Mindig mindenki bosszankodik, hogy vajh mi a májért nem tudnak kiadni egy verekedős programot PC-re is. Hát íme, megérkezett egy a konzolverziókkal egyetemben, sőt mi tőbb! A játékhoz Shrek, a barátságos, zöld ogre – ki olyan, mint a hagyma – adta nevét.
A Shrek-mánia 2001-ben kezdődött, mikor a DreamWorks elkészítette, s elkezdte vetíteni a mozik vásznain az első animációs filmet. A mesebeli világ, a blőd humor és a remek szereplők egyaránt lehengerelték a kicsiket és nagyokat. A második rész is legalább akkora siker volt, mint elődje – nem csoda, hisz a körülbelül másfél órás filmet sikerült megint telepakolni nagyobbnál-nagyobb ökörségekkel. Mivel a TDK elvesztette az Activision javára a Shrek cím jogait, így ezutóbbi kiadó a Shrek második részének egészen jó játékfeldolgozása után újabb fejlesztőbrigáddal (Shaba Games) egy új Shrek-programmal kedveskedik az érdeklődőknek: a Shrek SuperSlam-mel.
A játék végig hű marad a Shrek-féle világhoz, így minden egyes pálya, karakter a történetekből lép elő, ám akadnak kitalált szereplők is, melyek úgy lettek megtervezve, hogy róluk is csak a filmek jussanak eszünkbe – megjegyzem, nálam e hatást sikerült elérni. Az összes (pozitív vagy negatív) hős más és más támadásokkal lett felvértezve. Shrek például forgóütésre képes, míg Szamár lazán „felökleli" az útjába kerülőket, Csizmás Kandúr a Zorro-féle haditechnikát részesíti előnyben, míg Mézi botjával ütögeti az ellenfeleket faji megkülönböztetés nélkül. Összesen húsz választható karakter található a programban, melyeket a folyamatos játék során oldhatunk fel, lévén eleinte csak 2-3 szereplő áll rendelkezésünkre. Olyan kitalált szereplők lesznek a játékban, mint Quasimodó, vagy a Sötét Lovag – érdemes felfedezni őket! Tizenhat, teljesen szétrombolható pályát írtak a játékba, melyeket szintén folyamatosan „ánlokolni" kell. Lesz csata a Notre Dame-ban, a Sárkány kastélyánál, sőt még a Sárkány fekhelyénél is. Ezen játék is kihasználja végre a 3D adta lehetőségeket, s nemcsak oldalazásra leszünk képesek, hanem ugrálhatunk ide-oda, felmászhatunk a lehetséges kiemelkedésekre – egy szóval ilyen téren szabad kezet kapunk. A „lerombolható" szó tényleg azt jelenti, hogy a pálya lerombolható, mivel egy-egy nagyobb becsapódástól bizonyos tárgyak összetörnek, elrepülnek - némelyik scriptelve, némelyik valós időben.
A korhatárok minél lejjebb tolása végett, ezúttal nem az ellenfelek HP-ját fogjuk csápolni: a lényeg, hogy a Slam mód elérésével minél több pontot szerezzünk brutális ütéseket betéve a rossz fiúk orcájába. Minden játékos (négy player léphet a ringbe egyszerre) rendelkezik egy Slam-mérővel, mely mikor eléri a maximumot, átváltunk Slam módba: ilyenkor emberünk lángba borul, mi pedig egy erős ütéssel aktiváljuk a bikatámadást. Így Shrek egy szép nagyot szellent, Szamár felöklel kétszázzal valakit, Fiona dobócsillagokat dobál majd. Ha valakit eltalálunk Slam-módban (figyelem, ez nem örök állapot!), akkor egy pont száll a javunkra, ám ha minket eltalálnak, mínusz pontban részesülünk – így a végső értékelés szerint, ha nekünk több pontunk van, akkor győztünk, ha pedig döntetlenre fordulna az ütközet, akkor „hirtelen halál" következik: az első Slam-pontig folytatódik a meccs. De miként is érhetjük el a Slam-módot? Egyszerű: csupán ütni-vágni kell ellenfelünket. Sok támadás/ kombó nem áll sajnos rendelkezésünkre, így a védekezés és az ugrás mellett lesz egy gyors, illetve egy erős ütésünk, továbbá egy „megragad és elhajít" figura. Különböző teljesítménynövelők és fegyverek segítségével gyorsíthatjuk a Slam-mód feltöltődését: így egy ágyúval jóval nagyobbat sebzünk áldozatunkon, míg a láthatatlanná tévő lötyik segítségével többször érvényesülhetünk, lévén nem lát minket az ellenfél.
A játékban található egyjátékos és többjátékos mód egyaránt. Míg előbbiben három, utóbbiban két különböző játékfajta található; nyálazzuk át őket. A sztorimód elképesztően rövidre sikerült, mindössze nyolc darab mérkőzést kell megvívni. Nagy történetre senki ne számítson: Szamár és Sárkány gyermekei (angolul Dronkey-nak nevezik az efféle kis mutánsokat) nem tudnak (vagy nem akarnak a disznók!) aludni, így kénytelenek hőseink mesékkel szórakoztatni őket. Így szép sorban az elmesélt meséket kell végigjátszanunk – bele fog telni körülbelül fél órába. E mód rövidsége révén én a „Mega Challenge" című játékot ajánlom sok-sok szeretettel: itt rendelkezésünkre áll egy térkép, melynek rengeteg állomása van. Valamelyiken bónusz feladványt hajthatunk végre, míg egynéhányon öt kisebb feladatot kapunk. Így például egy perc alatt több Slam-pontot kell szereznünk, mint ellenfelünk, vagy pedig bizonyos csúnyaságokat távol kell tartani egy-egy megvédendő tárgytól. A „Tournament" állomások is fontos részét képezik e módnak: itt egymás után három normális csatát kell megvívnunk. Több mint ötven minijáték került a játék e részébe – érdemes felfedezni, végigjátszani a gamma ezen fejezetét. Az utolsó játéklehetőség az egyszemélyes játékok közül a „Melee" mód, melyben egy normális csatát vívhatunk meg, mindenféle extra nélkül. Mint említettem maximum négy személy játszhat egyszerre: mi eldönthetjük, ki legyen velünk, ki ellenünk (akár mindenki-mindenki ellen is harcolhat), majd mehet a menet! Akik még tovább kalandoznának az „Singleplayer" menüpont alatt, megtekinthetik eddig összegyűjtött medáljaikat (mivel minden meccs végén kapunk pár kitüntetést, hogy például nem védekeztünk), illetve bemelegíthetik magukat a „Training" segítségével. A Melee játékot többen, barátainkkal is kipróbálhatjuk, valamint a multiplayer rész szerves darabja a King of the Hill mód – persze a tökéletes többjátékos mód ismét csak idill, lévén szokás szerint egy gépnél ülve tolhatjuk egyszerre a játékot.
A játék kinézete nem aratott nálam osztatlan sikert, lévén a konzolszerű, mosott textúrás és „low-polygon" karakterek, helyszínek nem igazán hatják meg az egyszeri, mindenben a tökéleteset kereső PC-játékos szívét. Mindenesetre hangulatos a grafika, bár e mesés univerzum csodálatosságát csak akkor leszünk képesek felismerni, ha túltesszük magunkat a technikai hiányosságokon. Sajnos a kezelés terén sem domborít túl nagyot a program: kedvenc rágcsálónkat (az egeret) kizárólag a menüben használhatjuk, játszani pedig egy igen érdekes kiosztás mellett fogunk – a J, K, L, I, O gombok és kurzornyilak segítségével üthetjük-vághatjuk ellenfeleinket. No, kérem szépen: ez így kinek jó? Senkinek (magamból kiindulva). Ok, változtassuk meg a beállításokat: de hogyan? Sehogy. Valami hiba folytán nekem nem sikerült a játék kezelését megváltoztatni – megjegyzem, sok értelme nem lett volna, lévén az irányítás pocsék! Emellett előfordul jó pár bug a játékban, időnként belassulásokat tapasztaltam.
Mégis az összkép meggyőző számomra: bár a PC-s verzió hamar feledésbe fog merülni, mégis konzolokon (a jobb kezelhetőség révén ugyebár…) elszórakozhatunk vele ideig-óráig. Bármily nehéz kimondani, de a játéknak időnként elkapott a fílingje. Nagyon jókat kacagtam a poénokon, s a remek zene is feldobott – a játék házibulikon ideális szórakozás, bár egyedül hamar meg fogjuk unni. Minden rajongónak sok szeretettel ajánlom kipróbálásra a játékot, a műfaj kedvelőinek azonban a Mortal Kombat és Tekken címeket javasolnám…
A játék végig hű marad a Shrek-féle világhoz, így minden egyes pálya, karakter a történetekből lép elő, ám akadnak kitalált szereplők is, melyek úgy lettek megtervezve, hogy róluk is csak a filmek jussanak eszünkbe – megjegyzem, nálam e hatást sikerült elérni. Az összes (pozitív vagy negatív) hős más és más támadásokkal lett felvértezve. Shrek például forgóütésre képes, míg Szamár lazán „felökleli" az útjába kerülőket, Csizmás Kandúr a Zorro-féle haditechnikát részesíti előnyben, míg Mézi botjával ütögeti az ellenfeleket faji megkülönböztetés nélkül. Összesen húsz választható karakter található a programban, melyeket a folyamatos játék során oldhatunk fel, lévén eleinte csak 2-3 szereplő áll rendelkezésünkre. Olyan kitalált szereplők lesznek a játékban, mint Quasimodó, vagy a Sötét Lovag – érdemes felfedezni őket! Tizenhat, teljesen szétrombolható pályát írtak a játékba, melyeket szintén folyamatosan „ánlokolni" kell. Lesz csata a Notre Dame-ban, a Sárkány kastélyánál, sőt még a Sárkány fekhelyénél is. Ezen játék is kihasználja végre a 3D adta lehetőségeket, s nemcsak oldalazásra leszünk képesek, hanem ugrálhatunk ide-oda, felmászhatunk a lehetséges kiemelkedésekre – egy szóval ilyen téren szabad kezet kapunk. A „lerombolható" szó tényleg azt jelenti, hogy a pálya lerombolható, mivel egy-egy nagyobb becsapódástól bizonyos tárgyak összetörnek, elrepülnek - némelyik scriptelve, némelyik valós időben.
A korhatárok minél lejjebb tolása végett, ezúttal nem az ellenfelek HP-ját fogjuk csápolni: a lényeg, hogy a Slam mód elérésével minél több pontot szerezzünk brutális ütéseket betéve a rossz fiúk orcájába. Minden játékos (négy player léphet a ringbe egyszerre) rendelkezik egy Slam-mérővel, mely mikor eléri a maximumot, átváltunk Slam módba: ilyenkor emberünk lángba borul, mi pedig egy erős ütéssel aktiváljuk a bikatámadást. Így Shrek egy szép nagyot szellent, Szamár felöklel kétszázzal valakit, Fiona dobócsillagokat dobál majd. Ha valakit eltalálunk Slam-módban (figyelem, ez nem örök állapot!), akkor egy pont száll a javunkra, ám ha minket eltalálnak, mínusz pontban részesülünk – így a végső értékelés szerint, ha nekünk több pontunk van, akkor győztünk, ha pedig döntetlenre fordulna az ütközet, akkor „hirtelen halál" következik: az első Slam-pontig folytatódik a meccs. De miként is érhetjük el a Slam-módot? Egyszerű: csupán ütni-vágni kell ellenfelünket. Sok támadás/ kombó nem áll sajnos rendelkezésünkre, így a védekezés és az ugrás mellett lesz egy gyors, illetve egy erős ütésünk, továbbá egy „megragad és elhajít" figura. Különböző teljesítménynövelők és fegyverek segítségével gyorsíthatjuk a Slam-mód feltöltődését: így egy ágyúval jóval nagyobbat sebzünk áldozatunkon, míg a láthatatlanná tévő lötyik segítségével többször érvényesülhetünk, lévén nem lát minket az ellenfél.
A játékban található egyjátékos és többjátékos mód egyaránt. Míg előbbiben három, utóbbiban két különböző játékfajta található; nyálazzuk át őket. A sztorimód elképesztően rövidre sikerült, mindössze nyolc darab mérkőzést kell megvívni. Nagy történetre senki ne számítson: Szamár és Sárkány gyermekei (angolul Dronkey-nak nevezik az efféle kis mutánsokat) nem tudnak (vagy nem akarnak a disznók!) aludni, így kénytelenek hőseink mesékkel szórakoztatni őket. Így szép sorban az elmesélt meséket kell végigjátszanunk – bele fog telni körülbelül fél órába. E mód rövidsége révén én a „Mega Challenge" című játékot ajánlom sok-sok szeretettel: itt rendelkezésünkre áll egy térkép, melynek rengeteg állomása van. Valamelyiken bónusz feladványt hajthatunk végre, míg egynéhányon öt kisebb feladatot kapunk. Így például egy perc alatt több Slam-pontot kell szereznünk, mint ellenfelünk, vagy pedig bizonyos csúnyaságokat távol kell tartani egy-egy megvédendő tárgytól. A „Tournament" állomások is fontos részét képezik e módnak: itt egymás után három normális csatát kell megvívnunk. Több mint ötven minijáték került a játék e részébe – érdemes felfedezni, végigjátszani a gamma ezen fejezetét. Az utolsó játéklehetőség az egyszemélyes játékok közül a „Melee" mód, melyben egy normális csatát vívhatunk meg, mindenféle extra nélkül. Mint említettem maximum négy személy játszhat egyszerre: mi eldönthetjük, ki legyen velünk, ki ellenünk (akár mindenki-mindenki ellen is harcolhat), majd mehet a menet! Akik még tovább kalandoznának az „Singleplayer" menüpont alatt, megtekinthetik eddig összegyűjtött medáljaikat (mivel minden meccs végén kapunk pár kitüntetést, hogy például nem védekeztünk), illetve bemelegíthetik magukat a „Training" segítségével. A Melee játékot többen, barátainkkal is kipróbálhatjuk, valamint a multiplayer rész szerves darabja a King of the Hill mód – persze a tökéletes többjátékos mód ismét csak idill, lévén szokás szerint egy gépnél ülve tolhatjuk egyszerre a játékot.
A játék kinézete nem aratott nálam osztatlan sikert, lévén a konzolszerű, mosott textúrás és „low-polygon" karakterek, helyszínek nem igazán hatják meg az egyszeri, mindenben a tökéleteset kereső PC-játékos szívét. Mindenesetre hangulatos a grafika, bár e mesés univerzum csodálatosságát csak akkor leszünk képesek felismerni, ha túltesszük magunkat a technikai hiányosságokon. Sajnos a kezelés terén sem domborít túl nagyot a program: kedvenc rágcsálónkat (az egeret) kizárólag a menüben használhatjuk, játszani pedig egy igen érdekes kiosztás mellett fogunk – a J, K, L, I, O gombok és kurzornyilak segítségével üthetjük-vághatjuk ellenfeleinket. No, kérem szépen: ez így kinek jó? Senkinek (magamból kiindulva). Ok, változtassuk meg a beállításokat: de hogyan? Sehogy. Valami hiba folytán nekem nem sikerült a játék kezelését megváltoztatni – megjegyzem, sok értelme nem lett volna, lévén az irányítás pocsék! Emellett előfordul jó pár bug a játékban, időnként belassulásokat tapasztaltam.
Mégis az összkép meggyőző számomra: bár a PC-s verzió hamar feledésbe fog merülni, mégis konzolokon (a jobb kezelhetőség révén ugyebár…) elszórakozhatunk vele ideig-óráig. Bármily nehéz kimondani, de a játéknak időnként elkapott a fílingje. Nagyon jókat kacagtam a poénokon, s a remek zene is feldobott – a játék házibulikon ideális szórakozás, bár egyedül hamar meg fogjuk unni. Minden rajongónak sok szeretettel ajánlom kipróbálásra a játékot, a műfaj kedvelőinek azonban a Mortal Kombat és Tekken címeket javasolnám…
most akkor ezt a játékot hogy és hol lehet letölteni??
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.