Valisthea látszólag idilli világa felett sötét felhők gyülekeznek. A középkori miliőből merítő fantasy univerzum nem csak a látványt, de a kor uralkodó házainak a rivalizálását is átültette Final Fantasy köntösbe. A közelgő háború, mint a vihar előtti csend lengi be a Rosfield család éjszakáit, amit nem hajlandók tétlenül nézni, ezért megelőző csapást tervel ki protagonistánk apja, maga az uralkodó. Egy nem várt csavar miatt azonban hamar füstbe ment terv lesz az egész hadműveletből, így a mindenét elvesztve bosszút esküszik Clive Rosfield, ami már csak azért is problémás lesz, mert vendetájának a célpontja egy Eikon, vagyis egy félisten erejével bíró entitás.
Tavaly a minőségi játékdömpingben kicsit elhalványult a lassan 40 éves széria legújabb illesztése, pedig a Final Fantasy XVI egy csodálatos látvánnyal és még csodálatosabb zenével operáló eposz, ami mellé még egy szolid harcrendszer is dukált. Az utóbbi nem nagy meglepetés, hiszen Ryota Suzuki is a nevét adta hozzá, aki korábban olyan címeken dolgozott, mint a Devil May Cry 5, a Monster Hunter-sorozat, vagy a Dragon's Dogma-széria. Habár az erősen nyugatosított látvány és az átreformált harcok nem minden hardcore rajongó tetszését nyerték el, aki kicsit nyitott volt az újdonságra, az tudja, hogy egy pazar játéknak örülhettek tavaly nyáron a PlayStation 5-tulajok. Illetve az sem elhanyagolandó, hogy akárcsak az előző epizód, a Final Fantasy XVI is tökéletes belépő a frencsájzzal csak most ismerkedő játékosoknak.
A PC-s megjelenésre mindez pedig változatlan maradt, sőt, aki sztenderd 50 eurós kiadást megtoldja még egy húszassal, az megkapja az időközben napvilágot látott kiegészítőket, az Echoes of Fallent és a The Rising Tide-ot is. Míg az előbbi egy viszonylag gyorsan letudható pár órás kis kaland, az utóbbi már egy új helyszínnel és a sokat hiányolt endgame tartalommal bővíti ki az alapjáték 35-40 órás sztoriját. Nem megkerülhetetlen DLC-kről beszélünk, de a fanok biztos örülni fognak, hogy még több időt tölthetnek Clive bőrébe bújva.
Gondolom nem kell külön kiemelni, hogy természetesen bekerült a billentyűzet/egér-támogatása a játékba, ami kellőképp intuitív lett, egyedül csak a menükben van egy pár idegesítő ikon, amire hiába kattintunk, azt csak billentyű lenyomással aktiválhatjuk. Amennyiben persze van elfekvőben kontroller a közelben, akkor azzal is irányíthatjuk Clive-ot, ahol külön öröm, hogy ha egy DualSense-t kábellel használunk, akkor megkapjuk a haptikus rezgés és az adaptív ravaszok nyújtotta előnyöket is. A grafikai menü sajnos nem lett olyan felhasználóbarát, mint más PC-s port, így nem igazán kapunk részletes magyarázatot, vagy képet arról, hogy éppen mit változtatunk a látványban, ha az adott kapcsolót piszkáljuk. Illetve nem is igazán kapunk túl sok opciót, de erre rögtön ki is térek részletesebben.
A legizgalmasabb és egyben legkardinálisabb kérdés természetesen a port teljesítménye volt, aki ugyanis játszott a PS5-ös verzióval, az tudja, hogy a Square Enix 30fps köré húzta fel a játékot, és a performance mód alatt sokszor megcsuklott a Sony konzolja, hiába ugrott le a dinamikus felbontás néha akár 720p-re is. Nos, a fentebb említett dolgot mi sem tükrözi jobban, mint a tény, hogy az átvezetők - amiből lesz bőven - 30fps-re vannak zárolva továbbra is, és (akárcsak az ultrawide képernyő opció) egyelőre csak modok segítségével tudunk ezen változtatni. A készítők az elmúlt napokban nem rohantak ezeket orvosolni, szóval csak remélni tudom, hogy cikk publikálása után már lesz hivatalos megoldás ezekre a problémákra.
Szintén problémás lett a játék optimalizációja, ahol az ajánlott gépigényt tényleg nem lehet félvállról venni. A mindig megbízható Digital Foundry csapata is megerősítette, hogy egy alsó, vagy alsóközép kategóriás masinával a legagresszívabb dinamikus skálázást használva tudunk nagyjából 60 körüli képkocka számot elérni. Ebben az az ijesztő, hogy ilyenkor - a PlayStation 2-es időket megidézve - 360p-ről tornázódik fel a felbontás. Bár az is igaz, hogy a DLSS-nek hála meglepően normális képet tud a monitorokra varázsolni még így is a játék.
A 1080p/60fps élményhez tehát tényleg a Ryzen 7 5700X / Intel Core i7-10700 és a Radeon RX 6700 XT / GeForce RTX 2080 kombináció a belépő szint, amivel még mindig nem garantált a teljesen akadásmentes élmény. Jelenleg ugyanis ha nem az abszolút csúcskategóriát képviseli a PC-nk, akkor egyfolytában kisebb-nagyobb frame stutteröket fogunk tapasztalni - ráadásul mindenféle indok nélkül. Nálam még a shader compilation procedúra alatt is kifagyott a játék, és nagyon fura grafikai bugokat tudott produkálni főként a karakterek hajával. Az utóbbi a Frame Generationt bekapcsolva tapasztaltam főként, de ezt azért nem rónám fel negatívumnak, mert tényleg öreg már a gépem, és ez valószínűleg egyéni driver problémák ezek. Mindezektől függetlenül tényleg ráfér egy jó pár patch a játékra, mert jelenleg kimagaslóan a technikai bakik miatt áll a steames megítélése a “ Többnyire pozitív” tartományban.
A fentiek függvényében egyelőre csak az atomerőmű tulajoknak tudom egyelőre ajánlani a Final Fantasy XVI PC-s kiadását, a többieket pedig némi türelemre inteném, hogy majd a lehető legteljesebb élményt kapják meg egy-két javítócsomag után. Akkor viszont mindenképpen nevezzetek be rá, mert Clive Rosfield kalandja tényleg egy nagybetűs élmény, amit minden akció-kalandra kicsit is fogékony játékosnak meg kell tapasztalnia legalább egyszer. Végezetül pedig az xboxos kollégák se csüggedjenek, mert a pletykák szerint hamarosan a zöldek konzoljára is érkezhet a Final Fantasy XVI - reméljük addigra már tökéletes lesz az optimalizáció, máskülönben az Xbox Series S kezdhet előre izzadni.
A Final Fantasy XVI PC-s verziója szeptember 17-én jelent meg. Mi egy Ryzen 7 3700X / 16 GB RAM / Vega 64 társaságában teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Egyszerűen tele van teljesen értelmetlen megoldásokkal,nem szeretném felsorolni,és csak pár boss harc, meg a történet vége ami jó benne.
Fogalmam sincs miért kapott magas pontszámokat sok helyen,talán mert ez volt a tesztelő első játéka.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.