Six Days in Fallujah próbakör

Legalábbis eddig, hiszen nemrégiben a Victura és a Highwire Games jóvoltából korai hozzáférésbe lépett a taktikai lövölde, ami a kényszerszünet alatt igencsak átalakult a kezdeti tervekhez képest. A fejlesztők igyekeztek tanulni elődeik hibáiból, ennek hála pedig számos, egykor Irakban állomásozó katonát, újságírót és civilt vontak be a projektbe, hogy aztán az ő beszámolóik alapján gondolják újra az egész játékot. Bár a hivatalos megjelenési dátum egyelőre még a távolba vész, már a mostani verzióban is kapunk pár olyan eredeti képanyaggal megtámogatott interjúrészletet, amiben igyekeznek hitelesen ábrázolni az Irakban, illetve Fallúdzsában történteket. Ezek a bejátszások hihetetlenül nyomasztóak, főleg annak tudatában, hogy tőlünk nem messze jelen pillanatban is zajlik egy hasonlóan értelmetlen háború.

A kellő hatást tehát könnyedén eléri a játék, ráadásul ekkor még be sem léptünk Fallúdzsába, ahol hogyha csak virtuálisan is, de a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg ezeket a borzalmakat. Egyelőre négy különböző missziót kaphatunk, amik közül egyet kisorsol nekünk a rendszer, ezt követően pedig egy rövid eligazítás után máris kint találjuk magunkat a harctéren. Rendszerint egy fontosabb épület bevédése, ellenségek likvidálása vagy bizonyítékok begyűjtése lesz a feladatunk, miközben próbálunk életben maradni. Utóbbi nem lesz annyira egyszerű feladat, mivel elég egy apró figyelmetlenség és máris megkapjuk az „ütközetben eltűnt” feliratot. Pontosan emiatt ildomos többedmagunkkal belevágni a missziókba, hiszen egy négyes osztagnak jóval nagyobb a túlélési esélye, mint egy magányos farkasnak, ráadásul ilyenkor a földre került bajtársainkat is felhúzhatjuk.

Csapatban egyébként a munkafeladatok is megoszlanak, bár ezeket egyelőre sem kiválasztani, sem testreszabni nem tudjuk. Ez leginkább azért problémás, mert egyfelől az előrehaladásunkat egyáltalán nem érezzük, másfelől pedig ezáltal a játék simán belekényszeríthet minket egy olyan szerepkörbe, amivel inkább ártunk, mintsem segítjük a csapatot. Ha azonban végre összeáll minden és mindenki a számára leginkább testhezálló kasztba került, akkor hihetetlen élményben lehet majd részünk, ahogy utcáról-utcára, valamint szobáról-szobára haladva próbálunk előre jutni a halál árnyékában. Biztosra sosem mehetünk, hiszen egyrészt elég pár bekapott golyó és máris padlót fogunk, másrészt a fejlesztők belevittek egy csipetnyi véletlenszerűséget is a pályákba, így fokozva folyamatosan a feszültséget.

Na, nem kell komoly dolgokra gondolni, általában egy-egy épület alaprajza, valamint az ellenségek száma, illetve helyzete változik két próbálkozás között, ennyi viszont pont elég ahhoz, hogy sose ismerjük ki a játékot teljesen. Egyetlen esélyünk tehát, ha lépésben, kimérten masírozunk előre, veszély esetén pedig nem ugrunk ki a fedezékből, hanem inkább ismertetjük a szituációt a többiekkel a beépített hangrendszeren keresztül. Ez utóbbi elképesztően élethű lett, a számos rápakolt filternek köszönhetően valóban ott érezzük majd magunkat a harcmezőn, feltéve, ha társaink szintúgy komolyan veszik az eseményeket és nem chipset zabálnak egy csutkára feltekert ventilátor közelében. Szerencsére a fejlesztők gyorsan felismerték, hogy az eredetileg tervezett, állandóan bekapcsolt mikrofon nem biztos, hogy jó ötlet, így már az első nap kijöttek egy javítással, ami betette a játékba a gombnyomásos beszéd lehetőségét.

Szintúgy utólag került bele a FOV állítására szolgáló csúszka is, aminek hiányában állandóan forogva kellett közlekedni, ami valljuk be, annyira talán nem élethű. Ezt leszámítva azonban megvalósítás terén nincs oka szégyenkezni a játéknak, a pályák részletesek és gyönyörűen festenek, egyedül talán csak a karakterek lógnak ki kissé, akiknek animációja eléggé darabos, így sokszor már kilométerekről kiszúrhatjuk az egyhelyben forgó szerencsétleneket. Az ellenfelek egyébként egész okosak, igyekeznek reagálni ránk, illetve bekeríteni minket, egyetlen szépséghibájuk, hogy tűpontosan lőnek, gyakran irreális távolságokból és szögekből. Ebből kifolyólag a korábban már többször emlegetett lassú és megfontolt haladás fokozottan ajánlott, mert itt az évek alatt felszedett Counter Strike-os, vagy Call of Duty-s reflexek fabatkát sem érnek.

A Six Days in Fallujah tehát egy igazi hardcore élmény, ami nem való mindenkinek, de aki imádja az efféle kihívásokkal teli belsőnézetes taktikázást, az biztos megtalálhatja benne a számításait. Mielőtt azonban bárki megvásárolná a játékot, én azt tanácsolom, inkább várjatok vele, mivel a jelenlegi ára köszönőviszonyban sincs a benne rejlő tartalommal. Persze, már van roadmap a jövőre nézve, érkeznek további küldetések, lesz napszakváltozás és időjárás, valamint kapunk még testreszabási lehetőségeket, illetve egy teljesen különálló kampányt is, viszont most még ezek egyike sincs benne, ami azért fáj igazán, mert a játékon egy majdnem 40 eurós árcímke fityeg. Érdemes lehet tehát kivárni a tranzakcióval, főleg, mert a Six Days in Fallujah múltjából, témaválasztásából, illetve megvalósításának módjából kiindulva még az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy a korai hozzáféréses megjelenés miatt ismét felerősödő külső nyomás okán pár hónap múlva újra lelövik a projektet.

A Six Days in Fallujah június 22-én jelent meg korai hozzáférésben, kizárólag a Steamen.