Habár jelen sorok írásakor a Switch utódjának bemutatkozása még várat magára, biztosra vehető: a 2024-es év az utolsó, amikor a Switch az egyetlen aktív Nintendo-konzol a piacon, az őszi kínálat ismeretében pedig már talán nem annyira korai visszatekinteni a múltra. Van is mire: 2017-es debütálása óta a Nintendo Switch több mint 141 millió példányban talált gazdára, sikere, népszerűsége pedig annak ellenére töretlen, hogy mint mindig, most is két másik titánnal kell rivalizálnia a vásárlók figyelméért és pénzéért, a nyers erő tekintetében pedig már akkor sem volt egy szélsebes paripa, mikor még a festék se száradt meg rajta. Közel négy évtized alatt azonban már megtanulhattuk, hogy az erő önmagában még nem elég, ha pedig a Nintendóról van szó, pár téglából is képesek kastélyt építeni, a Switch így díszesen kicicomázott erődként állta a sarat, legszebb évei alatt több műfajban is maradandó nyomot hagyva (ezt össze is írtuk a platform legjobbjai listával) . Ebből szemezünk most, összeszedve, hogy szerintünk melyek azok a szerepjátékok, melyek a platform legjobbjainak számítanak. A válogatás szempontja elsődlegesen az exkluzivitás volt, így a multiplatform-játékok, a klasszikusok portjai csak két kivétellel szerepelnek a listán.
Xenoblade Chronicles 1-3
Gamekapocs teszt: https://www.gamekapocs.hu/cikk/3974/xenoblade_chronicles_3_teszt
A platform egyik legerősebb szerepjátéka igazából nem is egyetlen játék, hanem rögtön három, melyek nem csak nevükben és tematikájukban kötődnek egymáshoz, de annál sokkal szorosabb és mélyebb a kapocs köztük, mégis mindegyik egy önálló, saját lábán álló, komplett élményt kínál. Nem is akármilyet, az első felvonás eredeti megjelenésekor (2010, Wii) hatalmas, meglehetősen nyitott világával, intenzív harcrendszerével, egészen parádés történetével alkotott maradandót platformján, ennek hagyatékát pedig két folytatása is megörökölte. Az első epizód komplett remasterrel ugrott Switchre, amit egy felemás fogadtatásra lelt folytatás, és egy egészen lenyűgöző harmadik rész követett, ezek közé pedig nagyobb kiegészítőket is sikerült beékelni. A széria harcrendszere valós idejű akciójátékokat idéz, ahol rendkívül fontos a helyezkedés, a jól megválasztott támadás, valamint ezek láncba fűzése. A felszínen egyszerűnek tűnő rendszer hatalmas mélységgel rendelkezik, ehhez pedig gigászi világa is fel tud nőni, amely hatalmas, égbe nyúló természeti akadályokkal, mesterséges kreációkkal, szörnyekkel, gépesített ellenfelekkel és egyéb rondaságokkal igyekszik kihívást állítani a folyamatosan bővülő és fejlődő csapat elé, mindezt pedig kiváló szinkronmunka, a platformból mindent kifacsaró látványvilág fogja közre. Habár a franchise egyik fő epizódja sajnos a Wii U-n ragadt, a Switchen megtalálható három Xenoblade Chronicles minden szempontból kihagyhatatlan jRPG-élmény, amely nem csak a platform, de a műfaj egyik legmeghatározóbb szerepjátékának is mondható.
Paper Mario: The Thousand-Year Door
Gamekapocs teszt: https://www.gamekapocs.hu/cikk/4435/paper_mario_the_thousand_year_door_teszt
Keresve sem tudta volna méltóbb mód megünnepelni az eredetileg Gamecube-ra megjelent Paper Mario: The Thousand-Year Door 20. születésnapját annál, minthogy kisebb ráncfelvarrással Switchre is kieresztették minden idők legtartalmasabb, legszórakoztatóbb Mario-szerepjátékát, a Paper Mario-franchise csúcsát. A 2024 nyarán megjelent remaster a tartalomhoz ugyan nem nyúlt, a látványvilágot, a játékmenetet pedig felújította annyira, hogy az ember ne gondolja azt, hogy igazából egy két évtizedes, több konzolgenerációval ezelőtti játék elé ült le. Nem csoda, Mario és csapata egy olyan, többtízórás kalandban vesz részt, melynek során egyedi helyszínek sokaságát járják be, körökre osztott csaták során bizonyítva rátermettségüket az ellenfelek hadával szemben. Az egyszerű, de annál szórakoztatóbb harcrendszert egy rugalmas és nagyon jól kusztomizálható karakterfejlesztés támogatja, a hangulatról pedig az aprólékosan kidolgozott világ gondoskodik, amely a Mario-univerzum eddigi legélvezetesebb, legmegkapóbb élményét nyújtja. Bár a platformon egy vadonatúj Paper Mario-epizód is megjelent, a 2020-as Paper Mario: The Origami Kingnél sokkal jobb választás annak méltán híres és közönségkedvenc elődje.
Pokémon Legends Arceus
Gamekapocs teszt: https://www.gamekapocs.hu/cikk/3877/pokemon_legends_arceus_teszt
Pokémon-rajongónak lenni a Switch-generációban kifejezetten érdekes és gazdag élménynek bizonyult: a nyers számokat tekintve a Nintendo és a GAME FREAK maximálisan kitett magáért, hiszen csak újgenerációs fő epizódból három is jutott a platformra, ezek közé pedig egy komplett remake, egy különleges mellékepizód és több spinoff játék is be tudta tuszkolni magát, ám sem a Sword & Shield, sem a borzalmas állapotban megjelent Scarlet & Violet se tudott olyan maradandót alkotni, mint a megjelenésekor egy új megközelítés és alfranchise ígéretével kecsegtető Pokémon Legends: Arceus, számos okból. Egyrészt a téma- és helyszínválasztás okán, az Arceus ugyanis ha nem is a kezdetekhez, de a Pokémon-történelem korai korszakához repült vissza, a Sinnoh-régió feudális japánra emlékeztető változatához, ahol a hatalmas, kietlen pusztaságban vad pokémonok között kell egy az időutazással is kacsingató történet során helyt állni. Másrészt az Arceus olyat tett, amit a nagyobb Pokémon-felvonások évek óta nem tettek - újított a játékmeneten, méghozzá nem is keveset. Például a harcrendszer lényegesen pörgősebb és kötetlenebb; a Pokédex-feltöltése nem szimplán a pokémonok megtalálásából áll, hanem specifikus interakciókat kell velük végrehajtani, akár többször is, amely lényegesen mélyebb felfedezést tartogat, mint korábban. Erre erősít rá a robusztus kraftolási rendszer is, amely vásárlás helyett inkább a pokélabdák, italok saját előállítását hangsúlyozza ki, és kiválóan beleillik a visszafogott technológiai szinttel rendelkező világképbe. És bár az Arceust mindezt meglehetősen ronda formában tálalja, újító ötletei, innovatív megoldásai okán az egyik legötletesebb és leghangulatosabb Pokémon-játék az elmúlt évtizedekből, mely remélhetőleg a Switch utódján folytatásra is lel!
Fire Emblem: Three Houses
Minden idők egyik legnagyobb videójáték sorsfordulása egyértelműen a Fire Emblemet illeti, amely a kétezres évek végére látszólag menthetetlen helyzetbe került: a rémesen gyenge eladások Fire Emblem Awakening miatt a Nintendo csak úgy volt hajlandó bizalmat szavazni egy újabb epizódnak, ha az legalább negyedmillió példányban talál gazdára, ellenkező esetben a sorozat lezárult volna. Az ultimátum előbb pánikot és vadabbnál vadabb ötleteket szült - például helyszínnek a Marsot választották - aztán pedig egy minden szempontból korszakalkotó felvonást, hiszen a 2012-es, Nintendo 3DS-es Fire Emblem Awakening úgy gyúrta egybe a sorozat történetének legjobb elemeit, hogy az nem csak az egyik legjobb Fire Emblem epizódot eredményezte, de üzletileg az egyik legsikeresebbet is, a kitűzött célt már a nyitóhétvégén túlszárnyalva, végül közel 2 millió példánnyal zárva. A sorozat következő nagy megújulására viszont egészen 2019-ig kellett várnunk, a Fire Emblem: Three Houses viszont nem csak a szériát reformálta meg, de egyúttal a Nintendo Switch kínálatának egyik legerősebb játékát produkálta. Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni róla: kis túlzással igazából nem is egy, hanem három játék egybegyúrva, főszerepben egy hadiakadémiával, az oda járó diákokkal, és azzal a három nemzettel, akit képviselnek, és akik konfliktusa elkerülhetetlen. Ezt a grandiózus konfrontációt nem csupán három különböző szemszögből lehet átélni, de három gyökeresen eltérő történet formájában, amely megőrzi a széria ikonikus, körökre osztott taktikai harcrendszerét, aköré egy minimálisan a Personát idéző időmenedzsmenttel és egy hatalmas, gazdagon kidolgozott szereplőgárdával, akik tökéletesen kitöltik a maguk szerepét ebben az országokon átívelő harcban. Igazi mestermű, amit azóta ugyan követett egy új epizód (https://www.gamekapocs.hu/cikk/4058/fire_emblem_engage_teszt) de az inkább a múltban ragadt, sem mint előre mutatott a jövőbe.
Tokyo Mirage Sessions #FE Encore
Ebben a generációban hozzászokhattunk, hogy a hatalmasat hasalt Wii U-ról szinte mindent igyekezett kimenekíteni a Nintendo (meg is kérve ennek árát), így az sem ért senkit meglepetésként, hogy új név alatt kapott második esélyt a Tokyo Mirage Sessions #FE Encore, amely két szériát fuzionált: a Nintendo jegyezte Fire Emblemet és az Atlus gondozásában készülő Shin Megami Tensei famíliát. A látszólag összeegyezhetetlen univerzumok pedig egy egészen érdekes egyveleget eredményeztek, amely a modern Tokiót választotta helyszínéül, amit Mirage-oknak hívott ellenséges lények próbálnak uralmuk alá hajtani, kiszívva az emberiség energiáját. Ellenük fiatalok egy csoportja szerveződik csapatba, aki néhány barátságos mirage segítségével kelnek az elesettek és az ártatlanok védelmére, egyúttal megpróbálva egyszer és mindenkorra pontot tenni az invázióra. amely a modern Tokiót választotta helyszínéül, amit Mirage-oknak hívott ellenséges lények próbálnak uralmuk alá hajtani, kiszívva az emberiség energiáját. Ellenük fiatalok egy csoportja szerveződik csapatba, aki néhány barátságos mirage segítségével kelnek az elesettek és az ártatlanok védelmére, egyúttal megpróbálva egyszer és mindenkorra pontot tenni az invázióra. A Tokyo Mirage Sessions mindezt egy olyan japán szerepjátékként tálalja, ahol Tokión felül egy alternatív dimenziót is fel kell fedezni, tematikus dungeonökben vívva csatákat az ellenfelek sokaságával. A körökre osztott harcrendszer a fizikai és elementál támadásokra, az azokkal kapcsolatos affinitásokra, a használt fegyverekre épül, elegánsan használva fel a két sorozat legjobb ismertetőjegyeit. És bár a történet meglehetősen sablonosra sikeredett, a dungeönök egy része pedig hajlamos monotonitásba fulladni, briliáns harcrendszere, egészen élvezetes karakterfejlesztésre, pazar tálalása miatt a Switch szerepjáték kínálatának egyik különleges, egyedi darabja, amit nem csak Fire Emblem és Shin Megami Tensei rajongóként, de Switch játékosként is vétek lenne kihagyni.
Super Mario RPG
Gamekapocs teszt: https://www.gamekapocs.hu/cikk/4272/super_mario_rpg_teszt
Számtalan olyan dolog van, amiben a Nintendo kifejezetten erős, az egyik ilyen pedig annak az ellenkezőjét csinálni, amit az emberek akarnak - vagy olyat, amire senki se számít. A 2023-as Super Mario RPG pedig inkább utóbbit erősítette, hiszen gyakorlatilag a semmiből történt a közel harminc éves játék teljeskörű remake-jének bejelentése. A végeredmény pedig önmagáért beszél, , az új kiadás ugyanis maximálisan hű maradt az eredetihez, megőrizve annak egyszerű, de lendületes tempójú történetét, kompakt RPG-élményét, egészen kielégítő és szórakoztató harcrendszerét, megfejelve mindezt egy modern, pompázatos, elődjének összes ismertetőjegyét megtartó tálalással. Jelentőségét leginkább az ebből a tőből kinőtt Paper Mario-szérián lehet igazán remélni, hiszen a Super Mario RPG nélkül talán sose született volna meg, de a saját lábán is tökéletesen meg tud állni, és még azok számára is egészen kihagyhatatlan és felejthetetlen élményt nyújt, akik a Mario-univerzumot amúgy nem szívlelik.
Golf Story
Egy generációváltás mindig hatalmas lehetőséget rejt korábban ismeretlen, vagy teljesen új fejlesztők számára, a Nintendo Switch 2017-es megjelenését, valamint a független játékkészítők támogatását a 3DS-generációban új szintre emelő Nintendo eShop-liberalizációját tökéletesen megragadta az ausztrál Sidebar Games, amely új csempészett egy visszafogott árcímkéjű szerepjátékot a Switch ekkor még eléggé foghíjas kínálatába, hogy azt sportjátéknak álcázta. A Golf Story ugyanis nem rejti véka alá, hogy a golfról szól, amit aktívan kell űzni a maga furcsa, már-már felülnézetes pixelvilágában, versenyeken, bajnokságokon állva helyt. A szimuláció nem komplex, de egyáltalán nem felszínes, a terep- és időjárásviszonyok egyaránt kihatnak a labdára, a nüanszokat, mint a terep szintkülönbségét pedig a 2D-s tálalás nem tudja maradéktalanul jól visszaadni. A golfozás viszont csak a Golf Story egyik felét adja, a másikban tapasztalati pontot gyűjteni, mellékküldetések sokasága során kell rejtett tárgyakat megszerezni, versenyekben részt venni, kihívásokat teljesíteni, melyek tapasztalati ponttal és pénzzel jutalmaznak, ezzel segítve a karakterfejlesztést, amely javít a golfozási teljesítményen, egy addiktív és kielégítő loopot eredményezve. Mindezt valósággal megkoronázza a 16-bites korszakot idéző tálalása, valamint a lokális, két fős multiplayer módja, ami a szerepjátékokra jellemző szólómód börtönéből is kiragadja - ami stílszerű egy olyan játék esetében, ami egy humoros és ötletes világba invitál, és aztán oda is láncol.
EarthBound
A lista egyik dzsókere az Earthbound, hiszen nem csak, hogy nem Switch-exkluzív, még csak nem is új játék: eredetileg 1994-ben jelent meg Japánban, Európába pedig platformján, Super Nintendón sose jutott el, pedig meghatározó, játéktörténelmi jelentőségű mérföldkő. Gyökerei mégrégebbre nyúlnak vissza, hivatalosan az 1989-es Mother (nyugaton EarthBound Beginnings) közvetlen folytatása, és egy olyan, minden szempontból egyedi japán szerepjáték, amely a nyugati kultúra és az Egyesült Államok idilli változatát házasítja egy rajzfilmeket idéző hangulattal és megvalósítással. Helyszíne Eagleland, az USA képzelt, alternatív, parodizált változata, főszereplője pedig egy kisiskolás, Ness, aki egy az otthona közelében becsapódott meteorit nyomába ered, ami szerepet játszott egyik szomszédja eltűnésében. Csakhogy a meteorittal nem csak kosz, de egy idegen faj is érkezett, akik minden állatot, tárgyat gonosz lényekké változtattak, így Nessre és csapatára hárul, hogy megmentsenek mindenkit. Ezt az életkorukhoz és a korszakhoz méltó mód teszik, a hagyományos japán szerepjátékoktól eltérően nem kardokat forgató legendás hősként, hanem egyszerű gyerekekként, baseball ütőkkel, játékfegyverekkel ütlegelve az olyan ellenfeleket, mint a vad gördeszkások, vagy az agresszív hippik. A kilencvenes évek minden helyszínből árad: pénzt például ATM-ekből lehet felvenni, menteni pedig telefonfülkéknél lehet. A popkultúrális utalások tömkelegével felruházott történet a hangulata és a hangvétele ellenére egyáltalán nem egy könnyű élményt kínál, a kihívása kifejezetten magas, a grindelés gyakorlatilag elkerülhetetlen, de frusztrálóvá ennek ellenére sem válik, főleg, mert még a random harcokkal is szakít, így mindig csak akkor kell csatázni, amikor a játékos is ezt akarja. És bár a külsején talán meglátszik rajta a kor, mechanikailag tökéletesen megállja a helyét ma is - ráadásul minden eddiginél könnyebb bepótolni is, hiszen a Nintendo Switch Online előfizetés részét képezi, ahogy elődje is, így egy igazi játéktörténelmi duó van egy karnyújtási távolságban - most már csak az kellene, hogy két évtized után a Nintendo rájöjjön, hogy van egy harmadik rész is, ami Japánon kívül soha se jelent meg…
The Witcher 3: Wild Hunt — Complete Edition
A lista utolsó játéka az EarthBoundhoz hasonlóan szintén kilóg a sorból, csak ő egy kicsit másként - a The Witcher 3 eredetileg multiplatform szerepjátékként jelent meg 2015-ben, és minden létező fronton tarolt: a lengyel CD Projekt Redet tette az AAA kategóriás szerepjátékok egyeduralkodójává, új etalonná vált a műfajban, méretével, kinézetével pedig minden létező erőforrást kifacsart célplatformjaiból. Éppen ezért senki se reménykedett abban, hogy a meglehetősen nagy hátrányból induló Switchen valaha is találkozunk vele, de a kihívás nemhogy nem rettentette el a fejlesztőcsapatot, hanem a “lehetetlen” kihívás izgalmával töltötte el. Ennek gyümölcse a 2019-es The Witcher 3: Wild Hunt — Complete Editionnel ért be, amely nem csupán az alapjátékot portolta át a Nintendo platformjára, de annak két gigantikus kiegészítőjét is, mindezt egyetlen játékkártyán kínálva, magyar felirattal. És bár a látványvilágot tekintve érezhetők a súlyos megszorítások, egy ilyen grandiózus RPG hordozhatósága, valamint a Switch paletta gazdagítása miatt még úgy is kihagyhatatlan minden Switch-gyűjteményből, ha az ember esetleg más, újgenerációs platformon is játszott vele. (Full disclosure: a játék hazai megjelenésében a cikk szerzője aktívan közreműködött.)
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.