Lost Ark teszt

Hosszas várakozást, valamint megannyi VPN-es és sufnis fordítási megoldást követően végre mi is belevethetjük magunkat a Tripod Studio és a Smilegate RPG csapatainak játékába. Ráadásul az elmúlt évek nem tűntek el teljesen nyomtalanul, így az azóta megjelent extrák többségével kiegészített kalandba kezdhetünk majd bele, és higgyétek el, lesz tennivalónk bőven. Aki tehát arra számított, hogy egy röpke hét alatt kivégzi a Lost Ark nyújtotta lehetőségeket, az jobb, ha kicsit átszervezi az elkövetkezendő hónapjait, mert olyan mennyiségű tartalom vár ránk Arkesia partjainál, ami már szinte felfoghatatlan. Mielőtt azonban belevetnénk magunkat a közepébe, kormányozzuk hajónkat a sekélyebb vizek felé, ahol kezdetét veheti a több kontinenst is átívelő grandiózus utazásunk.

A játék világában éppen béke honol, már nyoma sincs a több száz évvel korábbi háborúknak, ahol a fény és a sötétség erői csaptak össze egymással. Míg előbbiek egy hét részből álló ereklyével indultak a csatatérre, addig utóbbiak megidézték a démonvilág szülöttjét, Kazerost, aki csak pusztítást és halált hagyott maga után. Rengeteg vér ontatott ki, de végül a világ megmenekült, a jók győzedelmeskedtek a gonosz felett, akinek azonban akkora ereje volt, hogy nem tudták elpusztítani, ezért bebörtönözték őt a csatlósaival együtt. Persze, ahogy az lenni szokott, semmi sem tart örökké, így az idő közben bosszút forraló ősdémon ismét felszínre tört, hogy bevégezze azt, amit korábban már elkezdett. A helyzet kilátástalannak tűnik, de szerencsére az ereklyék ismét előkerültek, így már csak rajtunk, játékosokon áll, hogy visszatér-e a béke Arkesia világába, vagy az örök sötétség fog uralkodni az idők végezetéig.

Ahogy az a fentiekből is látszik, nem a történet lesz az a pont, ahol beszippantja az embert a Lost Ark, de legalább az alapvető feladatát ellátja. Ad egy nagyjából fogyasztható keretet a játék többi eleméhez, ami ugyan nem váltja meg a világot, de cserébe legalább el sem vonja róluk a figyelmet. Azért ne legyünk teljesen igazságtalanok, akadnak jobb és epikusabb pillanatok a sztoriban, sőt, összefuthatunk pár érdekesebb karakterrel is, viszont a szereplők nagyja könnyedén felejthető, ráadásul a szinkron, a szájmozgás és a fordítás hiányosságai miatt sokszor a puszta látványuk is lelombozó. Utóbbi azért szerencsére javítható, előbbiek azonban már nem olyan biztos, így aki kíváncsi a történésekre, annak bizony sokszor megannyi kellemetlenül kínos párbeszédet és tátogatást kell végigszenvednie az akciók között.

A sztori tehát egy tipikus B kategóriás fantasy mozi szintjét lőtte be magának, de minden más már egy jóval nívósabb minőséget képvisel, kezdve rögtön a választható karakterekkel. Összesen öt különböző kasztból szemezgethetünk, amelyek a már jól ismert jellemzőkkel bírnak, azaz van itt nekünk varázsló, közel-, illetve távolharci lehetőségünk, viszont ezek tovább ágaznak majd, amint elkezdtük a játékot. Ekkor ugyanis döntenünk kell, hogy a több elérhető út közül, melyiken szeretnénk elindulni, így válva hitet gyűjtő paladinná, fegyvereket forgató pisztolyhőssé, vagy épp démoni erőket használó bérgyilkossá. Bármelyiket is választjuk, onnan már nincs visszaút, vagyis ha mégsem tetszik az eredmény, akkor csak egy teljesen új karakter létrehozásával próbálhatjuk ki a többi alternatívát. Szerencsére ez nem igazán fog előfordulni, mivel minden egyes karakter életképes, sőt, a megannyi képesség miatt többféle irányba is elvihetjük őket, így fókuszálva a sebzésre, a támogatásra, vagy épp a tankolásra.

Érdemes tehát alaposan megtervezni, hogy milyen szerepet szeretnénk betölteni a csapatban és ennek megfelelően válogatni az elérhető lehetőségeink közül. Szerencsére itt már nincs megkötve a kezünk, mivel a fejlődés alatt megszerzett pontokat bármikor elkölthetjük, vagy akár visszavehetjük, ha a helyzet úgy kívánja. Ennek köszönhetően mindenféle probléma nélkül ki lehet próbálni egy más képesség összetételt, legfeljebb, ha nem jön be, visszavonjuk az egészet. Ha pedig nem szeretnénk annyira odafigyelni erre, akkor sincs gond, mivel az ajánlott gombra kattintva a játék kioszt nekünk egy aránylag használható buildet, amivel ugyan nem fogjuk megváltani a világot, de cserébe legalább nem is harapunk olyan gyakran a fűbe.

Ha viszont rászánjuk az időt, akkor elképesztően erős karaktereket hozhatunk létre, amiken tovább finomíthatunk a skill módosítóknak is beillő perkekkel. Ezek bizonyos szintű képességek után nyílnak meg és adhatnak további bónuszokat számunkra, mint például nagyobb sebzés, kiterjesztett terület, vagy gyorsabb kasztolás, de később ezeket is tovább erősíthetjük majd. Összesen három ilyen extrát választhatunk, feltéve, ha az adott trükköt felfejlesztjük a maximális tízes szintre, azonban azt érdemes észben tartani, hogy a pontok száma véges, így bizony sokszor kompromisszumot kell kötnünk a nagyobb jó érdekében. Szerencsére a fejlődés alatt szinte folyamatosan növekedni fog az elkölthető mennyiség, sőt, később, a sztori végeztével más módokon is szert tehetünk rájuk, de annyink sosem lesz, hogy agyatlanul pakoljuk őket ide-oda. Ha pedig valaki több karaktert is tervez indítani, annak nagy segítség lehet, hogy a frissen elkészített hősünket pár száz aranyért felhúzhatjuk a már jóval előrébb tartó másik szintjére, így alaposan felgyorsítva a további kasztok kipróbálását.

A történet előrehaladtával tehát szépen, lassan fejlődünk majd, amit leginkább a különböző küldetések teljesítésével tudunk felgyorsítani. Mivel a területeken kóborló szörnyetegek csupán a szintlépéshez szükséges XP töredékét adják oda, így muszáj lesz ezeket a missziókat elvállalni, cserébe viszont nemcsak a karakterünk fog erősödni, hanem az account szintünk is, így nyitva meg az adott szerverre vonatkozó extra buffokat. A játékmenet tehát nagyjából abból áll, hogy befutunk egy új területre, felvesszük az elérhető küldetéseket, majd miután leadtuk mindent, folytatjuk a fő sztorit és továbbindulunk egy ismeretlen helyszínre, ahol ismét kezdetét veheti az ügyes-bajos dolgok megoldása. A játéktér tehát nem egy nagy egybefüggő monumentális világ, hanem kisebb részlegekre van felosztva, amiknek mérete pont megfelelő ahhoz, hogy legyen rajtuk tennivaló, de ne érezzük zsúfoltnak, vagy ami még rosszabb, üresnek.

Mondjuk, ez utóbbi már csak azért sem fordulhat elő, mivel egy MMO-ról beszélünk, szinte mindig más játékosokkal együtt fogunk haladni, akikkel bármikor partiba, vagy akár klánokba verődhetünk egy kis közös akciózás reményében. Utóbbiból pedig lesz bőven, hiszen az unalmas, inkább időt húzó rohangálós küldetések mellett leginkább harcolunk, méghozzá nem is akárhogy. ARPG-ről lévén szó, izometrikus nézetből irányíthatjuk karakterünket, aki a fentebb már említett képességeket elsütve igyekszik a lehető legtöbb szörnyet a túlvilágra küldeni. Az az érzés valami leírhatatlan, mikor egy csoport rosszarcú közé bevetődve elkezdünk zúzni, ami leginkább a folyamatos visszacsatolásnak köszönhető, azaz bármilyen képességet is használunk, végtagok szakadnak, testek robbannak és fejek hullnak. Akármelyik kasztra esik a választásunk, olyan látvány- és fülorgiában lesz részünk a kaland során, hogy sem fül, sem pedig szem nem marad szárazon, feltéve, ha látunk valamit az egészből, mivel egy komolyabb parti esetében már nehéz lesz kivenni azt, hogy most ki-kicsoda, illetve mit csinál, de szerencsére van lehetőségünk kicsit visszavenni az effektorgiából.

Azonban nemcsak maguk az összecsapások képesek elkápráztatni az egyszeri felfedezőket, hanem a bejárható területek, valamint az ezeken előforduló szörnyek és bossok is, amik kellően egyediek és változatosak ahhoz, hogy egyhamar ne unjunk bele az aprításukba. Elképesztő helyeken fogunk megfordulni utunk során és mivel ez alapvetően egy szigetvilág, így nem mehetünk majd mindenhova gyalog. Ennek hála idővel szert teszünk egy hajóra, amivel már könnyedén szelhetjük a habokat, feltéve, ha nem találkozunk közben egy nagyobb tengeri szörnnyel, vagy pár ellenséges ladikkal. Pontosan emiatt érdemes az utunk előtt feltölteni a készleteinket, nehogy aztán az óceán kellős közepén fogyjunk ki a naftából, de az sem árt, ha időnként kicsit erősítünk rajta, hogy jobban bírja a gyűrődést. Erre pedig szükségünk is lesz, lévén egyes szigetek között hatalmas távolságok húzódnak, így sokszor nem elég pár perc erejéig vitorlát bontani, hanem jóval hosszabb utazással kell számolnunk a célunk felé.

Azonban nem a hajó az egyetlen olyan extra, amire szert tehetünk a küldetéseink teljesítése közben, mivel idővel egy szigetet, valamint a rajta található erődöt is az irányításunkra bíznak. Amellett, hogy úgy rendezzük be, ahogy szeretnénk, használati funkciója is van, hiszen fejleszthetjük, így aztán egyre többféle tárgyat gyárthatunk magunknak, miközben az elérhető embereinket küldetésekre küldhetjük ki a tengerre. Szintén további extrákhoz juthatunk, ha a városlakóknak felajánlunk pár csecsebecsét, így növelve náluk a hírnevünket, de persze az igazán komoly cuccokért cserébe nem lesz elég egy doboz bon-bon. Ez azonban még csak a jéghegy csúcsa, hiszen ezek mellett még megannyi rejtett tartalom vár arra, hogy felfedezzük őket – titkos barlangok, mokoko magok, kártya szettek -, amikkel aztán további bónuszokhoz juthatunk. És ezzel még mindig nincs vége, hiszen az állatokról sem kell lemondanunk, míg a mountok a gyalogos utazást gyorsítják fel, addig a petek a kiesett tárgyakat szedik fel, ezáltal nagyban megkönnyítve az életünket.

Ha pedig végeztünk a fő küldetésünkkel, akkor sem kell megijedni, mert a Lost Ark akkor nyílik ki igazán, mikor elértük az 50. szintet és nekilódulunk a 60-as álomhatárnak. Ekkor kezdődik ugyanis az endgame, ahol a már fentebb említett játékelemek mellé bejönnek azok a további lehetőségek, amiknek segítségével igazán felhúzhatjuk a karakterünket. Ilyenkor válik fontossá az item level is, hiszen innentől kezdve ez a szám fogja meghatározni azt, hogy az elérhető kihívások közül melyeket tudjuk teljesíteni. Tennivalóból pedig lesz bőven, hiszen a napi, illetve heti küldetések mellett megjelennek a folyamatosan érkező világi események, a több szintet tartalmazó tornyok, valamint a jóval komolyabb dungeonok és raidek, ahol már nem lesz elég agyatlanul püfölni a gombokat, hanem bizony taktikázni kell. Az már ennyiből is látszik, hogy az endgame tartalommal nem lesz gond, tehát ajánlott felkészülni a végeláthatatlan farmolásra, feltéve, ha nem akarunk belenyúlni a zsebünkbe.

Jó free-to-play játékhoz mérten ugyanis itt sem ússzuk meg a mikrotranzakciós lehetőségeket, viszont mielőtt bárki legyintve továbbállna, szeretném gyorsan leszögezni, hogy a jelenlegi rendszer egész tolerálható. Egyrészről főleg skinek és kényelmi funkciók vannak a bolt polcain, amik nélkül bőven el lehet lavírozni a tennivalók sűrűjében, másrészt pedig szigorúan vett fejlődést gyorsító dolgokat nem vásárolhatunk, egyedül csak a tárgyaink fejlesztését gyorsíthatjuk fel egy kicsit. Utóbbi lehetne az, ami problémás, de mivel ez leginkább a PvE-re van hatással, így nem érzem zavarónak, ráadásul az így megvásárolt elemeket sima játékkal, vagy aukciós házban történő kereskedéssel is bárki megszerezheti, maximum kicsit tovább fog tartani a jobb cuccok elérése. Bár a játékban van PvP, innen minden felszerelési tárgy ki van tiltva, azaz csakis rajtunk, a csapatunkon, a képességeinken, valamint az általunk megálmodott skill szinergián fog múlni, hogy nyerünk-e, vagy vesztünk, szóval, aki amiatt aggódik, hogy pénz nélkül nem lehet érvényesülni, az megnyugodhat, egyetlen elköltött garas nélkül sem fog lemaradni semmiről.

A Lost Ark tehát elképesztő mennyiségű tartalmat kínál, amit szerencsére apránként csepegtet elénk, így nem fogunk hirtelen megroskadni a hatalmas teher alatt. Az epilógust lejátszva nagyjából tisztába kerülünk az alapokkal és mire elérnénk oda, hogy azt hisszük, már mindent láttunk, akkor bevezet valamit teljesen új, addig még sosem látott funkciót, így tartva fenn az érdeklődésünket. Mindezt pedig olyan körítésbe csomagolva, amire öröm ránézni, ráadásul ezért a látványért nem is kér annyira nagy árat, szóval a régebbi gépek tulajdonosai sem maradnak ki a buliból, bár az indításkori betöltés lehetne valamivel rövidebb. Sajnos azonban hiába a megannyi dicsérő szó és ötletes megoldás, akadnak olyan problémák, amik könnyedén keresztbe tehetnek az élménynek és erről még csak nem is feltétlen a játék tehet.

A keleti stílus az egyik ilyen, ami egyesek számára idegesítő lehet, de hogy őszinte legyek, én már megszoktam a túlszexualizált karaktereket, valamint azt, hogy egy női páncél minél kevesebbet takar, annál nagyobb védelemmel rendelkezik. Valamivel zavaróbb lehet a kasztok esetében felmerülő fix nemek használata, azaz hiába akarunk, teszem azt női paladint, esetleg férfi bérgyilkost kezdeni, erre nincs lehetőségünk. Ezekkel még talán együtt lehet élni, viszont a szerverek állapotával kevésbé, ugyanis a megjelenéskor a játék inkább emlékeztet egy sorban állás szimulátorra, mintsem egy grandiózus MMOARPG-re. Elcsúsztatott rajt, órákig tartó várakozások, eltűnő karakterek és folyamatos leállások borzolták a kedélyeket, amik már a hivatalos start előtt elkezdődtek, mikor még csak azok léphettek be, akik fizettek a játékért. Szerencsére mióta megnyílt a free-to-play lehetőség, azóta sokat javult a helyzet, de pár szervert így is le kellett zárni ideiglenesen, amivel jókora közösségeket téptek ketté.

A fejlesztők azért igyekeznek kárpótolni a csalódott játékosokat – ingyenes bónuszok, szerverek közötti játéklehetőségek - és remélem, hogy mire ezeket a sorokat olvassátok, addigra már megoldódtak a gondok, mert ezt leszámítva a Lost Ark egy remek játék lett, amivel könnyedén elüthetünk pár 100 órát, ha nem többet. Elképesztő mennyiségű tartalom és lehetőség várja azokat, akik nem félnek attól, hogy a délutáni sorban állást követően úgy beszippantja őket a tennivalók sokasága, hogy a reggeli napsugarakkal együtt kelnek fel a monitor elől. Hihetetlenül addiktív, ami ingyenessége okán bárki számára elérhető, de egyáltalán nem pay-to-win, szóval, akik emiatt ódzkodottat a kipróbálástól, azok is bátran belevághatnak a nagy kalandba, csak aztán győzzék elég szabadidővel, az Amazon meg szerverekkel.

A Lost Ark kizárólag PC-re jelent meg, ahol mi egy i5-4590, 16 GB RAM és egy GTX 1660 társaságában teszteltük.

Kapcsolódó cikk

• 2022 legjobb játékai - szerintünk