A Forma-1 száguldó cirkuszánál nem sok őrültebb versenysport létezik az aszfalton, de a MotoGP mindenképp rálicitál a négykerekű nagytesójára. Az egyenesben 360 kilométer per órás sebességet környékező fenevadak visítva falják a benzint, az éles kanyarokban pedig a pilóták a nyeregből kiszállva, az izzó aszfaltot térddel és könyökkel felkarcolva lógnak le a száguldó vaslovakról. Őrület az egész. Egy olyan őrület, amit a Milestone csapata minden évben a kezünkbe ad, hogy a saját fotelünk kényelmében hódolhassunk az eszement sportág szeretetének.
Az évről-évre új címmel jelentkező sorozatok azonban csak ritkán képesek a valódi megújulásra. A FIFA, az NBA 2K, az F1-széria, de lényegében bármelyik sportjáték rajongói tanúsíthatják, hogy a jól elhatárolható, generációs ugrások helyett az évente megjelenő újabb epizódok csak apró, inkrementális fejlődésre képesek. Ez a zsáner velejárója és a hozzá kapcsolódó üzleti modell rákfenéje, a MotoGP 23 pedig nem jelent alóla kivételt. Idén is elmondható, hogy ha játszottál a 2022-es vagy 2021-es kiadással, akkor lényegében játszottál a legújabb résszel is, ez azonban nem jelenti azt, hogy a MotoGP 23 önmagában értékelve ne lenne egy kifejezetten remek, szórakoztató játék.
És most kissé ellent fogok mondani az eddigi monológomnak, de a MotoGP 23-ban akadnak azért újítások - felszínesek és valódi újdonságok egyaránt. Az olasz brigád a rivalizálásra fókuszáló egyjátékos “kampánnyal” promózta az idei anyagot, ennek azonban jóval nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Gyakorlatilag a korábbi, hagyományos bajnokságok idei kiadását tálalták újra azzal a csavarral, hogy a motorosok közti dráma ezúttal jobban az előtérbe kerül. No, nem annyira, mint az F1 2021 Breaking Point kampányában, hiszen valódi sztoriszálak és animált, szinkronizált átvezetők helyett a szezon “története” gyakorlatilag csak a futamok közti tweetekben és egy-egy spéci kihívásban bontakozik ki.
Miután létrehoztuk a pilótánkat a korábbi évekből átemelt karakterkészítőben, a játék máris a Moto3 tavalyi szezonjának utolsó néhány versenyébe dob bennünket. Sorsfordító pillanat ez, hiszen itt dönthetjük el, hogy a Moto3, Moto2 vagy a MotoGP következő szezonjában folytatjuk-e a pályafutásunkat. Kifejezetten örvendetes egyébként, hogy a kisebb kategóriák is teljes képviseletet kapnak. Ezek után jöhet a csapatválasztás (az debütálásunkkor csak a gyengébb istállók ajánlatai közül válogathatunk), majd ugrás a mélyvízbe! Választhatunk a teljes vagy rövidített szezon közül, sprintversenyes vagy anélküli formátumban, ráadásul amellett, hogy megkapjuk a 2023-as szezon teljes versenykalendáriumát, még az olyan fantázia-futamokat is átélhetjük, mint a nyár közepére várt, de végül elmaradó Kazah Nagydíj.
A versenyek menete a gyakorlatban sokat nem változott, leszámítva a flag-to-flag szabályok bevezetését. Az idei részben debütáló rendszer a teljesen dinamikusan változó időjárási körülmények apropóján került a játékba. Mivel mostantól futam közben is eleredhet az eső, ahelyett, hogy megállna a verseny, a pilóták a boxutcába kitérve átpattanhatnak a második, esős gumival szerelt motorjaikra. A játék nagyszerűen használja ezt a rendszert, nagyon izgalmas dinamikát ad néha a futamoknak a sűrű, szürke felhők érkezése. Egyedül csak azt sajnálom, hogy a boxutcába való kitérés egy teljesen automatizált folyamat, gyakorlatilag semmi beleszólásunk nincs az itt történő eseményekbe.
És itt kezd kibontakozni az, hogy a Milestone mennyire le van maradva a Codemasters mögött. Nincs lényegi csapatmenedzsment, taktikázás a kutatással és fejlesztéssel, de a csapatunk anyagi erőforrásaira sincs rálátásunk. Nem feltétlenül baj, ha egy versenyjáték a színtiszta versenyzésre fókuszál, az ilyen lehetőségek azonban 2023-ban szinte kötelezők. A többi sallang pedig nem igazán működik, érződik rajtuk a kiforratlanság. A színfalak mögötti dráma sosem bontakozik ki, az istállón belüli rivalizálás pedig kicsúcsosodik abban, hogy ha a csapattársunk előtt érünk célba pár alkalommal, akkor mi nyerjük el a csapatkapitány szerepét - aminek egyébként semmi gyakorlati vonzata nincs.
Mindez azért szomorú, mert a MotoGP 22 már elénk tárt egy piszkosul izgalmas “sztorimódot”, mégpedig a NINE képében. Itt Valentino Rossi, Dani Perdrosa, Jorge Lorenzo és Casey Stoner legendás 2009-es szezonját élhettük át a négy pilóta szemszögéből, korabeli bejátszásokkal, fantasztikus kommentárral. Ez a játékmód sem volt hibátlan, de tökéletesen átadta azt, hogy miért érdemes figyelemmel követni a MotoGP világát. Ehhez képest az idei karriermód határozott visszalépés - csak remélhetjük, hogy jövőre újra előrukkolnak egy olyan extra játékmóddal, mint amilyen a NINE volt. Egy ilyen koncepcióra komplett játékot lehetne építeni.
Ahol azonban folyamatosan sikerrel újít a Milestone, az maga a játékmenet. Igen, apró változásokról van szó, de az idei epizódra már nagyon is beérett a franchise jellegzetes vezetési modellje. Határozottan érezhető az erőkülönbség a Moto3, Moto2 és MotoGP vasparipái közt, ahogy az is kézzel fogható, hogy a szezonközi fejlesztések milyen hatással vannak a motorok teljesítményére. Alapvetően továbbra is egy keményvonalas szimulátort kapunk, amiben nagyon könnyű eldobni magunk alól a nyerget, ha nem vigyázunk, idén azonban a rásegítések is komoly átalakuláson estek át.
Az elektronikát, fékezést, úttartást és összességében a szimuláció “nehézségét” befolyásoló kisegítések egytől-egyig jelen vannak és igény szerint ki-be kapcsolhatók, a Milestone azonban ráeresztette a gépi tanulást ezekre a rendszerekre. Állítólag. Be kell vallanom, én a legextrémebb opciókat próbálgatva sem éreztem azt, hogy valódi mesterséges intelligencia egyengetné az utamat a színfalak közt, de az tény, hogy az összes könnyítést belőve az ötéves kistesót is nyugodtan a MotoGP 23 elé lehet ültetni, hiszen ekkor gyakorlatilag már játssza magát a játék.
Nyilván nem ez a motorszimulátor célközönsége, de az osztottképernyős móddal együtt egy abszolút jó próbálkozás arra a Milestone részéről, hogy nyissanak a casual játékosok felé is. Az igazán hardcore arcokat úgyis online fogjuk megtalálni, ahol a hagyományos lobbik mellett végre megérkezett a rangsorolt rendszer is. A LiveGP gyakorlatilag a Gran Turismo rendszerét csente el: előre megadott időpontokban zajlanak a futamok, melyekre a versenyt megelőző időablakban futhatunk időmérőket. A rendszer szuperül működik, a néhány tesztfutamom során komolyabb hálózati problémákkal sem találkoztam. Egyszóval ez kellett a MotoGP-nek ahhoz, hogy az első hónap után is megtartsa az online játékosait.
MotoGP 23 egy kifejezetten jó játék, de idén sem váltja meg a világot, ahogy valószínűleg jövőre sem fogja. Egyértelmű, hogy a Milestone a megfelelő irányba tereli a szériát, de ezt nem teszi elég tempósan. Önző játékosként én úgy gondolom, hogy jobban járnánk azzal, ha az olasz fejlesztő a licencekre fittyet hányva konszolidálná a motoros címeit egyetlen igazán nagyszerű játékká - hiszen valóban kell nekünk minden évben új MotoGP, Monster Energy Supercross, Ride és SBK is? Nyilván ez csak egy naiv gondolat, amit én sem gondolok komolyan, világos, hogy pénzügyileg ez nettó öngyilkosság lenne. Mégis érzem, hogy ezzel a felállással sosem kapunk majd igazán kiugró címeket, csak mindig egy újabb, felső-középkategóriás iparosmunkát.
A MotoGP 23 PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön és Nintendo Switchen jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot. A tesztelői példányért pedig ezúton is köszönet a Magnew Games csapatának!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.