Az Angry Demon Studio alapvetően horrorjátékokkal foglalkozik, eddigi játékaik pedig, mint az Unforgiving – a Northern Hymn vagy az Apsulov: End of Gods mind remekül sikerültek, mégsem kaptak akkora hírverést, mint mostani alkotásuk, a Gori: Cuddly Carnage. Gori kalandja viszont teljesen más hangulatot és játékmenetet is ígér, mint elődjei.
A Gori egy régimódi hack-n-slash: nem akarja semmiféle új mechanikával megváltani a műfajt, inkább a jól bevált elemeket polírozza addig, hogy azok a lehető legjobb formájukban jelenjenek meg. Hihetetlenül gyors tud lenni mind a harc, mind pedig a pályákon történő utazás, és ugyan vannak bug-ok, illetve kissé idegesítő megoldások, amik néhol megakasztják a pörgést, de alapvetően szinte mindig a fejünket fogjuk kapkodni.
A képregényes elemek és a realizmus furcsa párosításában fogunk fejvesztve unikornisokkal és egyéb játékokkal szembeszállni, vagy ha épp nem harc van, akkor neonfényben úszva fogjuk végigszelni F.R.A.N.K.-kel a pályákat – róla egyébként a játék során nem is fogunk tudni leszállni, mindig vele kell majd száguldanunk.
A történet szerint az emberiség elpusztult, a Földet pedig ellepték az öntudatra ébredt és felettébb gonosz játékok, leginkább a játékunikornisok, amikből szerencsére többfélével is találkozni fogunk utunk során. Gorin és társain, a mindig káromkodó és vicceskedő légdeszkán, F.R.A.N.K.-en és a komikusan depresszív MI-n, CH1-P-en áll, hogy megakadályozza az elszabadult játékokat és mentsék a menthetőt.
Az egész játék során a központi feladatunk az lesz, hogy egy szuperfegyverhez gyűjtünk alkatrészeket. Mindegyik pálya alapvetően egy lineáris élmény, de ne egy folyosószerű pályadizájnt képzeljünk el: kisebb-nagyobb terek és természetesen arénák várnak majd ránk a Goriban. A pályák hihetetlenül változatosak, a disztópikus kihalt utcáktól kezdve, a hatalmas játéktermeken keresztül, a szennyvíz-csatornáig nagyon sok helyszínnel fogunk találkozni, és mind más és más élményt nyújt.
Ahogy a pályák, úgy az ellenfelek is változatosak. Az unikornisokból több verzióval is találkozhatunk – mindegyik más megközelítést igényel -, illetve lesznek combosabb ellenfelek, mini- és főellenségek is. Remekül adagolja a Gori az újdonságokat, hogy biztosan ne fásuljon be a harc, és hogy biztosan ne robot-üzemmódban püföljük a gombokat, hiszen erőteljesen megköveteli figyelmünket, hogy épp most milyen támadást és mikor érdemes használnunk. Külön kiemelendő a főellenségek dizájnja, nemcsak a kinézet – amire később is kitérek -, de maguk a harcok felépítése miatt is. Rendkívül jól átgondolt, érdekes és élvezetes harcok ezek, ahol a taktikát, a gyorsaságot és ügyességet kell a megfelelő arányban kevernünk.
Mint már említettem a Gori képregényes elemekkel és félrealizmussal tálalja vérgőzös játékmenetét és ez a kissé furcsa páros elképesztően fest a képernyőn. Természetesen ez önmagában még nem lenne kiemelkedő, ha a pályákat nem egy felettébb kreatív hozzáértéssel alkották volna meg, így viszont mind a világ, mind az ellenségek remekül festenek. A tucatkatonaként szolgáló unikornisokra is jó érzés ránézni, de a főellenségek horrorisztikus, morbid dizájnja sokszor ellopja a rivaldafényt, erre pedig csak rátesz még egy lapáttal, hogy Gori végtelenül aranyos.
A pályák egyáltalán nem hosszúak, maximum 1 óra alatt teljesíthetőek, de mint minden valamire való régimódi játék, a Goriban is úgy tudunk több pontot gyűjteni, ha minél hamarabb, minél hatékonyabban abszolváljuk a pályarészeket. Emellett a játék számolja a harcok során, a kombókkal felturbózott pontszámunkat is. Igen, a Gori a 2000-es évekbeli játékokat idézi szinte minden tekintetben, és ezt teszi úgy, hogy megoldásainak köszönhetően frissnek hatnak és iszonyatosan élvezetesek. Nincsenek komplex, túlgondolt játékelemek, -mechanikák, csakis színtiszta szórakozás.
Mivel semmi sem tökéletes, így a Goriba is kerültek zavaró tényezők – szerencsére ezeket könnyen feledtetni tudják a pozitív dolgok -, mint például a F.R.A.N.K.-kel való utazás. Sokszor fogunk meghalni, leesni két lebegő elem között, és nem azért, mert nehéz lenne, egyszerűen csak néhol kissé kiforratlannak érződik egy-egy mechanizmus, azonban ezekhez is hamar hozzá lehet szokni.
A másik kisebb probléma harc közben jön elő, pontosabban, mikor kijelöljük célpontunkat. Az esetek többségében megfelelően működik a funkció, de vannak alkalmak, mikor beragad egy-egy olyan ellenfélen, ami már rég leesett a pályáról, vagy épp automatikusan olyan céloz be nekünk, ami a pályarész másik végében van, miközben ezernyi más ellenfél van előttünk. Kisebb bugokkal is találkoztam tesztelés során, de ezeket könnyen orvosolni tudják egy patch-csel a fejlesztők.
A problémák tehát nem ássák alá a kalandot, hála égnek nincs belőlük olyan sok és egyáltalán nem vesznek el az élményből. Nagyszerű játék lett a Gori: Cuddly Carnage tele őrült vérengzéssel, humoros beszólásokkal és egy nagyon aranyos cicával; vétek lenne kihagyni, hiszen szinte tökéletesen hozza a 2000-es évekbeli játékélményt modern stílusban.Szóval további szócséplés nélkül inkább menjen mindenki unikornisokat gyilkolni!
A Gori: Cuddly Carnage augusztus 29-én jelent meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, Nintendo Switch-re és PC-re. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.