Néha a legfurcsább kombinációkból születnek a legjobb dolgok: egyesek a fánkok közé szorított hamburgerhúsra esküsznek, mások a zombik aprítását fegyverek helyett az ujjaikra és a gyors gépelési technikára cserélik, mostanság pedig a póker a roguelike-kerettel való összemosása láncolt magához százezreket, így azon talán már senki se fogja felhúzni a szemöldökét, amikor a GDP-termelés egyik ősi ellensége, a pasziánsz egy új köntösbe bújtatva tér vissza. Igaz, a ruhadarab most azért nem annyira új, a Pocket Card Jockey eredetileg 11 éve jelent meg (Japánban) 3DS-re, és a 2016-ra időzített nyugati debütálásával ugyan a nyugati közönségnek is bemutatta magát, de az élete utolsó éveit töltő handhelden inkább egy szűkebb közönség által ismert kuriózumként ragadt meg. Váratlan Nintendo Switches megjelenése így igazából egy mentőöv (ha nem számítjuk ide a 2023-as Apple Arcade-es feltűnését) és egyben egy második esély is a bizonyításra, mert az évek ugyan meglátszanak rajta, de pont annyira frissnek és üdítőnek hat, mintha csak most pattant volna ki valaki fejéből.
Az a valaki pedig nem is akárki, hiszen az a Game Freak jegyzi, amit a világ a Pokémon-játékokról ismerhet, itt azonban a varázslatos lényeket inkább a lovakra cserélték, a harcokat pedig kiélezett lóversenyre. A Pocket Card Jockey: Ride On! műfaját tekintve kártyajáték, ahol egy újdonsült zsokéként kell egy fiatal versenylóval a célvonal felé vágtatni, lehetőleg az első helyet szerezve meg. Csakhogy a futamok nem intenzív akció- vagy platformjelenetek, hanem pasziánsz-feladványok: minden verseny több szakaszból áll, és az egyes szakaszok során kell egy több tucat lapból álló pasziánszt megoldani a golf szabályai szerint: azaz a lapokat növekvő vagy csökkenő sorrendben eltakarítani a játéktérről (függetlenül azok színétől).
A dolgot nehezíti, hogy az asztalra kiterített lapok mellett egy saját, véletlenszerű lapokból álló paklit is kezelni kell, innen jönnek ugyanis azok a kártyák, amiket aztán párosítani kell a szabályoknak megfelelően. Vagy épp nem jönnek: a Pocket Card Jockey-ban meglehetősen masszív a szerencsefaktor, rengeteg múlik a lapjáráson, és azon is, mennyire hatékonyan és átgondoltan sikerül megszabadulni a lapoktól.
Ebben több minden is akadályoz: egyrészt az egész időre megy, és minél tovább tart, annál nagyobb nem csak a bukás kockázata, de a hátrány is - minden megmaradt lap levon az egyik legfontosabb valutából, a unity-ből, amely nem csak a ló hangulatot szimbolizálja, de az energiát is, amely az egyes pasziánsz-szakaszok közti mozgásra költendő. A feladványok megoldása között a saját lovat mozgatni kell: az elfoglalt pozíció határozza meg a következő feladvány nehézségi szintjét, és a pályán megjelenő, ideiglenes vagy állandó segítséget nyújtó lapok megszerzésének esélyét is. Sajnos a 3DS verzióhoz hasonlóan a Switches kiadás se magyarázza el ezt rendesen, így a pasziánsz melletti legfőbb mechanika megtanulása, kiismerése sok próbálkozást, számos bosszúságot, frusztráló pillanatot követel meg. Meglepően egyszerű, borzasztóan lebilincselő pasziánsz-játékmenete ugyanis egyáltalán nem garantálja a sikert, ahhoz ugyanis menedzselni kell a ló stamináját, a lelkesedését, valamint az egyes szakaszokban az elfoglalt pozícióját is, amibe aztán teljesen bele tudnak akadni a fizikai akadályt jelentő riválisok. Ezek együttesen, na meg sokszor a szerencse az, amely eldönti, hányadikként sikerült átlépni a célt.
Ráadásul ez igazából csak a Pocket Card Jockey egyik fele - a kezdéshez kapott versenyló véletlenszerű tulajdonságokkal rendelkezik, melyet a versenyek során elért eredménnyel, illetve az ott esetlegesen összeszedett különleges kártyákkal lehet fejleszteni, változtatni, amely egyedi képességekkel, jobb strapabírással ruházza fel. A versenyzést két éves korában kezdi, és egészen négy éves koráig istápolható - ezt követően paraméterei nem változnak, ha pedig felnőttként zsinórban három futamot is elveszít, átkerül a farmra. Ott szerencsére nem hal meg, szimplán csak beáll tenyészlónak, és elkezd utódokat gyártani, akik karrierjét szintén egyengetni lehet, egészen a végtelenségig. Itt más lovakkal párosítható, és kettejük össztulajdonsága dönti el, hogy a lócsemete végül mely területen erős, és milyen paraméterekkel kerül be a lóverseny világába.
A megnyert versenyek pedig nem csak sikerrel és trófeával jutalmaznak, de játékbeli valutával is, amely a versenyek során bevethető, egyszer használatos segítségekre fordíthatók - ezek például megmutatják a pasziánsz során a kártyaláncolatokat, feldúsítják a saját játékospaklit, vagy például asszisztálnak a végső, célvonalra fordulás után induló sprintben, amely akár a győzelem és a siker közti szakadékot is át tudja hidalni. És bár a Pocket Card Jockey: Ride On! tálalásán kissé meglátszik a kor, játékmenetén egyáltalán nem. Nem csak könyörtelenül addiktív, de saját maga is könyörtelen: véletlenszerűségével, spártaian mért magyarázatával rengeteg frusztrációt tud okozni, de pontosan ugyanannyi sikerélményt is tud adni. Elvégre a lónak négy lába van, mégis meg tud botlani.
A Pocket Card Jockey: Ride On! kizárólag Nintendo Switchre jelent meg február 21-én. 2023. januárja óta az Apple Arcade keretén belül iOS-re is elérhető.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.