Sajnos nem alakult ideálisan a PS VR2 életének első féléve. A korai vásárlók kezdeti lelkesedését hamar lelombozta a meglehetősen szegényes játékfelhozatal, amin az utóbbi pár hónap termése nem sokat segített. Az nDreams csapata azonban veteránnak számít a VR-játékok piacán, így bizakodva lehetett várni a legújabb játékukat, a Synapset. Vajon az érdekes koncepció és a művészi megjelenés egy jó játékot takar, vagy csak egy újabb, párórás tech-demóról van szó?
A Synapse nem is próbálja leplezni az akciójáték mivoltát, a Start gombra nyomva mindenféle kalibráció nélkül egyből egy homokos, sziklás tengerparton találjuk magunkat, fülünkben pedig Jennifer Hale hangja által azt az utasítást kapjuk, hogy hatoljunk be az előttünk lévő ház tulajának elméjébe, és szerezzünk meg egy titkos információt onnan. A főhőst a Metal Gear Solid-játékokból ismert David Hayter szólaltatja meg, az ismeretlen nő és a közte folytatott beszélgetések alkotják a játék sztoriját, mely sajnos sokkal inkább tűnik háttérzajnak, mintsem ténylegesen jól megírt történetnek. Nagy kár érte, ugyanis az alapötletben rengeteg potenciál rejlik, azonban ezekkel nem tudtak mit kezdeni az írók.
Az ellenség elméjébe belépve egy művészien kidolgozott, fekete-fehér világ tárul elénk. A látvány egészen elképesztő, tűéles textúrák fogadnak minket, a letisztult képi világ kombinálva a vibráló lila fényekkel és a robbanásokkal igen különleges összképet alkot. Túl sok időnk azonban nem lesz gyönyörködni a környezetünkben, ugyanis a Synapse egy kőkemény akciójáték. Mivel ebben a világban nem vagyunk szívesen látott vendégek, így az ellenség mindent megtesz annak érdekében, hogy végezzen velünk. Szerencsére kapunk néhány eszközt ahhoz, hogy megvédjük magunkat, és teljesítsük a küldetést.
A Synapse-ben található fegyverkezelés talán az eddigi legjobb és legélvezetesebb, amit VR-ban valaha láttam. Nagyon jó érzés lövöldözni a játékban, az egyetlen negatívum csupán az, hogy mindössze négy fegyvertípus közül lehet választani. Megtalálható az erős és pontos pisztoly, mely lézeres irányzékkal is rendelkezik, van géppisztoly, mely gyorstüzelésre képes, azonban nem túl pontos, ezen felül van klasszikus shotgun és rakétavető is. A játékban helyet kapott egy fedezékrendszer is, mely szintén sokat hozzátesz az élményhez, és taktikázásra ad lehetőséget.
A fegyverkezeléshez hasonlóan legalább ugyanannyira élvezetes a telekinézis képességünket használni, mellyel különböző tereptárgyakat, illetve magát az ellenséget is kedvünkre mozgathatunk. Külön élvezetes robbanó hordókat mozgatni és káoszt teremteni velük, melyeket a ravasz gomb teljes lenyomásával tudunk élesíteni. De nem csak a harcok során hasznos ez a képességünk, hanem a továbbhaladásunkat is segíti a lépcsők és mozgó platformok mozgatása során. A telekinézis a PSVR2 eye-tracking funkcióját használja a tárgyak kijelöléséhez, mely remekül működik. Teljesen természetes érzést ad az, hogy a szemünkkel az adott objektumra nézünk, és a bal kezünkkel már irányítani is tudjuk azt.
A Synapse egy roguelite játék, a műfaj minden előnyével és hátrányával együtt. Tulajdonképpen remekül passzol a játékhoz ez a stílus, sose érezni tehernek ugyanazokon a pályákon végighaladni újra-és újra. Minden teljesített szint végén választhatunk egy random erősítőt, mely nagyban befolyásolja a játékmenetet, és ehhez igazítanunk kell a játékstílusunkat. Ilyen erősítő lehet például az, hogy a tár utolsó tölténye, vagy a fedezékek elpusztítása robbanást idéz elő, hogy közelebbről nagyobb sebzése lesz a fegyverünknek, vagy épp az, hogy megnő az ellenállóképességünk. Kiváltképp ötletesre sikerült megoldani a skill-rendszert, melyek feloldásához különböző kihívásokat kell teljesítenünk, és az azokból kapott pontokat válthatjuk be képességekre. A kihívások jelentős része szinte automatikusan feloldásra kerülnek, minél több időt töltünk a játékkal, olyanokra kell gondolni, mint hogy öljünk meg meghatározott számú ellenfelet, használjuk eleget az adott fegyvertípust, vagy épp a telekinézis képességünket.
Ez a rendszer könnyű előrehaladást tesz lehetővé, azonban így a kihívás is drasztikusan csökkenni fog a játék előrehaladtával. Szinte kivétel nélkül az összes feloldható skill hasznos és meglepően erős, továbbá a legtöbb gyökeresen megváltoztatja magát a játékmenetet is. Tényleg érezzük az előrehaladás élményét, és azt, hogy minden újabb próbálkozással erősebbek vagyunk. A Synapse azonban nem tökéletes, a legnagyobb hibája pedig a kidolgozatlansága. Mindössze 4 ellenségtípus és 4 fegyvertípus található a játékban, mindez kombinálva a meglehetősen kevés, 9 pályával pedig erős hiányérzetet ad. Az első sikeres run nagyjából 3 órát vesz igénybe, és ugyan háromszor kell végigjátszani az igazi befejezésért, azonban ez sem fog 8-10 óránál több időt felemészteni. Ráadásul ezzel a megoldással elég hanyag módon, mesterségesen tolták ki a játékidőt a fejlesztők.
Minden hibája ellenére a Synapse nem egy rossz játék, figyelembe véve a PSVR2 jelenlegi felhozatalát pedig kifejezetten jó. Ugyan semmilyen szempontból nem váltja meg a világot, nem tudott újat adni se a roguelite-műfajnak, sem pedig a VR-játékok világához, mindazonáltal remekül össze lett rakva, nagyon szórakoztató és addiktív cím. Sajnos azonban beleesik a szokásos VR-játékok csapdájába, miszerint meglehetősen rövid, és meg se próbál kvázi egy arcade-játéknál több lenni, nem próbál komplex karaktereket alkotni, jól megírt történetet és fontos üzenetet közvetíteni, így aki hasonló kikapcsolódásra vágyik, annak nem a Synapse lesz a legjobb választás erre. Aki viszont egy pörgős és élvezetes VR-lövöldére ácsingózna, annak a Synapse kihagyhatatlan!
A Synapse kizárólag PSVR2-re érhető el.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.