A minap battyogok felfele iskolám lépcsőjén, s észreveszek azon egy szép nagy, termetes bogarat. Hirtelen gondolkodóba estem, hogy vajh most mit is kéne tenni? Egy shotgunnal hátsóba somni? Esetleg raksival röppályára állítani? Netán gránáttal darabokra szaggatni?
Végül mikor e zavaros gondolatok szertefoszlottak, inkább hagytam szegényt, hadd mászkáljon: úgy is elég volt a bogarakból… Mielőtt bárki kikiáltana rituális állatkínzónak, esetleg bekattant bolondnak, gyorsan felhozom mentségemet: túl sokat játszottam a „hangzatos" Starship Troopers (magyarul Csillagközi Invázió) címet viselő FPS-játékkal. Itt ugyanis – s bármily nehéz kimondani – bogarakat kell irtani. Már elöljáróban el tudom mondani, hogy a játék nem kifejezetten hozta a kívánt minőséget, így egy jó időre megelégeltem a rovarok gyilkolását, továbbá úgy döntöttem, hogy létrehozom az „Együtt a bogarakért!" alapítványt…
Szeretném leszögezni, hogy a játék Paul Verhoeven filmjein, valamint Robert A. Heinlein könyvén alapszik, ergo akinek az előbb felsorolt alkotások nem jöttek be, annak nagy valószínűséggel a játék sem lesz a szíve csücske. A Starship Troopers film- és könyvátirat lévén közel azonos történettel rendelkezik, mint azt anno – jó pár évvel ezelőtt - olvashattuk, vagy nézhettük a mozik széles vásznain. Eszerint az alapkonfliktus az lenne, hogy a messzi jövőben az emberek kolonizálni kezdenének pár bolygót, de persze csak kezdenénk, ugyanis vannak, akik nem szeretnék, hogy szülőbolygójuk a csúnya, gonosz humánok keze alá kerüljön. A mi esetünkben ilyenek a bogarak, kik körülbelül lárvaállapotban kétszázszor nagyobbak, mint a cikk bevezetőjében ismertetett állat – tehát kifejlett állapotban durván háromszor akkorák a kisebb fajok, mint egy felnőtt ember. Ja, és sokan vannak. Sci-fi és egyéb ilyen témákban jártas olvasóink már kitalálhatták, hogy ebből bizony csúnya csillagközi csatározás lesz, s bizony, nem is tévedtek. Az emberiségnek az utolsó harcolni képes ficsúrra is szüksége van, így mi (akik a film főhősét, John Ricót alakítjuk) sem tudunk ellenállni, beállunk a seregbe, oszt' lőjük, amit lőni kell.
Azonban, hogy kissé meg legyen csavarva a dolog az ún. „Martalóc" osztagba kerülünk be, mely a gyalogság speciálisan kiképzett katonái között is a legkeményebb fickókat jelenti. Ebből kifolyólag nekünk egyfajta speciális felszerelésünk lesz, melyhez különféle mordályok is dukálnak természetesen. Én ezen a ponton máris más játékokra asszociáltam, jelen esetben a Halo-ra, vagy a Star Wars Republic Commando-ra. Nemcsak az alapfelállás volt ott is hasonló, a Strangelite (a játék készítője) egy az egyben átvette az ott látható töltődős pajzsot. Persze vannak olyanok, akik nem tolták egyik játékot sem, így engedjétek meg, hogy nekik is elmagyarázzam, miről volna szó. Felszerelésünk egyik része a fent említett pajzs, mely ha találatot kap, kis idő múlva regenerálni kezdi önmagát, tehát páncélzatunk értéke szépen megnő. Természetesen mit érünk egy szál védőpajzsban a csatamezőn, hogyha nincs nálunk fegyver, amivel az ocsmány dögöket irthatnánk. A fegyverarzenál terén érdemes körbenézni, véleményem szerint a mordályok képezik a játék egyik legnagyobb pozitívumát, így egy-kettőt felsorolnék mindenképpen. Igaz, többnyire az összes puska a filmből lett átvéve, mégis ötletesnek és érdekesnek hatnak azok a játékos szemében, ugyanis többnyire minden fegyver rendelkezik másodlagos tűzerővel is. Alap stukkerünk amolyan normál golyószóró, melyet nem kell újratölteni: addig lőhetsz vele folyamatosan, míg egy bizonyos hőmérsékletet elér a fegyver, ilyenkor picit félre kell tenni, hadd eressze ki a gőzt – e fegyver másodlagosan kis hatóerejű gránátot lő ki nagy sebességgel. A Morita Mark 2 néven fémjelzett golyóköpőnk fontos fegyver, lévén többféle változata létezik: ezekben közös, hogy elsődleges módban ugyanúgy gépfegyverek, az extra a másodlagos tüzelési módban bontakozik ki. A Scatter másodlagos módban egy shotgun erejével lő ki tíz golyót, míg a Grenade gránátokat fog dobálni, ha úgy tartja úri kedvünk, míg a Sniper Rifle értelemszerűen a mesterlövész gépfegyvert jelenti. Az igazi érdekesség az MRL Pack, melyet teljes nevén Multi Rocket Luncher Packnak nevezhetünk: elsődleges módban lövöldözhetjük sorban a rakétákat, míg másodlagosan több rakétát lőhetünk ki egyszerre. A felsorolt (és a fel nem sorolt) fegyverekhez természetesen találhatunk lőszereket szépen adagolva a pályán – bár néha egészen híján leszünk belőlük így is.
A másik érdekesség az ellenfelek, vagyis az undorítóbbnál-undorítóbb bogarak serege lesz. Legtöbbet az ún. Warriorok arcát fogjuk szétlőni: ezek a körülbelül 3-4 méter magas és hosszú rovarok, melyek éles lábaikkal belénk kapva, illetve erős „álkapcsuk" segítségével marcangolva próbálnak eltenni minket láb alól. A Tigerek a Warriorok elit bogara: erős páncélzatukkal tűnnek ki a tömegből. A Hopperek elképesztően idegesítettek engem, lévén szárnyaik segítségével, játszi könnyedséggel vettek a levegőben való cikázásból egy zuhanórepülést és kaptak fejbe, mikor nem kellett volna. A Cliffmite a sziklafalakon algát eszik, így kedvenc tanyázási helye egy-egy sötét, nyirkos kőtámla – mondanom sem kell, hogy remekül bújnak el a falon, s onnan tüzelnek ránk (a szó szoros értelmében). Ellenfeleink néhányának ismertetését két óriásbogárral fejezném be: a Tanker és Plasma bogárral. Mindkettő hatalmas, s legyőzni őket csak nagy nehézségek árán lehet, lévén elképesztően jól vannak páncélozva – szinte sérthetetlenek. Úgy látszik mostanában trend lett a hatalmas főellenségek szerepeltetése, így a Starship Troopers bossjai is hatalmas méretben próbálják megkeseríteni életünket. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy a főbogarakat trükkösen kell lenyomni, puszta lövöldözéssel nem sokra megyünk általában. Még egy apró, ámde érdekes játékmotívumot emelnék ki: ez az ellenfelek darabokra lövése. Bizony, ha belelövünk némelyik bogár lábába, az a láb szép messzire fog szállni, azonban a dög még teljesen egészséges marad, leszámítva, hogy kilőtték egy lábát.
Feladataink, küldetéseink nem érdemelnek nagy visszhangot: többnyire mindig ugyanazt kell csinálni, így például bevédeni egy-egy fontos területet, felrobbantani ezt-azt, stb. A pályák sincsenek túlzottan jól felépítve – gyakran találkozunk lineáris, szűk helyekkel, a nagyobb területek tudnak csak jól visszaadni hangulatilag egy-két ütközetet. Mert ugye hangulat általában nincs. Eleinte még új élményeket nyújt az ellenfelek és fegyverek kiismerése, később már leül a játékkedve az embernek, s nem érti miért játszik tovább. Én ezen sokszor tűnődtem, lévén a játék piszkosul nehézre sikerült egy-két helyen – ha meghalni sokszor nem is fogunk, ettől függetlenül időnként érdekes a továbbjutás módszere, megtalálni azt minimum nyolc élet a kilencből.
A technikai részekre áttérvén csevegnék néhány sort a grafikáról. Mindent maximumra húzva a legnagyobb felbontás mellett nem néz ki rosszul a játék, s bár a textúrák nincsenek különösen részletesen kidolgozva, s poligon-túltengésben sem szenved a gamma, mégis az összhatás kellemes. Ehhez az összhatáshoz viszont kell egy tisztességes gép is: a játék minimum rendszerigénye sem pite, azonban a maximumhoz egy olyan vasra van legalább szükségünk, mint a Quake IV-hez – mindezt egy nem túl elsöprő látvány kedvéért. (Itt jegyezném meg, hogy a játékban előfordulnak grafikai bugok is tisztességgel, tehát ismét gondolkodóba eshetünk: akkor mit ér az erős gép, ha semmit kapunk érte?) Zavart még az irányítás is: FPS-ben nem szokott gondom lenni egy létrán történő mászással, itt azonban egy-két méter széles rámpára sem tudok felmenni normálisan. A játék sok helyen idegesítő, időnként semmi kedvem nem volt továbbjátszani – ha nem tesztről lett volna szó, lazán uninstallálom a programot úgy, ahogy anno a demóval tettem azt.
Persze vannak itt filmből átvett átvezetők, feloldható extrák, mégis én azt mondom, hogy a játék nem sikerült túl fényesen. Nekem leginkább a bogarak garmadája és a fegyverek tetszettek legjobban, hiszen ezek messzemenően filmszerűen lettek átültetve a játékba. Lévén gépem teljesítménye nem ér fel egy bikáéval, így a magas grafikai beállításokról le kellett mondanom, s az így fogadó látvány nem volt valami emberséges. Minden teszt végén szokás egy ajánlást írni, mégis nehezen tudom kitalálni azt, hogy ki játszana ilyen játékkal. Sok gondolkodás után dűlőre jutottam, s a film (illetve a könyv) azon gigantikusan nagy rajongóinak ajánlom a játékot, akik vállalják, hogy piros tangában kiállnak a Moszkva térre egy Starship Troopers transzparenssel a kezükben. A többieknek más játékot javasolnék inkább – az uborkaszezonnak már úgyis vége. ;)
Szeretném leszögezni, hogy a játék Paul Verhoeven filmjein, valamint Robert A. Heinlein könyvén alapszik, ergo akinek az előbb felsorolt alkotások nem jöttek be, annak nagy valószínűséggel a játék sem lesz a szíve csücske. A Starship Troopers film- és könyvátirat lévén közel azonos történettel rendelkezik, mint azt anno – jó pár évvel ezelőtt - olvashattuk, vagy nézhettük a mozik széles vásznain. Eszerint az alapkonfliktus az lenne, hogy a messzi jövőben az emberek kolonizálni kezdenének pár bolygót, de persze csak kezdenénk, ugyanis vannak, akik nem szeretnék, hogy szülőbolygójuk a csúnya, gonosz humánok keze alá kerüljön. A mi esetünkben ilyenek a bogarak, kik körülbelül lárvaállapotban kétszázszor nagyobbak, mint a cikk bevezetőjében ismertetett állat – tehát kifejlett állapotban durván háromszor akkorák a kisebb fajok, mint egy felnőtt ember. Ja, és sokan vannak. Sci-fi és egyéb ilyen témákban jártas olvasóink már kitalálhatták, hogy ebből bizony csúnya csillagközi csatározás lesz, s bizony, nem is tévedtek. Az emberiségnek az utolsó harcolni képes ficsúrra is szüksége van, így mi (akik a film főhősét, John Ricót alakítjuk) sem tudunk ellenállni, beállunk a seregbe, oszt' lőjük, amit lőni kell.
Azonban, hogy kissé meg legyen csavarva a dolog az ún. „Martalóc" osztagba kerülünk be, mely a gyalogság speciálisan kiképzett katonái között is a legkeményebb fickókat jelenti. Ebből kifolyólag nekünk egyfajta speciális felszerelésünk lesz, melyhez különféle mordályok is dukálnak természetesen. Én ezen a ponton máris más játékokra asszociáltam, jelen esetben a Halo-ra, vagy a Star Wars Republic Commando-ra. Nemcsak az alapfelállás volt ott is hasonló, a Strangelite (a játék készítője) egy az egyben átvette az ott látható töltődős pajzsot. Persze vannak olyanok, akik nem tolták egyik játékot sem, így engedjétek meg, hogy nekik is elmagyarázzam, miről volna szó. Felszerelésünk egyik része a fent említett pajzs, mely ha találatot kap, kis idő múlva regenerálni kezdi önmagát, tehát páncélzatunk értéke szépen megnő. Természetesen mit érünk egy szál védőpajzsban a csatamezőn, hogyha nincs nálunk fegyver, amivel az ocsmány dögöket irthatnánk. A fegyverarzenál terén érdemes körbenézni, véleményem szerint a mordályok képezik a játék egyik legnagyobb pozitívumát, így egy-kettőt felsorolnék mindenképpen. Igaz, többnyire az összes puska a filmből lett átvéve, mégis ötletesnek és érdekesnek hatnak azok a játékos szemében, ugyanis többnyire minden fegyver rendelkezik másodlagos tűzerővel is. Alap stukkerünk amolyan normál golyószóró, melyet nem kell újratölteni: addig lőhetsz vele folyamatosan, míg egy bizonyos hőmérsékletet elér a fegyver, ilyenkor picit félre kell tenni, hadd eressze ki a gőzt – e fegyver másodlagosan kis hatóerejű gránátot lő ki nagy sebességgel. A Morita Mark 2 néven fémjelzett golyóköpőnk fontos fegyver, lévén többféle változata létezik: ezekben közös, hogy elsődleges módban ugyanúgy gépfegyverek, az extra a másodlagos tüzelési módban bontakozik ki. A Scatter másodlagos módban egy shotgun erejével lő ki tíz golyót, míg a Grenade gránátokat fog dobálni, ha úgy tartja úri kedvünk, míg a Sniper Rifle értelemszerűen a mesterlövész gépfegyvert jelenti. Az igazi érdekesség az MRL Pack, melyet teljes nevén Multi Rocket Luncher Packnak nevezhetünk: elsődleges módban lövöldözhetjük sorban a rakétákat, míg másodlagosan több rakétát lőhetünk ki egyszerre. A felsorolt (és a fel nem sorolt) fegyverekhez természetesen találhatunk lőszereket szépen adagolva a pályán – bár néha egészen híján leszünk belőlük így is.
A másik érdekesség az ellenfelek, vagyis az undorítóbbnál-undorítóbb bogarak serege lesz. Legtöbbet az ún. Warriorok arcát fogjuk szétlőni: ezek a körülbelül 3-4 méter magas és hosszú rovarok, melyek éles lábaikkal belénk kapva, illetve erős „álkapcsuk" segítségével marcangolva próbálnak eltenni minket láb alól. A Tigerek a Warriorok elit bogara: erős páncélzatukkal tűnnek ki a tömegből. A Hopperek elképesztően idegesítettek engem, lévén szárnyaik segítségével, játszi könnyedséggel vettek a levegőben való cikázásból egy zuhanórepülést és kaptak fejbe, mikor nem kellett volna. A Cliffmite a sziklafalakon algát eszik, így kedvenc tanyázási helye egy-egy sötét, nyirkos kőtámla – mondanom sem kell, hogy remekül bújnak el a falon, s onnan tüzelnek ránk (a szó szoros értelmében). Ellenfeleink néhányának ismertetését két óriásbogárral fejezném be: a Tanker és Plasma bogárral. Mindkettő hatalmas, s legyőzni őket csak nagy nehézségek árán lehet, lévén elképesztően jól vannak páncélozva – szinte sérthetetlenek. Úgy látszik mostanában trend lett a hatalmas főellenségek szerepeltetése, így a Starship Troopers bossjai is hatalmas méretben próbálják megkeseríteni életünket. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy a főbogarakat trükkösen kell lenyomni, puszta lövöldözéssel nem sokra megyünk általában. Még egy apró, ámde érdekes játékmotívumot emelnék ki: ez az ellenfelek darabokra lövése. Bizony, ha belelövünk némelyik bogár lábába, az a láb szép messzire fog szállni, azonban a dög még teljesen egészséges marad, leszámítva, hogy kilőtték egy lábát.
Feladataink, küldetéseink nem érdemelnek nagy visszhangot: többnyire mindig ugyanazt kell csinálni, így például bevédeni egy-egy fontos területet, felrobbantani ezt-azt, stb. A pályák sincsenek túlzottan jól felépítve – gyakran találkozunk lineáris, szűk helyekkel, a nagyobb területek tudnak csak jól visszaadni hangulatilag egy-két ütközetet. Mert ugye hangulat általában nincs. Eleinte még új élményeket nyújt az ellenfelek és fegyverek kiismerése, később már leül a játékkedve az embernek, s nem érti miért játszik tovább. Én ezen sokszor tűnődtem, lévén a játék piszkosul nehézre sikerült egy-két helyen – ha meghalni sokszor nem is fogunk, ettől függetlenül időnként érdekes a továbbjutás módszere, megtalálni azt minimum nyolc élet a kilencből.
A technikai részekre áttérvén csevegnék néhány sort a grafikáról. Mindent maximumra húzva a legnagyobb felbontás mellett nem néz ki rosszul a játék, s bár a textúrák nincsenek különösen részletesen kidolgozva, s poligon-túltengésben sem szenved a gamma, mégis az összhatás kellemes. Ehhez az összhatáshoz viszont kell egy tisztességes gép is: a játék minimum rendszerigénye sem pite, azonban a maximumhoz egy olyan vasra van legalább szükségünk, mint a Quake IV-hez – mindezt egy nem túl elsöprő látvány kedvéért. (Itt jegyezném meg, hogy a játékban előfordulnak grafikai bugok is tisztességgel, tehát ismét gondolkodóba eshetünk: akkor mit ér az erős gép, ha semmit kapunk érte?) Zavart még az irányítás is: FPS-ben nem szokott gondom lenni egy létrán történő mászással, itt azonban egy-két méter széles rámpára sem tudok felmenni normálisan. A játék sok helyen idegesítő, időnként semmi kedvem nem volt továbbjátszani – ha nem tesztről lett volna szó, lazán uninstallálom a programot úgy, ahogy anno a demóval tettem azt.
Persze vannak itt filmből átvett átvezetők, feloldható extrák, mégis én azt mondom, hogy a játék nem sikerült túl fényesen. Nekem leginkább a bogarak garmadája és a fegyverek tetszettek legjobban, hiszen ezek messzemenően filmszerűen lettek átültetve a játékba. Lévén gépem teljesítménye nem ér fel egy bikáéval, így a magas grafikai beállításokról le kellett mondanom, s az így fogadó látvány nem volt valami emberséges. Minden teszt végén szokás egy ajánlást írni, mégis nehezen tudom kitalálni azt, hogy ki játszana ilyen játékkal. Sok gondolkodás után dűlőre jutottam, s a film (illetve a könyv) azon gigantikusan nagy rajongóinak ajánlom a játékot, akik vállalják, hogy piros tangában kiállnak a Moszkva térre egy Starship Troopers transzparenssel a kezükben. A többieknek más játékot javasolnék inkább – az uborkaszezonnak már úgyis vége. ;)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.