EA Sports FC 25 teszt

Nem árulok el nagy iparági titkot azzal, hogy minden évben kínos egy kicsit az EA új futballjátékát tesztelni. A közelmúltban névváltáson átesett, de esszenciájában változatlan széria minden évben minőségi, tartalmas játékot hoz a futballrajongóknak, egyáltalán nem véletlen, hogy a népszerűsége évről évre töretlen... csak hát éppen minden évben szinte ugyanaz a szoftver kerül a lemezre. Közhely ez, de sajnos igaz. Persze mondhatnánk, hogy maga a foci sem változik, mindig huszonkét ember fogja kergetni labdát a gyepen, de maradjunk annyiban, hogy lenne pár ötletünk arra, hogy mivel lehetne feldobni azt a száraz menükből, lelketlen játékmódokból és az Ultimate Team mikroztanzakciós pokolából összegyúrt, de a játékmenete és prezentációja tekintetében végletekig csiszolt csomagot, ami az EA Sports FC 25.

Előtte azonban beszéljünk arról, hogy mit nyújt valójában a játék! Röviden: pontosan azt, amit minden évben, egy új játékmóddal és pár jelentősnek tűnő, de a gyakorlat hevében könnyen elvesző csavarral. A széria alappillérei, az Ultimate Team, a játékosi vagy menedzseri karriermódok és a Kick Off természetesen mind visszatérnek, a periférián az olyan módokkal, mint a Clubs, a Tournaments, a szezonális ranglétrák vagy az egyéb gyakorlómódok és minijátékok. Egy nagyon kerek és egész csomag ez, ami lefedi jóformán a sportág teljes egészét (néhány éve már a női divíziókban is!), az évről évre történő csiszolásokkal és az újabb apró játékmeneti funkciók bevezetésével pedig bőven elég ahhoz, hogy lekösse a legnagyobb fanatikusokat vagy azokat, akik csak pár évente neveznek be a FIFA utódjára. 

Frissített játékoskerettel, itt-ott módosított statisztikai mutatókkal, de a futballszövetséggel való szakítás után még mindig kissé foghíjas csapatlistával találkozhatunk. Igen, az AC Milan vagy a Lazio rajongói továbbra is hoppon maradnak, vagy legalábbis be kell érniük a kedvenceik “boltimárkás” megfelelőivel. A játékosok oroszlánrésze azonban jó eséllyel megtalálja a csapatát és annak játékosait, akik idén még élethűbben festenek, mint valaha. Ez kifejezetten igaz a legnagyobb csapatok sztárjátékosaira, akik digitalizált arcképei és arckifejezései néha félelmetesen valósághűnek néznek ki a visszajátszások közeli felvételein.

A jó hír pedig, hogy a játék ütős látványát már a karriermódban sem fogja feltétlenül elrontani a karakterkészítőben összedobott játékosunk nyomott ábrázata. Az idei etapban ugyanis már a karriermódban is megjelentek a játszható ikonok, vagyis, ha úgy tetszik, megfoghatjuk a pályafutása csúcsán lévő David Beckhamet vagy Thierry Henryt, és bevághatjuk őket a mai csapatok közé. A karrierünket egyébként nemcsak a szezon elejéről, de a heti frissítéseknek köszönhetően a valós eredményeket tükröző jelenben is kezdhetjük, ráadásul már akár a legnépszerűbb női ligákkal is. 

Kár azonban, hogy a karriermód felépítése hosszú évek óta ugyanazt a sémát követi, hiába rejlik benne őrülten sok potenciál. Nemcsak menedzserként, de játékosként is menük, Twitter-üzenetek és ilyen-olyan szövegbuborékok ezrein kell végigvágnunk magunkat ahelyett, hogy végre valódi történetet kapnánk drámával, akcióval, rivalizálással, mindezt egy AAA játékhoz méltó kivitelben. Annyira ördögtől való lenne egy valóban kidolgozott, filmszerűen megírt történettel és egy nagyobb adag minőségi átvezetővel gazdagítani a karriermód száraz élményét?

Őszintén, kit hoz lázba az, amikor a keményen vívott győzelem után egy szobabicikli vagy egy jógalabda .jpg-je közt válogathatunk egy-két százaléknyi inkrementális bónuszért? De tovább megyek! Mi lenne, ha legendás játékosok karrierjeinek fénypontjait élhetnénk át újra egy sor történelmi kihívásban? Milyen lenne ugyanez, ha a futballtörténelem korszakokat meghatározó sztárcsapatai kerülnének így a középpontba? Brazília nyerőszériái a nemzetközi színtéren? A legnagyobb El Clásico meccsek? Puskás best of? Szinte megalázó, hogy minden évben be kell érnünk pár újabb menüsorral. 

 Mert hiába kaptak némi figyelmet idén a meccsvégi sajtótájékoztatók, ha a válaszadásunkat úgyis kizárólag a dekára kimért morálbónuszok határozzák meg. Az EA Sports fejlesztői példát vehetnének az NBA 2K karriermódjáról, ahol egy komplett fő történetszál, melléksztorik, személyes brandépítés és egy hatalmas online közösségi tér fűzik össze a játékosunk egész évre szóló pályafutását. De ilyen messzire sem kell menni az inspirációért, hiszen az EA saját Forma-1-es szériáját készítő Codemasters részéről is zseniális húzás volt a Braking Point drámára fókuszált sztorimódja. Csak hát ugyebár az ilyesmi kőkemény tartalmi fejlesztést igényelne, ezt pedig valamiért képtelenség elvárnunk a világ legsikeresebb sportjátékától.

Persze, nincs semmi baj a kézzel fogható játékmeneti változtatásokkal sem, ha jól eszközölik azokat. Az EA Sports FC 25 a csapattaktikára és a gyorsan változó körülményektől függő stratégiai döntésekre helyezte a hangsúlyt, legalábbis ezt sugallja Zidane coelhói intrómonológja, amikor először elindítjuk a játékot. A taktikai újításokat egyébként az FC IQ buzzwordje alá rejtették, ami két lényegesebb ponton befolyásolja idén a játékot. A tavalyi PlayStyles rendszerére építve érkezik a Player Roles, amely röviden annyit tesz, hogy a játékosok mesterséges intelligenciáját különböző specializált viselkedésmódosítók teszik egyedivé. Ezek a csapatépítéskor kiegészítik az általános kohézió kissé megfoghatatlan, de statisztikailag nagyon is fontos bónuszait, megalapozva annak, hogy hogyan érdemes játszanunk a pályán a játékot.

Teljesen más dinamikával játszhatunk egy labdabirtoklásra és tiki-takázásra épített csapatot, mint egy agresszív ellentámadásra felépített klubot, de persze változtathatunk is a stratégián, ha azt a helyzet megköveteli. A meccs hevében mostantól a D-pad gyorsmenüjében pár gombnyomással válthatunk az előre megadott csapattaktikák közt, és a mivel a játékoscseréket is észszerűen ajánlja fel a program, semmi szükség nincs arra, hogy a menüben szöszöléssel szakítsuk meg a mérkőzéseinket.

Látszik, hogy ezen a fronton valóban dolgoztak a fejlesztők, az AI által irányított játékosmozgás teszi a dolgát, az igazság azonban az, hogy a gyakorlatban az online meccseken elég gyakran kihajíthatjuk az ablakon az egész taktikázást. Mert valóban jó szándék a csapatkohézióra építeni, de hiába, ha az Ultimate Teamben továbbra is az a leggyorsabb út a győzelemhez, ha kinyitod az egyik drága kártyacsomagból a liga leggyorsabban futó csatárát, majd félpályáról felrongyolsz a pályaszélen egészen a büntetővonalig, miközben a védők tehetetlenül kocognak utánad.

Van, ami sosem változik, ez pedig az EA Sports FC esetében az Ultimate Team, ami a nagy törvényszéki körmösök után is éppen ugyanaz az addiktív lootbox-rémálom, mint évekkel ezelőtt. Túl sok újdonságot nem lehet elmondani a töretlenül népszerű játékmódról azon kívül, hogy ide is megérkezett a 2025-ös kiadás új játékmódja, a Rush. Miután a fejlesztők alaposan leépítették mindazt, ami a FIFA-érában VOLTA-nak neveztünk és a három évvel ezelőtti állapotában megfagyasztották azt, most előrukkoltak az 5v5-ös Rush-sal, ami afféle átmenetet képvisel a 3v3-as utcai foci és a 22 fős nagypályás labdarúgás közt.

A középméretű pályákon játszott meccsek egyébként valóban jól működnek, afféle arany középutat jelenthetnek azoknak, akik túl kaotikusnak érezték a VOLTA-t, de éppen nincs kedvük nagy, hagyományos meccseket játszani. A pályaméretből és létszámból adódóan itt a dinamikus labdakezelés és a gyors támadások dominálnak, a gólok záporoznak, kommentátorok pedig a szokásosnál is nagyobb beleéléssel ünneplik a látványos mozzanatokat. Ilyenkor sírja vissza az ember igazán a múlt évtized magyar nyelvű hangfelvételeit! Ahogy említettem, a Rush nemcsak az Ultimate Team újdonsága, de a legtöbb másik játékmódban is elfoglalta a helyét, beleértve a karriermódot is, ahol az utánpótlásnevelés során kap kiemelt figyelmet a kisebb pályás gyakorlófoci.

Az EA Sports labdarúgó szériája pár évente előrukkol egy-egy olyan epizóddal, amelyen érezni, hogy egy gyenge lökéssel ugyan, de valamelyest előrébb lendíti az évente megjelenő játékot. A 2025-ös kiadás is ilyen, hiszen a csapattaktikát érintő újdonságok valódi nyomot hagynak maguk után, ráadásul a Rush is pozitív újdonság, hiszen ritkán érkeznek teljesen új játékmódok, szabályrendszerek. De az igazság az, hogy ez még mindig szörnyen, szörnyen kevés. Más, közepes méretű játékok az ilyen méretű frissítéseket kenterbe verik egy ingyenes szezonközi update tartalmával, mi pedig jelenleg a világ legnépszerű sportjátékáról beszélünk. Arról a címről, ami úgy nyomtatja a pénzt, hogy ezzel nemcsak viszonyítási ponttá vált, de alapjaiban megváltoztatta és a saját mintájára formálta a videojáték-ipar pénzügyi elvárásait.

A játék jó. Nagyon jó. Könnyű nekivágni, de rengeteg teret enged a fejlődésnek és a mélyebb rendszerek elsajátításának. Csak úgy hemzseg a különböző online és offline játékmódoktól, az egyszerű bot-mérkőzésektől kezdve egészen a szezonális ranglétrákig. Készíthetünk saját játékost, csapatot, menedzsert és bajnokságot, ráadásul játszhatunk egy folyamatosan frissülő, őrülten addiktív fantáziacsapat-építős módban is. És mindeközben a játék meseszépen fut és remekül néz ki. Minden tök jó! Csak hát mindezt elmondhattuk az elmúlt sok év bármelyikében is, azt meg már mindenki feladta, hogy valami tényleges tartalmi revízióra számítson a világ elsőszámú futballjátékától. Pedig ez adná meg a hosszú, történelemi meccs végén lőtt aranygól katarzisát. Persze, a maga módján az EA Sports FC 25 is egy aranylövés, csak éppen egy függőé, aki a heroin helyett minden pénzét kártyacsomagokra és egy alapvetően változatlan, de mégis egyre kevesebb és kevesebb élvezetet nyújtó játékra költötte el.

Az EA Sports FC 25 PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön és Nintendo Switchen jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.