Expeditions: A MudRunner Game teszt

Mind a 2017-ben megjelent Spintires: MudRunner, mind pedig a 2020-ban elstartolt SnowRunner: A MudRunner Game játékosok milliót ejtette rabul könyörtelen játékmenetével, amiben egyetlen valódi ellenfelünk nem volt más, mint a zord és megzabolázhatatlan természet. A valósághűségre törekvő fizika, a saras és latyakos területek felfedezése, az elhanyagolt úthálózatok felújítása, valamint a rakományok szállításának logisztikája olyasfajta eufóriát okozott, amivel egyszerűen nem lehetett betelni, emiatt pedig minduntalan újra és újra vissza akartunk térni a mocskos, mégis gyönyörű sárdagasztás kellős közepébe. Mivel a rajongók száma egyre csak nőtt és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy elengednék a játék kormányát, a fejlesztők sem akartak kiszállni a kabinból, aminek hála egyre-másra érkeztek hozzá az ingyenesen, vagy épp pénzért letölthető tartalmak.

Ez a MudRunner esetében még annyira nem volt szembetűnő, viszont a SnowRunner után elszaladt velük a ló, összesen ugyanis több, mint 150 eurónyi extra tartalmat vásárolhatunk meg hozzá, kezdve a járgányoktól, egészen a pályabővítésekig és bizony, ha a teljes élményre vágyunk, akkor kénytelen-kelletlen a pénztárcánkba kell nyúlnunk. „Szerencsére” a készítők ezt a jó szokásukat megtartották, hiszen jelen sorok írása pillanatában tesztünk alanya, az Expeditions: A MudRunner Game még meg sem jelent hivatalosan, a menüben már ott díszeleg a DLC Store felirat, ami kifejezetten bántotta a szememet, főleg úgy, hogy a felette elhelyezkedő és korábban beígért kooperatív mód csak valamivel később fog érkezni, mondjuk legalább ingyenesen. Mielőtt azonban mindenki látatlanban nívópálcát törne a széria legújabb epizódja felett a pénzéhes hozzáállás miatt, nyugalom, a természet meghódítása még mindig piszkosul élvezetes, ráadásul a fejlesztők a könyörtelen fizikát és a töméntelen mennyiségű jövőben érkező DLC-ket leszámítva szinte minden téren belenyúltak valamicskét a motorháztető alá.

Tették mindezt azzal a célzattal, hogy azok is bátran becsatlakozhassanak a kalandokba, akiket eddig a korábbi részek brutális nehézsége elriasztott ettől. Ebből adódik, hogy újoncok számára kétségkívül ez a tökéletes belépési pont a szériába, ugyanakkor ennek a szélesebb kör számára belőtt kihívási szintnek akad egy árnyoldala is, miszerint a korábbi MudRunnereken edződött veteránok számára ez a kaland nem lesz több, mint egy séta a parkban. Félreértés ne essék, a SnowRunnerből kölcsönvett fizikai motor itt is teszi a dolgát és hiába gondoljuk azt, hogy sínen vagyunk, pillanatok alatt képes visszarántani minket a mocsárba, viszont ezzel szemben olyan szintű segítségeket és könnyebbségeket kapunk a túráink során, amikkel felszerelkezve valódi csoda lesz, ha végérvényesen sikerül elakadnunk valahol a rövidke expedícióink alatt.

Ez talán rögtön a legszembetűnőbb változás, azaz, hogy a korábbi részekre jellemző, egymással összeköttetésben lévő pályák helyett kisebb szegmenseket kapunk három nagyobb területre leosztva, ahol ugyan van lehetőségünk felfedezni a nagy világot (később megnyílik a free roam is), viszont mindig lesz egy fő küldetésünk, amit elvégezve újra a menüben találjuk magunkat. A kellően részletes tutorial után bármelyik helyszínen elkezdhetjük a csapatást, azonban ajánlott elsőként a jóval kisebb és ezáltal kevesebb feladattal rendelkező Little Colorado-t felfedezni, hiszen a játék itt remekül bemutatja nekünk az alapokat. Mivel a készítők ezúttal a fókuszt eltolták a felfedezés irányába, leginkább ilyesfajta küldetésekkel találkozhatunk majd, de később, mikor már bemerészkedtünk Arizona sziklás, valamint a Kárpátok erdő borította hegyvidékes területeire is, kezdenek bonyolódni és egyre összetettebbé válni a ránk bízott munkák.

Ezért is fontos, hogy a feloldott expedíciók indítása előtt milyen járművet, illetve felszerelést választunk magunknak. Egyes esetekben meg lesz kötve a kezünk, hiszen bizonyos kívánalmaknak is meg kell felelnünk, ami többnyire egy konkrét típusú gépszörnyet és eszközöket jelent. Ilyenkor útnak sem indulhatunk addig, amíg át nem ülünk a megfelelő volán mögé, illetve be nem pakoljuk a szükséges cuccokat a csomagtartóba, azonban amint sikerült ezt abszolválni és mindenhol pipákat látunk, máris útnak indulhatunk a vadonba. Mivel a főszerepbe ezúttal, ahogy fentebb már említettem, a felfedezés került, leginkább erre kapjuk a jutalmakat, vagyis minél inkább kiismerjük az aktuálisan bejárható területet, annál több kredit üti a markunkat. Ezt többnyire távcsővel, vagy drónnal tehetjük meg, amikkel a magaslati pontokról körbenézve kémlelhetünk el a távolba mindenféle fejlesztés, nyersanyag és egyéb kincsek reményében. Utóbbiakat eladva jókora pénzmaghoz juthatunk, míg az alkatrészek begyűjtésével fejlesztési lehetőségeket nyithatunk ki az idő közben megszerezett járműveinkre.

Ugyanakkor nem a drón az egyetlen új játékszerünk, hiszen számos olyan eszközt használhatunk a felfedezéseink közben, amik tovább könnyíthetik az amúgy sem túl nehéz feladatainkat. Ilyen példának okáért az általunk lehelyezhető csörlőpont, amivel egy nyíltabb terepen is bármikor kihúzhatjuk magunkat a csávából, az emelőcsavar, amit aktiválva játszi könnyedséggel visszaállíthatjuk a felborult járművünket, vagy épp a vízi szonár, aminek segítségével felfedhetjük a körülöttünk elterülő vízfelület mélységét. Bár ezeket limitált alkalommal használhatjuk, ha kifogynánk belőlük akkor sincs gond, mivel az időközben általunk felhúzott bázisokon, előőrsökön, valamint a felfedezett kereskedelmi pontoknál pótolhatjuk őket, természetesen némi pénzösszeg fejében. Ezekkel felszerelkezve egyszer sem kerültem megoldhatatlan szituációba, ráadásul akkor sem kell kétségbeesni, ha időközben kifogyna a nafta, vagy tönkre menne az aktuális járművünk, mivel a baloldali kezelőmenüben ezeket bármikor orvosolhatjuk pár kanna, illetve javítópont fejében.

A HUD amúgy is jóval letisztultabb, mint a korábbi játékokban, pár gombnyomást követően bármit elérhetünk, aminek hála könnyedén és gyorsan reagálhatunk a felmerülő problémákra. Játszi könnyedséggel változtathatunk a meghajtáson, a differenciálművön, valamint az újonnan bevezetett guminyomáson is, amit csökkentve nagyobb tapadást érhetünk el a sziklás felületeken. Természetesen ezek egytől-egyig növelik az üzemanyaghasználatot, tehát akármilyen jól is hangzik teszem azt az összkerékmeghajtásos csapatás, ajánlott gyorsan letudni a rázós szakaszokat és visszaváltani az alapra, mert a motor pillanatok alatt felzabálja a benzintankot. Emiatt a térkép használata és az útvonalunk megtervezése nemcsak ajánlott, hanem egyenesen kötelező, de menet közben is érdemes nyitott szemmel járni, mert bármikor belefuthatunk olyan, mások által hátrahagyott jelzésekbe, amiket követve jócskán tovább könnyíthetjük a dolgunkat.  

Ugyancsak ez utóbbit szolgálja a csapatmenedzsment, ahol egyedi bónuszokat biztosító kutatókat, szerelőket, menedzsereket és egyéb alkalmazottakat vehetünk fel. Összesen három helyünk van, ahová hat kategóriából válogathatunk a jelentkezők közül, akiket a járművekhez, épületekhez és egyéb eszközökhöz hasonlóan expedíciókat követően oldhatunk fel. Bár pénzbe kerülnek, nem szabad megfeledkezni róluk, ugyanis általuk számos olyan extrához juthatunk hozzá, amivel javíthatunk a földi és vízi közlekedésünkön, erősíthetjük a kocsinkat, fejleszthetjük a drónunkat, vagy épp növelhetjük a bevételünket. Érdemes kísérletezni velük, mert ha megtaláljuk a legjobb kombinációt az adott feladatra, akkor jóval könnyebb dolgunk lesz, mint nélkülük. A fejlesztők tehát rengeteg olyan lehetőséget biztosítanak a számunkra, amivel némileg egyszerűbben abszolválhatjuk az előttünk tornyosuló feladatokat, a legvégén azonban csakis rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e hódítani a természetet, vagy beletörik a bicskánk az ismeretlenbe.

Erről pedig a SnowRunnerből átörökített fizikai motor fog gondoskodni, ami kőkemény és alig hagy lehetőséget a hibázásra. Valódi főgonoszként tornyosul majd előttünk, amit újra és újra le kell győznünk ahhoz, hogy elérjünk a célunkhoz. A fentebb említett rengeteg bekerült extra segítség okán azonban hiába működik többnyire remekül a rendszer és egészül ki egy hihetetlenül élethű talajdeformálással, a félelem, ami a korábbi részekben folyamatosan ott motoszkált bennünk a végleges bent ragadás okán sajnos teljesen eltűnt. Miért is izgulnánk, hiszen egy kattintás és máris visszaállítottuk a járgányunkat a kerekére, pár gombnyomás és teljesen megjavítva, valamint tele tankolva folytathatjuk tovább az utunkat, mintha mi sem történt volna. Ha pedig valami csoda folytán mégis fennakadnánk valahogyan, akkor sincs gond, mivel elég újrakezdeni az adott expedíciót, amiknek a hossza csak a legritkább esetben éri el a több órás hosszúságot.

Az egyetlen valódi kihívást tehát a fizikai motor jelenti, ami sajnos korántsem hibátlan, ugyanis időnként képes teljesen meghülyülni. Ez rendszerint a könnyebb járművek esetén fordul elő, amikkel a kisebb sziklás és köves részek teljesítése valódi rémálom, mivel ilyenkor magatehetetlenül pattognak össze-vissza. Kifejezetten röhejes, ahogy az alaposan megpakolt terepjáró vagy teherautó úgy ficánkol a domboldalon, mintha csak egy Matchbox lenne, ezáltal köpve szembe a valósághűséget. És ha már itt tartunk, akkor ki szeretném emelni még a kamerát is, amikből kettőt kapunk, egy belső, illetve egy külső nézetet, de előbbiből nehéz tájékozódni, utóbbi pedig hajlamos megőrülni, aminek következtében úgy bepörög, hogy garantáltan visszajön a reggeli rántottánk. Ezeket a kisebb kellemetlenségeket leszámítva azonban a megvalósítás több, mint korrekt, a gépek egytől-egyig részletesen kidolgozottak és a tájak is mutatósak, mondjuk sok élet nincs rajtuk. A hangok szintén a helyükön vannak és a korábbi részekkel ellentétben a zene sem vesz el az élményből, igaz, annyira nem is ad hozzá sok mindent.

Az Expeditions: A MudRunner Game érezhetően nem a veterán rajongók számára készült, hanem sokkal inkább azoknak az új belépőknek, akik eddig ódzkodtak a dagonyától, legfőképpen annak nehézsége és bonyolultsága okán. Persze a fizikai motor okozta kihívás nem tűnt el teljesen, de a strukturáltabb küldetések, az újonnan bevezetett eszközök, valamint a csapatmenedzsment által megszerezhető további bónuszok mind-mind azt a célt szolgálják, hogy egy szélesebb kör számára is élvezetessé tegyék a felfedezés örömét, ami még a játék nyilvánvaló hibái ellenére is jelen van. Ahogyan uralmunk alá hajtjuk az ismeretlen, zord vadont és egyre-másra győzzük le az elénk tornyosuló akadályokat, az olyan elégedettséggel tölti el az embert, amihez hasonlót csak ritkán tapasztalhat meg. Ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy nem lesz mindenki játéka, de aki túl tud lépni az egyszerűsítés okozta hiányosságokon, a jövőre sötét fellegként árnyékot vető DLC dömpingen és végül az itt-ott felmerülő kisebb problémákon, az garantáltan jól fog szórakozni a vadregényes tájak meghódítása közben, csak aztán bírja naftával.

Az Expeditions: A MudRunner Game március 4-től érhető el PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, Nintendo Switch-re, illetve PC-re. Mi utóbbin teszteltük.