Farthest Frontier próbakör

A fejlesztők tehát maguk mögött hagyták kedvenc szörnyvadászuk történetét, vele együtt pedig az akció-RPG műfajt, hogy ezúttal egy sokkal földhözragadtabb, de nem kevésbé veszélytelen helyzetbe taszítsák bele a mit sem sejtő játékosokat. Feladatunk egyszerűnek tűnik, ugyanis mindösszesen annyi a dolgunk, hogy a frissiben megérkező telepeseinknek egy olyan otthont teremtsünk a még fel nem térképezett területeken, ahol nyugodtan élhetnek és sokasodhatnak. Sajnos azonban, ahogy az a különböző városmenedzsment-játékoknál lenni szokott, ez korántsem lesz sétagalopp, ráadásul a külső fenyegetések mellett, még a város falain belül sem lehetünk teljesen biztonságban. 

Mostanság ismét egyre nagyobb divatnak örvendenek a különféle városépítős játékok, ahol minden döntésünket patikamérlegen kell kimérni, mert elég egyetlen félresikerült mozdulat, és máris csőstül jön a baj. Nos, ez alól jelen cikkünk alanya sem kivétel, viszont a Farthest Frontierben olyan szintű háttérrendszereket kapunk, amiknek hála az játszi könnyedséggel emelkedik ki a műfaj tömegéből, miközben végig a földön marad két lábbal. Nem reformálja meg a műfajt, de egyes visszatérő elemeit olyan nagy műgonddal gondolták tovább a fejlesztők, amiknek hála hiába tűnnek ismerősnek, a Farthest Frontier valójában teljesen más, mint bármi, amit korábban próbáltunk.

Ez utóbbi leginkább az élelmezésen lesz tetten érhető, mivel a fejlesztők gondoltak egyet, és megannyi extra fűszerrel bolondították meg a szervírozni kívánt ételeket. Ahogy az a hasonló városépítős játékoknál lenni szokott, itt is többféle lehetőségünk nyílik, azaz vadászhatunk, halászhatunk, vagy akár farmokat hozhatunk létre, így próbálva meg fedezni az élelmiszerkiadásokat. Csakhogy, ha betakarítjuk a javakat, attól még a munka nem áll meg, mivel ezek rendszerint hamar romlandó termékek, így vagy mielőbb elosztjuk az emberek között, vagy pedig alternatív módokat keresünk a tartósságuk növeléséhez. Ha ez utóbbi megvan, akkor sem végeztünk teljesen, mivel az sem mindegy, hogy mit mi mellett tárolunk, sőt, arra is figyelnünk kell, hogy a felhalmozott élelmiszer közé ne keveredjen romlott, mert akkor könnyedén befertőzheti a többit, ami így betegségekhez, majd pedig gyors elhalálozásokhoz vezethet.

Rengeteg ételfajtával találkozhatunk majd, amik nemcsak dísznek vannak, hiszen a változatos étrend boldog emberekhez vezet. Emiatt aztán rá leszünk kényszerítve, hogy egy-egy bevált páros helyett jóval többféle megoldásban gondolkodjunk, amihez tökéletesen passzol a korábban már említett farmok rendszere. Ezek esetében három évre előre tervezhetünk, így döntve el, hogy mikor, milyen mag kerüljön a földekbe. Számos termény közül választhatunk, melyek mindegyike teljesen más tápértékkel, illetve statisztikákkal rendelkezik. Valamelyik jobban bírja a hideg hónapokat, míg másik a szárazságért van oda, így aztán nekünk kell kisakkozni, hogy az előttünk álló évek alatt éppen melyik lesz az a fajta, ami a legnagyobb hozamot hozza.

Természetesen a felesleget később akár el is adhatjuk, de itt jön képbe ismét a romlandóság, ugyanis a meleget kedvelő növények ára rendszerint a tél folyamán emelkedik meg, illetve fordítva. Pontosan emiatt alapos tervezést igényel az élelmiszerrel történő cserebere, ráadásul amellett, hogy a végtelen profit lebeg a szemünk előtt, még a kis városunkban lakó embereket is etetnünk kell. Ha pedig ennyi nem lenne elég, akkor bejön a képbe a hideg tél, amire ajánlott jóval több tűzifát elraktározni, vagy épp a nyaranta gyakran előforduló aszályos időszak, amikor meg a fúrt kutak apadnak ki egy pillanat alatt, és akkor a környéken leselkedő veszélyekről még nem is beszéltem.

Vadállatok, fosztogatók és mindenféle rémségek igyekeznek majd bevenni magukat a kis városunkba, bár ezeket a veszedelmeket akár ki is kapcsolhatjuk, hála a pacifista beállítási lehetőségnek. A játék kezdetén amúgy is rengeteg mindent beállíthatunk magunknak, így növelve, vagy épp csökkentve a kihívást, bár az életben maradás még a legkönnyebb fokozaton sem lesz gyerekjáték, ami leginkább a random generált pályáknak köszönhető. Simán kaphatunk ugyanis olyan leosztást, amivel jóval nehezebb dolgunk lesz, és ezen az sem segít igazán, hogy a kezdőépületünket szinte bárhová lepakolhatjuk. Ahogy mondani szokták, minden kezdet nehéz, ez itt pedig hatványozottan igaz, főleg egy épkézláb tutorial hiányában, viszont ha már belaktuk a környéket, és felfejlesztettük a fontosabb épületeinket, akkor szinte önfenntartóvá válik kis városunk.

Ilyenkor kezdjük el hiányolni a kampányt, vagy épp a multiplayer lehetőségeket, és ne értsétek félre, így is bőven el lehet szórakozni a játékkal, de ezek jócskán megdobnák az élményt, illetve a játékidőt. Mivel a Farthest Frontier korai hozzáférésben jelent meg, és a fejlesztők elmondása alapján még legalább egy évig ebben marad, így bőven lesz később idejük bővíteni a tartalmat. Reméljük, hogy ezután az animációk következnek, mert a karakterek jelenleg mindenhova futva közlekednek, ami egyfelől érthető, mivel sietni kell, nehogy megromoljon a náluk lévő étel, de elképesztően idétlenül néz ki, és alaposan rombolja az amúgy kellemes összképet, főleg, ha csoportos futóversenyről van szó. Szintúgy kivet az élményből, hogy lakosaink között semmi különbség nincs, az összes nő és férfi ugyanúgy néz ki, ráadásul igencsak butácskák, ami azért probléma, mert direktbe nem tudjuk őket irányítani. Ehelyett marad a prioritás négyzet kapcsolgatása, valamint az ezt követő reménykedés és a fejlesztők nőnemű rokonságának felemlegetése.

Ezt a pár kisebb bakit leszámítva viszont a Farthest Frontier már most, a korai hozzáférésű változat megjelenésekor is egy kész és többnyire jól működő játék képét festi le, amiben a háttérrendszereknek hála olyan kemény kihívásban lehet részük a műfaj kedvelőinek, mint előtte még soha. Az élelmiszermenedzsment egy teljesen új szintre lett emelve, hiszen a gyártási láncok nem állnak meg a raktárba pakolásnál, hanem jóval tovább nyúlnak annál, egészen addig, míg az étel a tányérokra nem kerül. Ennek hála soha nem dőlhetünk hátra, folyamatosan képben kell lennünk, így aztán valódi győzelemként fogjuk majd megélni, ha pár év elteltét követően is életben vagyunk. Ha viszont ez mégsem sikerülne, mert teszem azt, egy penészes hús letarolja az egész közösségünket (a népegészségügy legnagyobb örömére), akkor irány vissza a tervezőasztalhoz, hogy az új tudás birtokában ismét megpróbáljuk a lehetetlent, és uralmunk alá hajtsuk a természetet.

A Farthest Frontier egyelőre korai hozzáférésben jelent meg, kizárólag a Steamen.