Codename Panzers: Phase 2

Végre hazánkba is megérkezett teljesen magyar nyelven a Codename: Panzers második fázisa. Ha a dolgok elébe rohannék, simán kijelenthetném, hogy a Stormregion megint nagyot alkotott. No de nem tettem ezt, inkább alaposan szemügyre vettem a magyar fejlesztősrácok új üdvöskéjét.

Hadd kezdjem egy kis történelemmel: bátran kijelenthetjük, hogy ritka az olyan csapat, melynek minden egyes játéka többé-kevésbé sikeres lett a nemzetközi piacon, ráadásul a srácok hazánk fiai. Minden a 2001-ben debütált S.W.I.N.E.-al kezdődött, a nyulak és disznók harca az Örök Répaföldekért maga volt a legnagyobb szórakozás - itt Magyarországon. Mivel a játék egyszerre volt humoros és nehéz, így nem tudta mindenki tetszését elnyerni. Aki egy vicces játékra vágyott, az a S.W.I.N.E.-al játszva vért tudott izzadni, ellenben aki a kőkemény stratégiákat részesítette előnyben, annak túl komolytalan volt a játék. Egyszóval kevés volt az igazi rajongó, aki bármit megtett volna egy igazi folytatásért. A magyaroknak nagyon bejött a játék, viszont világszerte nem aratott pozitív elismerést. Valószínűleg ez az oka, hogy a „Viharsarok" nem tervezi eme játék folytatását, mondván ők már nem egészen a magyar vásárlókból élnek meg, így inkább világnézetben gondolkodnak – olyat alkotnak, ami mindenkinek bejön. Ilyen lett a 2004 nyarán (tehát körülbelül egy éve) kiadott Codename: Panzers Phase One, melynek témája komolyabb volt, de maga a játék könnyebb lett. Ezek mellett megőrizte a S.W.I.N.E. hangulatát, kezelhetőségét, szépségét: a játék hatalmas sikert aratott szerte a világon. A Phase One alcímet olvasván sejthető volt, hogy több részes lesz az új második világháborús RTS király, nem sokkal később a fejlesztők elmondták, hogy három fejezetre bontották az egész játékot. A második fázis most jött el teljes pompájában, nézzük meg közelebbről…

A Phase Two-ban három kampányunk lesz, ebből a Tengelyhatalmak és a Szövetségesek hadjárata nyolc-nyolc, míg a bónusz küldetéssorozatként számon tartott jugoszláv partizán kampány négy missziót ölel fel. Mindegyik hadjárat valós helyszíneken, valós időben játszódik, valamint mindegyik küldetés valós összecsapásokat, ütközeteket dolgoz fel. Emellett minden kampány során lesz egy hősökhöz kapcsolódó sztori-szál is, melyek amolyan hangulatfokozóként kerültek be a játékba. Emlékezzünk, milyen is unalmas volt a sokadik Blitzkrieg kiegészítőben az unalmas csatákat vívni egymás után… A hadjáratokat olyan sorrendben érdemes végigtolni, mint ahogy azt a játék felsorolja, ugyanis a kampányok az előbb említett hősi történetek miatt többé-kevésbé kapcsolódnak egymáshoz. A Tengelyhatalmakkal játszván először az olaszokat irányíthatjuk, akik az új Római Birodalom létrejöttét remélik a folyamatos győzelmekben. Hozzájuk egy idő után csatlakoznak a németek is, egészen pontosan Rommel páncélos osztagai, akik hatalmas segítséget nyújtanak itáliai szövetségeseiknek. A játék e része nagyon jól bemutatja, hogyan használták ki a nácik az olaszokat, és ezt ők nagyon is jól tudták! Mindig az olaszok a csalik, mindig ők mennek előre, ugyanis a németek szerint az ő páncélosaik csak erre voltak hasznosak. Hogy jobban beleássuk magunkat a történelembe, a tengelyek kampánya az 1940-től 1943-ig húzódó időszakot öleli fel, és az Észak-Afrikáért folyó küzdelmekben vehetünk részt. Sidi Rezegh-től indulunk, majd Tel Al Eisánál kötünk az El Alamein-i ütközetben. Legfőbb hősünk az olasz Dario DeAngelis lesz (magyarhang Németh Kristóf), aki végig bátyját, Sergiót (Döglégy) keresi az egész kampány során, ám eközben kiváló katonaként is jeleskedik oldalán régi barátjával, Hans von Gröbel-lel (Lázár Sándor), a német páncélos parancsnokkal. A szövetséges kampány 1942 novemberében indul, elindulunk Kidney Ridgeben, később partra szállunk Szicíliában, hogy végül Monte Cassino-ban ütközzünk meg utoljára a németekkel angol-amerikai katonaként. A két főszereplő az amerikai Jeffrey S. Wilson (Stohl András) és a brit James Barnes (Breyer Zoltán), kik szintén nagyon jó barátok, és mindkettőjük nagyon nagy katonai tehetségről ad tanúbizonyságot. Ez a páros fog végig törtetni Észak-Afrikán és Olaszországon, miközben érdekes infókat tudnak meg a Tengelyhatalmak hollétéről egy bizonyos Sergio DeAngelistől… Majd jöjjön az utolsó kampány, ahol Jugoszlávia erdeiben és hegységeiben fogunk a partizánokkal küzdeni, majd végül visszafoglaljuk Belgrádot és kiűzzük a németeket Jugoszláviából. Hősünk Farvan „Vuk" Pondurovic (Reviczky Gábor) lesz, akit vadsága miatt csak Wolfnak, vagyis Ordasnak neveznek. Ő a partizánok vezetője, kinek az orosz Alekszander Jefremovics Vlagyimirov (Kristóf Tibor) páncélos parancsnok fog segíteni visszafoglalni a jugoszláv fővárost.


Belsőbb történetekről többféleképpen is értesülhetünk, így minden misszió előtt olvashatunk egy levelet, vagy naplóbejegyzést, melyet az egyik érintett hős írt. Ez az előző résznek is javára vált, érdekesebb lett a történet, és könnyebben ragadott magával mindenkit a játék. (Majdnem mindenkit. Ezért maradnak ki többek között a készülő Rush for Berlin-ből a naplók, a megnevesített hősök.) Továbbá nagyon sok minden derül ki az átvezető animációkból is: minden a játék motorjával készült, semmi sem renderelt, ehhez képest roppant szórakoztató filmecskék ezek, illetve részletesek, érdekesek. A kamerák úgy vannak belőve, mint egy jobb fajta mozivászonra készült filmben, egyszóval a filmes hatás nem marad el. Sokat nyom a latba, hogy a játékot magyarul is szinkronizálták, így mindenki teljes mértékben élvezheti a videókat. Természetesen a soron levő küldetés mibenlétéről is megtudunk egy keveset, a szintén minden misszió előtt megjelenő tudósító levélben, ahol kiosztják elsődleges és opcionális küldetéseinket. A küldetések többnyire változatosak, nem csupán annyi lesz a dolgunk, hogy megvédjünk, vagy megostromoljunk különböző épületeket és helyszíneket, hanem más fajta ötletes dolgokat is teljesítenünk kell. Az egyik kedvencem (bár ez a játék egyik legnehezebb küldetése), mikor Tunisz köré kell védelmet építenünk. A német és olasz járművek folyamatosan özönlenek, nekünk pedig meg kell óvnunk a várost az ellenséges behatolásoktól. El kell tennünk az útból ötven harckocsit, vagy teherszállítót, de ha húsz át tud törni védelmi vonalunkon, akkor buktuk a küldetést. Ez csupán egy volt a sok mission közül, így még ízelítőnek annyit említenék meg, hogy lesznek hatalmas méretű csaták, de akad majd mindössze pár fős lopakodós küldetés is. Az opcionális missziók azt jelentik, hogy teljesítésük nem kötelező, de a minél jobb végső értékeléshez (erről később) szükséges. Ilyen például, mikor be kell vennünk egy vasútállomást, de ha ezt megtesszük egy bizonyos ideig (persze ha ez az opcionális küldetés), akkor teljesítettük a feladatot. Vannak titkos küldetések is, ezek hasonlóak, mint az opcionális feladatok, ám ezt semmi nem fogja jelezni, kiírni nekünk, csupán véletlenül akadhatunk rá az ilyenekre, esetleg gondolkodhatunk, hogy mi lehet a titkos misszió. Példaképp; el kell foglalnunk egy rádióállomást, vagy egy ellenséges bázist. Ezek növelik az újrajátszhatóságot, hiszen ritka az a játékos, aki minden ilyen jellegű küldetést első végigjátszásra megtalál. Továbbá vannak a küldetés teljesítésének feltételei is, ezek kivétel nélkül azt jelentik, hogy az aktuális misszióban szereplő hősök ne haljanak meg. Ha végeztünk egy-egy pályával - melyek végigjátszása átlag fél óra -, akkor kapunk egy részletes végső értékelést, ahol természetesen számít, hogy mennyi opcionális illetve tikos küldetést teljesítettünk (nem kell megijedni, még a titkos küldetéseknél is fel van tüntetve, hogy hány ilyen van a pályán). Akik rendelkeznek Internet eléréssel, ezeket az adatokat feltölthetik a világhálóra, ahol persze böngészhetik más játékosok statisztikáit is. Ha teljesen végigvittük a játékot, akkor láthatunk egy összesített toplistát is, ahol nekem a cikk megírásának idején például könnyű szinten ötödik helyet sikerült elérnem, de ígérem legközelebb jobb lesz. :) A nehézség tényleg jól be van lőve, míg könnyű szinten túl sok gondunk nem lesz, addig a legnehezebb fokozaton már elő fog fordulni, hogy egy-egy állást századszorra fogunk betölteni.


A pályák nagyon hangulatosan vannak felépítve, minden passzol a korszakhoz, helyszínekhez. Rengeteg tárgyat elpusztíthatunk, kezdve az épületektől a legkisebb villanyoszlopokig, de ismét kidönthetjük a fákat, hogy így hatalmas méretű erdőket tegyünk kisebb bozótossá. A sivatagban eltévedt tevék kóborolnak, míg felettük éhes keselyük köröznek. Levonhatjuk a következtetést, hogy a pályák sokkal életszerűbbek, sokkal jobban hasonlítanak a valós világra. Hogy itt rátérjek kissé a grafikára, csak azt tudom mondani, hogy a Gepard 3D engine ismét nagyot alakított. Minden részletesen van kidolgozva, a tankokon majdhogynem a csavarok is látszanak, ha rájuk közelítünk - így természetesen kamerát is szabadon forgathatjuk. A játék egyik legnagyobb újítása az éjszakai hadműveletek bevezetése. Ebből adódóan az épületek is ki lesznek világítva, járműveinken ki- és bekapcsolhatjuk a fényszórót, csökkentve illetve növelve így az észrevehetőséget. Mi döntjük el, hogy csendben körbevesszük-e az ellenséget, vagy semmivel se törődve nekimegyünk. Ahogy az előző részben a Fog of Warban feltűnt a lépések, illetve a lánctalpak zaja (kis láb és lánctalp ikon), most már a fényszórók ikonja is elő fog kerülni, így mi is észrevesszük, ha az ellenfél a közelben „villogva" járkál. Ha már van éjszaka, akkor miért ne lenne napszakváltozás is? Most már az időjárással egyetemben ez is fog változni. Akadnak új egységek is, hiszen ez kötelező egy folytatásnál, így szám szerint 24 új harckocsi, ágyú, illetve más egység áll majd a rendelkezésünkre. A sok közül kiemelném a nemrég említett kóbor tevéket is: magától értetődően ezekkel nem élhetünk már a küldetés elején, csupán ha épp arra kószál egy púpos, akkor felültethetjük rá katonáinkat. Az egyik küldetés során tűnik majd fel, a híres Anzio Annie névre keresztelt vasúti ágyú, melyet majd használnunk is kell pár ellenséges jármű felrobbantása céljából. Én imádtam a kislányt, nagyon jó harci alkalmatosság. Továbbá itt a híres Elefant nevű tank is, melyet megsebezni igen nehéz, ellenben ő tud ám sebezni, de rendesen. A többi egység is jó többé-kevésbé, viszont ízelítőnek legyen elég ez a három.


Aki esetleg kivégezte volna a kampány módot, annak ott a multiplayer és a skirmish. Ugyan a multi demótesztben leírtam a többjátékos mód fajtáit, de akik esetleg nem olvasták volna azt az irományt, azoknak röviden most is felvázolom ezek lényegét. Van itt Team Deathmatch, ugye itt két csapat verseng a túlélésért. Eljön ismét az előző rész közkedvelt Domination módja, melynek lényege hasonló a TDM-hez, csupán itt tudunk egységeket gyártani a nyersanyagként funkcionáló idővel. Továbbá új játékmód az MP Mission, mely egyfajta kooperatív módként szolgál – a skirmish módban ezek mind megtalálhatóak a Mission mód kivételével. A sornak azonban még nincs vége! Kapunk a játékhoz egy könnyen kezelhető küldetésszerkesztőt is, mellyel könnyedén készíthetjük el saját missziónkat, esetleg kampányunkat – egyébiránt a fejlesztősrácok is ezzel az editorral készítettek el mindent a játékhoz. A hangok nagyon jók, a szinkronszínészek egyszerűen fenomenálisan szerepeltek; fontos tudni, hogy csak a hősök és a mellékszereplők hangjait mondták fel magyarul, a többi beszéd megmaradt az adott náció eredeti nyelvén, megjegyzem: ez így jobb is.


Most pedig következzen a negatívumok rövid, ám fontos sora. Sajnos a mesterséges intelligencia most sem a legklasszabb, ez leginkább az útkeresésen látszik meg. Megértem én, hogy ez a pályák miatt is előfordulhat, hiszen ha keskeny az út, akkor nem fér el két tank egymás mellett: de akkor meg a pályaszerkesztésben van a hiba, nemde? Továbbá a bónusz kampány során már-már azt éreztem, hogy kevesebb idő jutott annak elkészítésére: addig az pálya közti filmekben mindenhol részletesen kimunkált hősök voltak, normális katonákkal, míg ott felületes volt minden, és eléggé élvezhetetlen is, mivel a járművek részletesen vannak kidolgozva igaz, de az emberek és fegyvereik már kevésbé. Az meg már egyenesen idegesített, hogy gyakran szállt el egy-egy átvezető hangja, zenéje! Valószínű, hogy ebben az integrált hangketyerém volt a ludas, de ez akkor sem fair. Tehát a játék néhol igencsak bugos, de valószínűleg egy patch sokat segítene rajta. Igaz, már csak piszkálódásként mondhatom el, de a játékban kevés az igazi újítás. Vannak új járművek, pályák, miegymás: ezek egy kisebb kiegészítőbe is bekerülhettek volna, itt gyakorlatilag csak az éjszakai hadműveletek, valamint a részenként lerombolható erőd (mely egyébként előfutára a Rush for Berlin darabonként kilőhető járműveinek is) jelentik az igazi újdonságot.


Kissé lehúztam végül a játékot, de ez senkit ne tévesszen meg: a Codename Panzers Phase Two nagyon-nagyon jó játék. Szép, hangulatos és persze szórakoztató, ami már igen hiányzott a Phase One óta. Tesztemet a demóteszt bevezetőszövegével tudom csak befejezni: a Stormregion megmutatta, hogy a világháborús RTS-ek terén a magyarok a legjobbak!