Layers of Fear (2023) teszt

Az biztos, hogy a fejlesztőcsapat nem könnyítette meg az egyszeri játékos dolgát, hiszen az eredetileg még Layers of Fears néven bejelentett harmadik rész először folytatásnak indult, később viszont mindenki legnagyobb meglepetésére elhagyták a nevéből az utolsó s-betűt. Ennek hála sokan arra gondoltak, hogy akkor egy remake, vagy reboot van készülőben, amiből végül az első bizonyult igaznak, bár ez sem teljesen fedi a valóságot. A korábbi epizódok ráncfelvarrása mellett ugyanis kapunk egy teljesen új extra fejezetet, valamint egy háttérsztorit, ami finoman összefűzi az eddigi cselekményeket egy nagyobb egésszé.

A fejlesztők egyébként egész ügyesen oldották meg ezt a feladatot és szinte hibátlanul sikerült egybefonni az előző két rész, valamint az első epizód kiegészítőjének történéseit. Minden egy ihletét vesztett írónővel kezdődik, aki a magány erejében bízva beköltözik egy elhagyatott világítótoronyba, hátha így újból ráérez az írásra. Érkezését követően viszont furcsa dolgokra lesz figyelmes, mintha valaki figyelné és próbálná az őrületbe kergetni, ezért felfedezőútra indul, hátha megtalálja a titokzatos rosszakaróját. Ahogy egyre jobban megismeri újdonsült otthonát, a helyszínből áradó félelem és reménytelenség szépen-lassan a hatalmába keríti, így végül miután megtalálja azt, ami a kezdetektől fogva hívta magához, már nincs oka nemet mondani neki.

Ezt követően az ihlet visszatér és hősnőnk leül az írógépe elé, hogy az eddigi életét maga mögött hagyva végre megírja fő művét, aminek első fejezete a Layers of Fear-ből megismert festő tragédiája. Miután újból átéltük a borzalmakat, egy kisebb átvezetést követően már a hozzá kiadott DLC-ben, azaz az Inheritanceben találjuk magunkat, ahol immáron az apa gyermekével kell felfedeznünk a szörnyű titkokat rejtő kúriát. Amint ezzel is végeztünk, következik egy eddig még sosem látott fejezet, a The Final Note, amiben a zenész feleség szemén keresztül élhetjük át a szenvedéseket, ezáltal árnyalva tovább az eseményeket. Végezetül írónőnk papírra veti a Layers of Fear 2 történetét is, amiben egy olyan meglehetősen elborult filmforgatásra nyerhetünk bebocsátást, ahol a reflektorfényben díjeső helyett csak szenvedés és kín vár majd ránk.

Ahogy fentebb már említettem, a történetet szinte hibátlanul illesztették össze a fejlesztők, a nagyobb bevezető, illetve lezáró szegmens között többször is kikerülünk az íróval a világítótoronyba (akár egyes fejezetek közben is), ahol számos utalást kaphatunk a Layers of Fear játékok korábbi eseményeire. Érdemes alaposan körbejárni a helyszíneket, mivel a már ismerős feljegyzések mellett kapunk újakat is, így mélyítve tovább, vagy épp forgatva ki a már ismert történéseket. A Chapters menüből egyébként külön-külön kiválaszthatjuk a játszani kívánt részt, de ha a teljes élményre vagyunk kíváncsiak, akkor irány a New Game opció, ahol egybefüggően haladhatunk végig a teljes pokoljáráson. Mindez persze nem működne ennyire olajozottan, ha a Unity motort használó első, valamint az Unreal Engine 4-en futó második részt úgy hagyják, ahogy régen volt, a Bloobernél pedig úgy gondolták, hogy ha már egyszer felújítunk, akkor azt csináljuk rendesen!

Ennek első hozományaként újragondolták a 2016-ban megjelent eredeti epizód játékmenetét, így emelve ki az egészet a sétaszimulátorok világából. Természetesen az alapok változatlanok maradtak, azaz most is megannyi szekrényt, illetve szobát kell átkutatnunk a különféle jegyzetekért és emlékekért, ezúttal azonban már a sötétség erőivel is fel kell majd vennünk a harcot. A történet egy későbbi szakaszában magunkhoz veszünk egy lámpást, aminek fényét a megszállt tárgyakra irányítva megtisztíthatjuk őket, de ezen kívül lesz egy sokkal fontosabb használati módja is. Időnként ugyanis a sötét entitásból szörnyek jönnek elő, akiknek feltett szándékuk magukkal rántani minket. Elbújni nem igen tudunk, helyette szaladgálhatunk, vagy a már említett fényforrásunkkal átvilágíthatjuk őket a túlvilágra, de jobb észben tartani, hogy ez csak időleges megoldás, véglegesen akkor szabadulhatunk meg tőlük, ha továbbjutunk a következő szekcióra. Szerencsére ezek a szegmensek egyáltalán nem idegesítőek, sőt, a folyamatos fenyegetés talán még tovább is növeli az amúgy sem elhanyagolható, meglehetősen nyomasztó atmoszférát.

És hogy mi növeli még ezt? Kétséget kizáróan a látványvilág, ami az Unreal Engine 5-ös motornak köszönhetően egészen elképesztő lett, egyes helyszínek megvalósítása szinte már fotó realisztikus hatást kelt. Bár a kissé szürkés világítótorony még annyira talán nem is szemet gyönyörködtető, ne hagyjuk magunkat becsapni, mert ahogy bekerülünk a Layers of Fear első részének felújított változatába garantáltan leesik az állunk. Ugyan annak idején a fejlesztők mindent kipréseltek a Unityból, még így is összehasonlíthatatlan a kettő, főleg, ha ráküldjük a ray tracinget is. Szerencsére az optimalizáció tökéletes és gyengébb beállítások mellett sem kell szégyenkeznie a játéknak, szóval akár egy karcsúbb konfigurációval is bátran neki lehet vágni a kalandoknak. Az új motor egyébként mindegyik fejezetben hozza a kötelezőt, külön kiemelném még a most extraként megkapott The Last Noteot, ahol a láncok kapják a főszerepet és az ezekkel körberakott, sötétségbe vesző folyosók egyszerűen csodálatosak, nyilván a maguk beteges módján.

A komolyabb motornak és a remekül sikerült optimalizációnak hála egyáltalán nem akad be a játék, még a legnagyobb helyszínváltoztatások közben sem zuhan be a képfrissítés, bárhogy is alakul a hátunk mögött a pálya. Persze ez valamilyen szinte köszönhető annak is, hogy elég lineáris folyosókon és szobákban fordulunk meg, de ettől eltekintve tényleg kifogástalan munkát végeztek a fejlesztők, ugyanakkor sajnos az élmény nem minden esetben tökéletes. Leginkább a karakterünk irányítása az, amit szokni kell, ugyanis ugrás hiányában a legkülönfélébb tárgyakba képes beleakadni, ami egy-egy menekülős szituációban nem épp a legkellemesebb (ezen igazán a szűkös FOV sem segít). Bugokba is belefutottam az előzetes változatban, melyek közül a legidegesítőbb az volt, mikor egy átvezető nem indult el, ezért a teljes fejezetet újra kellett játszanom. A játékidő efféle növelésére egyébként nincsen rászorulva a Layers of Fear (több, mint 10 óra, többféle befejezéssel), ugyanakkor az újonnan hozzáadott szakaszok lehetnének valamivel hosszabbak is, mivel csupán pár óra extrát kapunk a már ismert történetek mellett.

Ettől függetlenül kétség sem férhet ahhoz, hogy ez a 2023-as kiadás a legjobb és legteljesebb Layers of Fear élmény, ami garantáltan ránk hozza majd a frászt, akár játszottunk az előző részekkel, akár nem. A játékok atmoszférája még mindig piszok nyomasztó, ráadásul az Unreal Engine 5-nek hála a fejlesztők többszörösére növelték a para faktort, miközben kissé felfrissítették a játékmenetet és egybefonták a sztorit is. A legjobb az egészben pedig az, hogy ezért a csomagért mindösszesen 30 eurót kérnek el (a korábbi epizódok tulajdonosai további kedvezményt kapnak), ami már-már felér egy legális rablással. Nem is kérdés, hogy horror rajongók számára kötelező vétel, mindenki másnak pedig erősen ajánlott, persze csak akkor, ha beveszi a gyomruk ezt a pszichológiai pokoljárást, amit nem egyszerű megemészteni, de higgyétek el, megéri.

A Layers of Fear (2023) június 15-én jelent meg PlayStation 5-re, Xbox Series X-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük egy i7-10700, 32 GB RAM és egy RTX 3060 TI társaságában.