Lassan már másfél éve annak, hogy a pokol kapui újra megnyíltak, mi pedig azóta is milliószámra rugdaljuk vissza a démonokat a túlvilágra. A szezonális frissítések hullámvasútja rendszeresen szállította az újdonságokat, és habár nem mindegyik update ért el elsöprő sikert, a Blizzard hármas számú fejlesztőcsapata mindig értő kézzel szemezgeti ki azokat a tartalmakat, amelyeket érdemes a Diablo IV állandó tartalmi repertoárjához csatolni. Most megérkezett a hatodik szezon, az ördög kedvenc számával azonban nemcsak a Season of Hatred Rising vette kezdetét, de megérkezett a népszerű ARPG első nagy expanziója is, vele pedig egy teljesen új, eddig sosem látott karakterosztály.
Ezzel pedig Sanctuary összes régi és új hőse dél fordította a tekintetét, Nahantu dzsungelének irányába, ahol az égbe nyúló fák és tekervényes indák közt egy ősi ellenség készül a feltámadásra. A Diablo IV alapkampánya végén Neyrelle magával ragadta Mephisto lélekkövét, ezzel a saját vállára véve a feladatot, hogy megszabadítsa a világot a gyűlölet urától, de ahogy azt már számos alkalommal megtapasztalhattuk, a Diablo-világ fődémonjai nem sokáig tűrik a lélekkövek börtönét. Az 5-6 órás fő történetfolyamot követve mi is Neyrelle és Mephisto nyomába eredünk majd, arra azonban érdemes felkészülni, hogy a sztori ezúttal is több szálat hagy kérdőjelesen, mint amennyit elvarr. Igen, átélhetünk pár katartikus pillanatot, de az igazi nagy finálé még bőven hátra van, hiszen számos új szezon és legalább még egy nagy kiegészítő vár ránk a következő években. Kössük tehát fel a gatyát és készüljünk egy újabb hosszú menetre! A jó hír viszont az, hogy ezúttal nem egyedül kell felvennünk a harcot a pokol bestiáival.
Mert nem titok, hogy a Vessel of Hatred jókorát merít a Diablo II-ből, azon belül is a harmadik fejezet eseményei ugorhatnak majd be, hiszen több évtizeddel később ugyan, de ismét felfedezhetjük Kurast városát és az azt körülölelő őserdőt. A mezo-amerikai kultúrákból nagykanállal merítő látvány remekül egészíti ki az északabbra fekvő zónák hangulatát, az itt-ott fellelhető easter eggek és visszatérő elemek mellett pedig végre megkapjuk a Diablo II és III egyik legfontosabb hiányzó rendszerét, a zsoldos csapattársakat. Ezúttal azonban nem az Iron Wolves harcosai állnak az oldalunkra, hanem a Pale Hand szedett-vedett brigádját állíthatjuk magunk mellé. A kezdeti négy választható hősből egy mindig velünk tart majd, egy másodikat pedig egy-egy képességünkre “makrózva” hívhatunk elő, ezzel is színesítve a démonölő kombójainkat.
Ezekből pedig akad majd bőven, főleg akkor, ha a kiegészítő új kasztjával, a Spiritbornnal vágunk neki az új szezonnak. Habár érdemes előbb-utóbb próbát tenni a kezdő ötössel is, hiszen mindegyik karakter kapott új, felfrissített talenteket és képességeket, egyértelmű, hogy a Vessel of Hatred igazi sztárja a lándzsával és ősi lélekmágiával küzdő Spiritborn. Az eddig sosem látott kaszt játékstílusa engem leginkább a Diablo III-féle Monkra emlékeztetett, azzal a csavarral, hogy négy lélekállat erejét vehetjük kölcsön a nagy daráláshoz. A jaguár híveként gyors közelharci támadásokra specializálódhatunk, a gorilla képességeivel pedig egy igazi szívós tankká válhatunk, hiába a könnyű páncélzat. Letehetjük még a voksunkat a sas mellett, hogy megidézzük a viharok erejét, de fókuszálhatunk a százlábú mérgező és életerőt szívó képességeire is. Természetesen kombinálhatjuk is a négy állat adottságait, a számtalan új Legendary és Unique felszerelésekkel pedig minden eddiginél meredekebb buildeket állíthatunk össze. Ezeken kurtít még egy nagyot a szintén Diablo II-es rúnaszavak visszatérése, amelyek párban adnak további különleges effekteket a két ékkő-foglalattal rendelkező tárgyainknak.
Be kell vallanom, amikor először lelepleződött a Vessel of Hatred új karakterosztálya, nem igazán hozott lázba a Spiritborn dél-amerikai ihletésű stílusvilága. Csalódott voltam, hogy nem a Paladin vagy a Crusader kap egy újabb hasonló permutációt, ám ez a csalódottság nagyon hamar elillant, ahogy elkezdtem feltérképezni a Spiritborn képességeit. Az új kaszt ugyanis a véleményem szerint az eddigi legváltozatosabb és legsokoldalúbb, amivel Diablo-játékosként eddig bármikor dolgunk lehetett. Nemcsak a markánsan különböző látványeffektekkel és hatással bíró képességek ütnek nagyot, de azok kombinációi is, amelyre határozottan sarkall a talentfa bizonyos szekciója. Sosem érezhetjük magunkat beskatulyázva egy-egy kőbe vésett, előre lefektetett játékstílusba - legalábbis egészen addig nem, amíg specifikusan meg nem keressük a Maxrollon az S-tier slágerbuildjeit.
Mindenképp érdemes kísérletezni és saját kézzel feltérképezni a Spiritborn vadiúj sajátosságait, azt azonban hamar észrevehetjük majd, hogy a képességeink még jó ideig nem fognak milliós tételekben odacsapni az ellennek, bármennyire is okos a setupunk. A Blizzard ugyanis végzett egy nagy, arányos statisztikai zsugorítást, és még a maximális szintsapkát is redukálták 100-ról 60-ra (a korábbi 100-as karaktereinket 50-es szinten találjuk majd az új szezonban). A fejlődés javát itt már nem a karakterszinteken, hanem a Paragon Board további 300 node-ján mérhetjük. A változtatások gyakorlati végeredménye az, hogy a fejlődés sokkal gyorsabbnak érződik, jóval hamarabb elérhetjük a kívánt alapbuildünket, de annak tökéletesítése továbbra is egy hosszas, de kifizetődő folyamat marad. És mivel alaposan átalakultak a nehézségi szintek is, a fejlődés és haladás érzése jóval kézzelfoghatóbb lesz, mint a korábbi szezonokban. Mostantól ugyanis összesen nyolc nagy lépcsőfokot kell megmásznunk ahhoz, hogy elérjük a Torment IV valódi endgame-jét.
Persze tartalom szempontjából már jóval hamarabb nekivághatunk a végjáték új tennivalóinak, melyek közül a legnagyobb új dobás a Dark Citadel. Egyelőre három különálló szárnnyal érkezik ez a rendhagyó helyszín, melynek minden szekciója kifejezetten úgy lett kialakítva, hogy kizárólag 2-4 fős csapatban tudjuk teljesíteni őket - szerencsére ehhez kapunk egy új Party Finder eszközt is. A Dark Citadel gyakorlatilag a World of Warcraft raidjeinek vagy dungeonjeinek a helyi megfelelője, meglepően ötletes boss fightokkal, amelyek nemcsak alapos odafigyelést, de némi csapatkoordinációt is igényelnek. Ha kitartóak és szerencsések vagyunk, idegen csapattársakkal is teljesíthetjük a Dark Citadel heti kihívásait, de egyértelmű, hogy ezt az újdonságot inkább kisebb baráti társaságoknak szánták a fejlesztők.
Aki viszont továbbra is szólóban nyomná a hajnalig tartó grindolást, az válogathat számos új Nightmare Dungeon közül, részt vehet a World Eventeken vagy a korábbi szezonok nagy kihívásain, de újdonságként lemerülhet a Kurast Undercity mélyére is. Nahantu fővárosa alatt egy izgalmas time rush módot kapunk, ahol a rohamosan ketyegő óra foghat ki rajtunk, mielőtt szembenéznénk az éppen aktuális főellenséggel. Az alapjáték megjelenése óta nagyon szépen bővült a Diablo IV endgame tartalmainak a listája, régen elmúltak már azok az idők, amikor csak a Helltide-ok és Nightmare Dungeonök farmolása jelentette a magasabb szintű játékot.
Ha tehát az első nagy hajrá óta félretetted a Diablo IV-et, vagy valamikor később fáradtál bele a nagy szezonális grindba, akkor most mindenképp érdemes újra elővenni a Blizzard ARPG-jét. A Vessel of Hatred egy gyönyörű új régióval, egy nagyon sokoldalú új kaszttal, mélyen átalakított fejlődési rendszerekkel és rengeteg friss tennivalóval várja vissza Sanctuary hőseit. Tartalom terén sosem volt még ennyire kerek és átgondolt a Diablo IV – ha egy-két év múlva ilyen jól sikerül majd a második kiegészítő is, akkor bizony nem sok okunk lesz a panaszra.
A Diablo IV: Vessel of Hatred PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en és PlayStation 5-ön jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.