosabb része. Három elsődleges fegyvert és egy másodlagos pisztolyt vagy kisebb gépfegyvert tarthatunk magunknál. A különböző megtalált, küldetésért kapott vagy akár megvásárolt gyilkoló alkalmatosságokat bármikor előkaphatjuk a leltárunkból.

Elsőre talán soknak tűnhet, hogy három elsődleges fegyver is lehet nálunk, azonban itt jön képbe, hogy a ránk törő ellenfelek ellen általában más és más tölténytípust érdemes használni. Páncélozott ellenfelek ellen természetesen a páncéltörő golyók praktikusak, járművek ellen pedig a robbanó töltények, de az állatok vagy a mezei, extra felszerelés nélkül lófráló katonák ellen a soft-target golyó lesz a nyerő választás. Tekintettel arra, hogy az alap golyók nagyjából semmi ellen sem előnyösek, érdemes mindig változtatni a fegyverünket aszerint, hogy milyen típusú ellenféllel találkozunk.

Így bizony már nem is tűnik olyan hatalmasnak az az arzenál, főleg, ha még gránát/rakétavetővel is fel szeretnénk szerelni hősünket, valamint a különleges fegyverekbe is bele akarunk kóstolni. Pedig az úgynevezett „resolver weaponöket” kár kihagyni a felszerelésünkből, ugyanis van a repertoárban pár parádés darab. Nekem a kedvencem a páncéllal felvértezett shotgun volt, de hasznos társunk lehet a lángszóró, az íj és az elektromos puska is, mellyel a helikoptereket is kiiktathatjuk. De ha ez sem lenne elég, akkor itt vannak Supremók, melyeket körülbelül a Far Cry 6 ulti képességeként jellemezhetünk. Ezek a hátunkra szerelhető eszközök hatalmas pusztítást képesek véghez vinni, használatuk azonban erősen korlátozott, így általában egy tűzharc alatt csak egy egyszer vethetjük be őket.

Az arzenálunkban található fegyvereket egyébként egyedi módon személyre szabhatjuk, és fejlesztésekkel láthatjuk el, így rendkívül sok lehetőségünk lesz az ellenfelek kiiktatására. Sajnos, mint a legtöbb ilyen testreszabhatósági lehetőségekkel megáldott játék esetében, itt is könnyen beleragad a játékos a megszokott és jól bevált arzenál használatába, de mindenképpen érdemes keresni és próbálgatni az új eszközöket, mert rengeteg szórakoztató pillanatot rejtenek az elborult eszközök.

A fegyverek mellett főhősünk ruházatát és a járműveket is személyre szabhatjuk. A hősünkre vagy hősnőnkre aggatott ruhák ráadásul nem csak a külsőnket változtatják meg, hanem a tulajdonságainkat is módosítják. Így tudjuk például életerőnket növelni vagy kitartásunkat, de a különféle páncélokkal egyes ellenféltípusokkal szemben is ellenállóbbak lehetünk. Bár járműveinket elég részletesen pimpelhetjük, a játék ezen része már nem tűnik olyan hasznosnak, mint az arzenálunkkal való pepecselés. Egyrészt mindössze négy előre meghatározott autót tudunk csak személyre szabni, másrészt a harcban a járművek nem túl hasznosak, a fejlesztések nagy része pedig ehhez köthető.

A Far Cry 6 esszenciáját ez a rendkívül részletes, ötletekkel megrakott személyre szabható arzenál adja. Kifejezetten élvezetes kipróbálni a hasznosabbnál hasznosabb kütyüket, mellyel már picit a Just Cause területére téved a sorozat, de annyira nem is áll rosszul neki. Számomra kissé szomorú volt, hogy a járművek a háttérbe szorultak – gondolom, a sok fegyver miatt, inkább azok kipróbálására ösztönzik a játékost a fejlesztők. Azt már említettem, hogy az autók nem lesznek túl jó harcostársaink – kivéve a tank! – a csatamezőkön, de a helikopterek fegyverei is hamar túlmelegednek ahhoz, hogy komoly tűzerővel szolgáljanak.

Ezzel pedig el is érkeztünk a játék legnagyobb hibájához - vagy nevezzük inkább figyelmetlenségnek, átgondolatlanságnak. A Far Cry 6 két nehézséget biztosít, egy úgynevezett Action módot (ez a nehezebb, az alap beállítás) és egy úgynevezett Story módot. Tekintsünk el attól, hogy ma már a legtöbb cím minimum négy nehézségi szintet felkínál (sőt, sok esetben testre is szabhatjuk őket), de még ez a kettő sincs éppen megfelelően kidolgozva. A Story mód nagyon könnyű, nevetségesen egyszerű, bár az ellenséges helikopterek még itt is gyakran golyófogóként működnek. Az Action mód pedig elég hullámzó, hogy mit kínál. A játék elején volt egy-két húzósabb misszió, ahol elég keményen megizzasztottak az ellenfelek, azonban amint össze tudtam állítani egy jó arzenált, nevetségesen egyszerűvé vált a játék. A küldetések során néha a nyakunkba kapjuk a fél hadsereget, és alig tudunk felszívódni, hogy aztán máskor meg alig-alig bukkan fel két-három katona egy menekülés során. A lopakodás és a lövöldözés között sincs meg gyakran az egyensúly, az utóbbi kárára. Sunnyogással, gyors fejlövésekkel és hangtompítóval egyszerűen minden könnyebben megoldható, csak akkor meg ugye minek az a hatalmas arzenál, ha nem használjuk. Ha nem is teszi tönkre az egész kalandot ez a kellemetlenség, azért mindenképpen érdemes lesz javítani ezen, sőt jobb lenne visszatérni a klasszikus nehézségi fokozatokhoz.

Az első Far Cry anno egy techdemóból nőtte ki magát, a szériára pedig valahogy ráragadt, hogy technikailag kiemelkedőt kell nyújtani. Ilyen szempontból sem mond csődöt a hatodik rész, igaz, hozzá kell tennem, hogy nekem az új generációs változathoz volt szerencsém, méghozzá Xbox Series X-en. A játék 60 fps-sel fut, elég stabilan, ami nagy szó, hiszen elképesztően sok dolog történik néha egyszerre a képernyőn. Ezért a sebességért persze be kellett áldozni a ray-tracinget, és a felbontáson is meglátszik itt-ott, hogy a teljesítményen volt a hangsúly, de nagyon úgy tűnik, hogy az új generációban a 60 fps lesz az alap elvárás. A játék kiválóan néz ki, és mint fentebb írtam, ezúttal egy sokkal részletesebb környezetet kapunk, mint eddig bármelyik epizódban. Hihetetlen az az aprólékosság, amivel megalkották ezt a trópusi szigetet, Yara pedig ilyen szempontból is hálás helyszín, hiszen elképesztő tájképeket kínál a Karibi térség. Külön kiemelném még a zenét: egyrészt a rádióból üvöltő muzsikák jól lettek megválasztva, de a játék soundtrackje, valamint a látványos intró alatti muzsika is megkapó. Utóbbit egyébként Pedro Bromfmannek köszönhetjük, aki többek között a Narcoson és a Need for Speed: Heaten is dolgozott.

A Far Cry 6 sok szempontból túlmutat az elődjein. Kapunk egy sokkal nagyobb és részletesebb környezetet, melyet már felfedezni is élvezetes, és nem csak arra szolgál, hogy átrohanjunk rajta és kipipáljuk a különféle küldetéseket. Emellett jól áll neki, hogy nagyobb hangsúlyt fektettek a fejlesztők a történetre, valamint hogy szabad kezet adtak a játékosnak az arzenálja összeállításában és a felfedezésben. Persze ezúttal is itt figyelnek a felszabadítható bázisok, meg egy rakat Ubisoft-féle melléktevékenység, de az újítások és maga a helyszín ad elég izgalmat ahhoz, hogy a játékmenet a történet végéig kitartson. Mindenképpen érdemes megnézni magadnak a Far Cry 6-ot, ha egy szórakoztató nyitott világú akciójátékra vágysz az őszi szezonban!

 A játék 2021. október 7-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PS4-re és PS5-re. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.