Tavaly év végén robbant be a köztudatba a Crime Boss: Rockay City, ami parádés szereplőgárdájával azonnal felhívta magára a figyelmet. Michael Madsen, Chuck Norris, Danny Glover, Danny Trejo, Vanilla Ice, Kim Basinger – csupa olyan nevek, akik akár egyedül is elvinnének a hátukon egy-egy produktumot, így együtt azonban valami igazán ütőset ígértek. Aztán befutott az első játékmenet videó és valahogy mindenkinek alábbhagyott a lelkesedése a teljes mértékben B kategóriás címeket idéző látványvilágot megpillantva, de a körülhatárolhatatlan játékstílustól sem voltunk éppen elragadtatva. Az elsőjátékos fejlesztőstúdió szintén nem adott bizakodásra okot, és bár a Rockay City nem lett az év legrosszabb címe, azért érezhetően több figyelmet és körültekintést igényelt volna azon kívül, hogy összevásárolják Hollywood nagy öregjeit.
Ha már a trailerek ennyire semmitmondóak voltak, érdemes már az elején tisztázni milyen játék is ez a Crime Boss: tessék úgy elképzelni az egészet, mintha valamelyik kooperatív bankrablásra kihegyezett Payday-játék kapna egy átvezetőkkel és némi stratégiázással megspékelt történet módot. Mert a Rockay City FPS nézetből irányított játékmenete nagyjából ezt a stílust fedi le. Nem egy klasszikus módon vett lineáris belső nézetű lövölde, de igazán az open world etalon Far Cry-címektől is nagyon messze áll. A játékmenet legnagyobb negatívuma, hogy gyakorlatilag egy végtelenül egyszerű, végletekig lecsupaszított Payday-klón, pedig igazán már azok a címek sem voltak túlbonyolítva. Egyszerű gunplay, tök egyszerű feladatok és ordítóan béna lopakodás jellemzi az egészet.
Feladataink általában kimerülnek abban, hogy nyissunk ki valamilyen lezárt széfet, védjük meg ezt a műveletet, majd meneküljünk el minél több zsákmánnyal. Ehhez egy korrekt AI és gunplay asszisztál, ami nagyrészt működik is, egyedül a lopakodás használhatatlan, igaz nem is vagyunk rákényszerítve. A játékosnak azonban mégis hiányérzete támad, hiszen pár ötlettel és extra játékelemmel sokkal többet is ki lehetett volna hozni a kalandból. Többféle, ötletesebb küldetéstípus, különleges ellenfelek, boss fightok, ezek mind dobtak volna picit az alapformulán, így azonban tényleg csak az alapokat sikerült lefektetni.
Hasonlóan egyszerű megoldásokkal operál a fentebb taglalt FPS kalandokat közrefogó stratégiázós történet mód. A sztori szerint Travis Bakert (Michael Madsen) alakítjuk, aki azért tér vissza Rockay Citybe, hogy új bűnszervezetével meghódítsa az éppen maffiafőnök nélkül maradt várost. Ehhez nem csak pénz kell, de szembe kell néznie a Danny Trejo és Vanilla Ice karakterei által irányított ellenséges bandákkal és a Chuck Norris által alakított sheriffel is. Az egész sztori felütése tök jó kis’90-es évek B-filmes hangulatot ígér, amit valamennyire meg is kapunk, viszont a kivitelezés a játék többi részéhez hasonlóan éppen csak alapelvárás szintjét üti meg. A híres színészek által megformált karakterek például rendkívül felemás teljesítményt nyújtanak. Míg Madsen például egészen korrekt alakítást produkál, addig Chuck Norris olyan beleéléssel mondja fel a sheriff szövegeit, mintha egy receptet olvasna fel unottan. A karakterek ráadásul félkészek, olyan mintha a fejlesztés elején pár mondatban felskiccelték volna, hogy majd milyenre akarják megírni őket a sztoriban, de végül erre nem volt idő, így ez alapján a pár mondat alapján rakták össze a párbeszédjeiket és a jeleneteiket.
A pályák között ezt a bűnszervezetet irányíthatjuk a csinos kis irodánkból a szintén sztárokból álló (Michael Rooker, Kim Basinger, Danny Glover és Damion Poitier) csapatunkkal. Bár a stratégiázás úgy tűnhet fontos szerepet játszik a történet során, az az igazság, hogy ez az egész mód közelebb áll inkább egy szép körítéssel megáldott mobilos játékhoz, mint valami igazi nagykonzolos címhez. A különféle melók (amikor a fentebb ismertetett FPS módban kell rablásokat összehozni) során zsákmányt szerezhetünk, amiből aztán pénzelhetjük a bandaháborúnkat. Ha a város összes területét elfoglaltuk/megvédtük egy teljesen átlagos területfoglalós minijátékban, akkor nyertünk, és miénk Rockay City. Az egészet a fejlesztők leöntötték (vagy felhígították?) roguelike játékelemekkel is, de az amúgy is repetitív kampányon ez nem nagyon segít, ha pedig netán odajutunk, hogy újra kell kezdeni, nem biztos, hogy örömmel fogunk beleugrani.
Az egész kalandon a kooperatív mód, ami segíthetne, hiszen a gagyi színészi játékon vagy az eltúlzott jeleneteken együtt egész jól lehet szórakozni. A kampánynak azonban sajnos nem tudunk másokkal nekifutni, így maradnak az Urban Legendsre keresztelt különálló kooperatív missziók, amik igazából a történet mód pályái és átvezetői némiképp megvariálva. A Rockay City így már határozottan szórakoztatóbb arcát mutatja a játékosoknak, de az az igazság, hogy többször felmerült bennem is, hogy ha ilyen rablós mókára vágyom, akkor miért nem töltöm be a minden szempontból profibb és összetettebb Payday 2-t? Mert ezért a pár kiöregedett sztárért és Rockay Cityért nem érdemes több mint 12 ezer forintot leszurkolni a kasszánál.
Főleg, hogy a játék legszórakoztatóbb részét – a kooperatív módot – számomra teljesen ismeretlen, soha nem látott hibák ásták alá konzolon. Kezdve onnan, hogy a hostoló játékos számára a menü kezelhetetlenné és működésképtelenné változik, folytatva azzal, hogy a kontroller karja egyszerre válik túlérzékennyé és nehézkessé. Emellett gyakori fagyások (a teszt során 5-6) és teljesítményproblémák is aláássák a felhőtlen bankrablást. A grafika ráadásul hiába idézi az előző generáció hajnalát, volt olyan küldetés, ahol a pálya bizonyos felére ránézve 15-20 fps körüli teljesítménnyel futott Xbox Series X-en a cím. Ez ugyanaz a konzol, amin az idén megjelent csodálatos grafikával megáldott Dead Space 60 fps-sel fut.
A Crime Boss: Rockay City az a cím, ami némi odafigyeléssel és idővel egy egész korrekt Payday-klón lehetett volna, így azonban összeroskad a fejlesztők nagyszabású ötletei alatt. A történet, a játékmenet és úgy általában az egész kivitelezés olyan hatást nyújt, mintha a játék fele a tervezőasztalon maradt volna. Akciósan pár euróért talán érdemes lehet ránézni, és nosztalgiázni picit a régi színészekkel, de azt tanácsolom, ha ilyesmire vágytok, inkább nézzétek meg még egyszer az LA Confidentalt vagy a Reservoir Dogst, sokkal hasznosabb időtöltés, mint Rockay City bankjait zargatni.
A Cime Boss: Rockay City PC-re, PS5-re, és Xbox Series S/X-re jelent meg. Mi az utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.