Above Snakes teszt

Nem könnyű egyedit alkotni a túlélős-kraftolós játékok mezőnyében, a mechanikák már adottak, egy-két újítást leszámítva nem sok mindennel variálhatnak a fejlesztők. Az egyik döntő változó a környezet: legyen szó vízalatti világról vagy sarkvidéki körülményekről, általában azokra a címekre emlékszünk, amelyek olyan környezettel szolgáltak, amit ha láttunk is addigra, biztos, hogy nem úgy, mint ezekben a játékokban.

Az Above Snakes a világ felépítésével igyekszik kitűnni a tömegből, pontosabban magával a világ építésével. A játék elején egyetlen négyzetből álló játékterünket folyamatosan bővíthetjük, és mi mondhatjuk meg, hogy melyik mező hová kerüljön. Minden mező egy vagy kettő biomnak ad otthon, az egyes biomok pedig csak saját magukkal lehetnek határosak. Térképünk kinézetét így mi szabjuk meg, legalábbis a lehetőségekhez mérten. Építési lehetőséget a már meglévő négyzetek felfedezésért és a nyersanyagok gyűjtéséért fogunk kapni, és maximum három ilyen lehetőséget tudunk betárazni. Az éghajlati felosztás mellett lesznek még egyedi mezők is, amelyek a fő- vagy mellékküldetésekhez kapcsolódnak majd - ilyen volt az egyik jegesmedvét rejtő befagyott tó. Az egyes biom-négyzeteket a térképasztalon kutathatjuk ki különböző nyersanyagokért cserébe

Történetet is kapunk, bár ez inkább csak egy jó indok a különböző küldetések kontextusba helyezéséhez. Egy baljós neonzöld meteor csapódik a helyi, western-jellegű városkába. Aki meghalt, azt az űrkőből szivárgó füst feltámasztja, és voilà, még egy zombis körítéssel is gazdagodott a préri. Amikor megláttam az intróban az élőholtakat, csak a szemem forgattam, szerencsére az Elveszett Lelkek sem dizájnban, sem létszámban nem zavaróak, és inkább a játék második felében válnak hangsúlyossá és tömegessé.

Az Above Snakes sztoriját tekintve hiába zombis túlélőjáték, játékmenetileg inkább egyfajta zen élmény lesz a meghatározó, mintsem hardcore túlélés. Persze az éhség, a szomjúság, az elmeállapot és a fáradság négyesfogata itt is megvan, és gyorsan lemerülhetnek az értékeink, de nincs okunk aggodalomra, mivel ugyan ilyen gyorsan és könnyen visszatölthetjük őket. Élelem és ivóvíz van bőséggel, egy-két ragadozót leszámítva pedig a vadvilág ártalmatlan és statikus, a vadállatok sosem hagyják el a saját négyzetüket. Mi magunk folyamatosan fejlődünk úgy a felszerelésünket, mint képességeinket tekintve. Minél többet használunk egy képességet, az annál magasabb szintre jut és annál több bónuszt kapunk rá (például, minél több sprintelünk, annál kitartóbbak leszünk). Ahogy újabb és újabb biomokat fedezünk fel, úgy újabb és újabb nyersanyagokat szerezhetünk, ami jobb felszerelést és menedéket is jelent.

A küldetések látszólag amolyan B-oldalas tartalmak az élvezetes játékmenet mellett, viszont szükségesek az eszköztárunk kibővítéséhez. Fő és mellékküldetések során sajátítunk el kraftolási recepteket vagy tanulunk meg új tevékenységeket, mint amilyen a kertészkedés. A küldetések szorosan összefüggnek a biom-négyzetekkel, főleg az egyediekkel. A történet és a feladatok együttesen fogják meg a bizonytalanabb játékosok kezét, hogy a nyílt világ és a nagy fokú szabadság ne rémítse meg őket. Igaz, ami igaz, a küldetések a játék vége felé egyre több és több zombival hoznak össze minket, és ilyenkor megvillan, hogy a harcrendszer nem feltétlenül a legizmosabb eleme a játéknak, azonban még így is teljesen vállalható a dolog.

Viszont vannak a játéknak negatív elemei is. Hallható ugyan egy minimális aláfestő zene, azonban ez annyira jellegtelen és háttérbe húzódó, hogy szándékosan kellett rá koncentrálnom, hogy halljam. A történet, bár alibinek jó, sőt még érzelmi alapon is megpróbál ránk hatni, ettől függetlenül elég gyenge lett, főleg a számtalan logikai lóláb miatt (pl. egyedül szerezzük vissza két férfi több havi ellátmányát, mert ők nem merik, de a seriffhelyettesen gúnyolódunk, amiért nem mert szembeszállni egy csapat zombival). De ismét kiemelem: érződik, hogy az egész sztori csak azért van, hogy a világba vetett hősnőnkkel ne érezzük elveszettnek magunkat. A másik, hogy a játék nem rág a szánkba semmit. Ez lehetne pozitívum is, azonban több órányi ingázás után esett le, hogy egynél több menedékem is lehet, vagy még jobb, a lehelyezett építményeket át is helyezhetjük máshova. Vagy felhozhatnám azt is, hogy hiába vethetünk búzát, ha a lisztkészítéshez semmi támpontot nem kapunk.

Mindent összevetve mégis pozitív hangvétellel zárnám a tesztet. Az elsőjátékos Square Glade Games csapata a teszt írásakor már a hatodik javítás adta ki, és nem csak a bugokat irtják, de a játékmechanikákat is finomítják. Nem egy early access címről beszélünk, így ez egy kicsit sok patch nyolc nap alatt, mégis jó látni, hogy a fejlesztők foglalkoznak a játékkal. Könnyen elképzelhető, hogy a fenti negatívumok egy része pár hónap múlva nem lesz fellelhető a játékban.

Az Above Snakes-re egyfajta rekreációs tevékenységként tekintek, ami elé napi szinten oda lehet ülni egy kicsit kikapcsolódni. Azt sem tartom kizártnak, hogy a fejlesztők a Steam Deck és a hozzá hasonló kézi PC-ket szem előtt tartva álmodták meg a relatíve rövid gameplay loopot. Akárhogy is, a túlélés még szinte sosem nem volt ilyen nyugtató.

Az Above Snakes május 25-én jelent meg PC-re.