Két igazán népszerű, azonban, oximoron módon eléggé alulreprezentált zsánert vegyített az orosz Narko Games, egész konkrétan a kelet-európai FPS műfajt (lásd S.T.A.L.K.E.R., You Are Empty, Atomic Heart, stb...) és a kései ’90-es/korai 2000-es évekbeli retro lövöldét (Half-Life 2, Doom 3, stb…) ami alapján úgy tűnt garantált lesz a siker, persze csak a megfelelő körökben. Hiszen az már az elején nyilvánvaló volt, hogy a VLADiK BRUTAL címre keresztelt játék nem lesz egy hatalmas durranás, viszont budget címnek, egyfajta alsópolcos Atomic Heartként még akár működhetett is volna, elfogadható alternatívát képezve olyanok számára, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak játszani a Mundfish akciójátékával. Sajnálatos módon azonban a készítő úgy döntött, hogy inkább a Valve kultikus játéka, a Half-Life előtt szeretne tisztelegni, amiből a végeredmény alapján egy szolgai másolat lett.
Azt viszont még itt az elején leszögezném, hogy nem játszottam az eredeti V.L.A.D.i.K-kal, így nem volt mihez viszonyítanom a játékot, csak önmagához. Na de akkor lássuk a medvét!
A faék egyszerű történet főszereplője Vlad, aki fogolyként sínylődik egy börtönben, valahol egy disztópikus, totalitáriánus kelet-európai országban. Az országot egy őrült diktátor irányítja, akinek gázálarcot viselő militáns rendőrei mindenhol ott vannak, hogy rendet tegyenek. Egykoron Vlad is egy ilyen rendőr volt, azonban ezeknek az időknek vége, most fogolyként egyetlen munkája van: a kormány titokzatos laboratóriumában ő tölti be a kísérleti nyúl szerepét. Egy napon miközben hatalmas kapcsolókkal foglalkozik beüt a krach és elszabadul a pokol. Ismerős? Persze, hogy az. Ekkor kezdődnek a problémák, minden tekintetben…
De mindent csak szépen sorjában, optimista lévén kezdeném a pozitívumokkal, mert bizony voltak benne. A legelső, ami már a trailer és a korai screenshotok alapján lejött, az a hangulat: egyszerűen imádnivaló! Annyira átjön a nyomasztó, kelet-európai fíling a játékból, hogy egy élmény volt játszani vele. Az ebből a régióból érkező címeknek van egy sajátos, nyomorult, de valahogy mégis megnyugtató vibe-ja, elég csak a már említett S.T.A.L.K.E.R vagy a Metro-játékokra gondolni. A jelen tesztalany esetében sincs ez másképp, annak ellenére, hogy látványban a nyomába nem ér ezeknek a címeknek, a hangulat telitalálat volt.
A másik pozitívum a retro játékmenet. Jómagam odáig vagyok a korai 2000-es évekbeli, hatodik generációs játékokért, amikor még nem volt ennyire mozifilmszerű a gaming mint manapság. A VLADiK BRUTAL pedig bizony hozta ezt a színvonalat és kész felüdülés volt, hogy egy FPS játék valóban FPS játék és nem az van, hogy 6 Quick-Time Event meg 5 cutscene után van 3 percnyi lövöldözés. Itt is vannak átvezetők, de tényleg csak annyi a szerepük, hogy a történet szempontjából fontos dolgokat bemutassák, aztán pedig jöhet a teljesen interaktív kaland.
Ráadásul boss-fightok is voltak, amiktől csak még magasabbra emelkedett a retro-faktor, ez szintén jó pont volt. További pozitívum, hogy a cím nem hazudott, ez ugyanis tényleg brutális játék lett, konkrétan egy ultraerőszakos, vérgőzös mészárlás az egész, leszakadó végtagokkal és felrobbanó fejekkel. Valamint pozitív aspektusnak minősül még a játék gépigénye is, ugyanis budget FPS lévén egyáltalán nem kell atomerőmű, hogy elinduljon, sőt, még akár egy kenyérpirítón is elfutna.
Sajnos minden jó véget ér egyszer, így a pozitívumok sora is, úgyhogy jöhetnek a negatívumok. A legelső negatívum a történet és a játékmenet közti inkonzisztencia, amitől az egész értelmét veszti, a sztori szerint ugyanis a laboratóriumban történt katasztrófa után főhősünk mutálódott és regenerálódásra tett szert. Ez rengetegszer el is hangzik a játék folyamán, még Vlad is megemlíti, hogy olyan lett, mint Logan az X-Menből, az igazság azonban az, hogy ebből SEMMIT nem tapasztalunk meg játékosként, ugyanis a játék medikit rendszert használ, tehát nem fogsz magadtól meggyógyulni, hiába vársz. Értem én, hogy retro akart lenni, de ez esetben nem bántam volna a modern lövöldékre jellemző hp-regen mechanikát, sőt, itt volt a tökéletes alkalom, hogy a használják ezt a rendszert, ugyanis még magyarázat is lett volna rá. Ezzel már hihetőbb lett volna az alkalmazása, nem úgy, mint a Call of Duty-játékok esetében, de nem, maradt a medikit rendszer, csak akkor nem értem miért ez lett a történet központi eleme.
Ha már megemlítettem a mutációt, akkor jöhet is a következő és sokkal nagyobb negatívum: a horror elemek, amik fölöslegességét nem győzöm hangsúlyozni, ugyanis sokkal jobbat tett volna a játéknak, ha csak egy sima disztópikus, politikai sci-finek készül és hanyagolják belőle a mutánsos vonalat. Az egy, hogy egy kurta megjegyzésen kívül nincs semmi magyarázat a jelenlétükre, de ráadásul még harcolni is nyűg volt velük, ráadásul az ő esetükben tűnik fel leginkább a mesterséges intelligencia kérdéses minősége is. Nagyon sokszor volt, amikor egy-egy ilyen szörnyeteg figyelmen kívül hagyva elrohant mellettem, igazság szerint olyan gyakran esett meg, hogy nem tudom, ez valamiféle bug volt vagy szándékosan lett-e így kódolva, mindenesetre nem nyerte el a tetszésemet, ugyanis sokat rontott az összképen. Bár már maguk a szörnyek jelenléte is ugyanilyen hatással volt az összképre, úgyhogy a M.I. buta viselkedése igazából csak hab volt azon a bizonyos tortán. Az egész horror vonaltól az az érzetem támadt, mintha két külön játékkal játszottam volna és 100%-ban biztos vagyok benne, hogy csak a Half-Life miatt tették bele, csak amíg a Half-Life-ban volt értelme, mert illeszkedett a történetbe, addig itt csak egy unalmas és teljesen értelmetlen aspektus volt. Pedig változatosak a szörnyek, nagyon sokféle, groteszkebbnél groteszkebb lénnyel találkozhatunk a kampány során, az egyik kiemelkedően borzalmas a mutáns nő, aki saját maga nem tud támadni, ezért robbanó csecsemőket szül, akik odarohannak hozzánk, aztán detonálják magukat. Tehát nem csak agyatlan, zombiszerű ellenségeket kell kardélre hánynunk, ennek ellenére mégsem tudott magával ragadni ez a része a harcoknak. Ezzel szemben a katonák ellen egy élmény volt küzdeni, mérföldekkel izgalmasabbak voltak a tűzharcok és a militáns vonal is sokkal jobban állt a játéknak, csak hát muszáj volt a horrort is belevinni, mert a Half-Life-ban is benne volt…
Ebből pedig következik a legnagyobb negatívum: a Half-Life majmolás. Értem én, hogy tisztelegni akart a nagy előd előtt, meg a Valve anno nagyot alkotott, de azért legyen már egy hangyányi eredetiség benne! Ennyire pofátlan nyúlásokat már régen láttam, ez már bőven túl megy a tiszteletadáson és eléri a koppintás szintet. Az egy, hogy a fegyvertár-mechanika is CTRL-C CTRL-V volt, de az ellenségek dizájnolása is egy az egyben a HL-ből volt átvéve. Hófehér gázálarcot viselő militáns rendőrök? Automatizált lövegtorony, amit kézigránáttal kell felrobbantani? Egy hatalmas, vízfejű, űrlényszerű entitás egy bazi nagy terem kellős közepén? Hol is láttam én már ezeket? Na meg az egyetlen közelharci fegyver is érdekes módon pont egy feszítővas volt…
Összességében a VLADiK BRUTAL nem egy rossz játék, azonban a Half-Life szolgai módon történő másolása miatt nem tudom jónak mondani. Budget játék lévén hiba lenne sokat várni tőle, viszont az eredetiség az nem pénz kérdése és rengeteg hasonló kaliberű játék van, amik mégis egyediek tudtak maradni. Akit viszont nem zavarnak a nyilvánvaló nyúlások, vagy már nagyon ki van éhezve a Half-Life 3-ra, esetleg csak szeretne felülni a nosztalgia-vasútra és visszautazna 2004-be az bátran tegyen egy próbát vele. Bár lehet jobban jár, ha inkább a 2006-os You Are Empty-t választja.
A VLADiK BRUTAL augusztus 8-án jelent meg kizárólag PC-re.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.