Concord teszt

Ez a zsáner ugyanis az elmúlt évek alatt annyira telített lett, hogy az időközben egykaptafára készülő címektől megcsömörlött játékosok mára már mindenféle inger nélkül veszik tudomásul, ha egy újabb trónkövetelő igyekszik befurakodni az egykoron általuk is imádott műfaj veteránjai közé. Az olyan nagy nevek, mint az Overwatch 2, a Paladins, vagy éppen az örök klasszikusnak számító Team Fortress 2 valóságos tőkesúlyként nehezednek az újonnan érkezők vállára, akik általában a kezdeti érdeklődést követően a túlzottan magas elvárások alatt megroppanva, szépen-csendben távoznak el az élő szolgáltatások soraiból. Szomorú, de annál valószínűbb jövőkép ez, aminek rendszerint két kimenetele lehet, vagy nemes egyszerűséggel lehúzzák a játékot a süllyesztőbe, vagy pedig ingyenessé teszik és megpróbálják mikrotranzakciókkal fenntarthatóvá varázsolni a kudarcra ítélt projektet. Mindkettőre láttunk már temérdek példát, amikből jóhiszeműen azt gondolhatnánk, az emberek ezreit foglalkoztató AAA-s óriáscégek tanulnak majd valamennyit, azonban az élet újra és újra bebizonyítja, hogy mindig lesznek olyanok, akik magasról tesznek az elvárásokra és fullba nyomják a kretént.

Jelen esetben a Sony volt az, aki nem fogadta meg Robert Downey Jr. Trópusi viharban elhangzó intelmeit és fittyet hányva a hero shooterek íratlan szabályaira alaposan beárazta a Concordot. A kizárólag többjátékos lehetőségeket tartalmazó játékért ugyanis nem kevesebb, mint 40 eurót kérnek el a virtuális pénztáraknál, ami még annak tudatában is borzasztóan soknak tűnik, hogy (egyelőre) búcsút inthetünk a mikrotranzakcióknak, illetve minden jövőben érkező tartalmi frissítést ingyen megkapunk. Természetesen ezeket meghallva a videojátékos közösség, illetve a kritikusok rögvest temetni kezdték a japánok próbálkozását, mondván, egy alapvetően free-to-play fizetési modellre berendezkedett közegben halálra vannak ítélve az ilyesfajta megoldások. Nos, ezzel valóban nehéz vitába szállni, hiszen ki a fene akarna fizetni egy olyan játékélményért, amihez hasonlót egy szimpla letöltést követően máshol is megkaphat. Vagyis csak kaphatna, merthogy a Concordnak van egy oltári nagy szerencséje, ami pillanatok alatt jótékony homályba taszítja az elsőre igencsak meghökkentő árcédulát, mégpedig az, hogy rohadt jó vele játszani.

Ennek legfőbb letéteményese az a mindenféle sallangoktól mentes, végletekig polírozott gunplay, ami itt-ott már a megjelenés előtti bétákból is kisejlett, de a legtökéletesebb és ezáltal legélvezetesebb formáját végül csak a hivatalos startra nyerte el. Nincs mit szépíteni, ez egy valódi örömóda a hero shooterek felé, amin abszolút érződik, hogy az elsőjátékos Firewalk Studios csapatában nem nyeretlen kétévesek, hanem ex-Destinys veteránok kaptak helyet. Egész egyszerűen ebben a tekintetben egyetlen olyan eleme sincs a játéknak, amibe bele lehetne kötni, annyira könnyed és tűpontos az egész. A fegyvereket egytől-egyig élmény forgatni, a sebzésről történő visszacsatolás pedig pont annyira markáns, amennyire annak kell lennie. Szinte leírhatatlan, azaz érzés, ahogyan az aktuálisan kiválasztott karakterünkkel jobbra-balra szökellve osszuk a halált, miközben végig urai vagyunk a helyzetnek és még a legnagyobb szőnyegbombázás közepette sem érezzük majd magunkat teljesen elveszve. Pedig aztán ilyesfajta pillanatokból lesz bőven, mivel a 16 elérhető és egymástól igencsak különböző harcosok nemcsak egyedi fegyverzettel, hanem egyenként 2-2 aktív és egy passzív képességgel is el vannak látva, amikkel alaposan megváltoztathatják a harctéren fennálló viszonyokat.

Azt azért gyorsan hozzátenném, hogy bár a bagázs tagjai nem is lehetnének különbözőbbek egymástól, egyenként kipróbálva őket azért felsejlenek olyan ismerős személyiségjegyek, amiket szinte biztosan láthattunk már valahol korábban. Ez a külsőségekre annyira még talán nem is igaz, hiszen egytől-egyig kellően egyedi, a 80-as évek sci-fi elképzeléseit megidéző dizájnt kaptak, viszont ami a képességeket illeti, nos, ezen a téren könnyedén rabul ejthet minket a déjá vu életérzés, főleg akkor, ha jártassak vagyunk a hero shooterek világában. Ez persze nem feltétlenül baj, mivel ezáltal jóval könnyebben tanulhatunk bele az itteni szereplők irányításába, ugyanakkor én szívesebben vettem volna több olyan különleges megoldást, mint amilyeneket egyes karakterek, például 1-OFF vákuum fegyvere, vagy épp IT-Z teleportálása és mondjuk Duchess átjáró lezárásai esetében azért tetten lehet érni. Sajnos azonban az ilyesfajta érdekességek elég ritkák, ennek következtében pedig többnyire ezerszer látott robbanó eszközöket, pajzsként szolgáló búrákat és gyógyítást biztosító drónokat fogunk hajigálni a közösbe, ami egyedül csak azért nem válik unalmassá, mert ahogy fentebb már említettem, a kifogástalan gunplay elviszi a hátán az egészet.

Ettől függetlenül azért a fejlesztők igyekeztek némileg palástolni azt, hogy a karakterek többségének működése szinte egy az egyben át lett emelve a konkurenciától, ezért beépítettek a játékba két kifejezetten érdekes alrendszert, a Crew Bonust, illetve a kihívások és szintlépések útján elérhető variánsokat. Előbbi tulajdonképpen egy, a harctéren betöltött szerepünk alapján változó passzív bónusznak felel meg, ami a teljes csapatra kifejti a hatását a meccsek alatt, míg utóbbi az alap harcosok egy eltérő verziója, amik az eredeti változatukhoz képest ugyanolyan fegyverzettel és aktív képességekkel, viszont teljesen más Combat Trait módosítóval rendelkeznek. Ennek folyományaként egyáltalán nem erősebbek, ugyanakkor a megváltoztatott perk hatása miatt bizonyos helyzetekben jobban érvényesülhetnek ezek a variánsok, mint az eredeti változataik. Pontosan emiatt fontos, hogy a hatodik szinten feloldható Crew Builderben miként alkotjuk meg a 12 főre limitált keretünket, amiből aztán a meccsek alatt kiválaszthatjuk a számunkra és az adott szituációra leginkább megfelelő zsoldosainkat.

Természetesen, ha korlátok nélkül építhetnénk fel az aktív rotációnkat, akkor abban nem lenne semmilyen kihívás, ezért aztán mindeközben bizonyos kritériumoknak is meg kell majd felelnünk. Az egyik ilyen, hogy egyfajta karakterből a variánsaival együtt sem lehet több, mint három, a másik pedig, hogy a játékban elérhető hat Crew Bonus közül ötnek kötelezően szerepelnie kell a felhozatalban. A variációs lehetőségek széles skálája okán egyszerre több ilyen keretet is létrehozhatunk, viszont mindenkit megnyugtatok, ennek főleg az ugyancsak hatos szinten megnyíló Clash Point (területfoglalás) és Cargo Run (bombarakás) játékmódok esetében lesz fajsúlyosabb szerepe, mivel ott a nyert körök után az éppen aktuálisan használt hősünk kiesik a választékból. Szerencsére a dögcédulagyűjtésre épülő Trophy Hunt, a helyi Team Deathmatchnek megfeleltethető Takedown, valamint a területfoglalást előtérbe helyező Area Control és Signal Chase jóval könnyedebb élményt kínál, hiszen míg az előző kettőben nincs lehetőségünk újjászületésre a körök alatt, addig utóbbiaknál van, ráadásul ilyenkor bármikor válthatunk az előre bekészített hőseink között.

A kizárólag 5v5-ös összecsapásokat biztosító játékmódok mellett egyébként kapunk még egy részletes tutorialt, egy, a különféle karakterek megismerésére szolgáló training szobát, valamint egy Time Trial lehetőséget is, ahol többféle kihíváson keresztül versenghetünk a többi játékos által felállított idő ellen. Mindezek mellett azonban a menüben barangolva feltűnhet még egy érdekes opció, a Galactic Guide, ami tulajdonképpen nem más, mint egy folyamatosan bővülő lexikon, aminek egyetlen célja, hogy a Concord világát a lehető legrészletesebben mutassa be. Ehhez nem kell mást tennünk, mint játszanunk és eközben folyamatosan oldjuk majd ki az újabbnál-újabb bejegyzéseket, sőt, heti leosztásban még videókat is kapni fogunk, amikben egy teljesen egyedi történetet követhetünk végig a játékon belül, méghozzá az elérhető harcosaink főszereplésével. Kifejezetten meglepett ez a részletesen kidolgozott háttérvilág, hiszen egy kizárólag többjátékos összecsapásokra fókuszáló hero shooter esetében ez nem annyira megszokott, főleg nem ilyen minőségben. Ami viszont mindeközben piszkosul idegesített, hogy a Galactic Guideban elolvasott cikkek után kapott Lore XP lényegére sehogy sem tudtam rájönni, mert bár a menüben megtaláltam az ehhez kapcsolódó szintemet, semmilyen leírást nem társítottak hozzá, de aztán ki tudja, lehet, hogy a későbbiekben még fontos szerephez fog jutni ez a fajta háttértudás.

Legalább annyira, mint az összegyűjthető tapasztalati pontok, amin keresztül a profilunk és a különböző karaktereink szintjét egyaránt tudjuk növelni. A napi, heti és a szezonális kihívásoknak hála ez korántsem bonyolult feladat, sőt, mivel a játék szinte minden egyes megmozdulásunkat díjazza valamiképpen, eszeveszett gyorsan lehet feljebb haladni a ranglétrán. Ez főleg azért lesz fontos, merthogy a Concordban (egyelőre) semmilyen mikrotranzakciós lehetőséget nem találunk, azaz minden egyes kozmetikai cuccot ilyen szintlépések alkalmával tudunk feloldani, ami mindenképpen megsüvegelendő hozzáállás. Ráadásul, ahogy fentebb már volt róla szó, a jövőben érkező tartalmi frissítéseket is ingyen kapjuk majd kézhez, legyen szó akár vadiúj harcosokról, játékmódokról, skinekről, vagy esetleg pályákról. Ez utóbbiakra mondjuk rá is fér a vérfrissítés, mert bár a jelenleg elérhető 12 darab több, mint korrekt mennyiség, sajnos hiába utazunk miattuk folyamatosan másfajta bolygókra, a környezetben érdemben mindez a változó pasztellszíneken kívül sehogy sem mutatkozik meg. Ez leginkább a jellegtelen pályatervezésnek köszönhető, ami miatt a komolyabb játékmódokban szinte lehetetlen lesz infózni a többieknek, ugyanis minden egyes folyosó, szoba és kültéri helyszín tök ugyanúgy néz ki, nincs bennük semmi egyediség, vagy bármilyen más különleges ismertető, ami alapján meg lehetne őket különböztetni egymástól.

Ezt leszámítva azonban audiovizuális szempontból kifejezetten jól teljesít a Concord, ráadásul az Unreal Engine 5 által prezentált stílusos látványvilág mellé még remek optimalizáltság is társul. A karakterek egytől-egyig részletesen kidolgozottak, animációik hibátlanok és ugyan átvezetőkből nincsen sok, de ami van, az már-már felér egy animációs film szintjéhez. Szintén plusz pont, hogy a játék mindenféle felbontást kezel, támogatja az AMD FSR 3.1-es és az Nvidia DLSS 3.7-es technológiáját, illetve temérdek hozzáférhetőségi beállítást is tartalmaz, amiknek hála könnyedén a saját szánk íze szerint szabhatjuk testre a játékélményünket. Ugyanakkor ahol tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a játékról, az a hangszekció, ami a tökéletesre csiszolt gunplay-jel kiegészülve valósággal berobbantja a hallójáratainkat. Egy kiváló minőségű fülessel felszerelkezve minden egyes pillanatban garantáltan fülorgiában lesz részünk és higgyétek el, amint megtapasztaltátok ezeket a neszeket, onnantól kezdve már egyik másik játék sem lesz ugyanolyan, mint előtte volt.

Ez lenne tehát a Concord, egy végletekig polírozott, sallangoktól mentes többjátékos akcióorgia, aminek semmihez sem fogható élményét a 40 eurós árcédula okán nem mindenki fogja megtapasztalni, de aki mégis bizalmat szavaz neki, az garantáltan nem bánja meg. Persze lehet, hogy a Destinyre hajazó, kissé cammogósabb, hosszabb TTK-val rendelkező játékmenet nem talál be mindenkinél olyannyira, mint nálam, aki viszont hozzám hasonlóan vevő erre a kimért, jóval taktikusabb és összedolgozásra sarkalló dzsemborira, annak szinte kötelező vétel, ugyanis jelenleg ennél jobb és élvezetesebb hero shootert keresve sem találhat a piacon. Pontosan ezért bízom abban, hogy a cross-play funkcióval is felvértezett játékot nem hagyja magára a közösség, mert a Sony által beígért ingyenes tartalmi frissítések minőségét, illetve gyakoriságát alapjaiban határozhatja meg az, hogy mekkora és milyen stabil játékosbázis alakul majd ki a Concord körül. Mondjuk az érte elkért 40 euró az biztosan nem segített ezen, de ha ez az ára annak, hogy mikrotranzakciók, valamint battle pass nélkül élvezhessük a folyamatosan bővülő játékot, akkor mindent egybevetve ez talán nem is annyira rossz üzlet.

A Concord augusztus 23-tól érhető el PlayStationre és PC-re. Mi utóbbin teszteltük.