Komor vadnyugati akciójáték GTA módra egész érdekesen hangzik, bizony a Neversoft próbálkozása egyértelműen dicsérendő, a tucatszor megrágott kliséhegyektől elrugaszkodva kellemes spagetti-western cuccot tálalt elénk, ami önmagában is megállná a helyét, de, hogy mindezt a GTA játékmenetével megspékelve, egy rossz szavunk nem lehet.
Mellesleg a készítők is felvállalták a Rockstar Games játékához hasonlítást, mondván abból csak hasznuk származhat, ha egy ilyen játéktörténelmi kuriózum áll előttük követendő példaként, sőt mi több, egy kezünkön meg tudnánk számolni, hogy az elmúlt években hány ilyen témaválasztású stuff jött ki. Még a múlt században a Lucasarts kényeztetett el bennünket az Outlaws nevű csodával – FPS volt a kicsike, nem is akármilyen, abadoned szájtokon ma már le is lehet tölteni – továbbá tavaly kaptunk egy ötlettelen arcade lövöldözősdit, a Dead Man's Hand személyében – én akkor untam meg a dolgot és töröltem le, amikor megláttam, hogy pontokat kapunk minden levadászott ellenfél után. A Gun kedvcsináló előzeteseiben kirajzolódó magánjellegű esélylatolgatásomként egy végtelen hangulatos, elsősorban a kötetlen játékmenettel rendelkező program képét képzeltem el magam előtt, nem beszélve a durva, Sergio Leone filmjeit is megszégyenítő atmoszféra közrejátszásáról. A Neversoft brigádja sikeres fejlesztőcégnek mondhatja magát, mivel korábbi játékaikból – főleg a gördeszkás figurázós Tony Hawk szériáról hírhedtek manapság – több millió darab talált gazdára. Úgy látszik a fiúk már megunták az ingerszegény rutinmunkát és kipróbálták magukat más műfajban is.
Fura világ volt akkoriban az államok kietlen prériin, mivel a közbiztonság egyenlő volt a nullával, valamint a indiánok nem is voltak rezervátumba zárva mint mostanság – mindenki értett a fegyverdurrogtatáshoz. Ilyen csóka Colton White is, aki amellett, hogy szarvasok levadászásából keresi a betevőjét, öreg nevelőapjával egyetemben nem csinál nagy ügyet abból, ha esetleg pár rézbőrűt kell eltennie láb alól. Helyszínünk Missouri állam, dús füvű legelőkkel, hegyekkel és kietlen kősivatagokkal. Minden bonyodalom ott kezdődik, hogy egy békés gőzhajózás eszeveszett tűzpárbajba torkollik, mivel néhány gazfickó fülébe jut, hogy nevelőapánk tulajdonában egy misztikus tulajdonsággal bíró medál van. Sajnos a vénség halálos sebesülést kap, utolsó erőfeszítésével ránk bízza a medált és ígéretünket veszi, hogy menjünk el a kansasi Dodge City-be, ahol az egyik lebujban keressük meg Jenny-t, és adjuk át neki az ékszert. Néhány útonállón átgázolva meg is találjuk a várost és benne a nevezett kocsmát, és a leányzót is, aki mellesleg az ősi ipart űzi. Miután megvédtük heves udvarlóitól rögtön a tárgyra is térünk, egy kiadós döngölés mellett természetesen. A város polgármesterének nagyon megtetszik az a határozottságunk, amivel a kuplerájt ostromló rosszfiúkat tettük hidegre, rögtön kisebb-nagyobb feladatokat bíz ránk. Innen már a csavaros sztori lendületet vesz, és részünk lesz cselszövő nagykutyák megfékezésében, indián-zavargások lecsillapításában és minden egyébben, ami csak egy hamisítatlan westernben szükségünk lehet.
Maga a sztori nem lesz igazán hosszú életű, hacsak minden egyéb mellékes küldetést is elvégzünk a helyszínül szolgáló három városban és az azokat körülvevő prérin. Voltaképpen a másodlagos missziók adják meg a Gun valódi ízét, mivel ha valaki csak a történet kibogozására vállalkozik, pár óra ráfordítással akár egy nap alatt kivégezheti a játékot, éppen ezért minden NPC-nek hallgassuk meg gondját-baját, vagy végezzünk mi saját magunktól némi pénzkereső elfoglaltságot. A legkézenfekvőbb talán a városháza falán lévő Wanted plakátok átböngészése, ami után tisztában lehetünk melyik bűnöző után van érvényben hajtóvadászat, a pontos hollétük után némi kutakodás nem árt, de megéri a fáradozás, mivel viszonylag sok dohányt lehet bezsebelni a fejvadászkodással.
Másik alternatíva, hogy fogságba ejtett embereket menekítünk ki a rabságból, általában eltérített szekérkaravánokat és védtelen bányászmunkások után kell kutakodni. Ha nem ódzkodunk némi fizikai munkától, ne habozzunk beruházni egy csákányba ami után már mehetünk is aranyat csépelni az első csillogó szikladarabhoz, ha van elég türelmünk, könnyedén megtollasodhatunk két küldetés között. Mivel voltaképpen mi egyszerű vadászok lennénk, logikusan hódolhatunk saját becsületes szakmánknak is, ez annyit tesz, hogy a környék bölénycsordáit dézsmáló szépszámú farkas és grizzlymedvét teríthetünk le, és az irhájukat aztán gond nélkül értékesíthetünk is. A történetben előrehaladva aztán sheriffé is megválasztanak minket, nem kis terhet akasztva ezzel a nyakunkba, ezután a különböző kényes kérdésekben nekünk kell döntés hoznunk, akár az ópiumcsempészek éppen aktuális fenyegetéséről legyen szó, vagy akár egy prostikat ritkító aberrált állat megfékezése. Elmaradhatatlan western kellék a füstös kaszinókban lezajló poker-partik, amely nem csak egy szimpla minigame a játékban, mivel csalni is lehet kis fortéllyal és ha nem vagyunk eléggé körültekintőek, könnyen kiderülhet a turpisság, de sebaj, egy kiadós verekedést és késelési kísérletet könnyedén abszolválhatunk.
A Gun kb. 60%-át TPS nézetből fogjuk tolni, ezen belül főleg a gyaloglást és a lovaglást. Igen, a játék egyik leghangulatosabb eleme, hogy nem autókkal fogunk közlekedni, hanem derék cocókkal. Persze, akárcsak a verdáknál, a lovak esetében is létezik jobb és még jobb, amiket a városi lókupecoknál kell keresgélnünk rendszerint. Mivel a lovak állatok és nem masinák, ezért ha megsarkantyúzzuk őket nem hajthatjuk őket agyon, mivel előbb-utóbb kidőlhetnek alólunk, de nem csak egyszerűen vágtázni vagyunk képesek a paripánkkal, hanem akadályokat is leküzdeni ugratással, vagy fegyverként használni, azaz hátasunk felágaskodik a hátsó lábára, majd megtapossa a jobb sorsra érdemes illetőt. Azért csetepaták, akarom mondani: csetepaték során azért ne felejtsük el használni Coltunkat, vagy Winchesterünket sem, amelyekkel alapesetben szimpla lövöldözés keretén belül ritkíthatjuk az ellent, vagy akár az ún. quickdraw mód előcsalása után a játék FPS nézetbe vált és bullet time módjára az idő lelassul, így pár pillanat alatt végezhetünk a Dalton-fivérekkel. Az azonban hozzá kell tennem, hogy konkurens játékokkal szemben itt nem lesz részünk látványos blur-effektben, csupán a sebesség lassul le és kész. Ami a fegyverválasztékot illetni, e téren a Gun sem vall szégyent, egy ilyen típusú játéknak megfelelő stukker-tárház áll rendelkezésünkre, egészen a skalpoláshoz szükséges tomahawk-tól kezdve egészen az egyszerű gépfegyverekig terjed a paletta. Manapság már nem igazán számít trendinek, ha egy game-be RPG-elemeket is építenek, nos ez a Gun-nal sincsen másképp. Colton öt tulajdonsággal rendelkezik, amiket főleg a mellékküldetések teljesítésével fejleszthetünk tovább: ilyen a lovaglás skill, a célzás, közelharci képesség, életerő és quickdraw-mérce.
Amikor megtudtam, hogy a játék az újgenerációs konzolokra is meg fog jelenni, igencsak kezdtem reménykedni egy a mai kornak teljesen megfelelő – vagy azon túlmutató grafikai megvalósításban, nos a tények sajnos magukért beszélnek. Szögezzük le: a Gun látványvilága nemhogy elmarad a X360-étól, vagy a PS3-étól, de még a mai elvárható szintnek sem felel meg. Éppen ezért nem értem, miért kell megjelentetni a Gun-t ezekre a csodamasinákra, amikor az eggyel korábbi generációs konzolok is PC-is gond nélkül képesek ezt a kinézetet megjeleníteni. Nos ez a „gond nélkül" nem szó szerint értendő, mivel az általam tesztelt PC-s verzió optimalizáltsága hagy némi kívánni valót amellett, hogy puritán grafikával vagyunk kénytelenek beérni. Sajnos a még atomerőművek megléte mellett is hajlamos a szaggatásra, ami érthetetlen. Talán köszönhető ez annak, hogy az Activison kíméletlenül betartatja a határidőt a fejlesztőivel, így maradhatott el egy jó pár hetes bugmentesítés. Mivel is kell számolni? Életlen textúrák, alacsony poligonszám, és közel sem akkora bejárható terület, mint a konkurenciánál, de azért némi csonkolási rendszer észrevehető a karaktermodelleken. Ellenben a zene szer felett hangulatos, akárcsak a szinkron is.
Egy szó, mint száz a Neversoft hiánypótló játéka nem vizsgázott le tökéletesen, ugyanakkor nem is tűnik el egyhamar a süllyesztőben. Ha hihetünk a pletykáknak és az eladások is szépen muzsikálnak a Gun sorozattá is kinőheti magát, amit teljesen támogatok is, mivel egyrészt van mit orvosolni a hibák terén, másrészt vétek lenne ismét hosszú időre kihűlni hagyni ezt az élvezetes vadnyugati témát. Ugyan a játékideje lehetne hosszabb is, valamint a patch-áradatot megkövetelő engine miatt nem lehet teljes az örömünk, legalább részünk lehet egy hangulatos western GTA-klónban, őszintén remélem, a karácsonyi játékdömpingben azért kicsikarhat egy helyet az eladási lista élbolyában a „Grand Theft Horse".
Fura világ volt akkoriban az államok kietlen prériin, mivel a közbiztonság egyenlő volt a nullával, valamint a indiánok nem is voltak rezervátumba zárva mint mostanság – mindenki értett a fegyverdurrogtatáshoz. Ilyen csóka Colton White is, aki amellett, hogy szarvasok levadászásából keresi a betevőjét, öreg nevelőapjával egyetemben nem csinál nagy ügyet abból, ha esetleg pár rézbőrűt kell eltennie láb alól. Helyszínünk Missouri állam, dús füvű legelőkkel, hegyekkel és kietlen kősivatagokkal. Minden bonyodalom ott kezdődik, hogy egy békés gőzhajózás eszeveszett tűzpárbajba torkollik, mivel néhány gazfickó fülébe jut, hogy nevelőapánk tulajdonában egy misztikus tulajdonsággal bíró medál van. Sajnos a vénség halálos sebesülést kap, utolsó erőfeszítésével ránk bízza a medált és ígéretünket veszi, hogy menjünk el a kansasi Dodge City-be, ahol az egyik lebujban keressük meg Jenny-t, és adjuk át neki az ékszert. Néhány útonállón átgázolva meg is találjuk a várost és benne a nevezett kocsmát, és a leányzót is, aki mellesleg az ősi ipart űzi. Miután megvédtük heves udvarlóitól rögtön a tárgyra is térünk, egy kiadós döngölés mellett természetesen. A város polgármesterének nagyon megtetszik az a határozottságunk, amivel a kuplerájt ostromló rosszfiúkat tettük hidegre, rögtön kisebb-nagyobb feladatokat bíz ránk. Innen már a csavaros sztori lendületet vesz, és részünk lesz cselszövő nagykutyák megfékezésében, indián-zavargások lecsillapításában és minden egyébben, ami csak egy hamisítatlan westernben szükségünk lehet.
Maga a sztori nem lesz igazán hosszú életű, hacsak minden egyéb mellékes küldetést is elvégzünk a helyszínül szolgáló három városban és az azokat körülvevő prérin. Voltaképpen a másodlagos missziók adják meg a Gun valódi ízét, mivel ha valaki csak a történet kibogozására vállalkozik, pár óra ráfordítással akár egy nap alatt kivégezheti a játékot, éppen ezért minden NPC-nek hallgassuk meg gondját-baját, vagy végezzünk mi saját magunktól némi pénzkereső elfoglaltságot. A legkézenfekvőbb talán a városháza falán lévő Wanted plakátok átböngészése, ami után tisztában lehetünk melyik bűnöző után van érvényben hajtóvadászat, a pontos hollétük után némi kutakodás nem árt, de megéri a fáradozás, mivel viszonylag sok dohányt lehet bezsebelni a fejvadászkodással.
Másik alternatíva, hogy fogságba ejtett embereket menekítünk ki a rabságból, általában eltérített szekérkaravánokat és védtelen bányászmunkások után kell kutakodni. Ha nem ódzkodunk némi fizikai munkától, ne habozzunk beruházni egy csákányba ami után már mehetünk is aranyat csépelni az első csillogó szikladarabhoz, ha van elég türelmünk, könnyedén megtollasodhatunk két küldetés között. Mivel voltaképpen mi egyszerű vadászok lennénk, logikusan hódolhatunk saját becsületes szakmánknak is, ez annyit tesz, hogy a környék bölénycsordáit dézsmáló szépszámú farkas és grizzlymedvét teríthetünk le, és az irhájukat aztán gond nélkül értékesíthetünk is. A történetben előrehaladva aztán sheriffé is megválasztanak minket, nem kis terhet akasztva ezzel a nyakunkba, ezután a különböző kényes kérdésekben nekünk kell döntés hoznunk, akár az ópiumcsempészek éppen aktuális fenyegetéséről legyen szó, vagy akár egy prostikat ritkító aberrált állat megfékezése. Elmaradhatatlan western kellék a füstös kaszinókban lezajló poker-partik, amely nem csak egy szimpla minigame a játékban, mivel csalni is lehet kis fortéllyal és ha nem vagyunk eléggé körültekintőek, könnyen kiderülhet a turpisság, de sebaj, egy kiadós verekedést és késelési kísérletet könnyedén abszolválhatunk.
A Gun kb. 60%-át TPS nézetből fogjuk tolni, ezen belül főleg a gyaloglást és a lovaglást. Igen, a játék egyik leghangulatosabb eleme, hogy nem autókkal fogunk közlekedni, hanem derék cocókkal. Persze, akárcsak a verdáknál, a lovak esetében is létezik jobb és még jobb, amiket a városi lókupecoknál kell keresgélnünk rendszerint. Mivel a lovak állatok és nem masinák, ezért ha megsarkantyúzzuk őket nem hajthatjuk őket agyon, mivel előbb-utóbb kidőlhetnek alólunk, de nem csak egyszerűen vágtázni vagyunk képesek a paripánkkal, hanem akadályokat is leküzdeni ugratással, vagy fegyverként használni, azaz hátasunk felágaskodik a hátsó lábára, majd megtapossa a jobb sorsra érdemes illetőt. Azért csetepaták, akarom mondani: csetepaték során azért ne felejtsük el használni Coltunkat, vagy Winchesterünket sem, amelyekkel alapesetben szimpla lövöldözés keretén belül ritkíthatjuk az ellent, vagy akár az ún. quickdraw mód előcsalása után a játék FPS nézetbe vált és bullet time módjára az idő lelassul, így pár pillanat alatt végezhetünk a Dalton-fivérekkel. Az azonban hozzá kell tennem, hogy konkurens játékokkal szemben itt nem lesz részünk látványos blur-effektben, csupán a sebesség lassul le és kész. Ami a fegyverválasztékot illetni, e téren a Gun sem vall szégyent, egy ilyen típusú játéknak megfelelő stukker-tárház áll rendelkezésünkre, egészen a skalpoláshoz szükséges tomahawk-tól kezdve egészen az egyszerű gépfegyverekig terjed a paletta. Manapság már nem igazán számít trendinek, ha egy game-be RPG-elemeket is építenek, nos ez a Gun-nal sincsen másképp. Colton öt tulajdonsággal rendelkezik, amiket főleg a mellékküldetések teljesítésével fejleszthetünk tovább: ilyen a lovaglás skill, a célzás, közelharci képesség, életerő és quickdraw-mérce.
Amikor megtudtam, hogy a játék az újgenerációs konzolokra is meg fog jelenni, igencsak kezdtem reménykedni egy a mai kornak teljesen megfelelő – vagy azon túlmutató grafikai megvalósításban, nos a tények sajnos magukért beszélnek. Szögezzük le: a Gun látványvilága nemhogy elmarad a X360-étól, vagy a PS3-étól, de még a mai elvárható szintnek sem felel meg. Éppen ezért nem értem, miért kell megjelentetni a Gun-t ezekre a csodamasinákra, amikor az eggyel korábbi generációs konzolok is PC-is gond nélkül képesek ezt a kinézetet megjeleníteni. Nos ez a „gond nélkül" nem szó szerint értendő, mivel az általam tesztelt PC-s verzió optimalizáltsága hagy némi kívánni valót amellett, hogy puritán grafikával vagyunk kénytelenek beérni. Sajnos a még atomerőművek megléte mellett is hajlamos a szaggatásra, ami érthetetlen. Talán köszönhető ez annak, hogy az Activison kíméletlenül betartatja a határidőt a fejlesztőivel, így maradhatott el egy jó pár hetes bugmentesítés. Mivel is kell számolni? Életlen textúrák, alacsony poligonszám, és közel sem akkora bejárható terület, mint a konkurenciánál, de azért némi csonkolási rendszer észrevehető a karaktermodelleken. Ellenben a zene szer felett hangulatos, akárcsak a szinkron is.
Egy szó, mint száz a Neversoft hiánypótló játéka nem vizsgázott le tökéletesen, ugyanakkor nem is tűnik el egyhamar a süllyesztőben. Ha hihetünk a pletykáknak és az eladások is szépen muzsikálnak a Gun sorozattá is kinőheti magát, amit teljesen támogatok is, mivel egyrészt van mit orvosolni a hibák terén, másrészt vétek lenne ismét hosszú időre kihűlni hagyni ezt az élvezetes vadnyugati témát. Ugyan a játékideje lehetne hosszabb is, valamint a patch-áradatot megkövetelő engine miatt nem lehet teljes az örömünk, legalább részünk lehet egy hangulatos western GTA-klónban, őszintén remélem, a karácsonyi játékdömpingben azért kicsikarhat egy helyet az eladási lista élbolyában a „Grand Theft Horse".
persze csak a Crackdown után.:)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.