Terror Billy hiányában úgy fest, nem lesz senki, aki meg tudná akadályozni a közelgő rémuralmat, egészen addig, míg fel nem tűnik a színen egy Enigma Squad névre keresztelt hat fős társaság, akiket a becsvágy mellett a bosszú is legalább ugyanannyira hajt, aminek legfőbb oka nem más, mint egykori társuk, Hans Kammler. Ügyeletes Hansunk ugyanis nem elég, hogy lepaktált az ellenséggel és Adolf Hitler puszipajtása lett, hanem mindeközben még volt pofája kiszolgáltatni nekik egy korábban felfedezett, szinte felfoghatatlan erejű anyagnak, a Geiststoffnak a használati utasításait is. A már-már varázslatnak beillő erőforrást annak idején még az első világégést követően fedezték fel és eredendően a romokban heverő Európa újbóli felvirágoztatására szerették volna használni, csakhogy az időközben nácivá avanzsált árulónk jobbnak látta, ha a lerombolt épületek újjáépítése helyett inkább félelmetes szuperkatonákkal támogatja meg a Wehrmachtot.
A tét tehát óriási, ha ugyanis nem sikerül megfékeznünk a fenyegetést, akkor az egész kontinens horogkeresztbe borulhat, ami könnyedén megpecsételheti az általunk is ismert világunk sorsát, így hát nincs más választásunk, mint felvenni a harcot a legyőzhetetlennek tűnő náci garmada ellen. Hiába adott azonban a cél, annak elérése már korántsem magától értetődő, mivel az ellenséges oldal konstans túlerőben van velünk szemben, emiatt pedig a nyíltsisakos küzdelem felérne egy öngyilkossággal. Egyetlen esélyünk, ha Hans Kammlerhez hasonlóan mi is bevetjük a Geiststoffban rejlő titokzatos erőt a harctéren, mindez viszont még önmagában édeskevés lesz a sikerhez, mert a pálya továbbra is a németek felé lejt. Itt jön a képbe az ilyen helyzetekben kiválóra vizsgázó gerilla-hadviselés, hiszen, ha ahelyett, hogy ajtóstól rontanánk a nácik által felügyelt erődökbe, inkább a sötétben megbújva használjuk ki a meglepetés erejét, akkor talán megdönthetjük ezt a rezsimet és győzedelmeskedhetünk felettük.
Ez a Dávid és Góliát szerű, meglehetősen unfair felállás szinte ordít egy olyan játékműfajért, amiben aprólékosan megtervezve kell haladnunk a náciktól hemzsegő pályákon és szerencsére a fejlesztést végző Artificer csapata pontosan egy ilyen zsánerhez nyúlt a Sumerian Six kapcsán. Talán emiatt lett volna sokunk számára evidens, hogy előző játékukhoz, a Showgunnershez hasonlóan itt is egy körökre osztott megoldással rukkolnak elő, hiszen az ebben rejlő lehetőségeket korábban már egyszer kitapasztalhatták. Ehhez képest viszont sutba dobták az egészet és helyette valós időben zajló taktikázásban gondolkodtak, ami kifejezetten bátor húzás, hiszen ez a zsáner csak úgy tobzódik a klasszikusokban, ráadásul ezt a színteret az utóbbi években valósággal leuralta a német Mimimi Games csapata. A múlt idő azonban nem véletlen, mivel a Shadow Tactics: Blades of the Shogun, a Desperados III és a Shadow Gambit: The Cursed Crew mögött álló stúdió mindenki legnagyobb megdöbbenésére tavaly lehúzta a rolót és ezáltal egy olyan hatalmas űrt hagyott maga után a műfaj berkein belül, amit senkinek sem sikerült maradéktalanul betöltenie, legalábbis eddig.
Merthogy a Sumerian Six jött, látott és győzött, ráadásul mindezt úgy, hogy nagyrészt hozott anyagból dolgozott, amit csak itt-ott egészített ki pár ötletesebb megoldással. Ettől függetlenül az alapokat szinte hibátlanul felmondja, aminek hála a veteránok pillanatok alatt otthon érezhetik majd magukat ebben az alternatív világégésben, de szerencsére az újoncoknak sincs félnivalója. Ez utóbbi főleg a nehézségi szinteknek, valamint a részletes tutorial szekcióknak köszönhető, amik minden egyes feloldott karakter után töviről-hegyire bemutatják a bennük rejlő potenciált. Ezeket a tanító szakaszokat egyébként a Commandoson edződött taktikai zseniknek sem szabad félvárról venni, mert bár a hat főszereplő képességei között számtalan ismerős fog visszaköszönni más játékokból, mindegyiknél akad pár olyan trükk, ami a Geiststoff erejének köszönhetően kissé megbolondíthatja a megoldandó szituációkat.
Teleportálás segítségével történő helycserés támadás, láthatatlanság, ellenfelek megszállása, illetve időszakos elkábítása, agresszív medvévé való átalakulás és több katonát is sebző villámcsapás, hogy csak pár különlegesebbet említsek, ráadásul ezeket a küldetések alatti használattal, valamint az itt-ott elrejtett XP dobozokkal fejleszthetjük is. Azért nem kell komoly szerepjátékos elemekre gondolni, mindösszesen egy-két extra perket nyithatunk ki hozzájuk, ami ugyan nem sok, de annyira pont elég, hogy ezek miatt a pályák minden egyes négyzetcentiméterét fel akarjuk majd fedezni. Lesz is mit, mivel az elérhető tíz küldetés helyszínei óriásiak, telis-tele mindenféle titkos járattal és alternatív útvonallal, amiknek hála a feladatok megoldásában csakis a saját kreativitásunk, illetve az adott misszión éppen elérhető karakterek képességei szabhatnak határt. Gondolom ezek után senkit sem lepek meg azzal, ha elárulom, hogy az újrajátszhatósági faktor hihetetlenül magas, amit tovább növelnek a sikeres küldetések esetén megnyíló másodlagos kihívások, amiknek teljesítésével további tapasztalati pont ütheti a markunkat.
A Sumerian Six tehát minden elemével arra sarkall minket, hogy kísérletezzünk, hiszen egy-egy felmerülő problémát többféleképpen is megoldhatunk. Sőt, erre az összes elérhető karakter tudását akár egyszerre is igénybe vehetjük, mivel a Mimimi Games alkotásaiból kölcsönvett tervezői módnak hála játszi könnyedséggel fűzhetjük össze a különféle képességeket. Nincs más dolgunk, mint lenyomni a Shiftet, amivel megáll az idő, mi pedig büntetlenül osztogathatjuk a parancsokat. Amint kész a terv, elég rátenyerelni az Enterre és máris gyönyörködhetünk, vagy épp szörnyülködhetünk a végeredményben. Szerencsére akkor sincs minden veszve, ha valami balul sül el, mivel a korábbi mentések betöltése mindenféle töltőképernyő nélkül (!), pillanatok alatt megtörténik, ami hatalmas felüdülés volt a Shadow Gambit: The Cursed Crewban tapasztalható, nem ritkán fél perces Loading screenekhez képest. Talán pont emiatt nem zavartak annyira a kisebb bugok és a csoportos irányításból fakadó többszöri beakadások sem, amik bár gyakran riadóhoz vezettek, a gyors mentés visszatöltésnek hála pillanatok alatt visszautaztattam az egész bagázst a kellemetlen anomáliák felbukkanásai elé.
Azonban nem ez az egyetlen módja az időutazásnak, ugyanis a fejlesztők egy remek húzással jóformán megszüntették a műfaj egyik rákfenéjét, a folyamatos várakozást. Akármelyik klasszikust is vesszük górcső alá, mindegyikben felüti a fejét az az elkerülhetetlen szituáció, amikor egy fix útvonalon járőröző katonát ki akarunk iktatni, de lekéssük a csatlakozási pontot és emiatt aztán percekig guggolhatunk egy közeli bokorban, hogy amikor aztán méltóztatik visszatérni, újból próbálkozhassunk. Nos, a Sumerian Six erre egy remek alternatívát nyújt, hiszen az X gomb lenyomásával bármikor kétszeres sebességre gyorsíthatjuk a játékot, aminek hála az effajta várakozási idők drasztikusan lecsökkennek. Szintúgy a játékmenet feszességét szolgálja az a tény is, miszerint a futásnak egyáltalán nincs hangja, azaz, amíg nem kerülünk bele egyetlen őr látómezejébe sem, addig büntetlenül kedvünk szerint szaladgálhatunk. Ki tudja, talán lehet, hogy a Geiststoff túlzott használata káros hatással van az érzékszervekre?
Szintúgy ezt a feltevést támasztja alá az, hogy a Sumerian Six későbbi helyszínein megjelenő, jóval combosabb egységeket teljességgel hidegen hagyja az eléjük dobott csali, sőt, sokuk még a fentebb már említett különlegesebb trükkökre, valamint a késszúrásokra is teljességgel immunis. Ilyenkor jöhet jól egy sima közkatona, akit felhasználva könnyedén el tudjuk húzni előttük a mézesmadzagot, ily módon beterelve őket a biztos halálba. Mint látható, minden egyes felmerülő problémára van megoldásunk, csak próbálkozni kell, de ha végre sikerül legyűrni a játék által elénk gördített akadályokat, akkor olyan eufóriában lesz részünk, amit más hasonló címek esetében csak ritkán tapasztalhatunk meg. Ez különösen igaz az utolsó pár szintre, ahol a kezdeti könnyedségnek már a nyomát sem fogjuk érezni és amennyiben szeretnénk kipucolni az egész területet, akkor bizony több órányi megfeszített agymunkára kell számítanunk, ami elsőre ugyan fárasztónak hangozhat, de higgyétek el, egyáltalán nem az. Sőt, valóságos felüdülés, ahogyan a rejtvényszerű pályákon egyre-másra kutatjuk fel a leggyengébb láncszemeket, hogy aztán azokat levadászva lépésről-lépésre eggyel közelebb kerüljünk a végső célunkhoz, a világ megmentéséhez.
Mindezt pedig az Unreal Engine 5 által hajtott, pazar megvalósítás mellett élhetjük át. Ugyan elsőre a témától kissé idegennek hathat a temérdek szín, valamint a képregényszerű cel-shaded látványvilág, de mivel a karakterek sem veszik teljesen komolyan a szituációt és lépten-nyomon szívatják egymást, méghozzá kiváló szinkron mellett, ezért ez a fajta megoldás egyáltalán nem lóg ki az összképből. Sőt, a dinamikusan változó rockosabb dallamokkal kiegészülve egy olyan egyedi és szerethető atmoszférát alkotnak, amik pillanatok alatt beszippantják az ilyesfajta, jóval különlegesebb megoldásokra vágyó játékosokat. Külön kiemelném a pályák előtti és néha alatti eligazításokat, amikor is még távolabbi madártávlatból csodálhatjuk meg az amúgy igencsak változatos helyszíneket, miközben a szereplők folyamatosan szívják egymás vérét és berajzolják a leginkább ajánlott útvonalat, külön megjelölve a fontosabb épületeket, személyeket és veszélyforrásokat. Érdemes figyelni ezekre, mert az átvezetők nemcsak látványosak, de sokszor életeket is menthetnek, hiszen gyakran adhatnak remek tippeket egy-egy komolyabb gócpont megközelítése kapcsán.
A Sumerian Six tehát egy, a műfajt alapjaiban nem újra definiáló, de a fajsúlyosabb klasszikusok mellé bátran odatehető kis gyöngyszem lett. Egészen elképesztő, hogy a német Mimimi Games sajnálatos megszűnését követően mindösszesen csak egyetlen év telt el és máris átvette tőlük valaki a képzeletbeli és gazdátlan stafétabotot, ráadásul szinte teljesen hibátlanul. Kétség sem férhet hozzá, hogy a veteránok számára kötelező vétel, főleg 30 euróért cserébe, de a könnyedén skálázható nehézségi szintnek, valamint a zsánerre jellemző lassabb tempó ügyes felgyorsításának hála az újoncok számára is kiváló belépőpont lehet a taktikai lopakodó játékok világába. Persze csak akkor, ha nem féltitek a szabadidőtöket, mert az Enigma Squad hat fős társaságában eltöltött órák röpke pillanatoknak tűnnek majd csupán, amiből gyakran csak az ablakon beszűrődő felkelő nap sugarai tudnak visszarángatni minket a valóságba.
A Sumerian Six szeptember 2-án jelent meg, kizárólag PC-re.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.