Helldivers II teszt

Magával is előfordult már az a helyzet, hogy épp élvezni akarta a szabadságot, a demokráciát és a jólétet, amit az otthonunk, a Szuper Föld biztosít, de egyszer csak űrből érkezett lények a szeme láttára felfalták az egész családját? Ez bárkivel, bármikor megtörténhet! Pontosan ezért fontos, hogy meghozza élete legfontosabb döntését, és csatlakozzon a Helldiverekhez, akikkel nem csak új bolygókra utazhat, ahol életre szóló kalandokban lehet része, hanem ami ennél is fontosabb: elviheti ezekre a planétákra a szabadságot.

A Helldivers első része még 2015-ben látott napvilágot PC-re, PlayStation 3, PlayStation 4 és PS Vita rendszerekre, és a Csillagközi Invázió-hangulatával azonnal belopta a játékosok szívébe magát. Nem mellesleg egy – a négy fős kooperációra erősen építő - piszok élvezetes twin stick shootert tisztelhettünk a személyében. A folytatásra majd egy évtizedet kellett várnunk, azonban a türelmünk minden egyes perce gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen a fejlesztők minden eddiginél testközelibb élménnyé alakítottak az intergalaktikus rovarirtást.

Feladatunk a folytatásra se változott sokat: vissza kell szorítanunk a bogarakból és robotokból álló fenyegetést, ami a Naprendszerünkre leselkedik. Továbbra is kellemes közösségépítő hangulata van annak, ahogy látjuk, hogy minden egyes játékos egy pár tized százalékot hozzátesz a galaxis biztonságához egy-egy sikeres küldetéssel. Bender bölcs szavaival élve tehát; “az egész világnak meg kell tanítanunk békés módszereinket - erőszakkal!”. Viszont míg az előzmény egy izometrikus lövölde volt, addig a Helldivers II a karakterünk mögé helyezi a kamerát (sőt, még FPS-módba is beválthatunk célzás közben), amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyit dob a hangulaton.

A hangulat megteremtése pedig kulcsfontosságú célkitűzés volt az Arrowhead Game Studiosnál. Nem csak a patriotizmust kifigurázó, hasfalszaggató szatírára gondolok ezzel – ami továbbra is szerves része a játéknak -, hanem például arra, hogy már magukat a bevetések megkezdését milyen jól megkoreografálták a svédek. A bolygó felszínre landolva pedig, amikor négyen vállvetve próbáljátok visszatartani a rovarok végtelen hordáit, ahogy a katonák a fegyverropogást átüvöltve ordítják, hogy nincs is jobb egy nagy csésze szabadság-teánál (magyarul sajnos nem jön ki jól a Liber-Tea szóvicc), akkor tudatosul bennünk, hogy nincs párja a Helldivers-élménynek a piacon.

Bevetéseinket mindig a központi hubként funkcionáló űrhajónkról kezdjük, ami az atmoszféra fokozás mellett a fejlesztéseink otthonául is szolgál majd. Itt személyre szabhatjuk Pokolbúvárunk hősünk kinézetét (a páncélok ráadásul nem csak optikai, de gameplayt befolyásoló statokkal is rendelkeznek), a fegyverarzenálunkat és talán, ami a legfontosabb a strategemeinket. Ezek azok a limitált számban magunkkal vihető támogatások, amikkel extra védelmi ágyukat, nehézfegyvereket és természetesen a fél bolygót kráterré változtató bombázásokat kérhetjük az összecsapások alatt. Előhívásuk továbbra is iránygomb-kombinációkhoz van rendelve, amit jól beütni a csata hevében izzasztó és egyben roppant stresszes feladat lesz minden egyes alkalommal.

Felszerelésünket a pályákon zsákmányolt mintákból és kreditekből lesz lehetőségünk tunningolni, új ruhákhoz és fegyverekhez pedig a küldetések után járó plecsniknek a beváltásával jutunk majd. Az utóbbiakat egyébként elszórva szintén találhatunk a bolygókon, amennyiben nyitott szemmel járunk a dzsungelek mélyén, vagy éppen a havas, sivatagos dűnék között. Aki pedig esetleg extra pénzt szeretne áldozni a játékra, akkor van lehetősége prémium valutát venni, de jó hír, hogy ilyen költőeszközt is bonthatunk ki lelkes grindolással - nyilván limitáltabb mennyiségben.

Maguk a küldetések nincsenek túl gondolva, igazából mindegyik a Helldivers II additívan élvezetes harcrendszerét hivatott kiszolgálni. Erre pedig nem is lehet panaszunk, mert amikor elindul a tűzharc - különösképp négy játékossal -, akkor szem nem marad majd szárazon! A bogár végtagok repkednek, a robotokról alkatrészek válnak le a becsapódó golyók hatására és mindeközben a háttérben a robbanások épp deformálják a pályát, aminek a hatására hiába nem AAA-kategóriás a játék grafikája, így is néha sokkal látványosabb végeredményt produkál, mint egy-egy nagyobb költségvetésű versenytársa.

Természetesen nem kell megijedni, előbb nem arra gondoltam, hogy csúnya lenne a Helldivers II, de a foga fehérjét mindenképp mozgás közben mutatja majd meg a játék. Képekről nézve ugyanis a robbanások, részecske effektek és a fények dinamikus játékát a változó időjárás közepette maximum elképzelni tudjuk. Ahogy azt ebben a generációban már megszokhattuk PlayStation 5-ön kapunk egy Performance (1080p/60fps) és egy Quality (nagyjából 1728p/30fps) opciót, amik meglehetősen stabilan tartják az ígért képkockaszámot, de a játék frenetikussága miatt szerintem bűn beáldozni a képfrissítést a látvány oltárán. PC-n viszonylag jól skálázható a játék teljesítménye, viszont a modern FSR/DLSS-megoldások hiánya egyelőre nagyon fájó probléma - különösképp a 4K-s megjelenítőkkel operáló gamereknek.

Sokkal nagyobb probléma volt azonban a Helldivers II technikai oldalát illetően a kifagyásokkal, a szerver problémákkal és az apróbb bugokkal a rajt első napjaiban. Ez alól nem volt kivétel se a PS5-ös, se a PC-s verzió sem, aminek kompenzálásaként kaptunk egy kisebb xp boost-eseményt azóta, és szerencsére most már jól működik mind a matchmaking, mind a crossplay is. Itt érdemes megjegyezni, hogy sajnos nincs offline játékra lehetőségünk, így állandó netkapcsolat szükséges a játékhoz- valamint konzolos oldalon még a menübe se léphetünk be PlayStation Plus-előfizetés nélkül. Szintén nem kapott helyett a PvP mód a Helldivers II-ben - már ha a “véletlenül bekövetkezett” friendly fire-öket nem számoljuk, amit tudatosan nem engednek kikapcsolni a készítők -, és ezen a jövőben sem terveznek változtatni.

Remek hír azonban, hogy ezeket a kisebb-nagyobb technikai malőröket már most lelkesen javítja az Arrowhead Games Studios, a zord külső alatt pedig egy, a kategóriáján belül közel tökéletes játék lapul. A jövőben pedig már úgyis csak erre fogunk emlékzeni, nem pedig az első napos bukdácsolásokra. A Helldivers II egy elképesztően élvezetes shooter lett, ami nem vállal sokat, viszont azt a “keveset” maradéktalanul tálalja a játékosok elé. A lövöldözés és robbantgatás zseniálisan élvezetes, a bolygók élővilágai változatosak, a zenék a bömbölő kürtökkel (akárcsak a karakterek elborult szövegei) szatirikusan epikusak és mindezért összesen 40 eurót kérnek. Mit is mondhatnánk még erre azon kívül, hogy én teszem a dolgomat?

A Helldivers II PC-re és PlayStation 5-re jelent meg, a teszt az utóbbi alapján készült.