Teardown teszt

Első ránézésre azt hinné az ember, hogy egy Minecraft-klónnal van dolgunk, de ha őszinték akarunk lenni, a Minecraft csak szeretne ilyen jól kinézni, és ilyen fizikai szimulációval rendelkezni. Az összehasonlítás amúgy is maximum a felszínen állja meg a helyét, a Mojang játéka alapvetően egy kraftolós-túlélős alkotás, a Teardown pedig, egy kis képzavarral élve, a rombolásra épít.

Rombolni, ledönteni dolgokat emberi dolog. Amikor kisgyerekként kockákból tornyot építünk, az esetek többségében az első, amit teszünk alkotásunkkal az, hogy ledöntjük, és élvezettel szemléljük a pusztulást. Erre az emberi élményre alapoz a Tuxedo játéka is, a Teardown világát milliónyi voxel alkotja, amelyekre teljes fizikai szimulációt építettek. Nem csoda, hogy 2021-ben díjat is kaptak a dizájnért, és több technológiai kategóriában is jelölték a játékot. Az kockákból álló világ nem csak részletgazdag, de a ray tracing és a fizika is a belső fejlesztésű motor képességeiről árulkodik.

A játék jelenlegi, 1.5-ös verziója kapásból három játékmódot is kínál. Az első a történettel is rendelkező kampány, amelyben egy, a csőd szélén álló bontási vállalkozó bőrébe bújhatunk. A pénz szűke miatt elvállalt kétes meló következtében hősünk kénytelen mindenféle, egyre zűrösebb munkát is elvállalni. Néha pont azt kell meglopnunk, akitől az előző küldetést kaptuk, vagy azt a tárgyat kell megsemmisítenünk, amit előzőleg elloptunk. Nekem a Hotline Miami jutott elsőre eszembe a sztori tálalása miatt, azonban annak őrült tempójához és nehézségéhez képest a Teardown küldetései sokkal nyugisabbak, bár a két játék puzzle-szerű játékmenete rokonítható. Az egyes pályákon vagy el kell lopnunk, vagy pedig meg kell semmisítenünk valamit, a legtöbb esetben viszont a küldetéshez kapcsolódó tárgy be van riasztózva. Az előkészületekre, a terep feltérképezésére, sőt magára a igény szerinti rombolásra korlátlan idő áll rendelkezésünkre, viszont ha egyszer megszólalt a riasztó, kerek egy percünk lesz elhúzni a helyszínről.

Számomra nem is heist-küldetések voltak ezek, hanem inkább puzzle feladványok, amelyeknél néha csak egyetlen lehetséges megoldást véltem felfedezni, míg más pályákon annyira szabad kezet adott a játék, hogy amikor megoldottam a feladványt, úgy éreztem, hogy csalok. Az egyik pályán két oldtimert kellett ellopnunk. A kamionhoz kell őket hajtanunk, de az egyik a kikötő túloldalán van egy trailer platóján, míg a másik egy hajón. Az őrült hajsza helyett viszont egyszerűen a trailert és a hajót vittem a kimenekítési ponthoz, így az egyperces időkeretbe kényelmesen belefértem még egy kis ipszilonozással is.

A sztori mód számomra egy nagyon kellemes adalék volt, mivel az ilyen típusú játékoknál, ahol kapunk egy raklap lehetőséget és teljesen szabadjára vagyunk engedve, általában pár perc bohóckodás után ráunok a dologra. A kampány struktúrát és célt ad a tartalomnak, itt tanulhatjuk meg, hogy mit mivel tudunk lerombolni, itt oldhatjuk ki a pályákat és a felszereléseket is a sandbox mód számára, de itt gyűjthetünk értéktárgyakat is. Az ezekért kapott pénzből fejleszthetjük majd a szerszámainkat és fegyvereinket, így még hatékonyabbak tudunk lenni. Alapvetően ötletesek a fejtörők, és küldetésből is akad bőven, de azzal érdemes számolni, hogy össz-vissz 9 pályát fog a kampány használni, újra és újra visszatérünk majd ugyan oda. A játék nagy részében egyetlen ellenfelünk saját fantáziátlanságunk és a riasztó lesz, de később helikopterrel és robotokkal is összefutunk majd.

A második lehetőségünk, amivel elüthetjük az időnket, az a különböző kihívások teljesítése. Itt időre kell összeszednünk minél több tárgyat, vagy pedig a lehető legtöbb voxelt elpusztítanunk. El lehet vele szórakozni, főleg, hogy pontszámainkkal online is menőzhetünk, de ha valakinek nem kenyere a ponthajkurászás, annak nem ez lesz a kedvenc időtöltése.

A harmadik, és sokak számára legrelevánsabb mód a sandbox lesz, ahol a kampány során kioldott eszközökkel és pályákkal saját belátásunk szerint cselekedhetünk. A készítők is tisztában voltak vele, hogy ez a játék talán legfőbb módja, ezért külön beállítási lehetőséget kapunk nem csak a kampányban lévő küldetések könnyítésére és átugrására, de arra is, hogy a teljes sztorimódot kihagyva mindent elérhetővé tegyünk a sandbox mód számára. További extra, hogy a Teardown konzolos verziója kapott hivatalos mod támogatást is. Az itt elérhető tartalom lehet, hogy nem olyan bőséges, mint PC-n, azonban kifejezetten minőségi darabokról van szó, az én személyes kedvencem a Gatling-ágyú, amivel zseniálisan lehet például téglafalat bontani. De modokkal építhetünk saját pályát is magunknak, amit aztán a sandbox módban porig rombolhatunk.

Ezek alapján a játék remeknek hangozhat, és végső soron az is. Legnagyobb problémám a teszt során a kissé lomha irányítás volt, igaz, ez csak a küldetések végén probléma, amikor fel kell pörögni. Idevehető még a járművek irányítása is, ami néha nagyon jó, máskor viszont kifejezetten fura. Nem vezettem még át darut téglafalon a való életben, azonban semmilyen visszacsatolás nem árulkodott arról, hogy ez történik épp a képernyőn. Egy kis gőzkieresztésnek bármikor vállalható a sandbox mód öncélú rombolása, vagy akár egy kis versenyzős mod, de ha valaki arra számít, hogy a játék majd fogja a kezét és megtanítja játszani, annak lehet, hogy a kampány sem lesz kellően nagy segítség.

A Teardown 2022. április 21-én jelent meg PC-re. Az 1.5-ös verzió 2023. november 15-én élesedett a Xbox Series X/S és PlayStation 5 verziókkal együtt. A teszthez ez utóbbit vettük alapul.