Természetesen a nyilvánvaló hasonlóságok mellett a The Finals bőven tud újat mutatni a Battlefield sorozathoz képest, ami leginkább az agyament TV-shows körítésben, valamint a jóval pörgősebb játékmenetben csúcsosodik ki. Virtuális harcosaink ugyanis egy jövőben megrendezendő játékban próbálnak szerencsét, aminek egyetlen célja, hogy bőségesen megjutalmazza azokat, akik gyorsan és látványosan likvidálják a többieket. Ennek folyományaként nézők előtt, stadionszerű környezetben akciózhatunk, miközben minden egyes lépésünket lekommentálja Hajdú B. István és Faragó Richárd helyi megfelelője. Túltolt hangulat a köbön, de hihetetlenül jól áll neki, amire csak rátesz még egy lapáttal az az elképesztő színkavalkád, amit látványvilág címén a szemünk elé prezentáltak a készítők.
Ehhez azért hozzá kell szokni, de amint megbarátkoztunk a sárgában, kékben, pirosban és egyéb élénk színekben pompázó környezettel, átadhatjuk magunkat annak az élménynek, amit jelenleg elég kevés játék tud biztosítani az ingyenes lövöldék világában. Merthogy azt még meg sem említettem, hogy a The Finalsért egyetlen árva vasat sem kérnek el tőlünk, ha viszont mégis szeretnénk költekezni, akkor csakis külsőségekre verhetjük el a pénzünket, játékbeli előnyt sehogy sem szerezhetünk. A karakterekhez megnyitható képességek, fegyverek és egyéb eszközök pedig kizárólag a meccsek alatt begyűjtött pénznemből vásárolhatóak meg, ezáltal ösztönözve minket újabb és újabb menetek indítására. A testreszabási lehetőségek terén amúgy is brillírozik a program, mivel a megannyi kinyitható extrának köszönhetően teljesen ránk van bízva, hogy miként is szeretnénk játszani, valamint kinézni.
Egyedüli korlátot a három kasztnak megfeleltethető testfelépítés jelent, hiszen a sovány, az átlagos és a drabális karakterek számára más és más képességek, fegyverek, valamint eszközök érhetőek el (meccsenként két loadoutot készíthetünk be). Míg a legkisebbek főleg a gyors mozgás, valamint a lopakodás terén alkothatnak maradandót, addig például a heavy alkatúak a védelmi feladatokból veszik ki a részüket, miközben eldurrantanak pár rakétát a csak általuk használható rakétavetőből. Minden egyes fajtájukhoz három-három egyedi specializáció választható, amik nagyban befolyásolják majd az adott meccsen betöltött szerepünket, akárcsak a bekészített eszközök, valamint a fegyverek. Ezáltal lehetünk például gyógyítópuskával és defibrillátorral vitézkedő támogatók, láthatatlan nindzsaként cikázó sebzésosztók, vagy teszem azt virtuális pajzzsal és lángszóróval előre nyomuló tankok.
Itt jegyezném meg, hogy bár a magunkhoz vett újraélesztő eszköz felgyorsítja az elesett társunk felhúzását, valójában bárki feléleszthet bárkit, sőt, a halálkor hátrahagyott szobrocskát fel is kaphatjuk, így menekítve ki őket a frontvonalról. Azt azonban érdemes észben tartani, hogyha az egész szakaszunkat likvidálják, akkor az egyéni respawn idő a múlté, ugyanis onnantól kezdve egy, a teljes csapatra kiterjedt számláló veszi kezdetét (ezt mutatja a HUD is), ezáltal meggátolva az egyenként való visszatérést, aminek gyakran újbóli elhalálozás lenne a vége. Persze ebből kifolyólag néha teljes meccsek mehetnek el a csoportos fűbe harapás következtében, ugyanakkor hosszabb távon ez egy jóval barátibb rendszer, ráadásul, ha mi osztjuk ki a halálos csapásokat, akkor jó ideig nem kell foglalkoznunk az ellenfelekkel és csakis az aktuális feladatainkra koncentrálhatunk.
Ezek pedig többnyire különféle széfek megszerzése, valamint azok biztonságos helyre való szállítása lesz, aminek hála a számlánkra íródik a benne található pénz. Ebből eleget begyűjtve győzedelmeskedhetünk, de persze ehhez a többi ellenfélnek is lesz pár keresetlen szava. Utóbbiakból lehet több és kevesebb egyaránt, attól függően, hogy az egyelőre elérhető kettő játékmód közül melyiket indítjuk el. A fő attrakcióként tetszelgő Quick Cashban 3v3v3-as felállásban zajlik a móka, míg a Bank It-ben négy darab szintén három fős csapat küzd a végső győzelemért. Ezen kívül annyi még a különbség a kettő között, hogy előbbiben a széfeket puszta kézzel kell a kimenekítési ponthoz cipelnünk, ami alatt nem használhatjuk a fegyverünket, míg a 16 fős küzdelmekben ki is nyithatjuk őket, ezáltal zsebre vágva a tartalmukat és pisztollyal a kézben rohanhatunk a legközelebbi bankautomatához.
Természetesen eközben simán szitává lőhetnek minket, amivel a begyűjtött della a földre esik, ezért nem árt együtt mozogva haladni, mert az egyénieskedő játékosok hamar a túlvilágon találják magukat. A csapatmunka egyébként azért is fontos, mivel mind a széf megszerzése, mind pedig a begyűjtött pénz leadása időhöz kötött, ráadásul amint elindítjuk valamelyik folyamatot arról rögtön mindenki értesülni fog a pályán, aminek következtében elég gyorsan elszabadulhat a pokol. Ilyenkor a tervezés, illetve a kommunikáció aranyat ér, szóval senki ne féljen használni legalább a beépített voice chatet, ha már írásos megoldást nem kaptunk belőle. A folyamatos információmegosztás azért is fontos, mert a bevezetőben említett rombolhatóság miatt az ellenfelek szó szerint bárhonnan érkezhetnek, sőt, a megfelelő robbanóeszköz használatával akár magát a megvédeni kívánt pénzforrást is elmozgathatják. Ehhez nem kell más, csak pár jól irányzott rakéta, vagy C4 és máris leszakad az aktuális szint, ezáltal teremtve teljesen új helyzetet mind a védekezők, mind pedig a támadók számára.
Ugyancsak a pusztítást segítik a különféle pálya szerte megtalálható tartályok, amelyekből háromféle bukkan fel: robbanó, mérges gázt eregető, valamint egy habfalat felhúzó. Ezek használata kulcsfontosságú a siker érdekében, főleg, mivel minden egyes meccs más és más hozzáállást kíván meg, amit a játék különféle környezeti hatásokkal, időjárási tényezőkkel, valamint véletlenszerű napszakokkal ér el. Bár pályából egyelőre csak négyet kapunk, ezen változók miatt jóval később unhatunk rájuk, azonban idővel így is elérhet minket a monotonitás lápos mocsara, főleg, ha már századjára rohanunk be ugyanabba az épületkomplexumba. Ezen sajnos az sem segít, hogy az elérhető két játékmód szintúgy kevés, főleg, mivel nem igazán térnek el markánsan egymástól, hiszen hiába csűrjük-csavarjuk, valójában mindkettő esetben ugyanazt fogjuk csinálni, csak hol széffel, hol pedig fegyverrel a kezünkben.
A legrosszabb az egészben pedig az, hogy a hatalmas dirrel-dúrral beharangozott, kieséses rendszerre épülő Tournamentek ugyancsak a Quick Cashre épülnek (ha ranked, ha nem), annyi különbséggel, hogy több pénzt kell összegyűjteni, nincs végtelen újraéledés és egyszerre 16 csapat indulhat el rajtuk, akik aztán négyes csoportokba rendeződve küzdhetnek a végső győzelemért. Míg a harmadik és a negyedik kiesik, addig az első kettő helyezett továbbjut, így lépdelve előre egészen a döntőig (itt már csak két csapat küzd egymással), természetesen a már ezerszer látott pályák valamelyikén keresztül. És ez sajnos nemcsak leírva hangzik monotonnak, hiszen jelenleg kétségkívül a pályák száma, valamint a játékmódok változatlansága az, ahol a The Finals igazán elvérzik. Hiába ugyanis az élvezetes gunplay, a pörgős és taktikus játékmenet, valamint a minden részletre kiterjedő testreszabási lehetőségek tömkelege, ha újra és újra ugyanazokat a köröket futjuk le ugyanazokon a helyszíneken ugyanazon okokból kifolyólag.
És akkor ehhez még hozzájön, hogy a matchmaking jelenleg összevissza dobálja be a profikat és a kezdőket, mindenféle konzisztencia nélkül, aminek következtében a játék elég könnyen elveheti az újonnan becsatlakozók kedvét a folytatástól. Szintúgy az uninstallt szorgalmazza a stabilitás, vagyis inkább annak hiánya is, mert bár a The Finals jól optimalizált és mindent csutkára tekerve sem izzasztja meg a gyengébb konfigurációkat (rengeteg beállítási lehetőséget kapunk a finomhangolásra), sajnos párszor sikerült kifagynia, ami nyilván maga után vonja az aktuális előrehaladásunk teljes elvesztését is, ami egy tournament kellős közepén felettébb idegesítő tud lenni. A bugokat sem ússzuk meg teljesen, melyek közül a leggyakoribbak az önálló életre kelt törmelékek, valamint, hogy újraéledés után beragadunk a közeli falakba, amit sok esetben csak kilépéssel orvosolhatunk.
Szerencsére azonban ezen problémák mindegyike könnyedén javítható, sőt, a korábban már többször emlegetett karcsú játékmód és pálya felhozatal bővítése sem okozhat gondot, feltéve, ha a játék megéli az elkövetkezendő időszakot. Jelenleg ugyanis csúcson van iránta az érdeklődés, de nagy kérdés, mi lesz akkor – cross-play ide, vagy oda–, amikor a közkedvelt streamerek és videósok beleunnak, ezáltal szipkázva el a lobbyból a csak miattuk itt várakozó alkalmi játékosokat. Pont emiatt lenne fontos, hogy minél előbb bővüljön a tartalom, mert bizony a The Finals-t nem sok választja el attól, hogy műfajának új egyeduralkodója legyen, de ehhez azért kelleni fog még pár vaskosabb frissítés, további játékmódok és pályák és fegyverek és ...
A The Finals december 8-án jelent meg PlayStation 5-re, Xbox Series X-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.
Kapcsolódó cikk
1 nap utan meguntam a pályákat és a 2 módot.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.