Két évvel ezelőtt az Obsidian Entertainment először adta meg a lehetőséget, hogy belépjünk egy különleges helyre - és mi már akkor is éltünk vele. Miközben a csapat nagyobb része sosem látott világokat álmodott a The Outer Worldshöz, addig egy kisebb részleg egy jóval közelibb és ismerősebb játszóteret választott magának: a saját hátsókertünket. Legalábbis egy kollektív emlékezeten és nosztalgián alapuló hátsókertet, amit Drágám, a kölykök összementek!-módon fedezhetünk fel.
Rick Moranisék családi kalandfilmjének említése egyébként nem véletlen, ugyanis bevallottan inspirációul szolgált a Groundedhoz. Ahogy a filmben, úgy itt is egy csapat gyerek végzi miniatürizálva, hogy aztán hangyaméretűként boldoguljanak egy hirtelen gigantikussá váló és veszélyekkel teli kertben. Még a korszak is stimmel: a játék hátsókertje hamisítatlanul a(z amerikai) kilencvenes éveket idézi meg a mindenfelé elszórt magnókazettákkal, akciófigurákkal és üdítősdobozokkal.
Max, Willow, Pete és Hoops (vagy legalábbis akit kiválasztasz közülük) sem önszántából kerül ebbe a lehetetlen helyzetbe. Emlékek nélkül, egy speciális aktatáskában térnek magukhoz a kert kellős közepén, teljesen magukra hagyva – egyedül kell rájönniük, mibe keveredtek, és hogyan szándékoznak túlélni addig, amíg valahogy meg nem menekülnek.
A túlélőjátékok hagyományaihoz híven ezt természetesen a környezetünk felhasználásával fogjuk elérni. Először gyűjtögetjük azt, amit a földön találunk, majd kezdetleges eszközöket gyártunk, hogy nagyobb ütemű kitermelésbe kezdjünk, aztán felszereléseket készítünk és bázist építünk magunknak. Közben pedig nem feledkezhetünk el az olyan apróságokról sem, mint az éhségünk és szomjúságunk, meg persze az egészségünk.
Eddig ez bármelyik másik túlélőjáték is lehetne, és valóban, az Obsidian az alapokat nem bolygatta meg különösebben – ha már játszottál a zsáner darabjaival, akkor azonnal ráérzel, hogy mi a dolgod. A környezet azonban, a hátsókerti miliő hihetetlen különbséget jelent. Mechanikailag persze nem sokban tér el az, hogy fákat és sziklákat vagy fűszálakat és száraz fagyantát termelünk-e ki, hangulatilag mégis hatalmas plusz. A fűszálak áthatolhatatlan erdőséget képeznek, a homokozó perzselő sivatagot, a kerti tavacska pedig víziszörnyekkel teli, sötét mélységet.
Az általunk gyártható holmik is ehhez igazodnak. A fejszénk egy ágacskába ékelt kavics lesz, a pajzsunk kikészített zsizsikkitin, házat gombadarabokból gyártott téglával építhetünk. Hogy jóllakjunk, elég megsütnünk egy levéltetűt, szomjunkat pedig általában a hajnali harmat hátramaradt cseppjeivel olthatjuk – de ha valami extrábbra vágynánk, felkereshetjük az itt-ott elhevert üdítősdobozokat is valami szénsavasért. A Grounded mindent megtesz, hogy igazán kicsinek érezzük magunkat, és sikerrel is jár!
A játék világa nagyon alapos gonddal lett megtervezve. Számos hagyományos méretű tárgy van elhelyezve a kertben, részben hogy a saját méretarányainkat átérezzük, részben pedig azért, hogy az Obsidian kicsit fogja a kezünket a felfedezés közben. Ha belefutsz például egy elektromos kábelbe, lehet, hogy érdemes követned, mert valami hasznos helyre visz, az ilyenekből pedig akad bőven a kertben.
Máskor ezek a „tereptárgyak” a tekinteted odacsalogatására szolgálnak, és ha engedsz a kaland hívó szavának, ritkább gyűjtögetnivalókkal vagy a fejlődéshez szükséges fogakkal jutalmaz a játék. Kevés olyan holmit találsz, ami ne okkal lenne lehelyezve: segítenek a tájékozódásban, olykor jó bázisalapot adnak, esetleg kerekperec elvezetnek valahova, vagy parkourfelületet biztosítva oda is juttatnak.
Ennek köszönhetően igazán sosem vagy elveszve, már kapásból úgy indulhatsz neki ennek a kicsi-nagy világnak, hogy van esélyed. Az út persze messze nem lesz veszélytelen, és először talán nem is gondolnád, hogy mennyire barátságtalan tud lenni a kert. Első nekifutásra olyan helybéliekkel találkozol (mint a tetűk, zsizsikek vagy hangya dolgozók), akik békésen élik az életüket – a Grounded mikrokozmoszában a legtöbb élőlénynek megvan a helye és a saját dolga, amit akkor végez, ha éppen nem zavarod meg. Ám viszonylag hamar belebotlasz majd az első pókodba, és onnan már nincs visszaút, jön majd szép sorban a többi veszedelmes rovar és bogár is.
Arachnofóbiások, figyelem!
A harc elkerülhetetlen, ugyanis ha szeretnénk (valamekkora magabiztossággal) a tápláléklánc csúcsára kerülni, akkor a hasznosabb eszközöket a bogarakból készíthetjük el – vagy fityiszt mutathatunk a hangyáknak azzal, hogy a lábukból ácsolunk stílusos asztalkát. Vadonatúj eszközöket kétféleképp szerezhetünk: a Brainpower-szintek lépésével és a talált tárgyak analizálásával, amire minden tudományos állomáson lehetőségünk van.
Ez egy nagyon hasznos rendszer: ösztönöz arra, hogy minden, még sosem látott elemet megvizsgáljunk, amivel az abból készíthető holmik leírásait tanuljuk meg. A vizsgálatból Brainpowert is kapunk, azzal pedig telik a szintünk, ami előre meghatározott tervrajzokat old fel. Igaz, így sajnos előfordul, hogy előrehaladva egyre kevesebb izgalmat ad az analizálgatás, és a szintlépés sem jár tényleges jutalommal.
Viszonylag kis ár ez azért, hogy mennyi mindent tudunk elkészíteni a Groundedban. A közelharci fegyverek hadán túl íjat is barkácsolhatunk, illetve megannyi ruházatot is, amelyek darabjainak külön-külön is van hatásuk, de együtt szettbónuszt is adnak. A hangyák páncélja például plusz cipelőerővel lát el, és a hangyabolyban észrevétlenné tesz minket, míg a méhekből szabott felszerelésben nyilaink pollent bocsáthatnak ki a támadók megzavarására.
A tárgykészítéshez hasonlóan izgalmas az építkezés is. Megannyi anyagból válogatva készíthetjük el álmaink bázisát, amit aztán kényelmesen be is rendezhetünk – a pályaelemek olyan jól vannak kialakítva, hogy általában körbe építhetünk mindent, így nyugodtan tanyázhatunk egy magasabb gyökéren vagy egy müzlisdoboz szélárnyékát élvezve. A pókhálóból fonott dobbantóknak hála magasságokat érhetünk el, nagyobb távolságokat kötélpályákkal hidalhatunk át, a védelmet pedig akár pollent használó légvédelmi ágyúval is kiegészíthetjük. Erre szükség is lesz, mert az ízeltlábúak időnként összehangolt támadást is indítanak otthonunk ellen.
A használati tárgyakat három szintre osztja a játék, ami jelzi azt is, hogy mennyire nehezen jutsz hozzájuk. Az első szinthez gyakoribb, könnyebben megszerezhető nyersanyagok kellenek, a harmadikhoz viszont fel kell kötnünk a pókagyarból faragott bicskánkat – vagy ritkák az anyagok, vagy csak szívós ízeltlábúakban találjuk meg őket. A tervrajzok ütemezése nem mindig a legszerencsésebb – például a túlélést nagyban megkönnyítő hűtőt csak nagyon a sztori végén kapjuk meg.
A felfedezéssel ellentétben a harc nem épp a leggördülékenyebb a Groundedban. A veszedelmesebb ellenfelek még magasabb szintű eszközökkel sem lesznek hamar lecsaphatóak, cserébe viszont egy fekete katica vagy egy farkaspók könnyűszerrel ledarálja az életünket, de még hangyák és atkák esetén is hamar találhatjuk esélytelennek magunkat egy hordával szemben. A különböző erősségek és gyengeségek (amiket a rovarok „megkukkolásával” szerezhetünk meg) sokáig nem egyértelműek, és közelharcban nem kínálkozik sok taktika azon kívül, hogy próbálunk elugrani vagy pajzzsal védekezni a válaszcsapások ellen.
Főleg a játék elején íjjal ritkán adódik jó lehetőség a harcra – a kezdő nyílvesszőink gyengék, a poloskák és egyéb rusnyaságok hamar utolérnek, a mozgást (és menekülést) pedig hajlamos akadályozni a környezet, ugyanis könnyű fennakadni a fűszálakban. Viszont ugyanezt ellenfeleink csapdába ejtésére is használhatjuk, olyan pozíciókba csalhatod őket, ahol lekapcsol az MI, és tehetetlenül kivárja, míg messziről lenyilazzuk. Hogy ez bug vagy rafinált túlélési technika, azt mindenki döntse el saját vérmérséklete szerint.
Bugok tekintetében viszonylag jól áll a Grounded, bár kétévnyi korai hozzáférés után mégis bosszantó némely jelenléte. Futottam bele kósza textúrasávba és teleportáló bogarakba, illetve olykor mozgás közben elmosódást is képes produkálni, ám ezeken legfeljebb felvonjuk a szemöldökünket. Nagyobb problémák a többjátékos módban előforduló szinkronizálási hibák, amik miatt simán lehetsz teljesen más pozícióban, mint az a képernyődön látszik – és ez olykor perceken át tart.
Az ilyen bosszankodást leszámítva a multiplayer hatalmas löketet ad a játékélménynek. A bázisépítés sokkal gyorsabb, ha több szorgos kisember dolgozik rajta, és a harcon is segít, ha valaki megmarad távolabb íjászkodni, míg más védekezve egy helyben tartja a bogarakat, vagy közösen körbetáncoljátok őket, és akkor komoly sérülést senki nem szenved el. Ha a földre kerülnénk, egy társ gyorsan talpra is ránthat. Legfeljebb négyen játszhatunk együtt, a gyerekeknek pedig saját személyisége van, ami jókor bedobott szövegekkel jelentkezik, és ettől még közösségibbnek tűnik az egész.
Akár egyedül, akár barátokkal vágunk neki a hátsókert veszélyeinek, a sandbox túlélés mellett egy történetet is végigjátszhatunk, ami rávilágít majd összezsugorításunk okára. Ez nagyjából 15 órányi tartalmat ad, ami végigvezet szinte a kert egészén, és közben megismerhetjük Burg.L-t, a szórakozott burgerezőrobotot, illetve a gazdája, Dr. Wendell Tully tragikus történetét is.
A kellemes ütemű sztori olykor azért összeütközik a felfedezgetéssel: ha szigorúan próbálod követni, találhatod magad olyan területen, amihez a felszerelésed nem elég. Ilyenkor persze csak visszafordulsz, farmolsz, amíg elég erős nem leszel, és próbálkozol újra – probléma nem származik belőle, de ezt nem kommunikálja kellőképp előre a játék. A haladás másik kerékkötője a zsánerre jellemző étel- és italgyűjtögetés lehet, amit nagyon automatikussá nem tehetünk, ezért többórányi játék után is kénytelen lehetsz megszakítani a kalandjaidat miattuk.
A Grounded egy okosan összerakott, gördülékeny túlélőjáték, ami a zsáner hagyományait ugyan nem rúgja fel, de a világa nagyon egyedivé teszi. Az Obsidian kihozott mindent az Unreal Engine 4-ből, amit lehet (a napfelkelte és a naplemente különösen szép), és ezt szuper hangdizájn is kíséri, a különféle ízeltlábúak „csiripeléseitől” kezdve a tavacskában morajló koi halakig. A Drágám, a kölykök összementek!-atmoszféra könnyen kiemeli a műfajtársak közül.
A játékmenet élvezetes, a mechanikák nagyon kezdőbarátok. A felfedezésből természetesen következik az építhető holmik megszerzése, de még olyan frappáns apróságok is vannak benne, mint a közeli tárolók rendszere – ha barkácsolsz, nem kell nálad lennie minden anyagnak, amíg egy közelben lévő ládában benne vannak. Emiatt az építés sem válik nyűggé, és mutatós, lakályos bázisokat tudunk felhúzni.
A kert bebarangolása igazi élmény (még ha olykor félelmetes is), kisebb-nagyobb titkok várnak minden zugban, és a harc sem nehéz, habár a játék szűkszavúsága miatt eltart egy ideig, míg kitanulod minden trükkjét. Ha teheted, mindenképp vigyél magaddal barátokat is erre a kalandra – noha nem szükségesek, de az így is klassz játékot még inkább kikerekítik.
A Grounded PC-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re jelent meg. A teszt PC-n készült.
Kapcsolódó cikk
Early accessben volt sokáig a játék, a Sony nem támogadta az early acces megjelenéseket, pl. a Deep Rock Galactic is ezért jelent meg előbb a Microsoftnál. Az nem belsős játék, ezért később Playstationre is megjelenhetett, ez viszont belsős...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.