Bright Memory: Infinite teszt

Az egyetlen fejlesztő projektjéből kiteljesedett játék ugyanis hiába mutatós és alkalomadtán élvezetes, annyira egyszerű, hogy az már szabályszerűen fáj. Ennek hála történetről is csak nagy vonalakban beszélhetünk; időjárási anomáliák, múltbéli harcosok és egy fekete lyuk körül zajlanak az események, de őszintén szólva ez csak háttérzaj a játék lényegi részéhez képest, ami nem más, mint a töméntelen mennyiségű akció. Hősnőnk ugyanis nem egy szimpla aktakukac, hanem egy terepre termett menyecske, aki játszi könnyedséggel intéz el bárkit és bármit, ami csak megmozdul a környezetében. Ebből kifolyólag leginkább akciózni fogunk, és ez talán nem is annyira nagy baj, mivel elképesztően élvezetes csatákban vehetünk majd részt, ami leginkább a jól összerakott harcrendszernek köszönhető.

Rengeteg mozdulatot vethetünk majd be a nagyszámú és meglehetősen változatos ellenfelek ellen, akik annyira nem okosak ugyan, de még ezzel együtt is mindegyik teljesen egyedi megközelítést kíván meg tőlünk. Akadnak olyanok, akiket ajánlott jó messziről lelőni, míg egyes ellenségek likvidálása már jóval közelebbi kapcsolatot igényel. Ilyenkor jön jól a nálunk lévő kard, amivel nemcsak kaszabolhatunk, de akár ki is védhetjük a felénk száguldó golyókat, sőt, ha időben hárítjuk a támadásokat, akkor könnyedén felszecskázhatjuk a pár pillanatra védtelenné váló szerencsétlen flótást. Idővel egyébként újabb képességeket is feloldhatunk, amiket kombinálva óriási mészárlást vihetünk végbe az ellenséges sorok között, csak aztán győzzük szemidegekkel a színes kavalkádot.

A játék ezen része már-már táncelőadásra hajaz, melyre még inkább ráerősítenek az akrobatikus mozdulatsorok, tovább növelve lehetőségeink tárházát. Falon futás, dupla ugrás, csapás közbeni becsúszás, vagy épp a csáklyánk használata, amivel nemcsak hatalmas távolságokat szelhetünk át a későbbiekben, hanem még az ellenfelek közelebb húzására is alkalmas. Persze ez utóbbi nem kötelező, hiszen a fegyvereinkkel akár le is darálhatjuk őket a messzeségből, és bár csak négyféle gyilkolóeszközt forgathatunk, mindegyiknek megvan a maga szerepe, ráadásul a játék előrehaladtával szerezhetünk hozzájuk különféle töltényeket, amikkel már jóval komolyabb pusztítást vihetünk végbe.

Ezeket öröm nézni, hiszen ez nem csak a több liternyi kiömlő vérnek köszönhető, hanem a látványvilágnak is. Bár a végleges változat kissé elmarad a korábban már bemutatott trailerektől, valamint nekem az RTX adta előnyök is kimaradtak, még így sem okoz csalódást, ami viszont még inkább meglepő, hogy mennyire stabil és jól optimalizált az egész. Rengeteg beállítási lehetőséget kapunk, így alaposan testre szabhatjuk az élményt, a megfelelő kártyákkal rendelkezők pedig a fentebb már említett RTX mellett a DLSS-t is bekapcsolhatják. Ugyan játékhangok terén semmi eget rengetőt nem kapunk, cserébe viszont a zene valami elképesztő, remekül adagolja tovább az adrenalint, ami nem is meglepő, lévén igazi veteránok állnak a taktusok mögött.

Sajnos azonban hiába a remekbeszabott csomagolás, valamint a pörgős akció, nagyon érződik a játékon, hogy nem egy nagyobb stúdió áll mögötte. Ezt leginkább a tartalomban érezzük meg, mivel nagyjából két óra alatt játszi könnyedséggel kivégezhetjük az egész kalandot, amit követően nem is nagyon marad itt látnivaló, csak a komolyabb nehézségi szintek adta örömök. Még gyűjtögethető cuccokat sem kapunk, ami azért manapság elég ritka, cserébe van itt egy elképesztően minimalista fejlődési rendszer, amit ha elfelejtünk használni, akkor sem maradunk ki semmiből.

Mondjuk a pályákon nem is lenne nagyon hely elrejteni ezt-azt, mivel annyira behatároltak, hogy az itteni arénák más játékokban csupán folyosók lehetnének. Szinte folyamatosan fogja a kezünket a játék; láthatatlan falak balra, szkriptelt események jobbra, utóbbiak pedig még beakadni is képesek, amire remek példa az egyik csáklyás jelenet, ahol hiába öltem meg mindenkit, amíg a támadókat beúsztató üres ladikokat nem robbantottam fel, addig nem engedett tovább a rendszer. A túlságosan szabályok közé szorított játékmenet miatt egyébként a történet egy pontján játszódó lopakodós misszió is egy agyrém, szerencsére azonban hamar véget ér a szenvedés, feltéve, ha a játék is úgy akarja.

Ezek után azon már meg sem lepődtem, hogy szinte semmilyen interakcióba nem léphetünk a környezettel, egyedül a kijelölt dolgokat, valamint pár ládát darabolhatunk fel, minden mást betonból öntöttek. Ilyenkor tűnhet fel az is, hogy a pályák eléggé egysíkúak, szinte minden egyediséget nélkülöznek, sőt, sokszor még a berendezési tárgyak elrendezése sem különbözik számottevően a többitől. Ugyancsak furcsának hathatnak az átvezetők, amiknek a minősége köszönőviszonyban sincs a játékmenet alatti látvánnyal. A főszereplőnk mimikája baltával faragott, a szájszinkron röhejes, az animáció pedig sokszor csapnivaló, cserébe viszont állandóan ráközelítenek hősnőnk adottságaira, így legalább közelről is megvizsgálhatjuk a játékba helyet kapó mellfizikát, ami a megvásárolható DLC-skineknek hála még inkább kidomborodik.

A Bright Memory: Infinite egy hatalmas kihagyott ziccer, ami hiába szép és élvezetes, egyszerűen annyi hülyeség van benne, hogy percenként fogjuk majd a fejünket, miközben azon gondolkodunk, hogy ezt a röpke két órát valami értelmesebb dologgal is elüthettük volna. Kár érte, mert volt benne potenciál, viszont a végeredmény egyes elemeiben szinte értékelhetetlen, főleg annak fényében, hogy milyen marketingkampányt kapott a megjelenése előtt - mondjuk cserébe legalább olcsó, és a Bright Memory-tulajoknak ingyen került a könyvtárába. Ettől függetlenül nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez nagyrészt egyetlen ember munkája, akinek majdnem sikerült bebizonyítania, hogy a manapság bárki számára elérhető rendszereknek hála könnyedén összerakhatunk egy ilyen komplexnek tűnő játékot. Remélem, a következő próbálkozása valóban az is lesz, mert ez itt nem több egy cukormázzal leöntött faéknél, ami hiába csillog rendületlenül, a felszín alatt bántóan egyszerű, és úgy suhan át az emberen, mint egy kiadós gyomorrontás.  

A Bright Memory: Infinite PC-re jelent meg, de a későbbiek folyamán befut még Xbox Series X/S-re, valamint PlayStation 5-re is. Mi egy i5-4590, 16 GB RAM és egy GTX 1660 társaságában teszteltük a játékot.