A Civilization-és XCOM-játékokról méltán híres Firaxis Games kapta meg a nemes feladatot, hogy egy körökre osztott stratégiai szerepjátékot készítsen Marvel-karakterekkel. Így született meg a Marvel’s Midnight Suns, melyben a fejlesztők igyekeztek hasznosítani az XCOM-játékokban szerzett tapasztalataikat, mindemellett új ötletekkel dobták fel a már unalomig ismert műfaj formuláját, miközben hűek maradtak a Marvel-képregényekből megismert hősök ábrázolásához. Lássuk, mennyire működik a fejlesztők elgondolása a valóságban!
A Marvel’s Midnight Suns sztorija meglehetősen sötét és komoly hangvételű. A történet szerint a Hyrdra terrorszervezet feltámasztja Lilithet, a démonok anyját, aki túl nagy fenyegetésnek bizonyult a Bosszúállók csapatának ahhoz, hogy egyedül győzzék le őt. Éppen ezért összeállnak a Midnight Suns csapatával, akiknek egyszer már sikerült megfékezniük Lilith ámokfutását. Itt kerül főhősünk, Hunter a képbe, hisz 300 évvel ezelőtt ő volt az, aki megállította a nagy hatalmú démont. Hunter karaktere teljesen személyre szabható, őt irányíthatjuk majd a nagyjából 60 órás kaland során.
A Firaxis Games csapata jó érzékkel nyúlt hozzá az ismert Marvel-karakterekhez, és a felhozatallal kapcsolatban sincs okunk a panaszra, szám szerint 12 hős áll majd a rendelkezésünkre. A Bosszúállókon kívül találkozhatunk még Pengével, Rozsomákkal, Szellemlovassal, Magikkel és Nico Minoruval is. A szinkronszínészek is egész jó munkát végeztek, Laura Bailey, Josh Keaton, Yuri Lowenthal, illetve a játék később megjelenő DLC-jében feltűnő Nolan North neve mindenképp említésre méltó. A hősök ábrázolásával is elégedettek lehetünk, számos ikonikus öltözékük elérhető a játékban, melynek hála teljesen személyre szabott élményben lehet részünk.
A Marvel’s Midnight Suns játékmenetét tekintve egész érdekes összhatást kelt, hiszen a játék egyik felében az XCOM-játékokból ismert körökre osztott taktikus harcrendszert igyekszik pakliépítős mechanikával megfűszerezni, a másik részében pedig a Persona-játékokból ismert, karaktereink közötti kapcsolatok ápolására helyeződik a hangsúly. A játék sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre tűnik, számtalan alrendszert és játékmechanikát kell elsajátítanunk, melynek következtében az első néhány órában igencsak elveszettnek érezhetik magukat a játékosok.
A Firaxis Games nem hazudtolta meg önmagát, a Marvel’s Midnight Suns a harcrendszert tekintve tudja felmutatni a legtöbb erényét. Az XCOM-játékokkal ellentétben az arénaharcok során a sebzésünk mértéke és a találati esély nem véletlenszerű, így sokkal könnyebb előre felállítanunk a számunkra legideálisabb stratégiát. További könnyítő tényező, hogy a játék kijelzi az ellenség szándékait, így tudhatjuk, hogy az adott rosszfiú mely hősünket, vagy épp tereptárgyat fogja megtámadni a következő körben, ez alól csupán az elit egységek képeznek kivételt, hisz ők egy körben több képességet is elsüthetnek. Ezen felül karaktereink az aréna bármely pontját elérik egy körön belül is, továbbá nincs fedezékrendszer sem. A pozicionálásra azonban itt is érdemes odafigyelni, hisz befolyásoló tényező lehet a támadásaink, valamint a tereptárgyakkal történő interakciók során az, hogy milyen szögben állunk az ellenséghez képest.
Ötletes újításnak bizonyult a kártyarendszer, mely a randomizációnak köszönhetően izgalmas helyzeteket tud eredményezni a csatamezőn, ennek hála minden alkalommal alkalmazkodnunk kell az adott szituációhoz, nem ragaszkodhatunk egy jól bevált módszerhez. Minden hős különböző képességekkel rendelkezik, melyek használatához az adott kártyalapot kell igénybe vennünk. Minden kör elején meghatározott számú lapot húzunk, és szintén meghatározott számú lapot használhatunk fel. A lapok úgynevezett hősiesség pontokat adhatnak, vagy éppen vonhatnak le tőlünk, ez a pont határozza meg, hogy az adott kártyát kijátszhatjuk-e. A képességek egyébként meglehetősen változatosak és mindegyik passzol az adott hőshöz. Vannak lapok, melyeken extra hatás található, ilyen lehet például az egymás utáni többszöri támadás, mérgezés, gyógyítás, megbéklyózás, vagy épp bénítás is.
Ezeket a képességeket kombinálva látványos harcok alakulhatnak ki, meg kell találnunk az egyensúlyt a különböző karakterek között, valamint azt, hogy melyik hős dolgozik a leghatékonyabban a másik mellett. További taktikázásra ad alkalmat a különböző tereptárgyakkal történő interakció, valamint a tömegirányító képességeink megfelelő használata. Például Magik képes egy kupacba teleportálni a nagyobb területen lévő ellenséges egységeket, ezután Penge egy jól irányzott lövéssel felrobbantja a mellettük lévő benzinnel töltött hordót, végül a robbanás után életben maradt egységeket Pókember egymás utáni akrobatikus mozdulatokkal elteszi láb alól. Ilyen és ehhez hasonló jelentek százait alkothatjuk meg a csatatéren, ami hihetetlenül élvezetes és addiktív tud lenni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az önismétlő ellenségtípusok és animációk egy idő után kissé fárasztóak lesznek, és sajnos nincs lehetőségünk felgyorsítani ezeket.
A Marvel’s Midnight Suns játékkal eltöltött időnk jelentős részét (több, mint a felét) azonban nem a csatatéren, hanem a főhadiszállásként szolgáló kastélyban, az Abbey-ben töltjük. Itt Hunter karakterét külső nézetből irányítva tudunk interakcióba lépni a csapattársainkkal, új kártyalapokat szerezni, különböző felszereléseket készíteni, új öltözékeket feloldani, kicsinosítani a szobánkat, illetve az egész épületet. Meglepően nagy hangsúlyt fektetett a Firaxis Games csapata a játék ezen oldalára, ám sajnos látszik, hogy idáig nagyon kevés tapasztalatuk volt a komplex dialógusok és filmszerű átvezetők készítésében. A történet főszálával még nincs is akkora nagy probléma, a sztori kellőképp érdekes, fordulatos és a kategóriájához képest korrekt látvánnyal bír. A probléma a melléktevékenységek minőségével, valamint a fő-és mellékszál kohéziójának teljes hiányával van.
A karaktermodellek minősége nem állják meg a helyüket a mai AAA sztenderdhez viszonyítva, az arcanimációk pedig egész egyszerűen botrányosak. Az arcokról semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni, a szájak mozgása pedig nem passzol az éppen elhangzó szöveghez. A dialógusok minősége is kritikán aluli, nagyon sokszor egészen karakteridegennek hatnak. Sajnos így tíz évvel az első Bosszúállók film után már nem elég annyi egy képregényrajongónak, hogy ennyi szuperhőst lásson egyszerre a képernyőn, ennél bizony több kell. Az alapanyagban pedig meg is lett volna a potenciál, azonban a fejlesztőcsapat nem tudott élni a lehetőséggel. Ettől minden szempontból jobb prezentációt kaptunk már mind az Insomniac és mind a Crystal Dynamics csapatától az elmúlt években (pedig az utóbbi is elég alacsony szintet képviselt).
Sajnos elkerülhetetlen, hogy interakcióba lépjünk a bajtársainkkal, ugyanis a karakterek közti kapcsolatok ápolásával különféle bónuszokat oldhatunk fel, melyek nagy hasznunkra válnak majd a csatamezőn. A hősök beszélgetést kezdeményeznek velünk, kikérik a tanácsunkat, vagy épp elhívnak egy közös programra. Így előfordulhat az, hogy a könyvklubban összefutunk Amerika Kapitánnyal, együtt horgászunk Peter Parkerrel, vagy épp madárlesen veszünk részt Tony Starkkal. Meglepően fárasztó tud lenni a játék ezen része, ráadásul rengeteg időt elvesz attól, ami egyébként jól működne benne.
A kastély területe egyébként számtalan titkot rejt, melyek arra várnak, hogy felfedjük őket. Itt sem kell azonban csodára számítanunk, különböző eldugott tárgyakat gyűjtögethetünk, ajtókat és ládákat nyitogathatunk és gyógynövényeket szedhetünk főzetekhez. Kifejezetten unalmas, fantáziátlan és oda nem illő része ez a játéknak. Hogy tovább rontsak az összképen, technikai hibák tucatjaival találkozhatunk a kaland során, valamint a teljesítmény is elég ingadozó, kiváltképp az Abbey területén folytatott barangolás közben.
A Firaxis Games csapata nagyot akart alkotni a Marvel’s Midnight Suns játékkal, a végeredmény azonban kiábrándító lett. Ugyan egy kifejezetten élvezetes és addiktív, taktikus harcrendszerrel rendelkezik, ám a melléktevékenységek prezentációja egyszerűen pocsék, és mivel a játék jelentős részét ezek teszik ki, nem lehet szó nélkül átsiklani felettük. A stratégiai játékok szerelmesei, valamint a legelvetemültebb Marvel-rajongók örömüket fogják lelni a játékban, azonban aki mindemellett egy átgondolt és kellőképp mély szerepjátékot szeretne jól megírt dialógusokkal, melybe érdemes időt invesztálni, az sajnos csalódni fog.
A Marvel’s Midnight Suns már elérhető PC-re, valamint PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re. Valamikor jövőre érkezik a játék PlayStation 4, Xbox One és Nintendo Switch kiadása is. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.
Kapcsolódó cikk
Inkább játssz vele ha már úgyis megvetted és utána írd meg hogy tetszett.
Valoszinuleg erre a Marvel's Midnight Suns-ra sem kell tulzottan sokaig varni, hogy kapjon 1 korrekt learazast, nem is kell majd 1 evet ra varni sem.
Az alapsztori+otlet, pl. a kartyas harcrendszer is bejon nekem is de felemas erzesem volt osszessegeben rola, ereztem h vhol sporoltak rajta de remeltem tevedek...
Majd azert 1 ev mulva lehet beszerzem, csak nem teljes aron, + addig lehet meg javitanak is rajta ezt+azt majd...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.