Ezért is mondják azt, hogy „mindenki a maga könyvét olvassa”. Raszkolnyikov fölött már milliók ítélkeztek millió képen. De a gyöngy fülbevalós lány tekintetében is sokan sok mindent vélnek felfedezni. Ráadásul Clementine és Maxine Caulfield életét is ezren ezer irányba magyarázzák. És ezek még csak a viszonylagos tiszta narratívával rendelkező történetek. Mi van azokkal, amik szándékosan homályosak? A balladai homályba veszőkkel, a kimondatlan megoldásokkal rendelkezőkkel? Mi a helyzet a Phoenix Springs-szerű játékokkal? Ezek esetében érdemes nem megijedni, hanem inkább bátran, minél többet hozzáadni a játékhoz magunkból, és közben élvezni azt a különleges hangulatot, amit elénk tár. Elég erős a gyanúm, hogy az alig pár fős Calligram Studio csapatának is ez volt a szándéka.
Ebben a stilizált, point-and-click kalandban Iris Dormer riporter bőrébe bújunk, aki elhatározta, hogy megkeresi évek óta nem látott öccsét, Leo-t. Sajnos megint egy olyan helyzetben vagyok, hogy mivel a játék négy-öt óra alatt végigvihető, nem igazán tudok többet mesélni a történetről anélkül, hogy lelőnék egy fordulatot. Legyen elég annyi, hogy a Phoenix Springs Steam adatlapján feltüntetett neo-noir címke nem alaptalan, és aki szereti a retro-futurisztikus hangulatot, az azzal járó toposzokkal együtt, nem fog csalódni. A program története olyan témákat hoz elő pillanatok alatt, egyik gombnyomásról a másikra, hogy azok súlya miatt azonnal le lesz terhelve a játékos, a szó pozitív értelmében. Erős gondolatok, morális kérdések jelennek meg eldobandó mondatfoszlányok képében. Ezt a jól működő, tömör hangulatot pedig a választott művészeti irány csak még jobban felerősíti.
Egyfelől láthatjátok, hogy grafikai megvalósításában is egyszerre idézi meg a múltat és a „jövőt” - ez a jövő persze inkább csak a mi jelenünk egy nagyon letisztult változata. A kevés, ugyan olyan színekből felépített világ azt az érát juttatja eszünkbe, mikor hatalmas technológiai újításnak számított, ha egy játék 128 elkülöníthető színnel rendelkezett, valamint a karakter mozgása is a rotoszkópos technológiát idézi, másfelől a kezelőfelület, mint már írtam, letisztult és modern. A „Talk to”, a „Look at” és a „Use” parancsok egy gombnyomásra jelennek meg, az „inventory” is az egér jobb gombjára került, ezen kívül másra nincs is szükségünk az irányításhoz. Grafikailag és mechanikailag egy hatásos anakronisztikus élményt kapunk, amit csak tetőz Iris narrációja.
Az egész játékot egyetlen szinkronszínész narrálja végig, Iris szinkronszínésze. Nem kapunk megszokott dialógusokat, csupán Iris foglalja össze, ki mit mondott. Az övé lesz az egyetlen emberi hang amit hallani fogunk, rá támaszkodhatunk csupán, mikor a világot akarjuk megismerni. Ezért is hat annyira különlegesnek, hogy az esetek többségében passzívan, érzelem mentesen szólal meg. Ahol mégis átjön egy kevés érzelem a hangján, ott tudjuk, valami komoly örvény játszódik éppen le benne. A különleges zenék és hangeffektek pedig - és tényleg, az elejétől a végéig az audio hatás lehengerlő - megteremtik azt az érzést, mintha álom és ébrenlét között lennénk. Vagyis minden pillanatban, mi játékosok Iris tudatának szélén és a játék valóságának határán egyensúlyozunk. Mindezt tetézi a tény, hogy a szövegkönyv feltűnően kevés igét használ. Ezzel a megoldással a mozdulatlan időbe taszítja mindazt amit átélünk. Minden csak van, úgy ahogy éppen mi is látjuk, semmi se mozog, semmi se „csinál valamit”, minden csupán létezik. Ebben az elképesztő élményben pedig bármi is tűnik öncélúnak elsőre, később kiderül, hogy egyáltalán nem az. A Phoenix Springs művészi összetettsége mindenképpen figyelemre méltó.
Röviden kitérek a kalandjáték mechanikákra is. Habár egy teljesen megszokott point-and-click játékot kapunk, ezen a téren is egyedinek mondható valamelyest a program. Tárgyhasználat és -kombináció egyáltalán nincs. Gondolatokat és szavakat gyűjtünk, ezeket kell a megfelelő módon párosítanunk a környezetünkkel, az npc-kel. A végigjátszás során teljes mértékben a memóriánkra kell hagyatkoznunk. Egy-egy szó vagy absztrakt fogalom hol bukkant már fel korában, melyik kifejezéssel tudjuk a jó irányba görgetni a beszélgetést és így tovább. A feladványok közben végig logikusak, teljes mértékben végigjátszható segítség nélkül, mégse tekinthető túl könnyűnek. Ha mégis elakadnánk, a menüből hívható elő egy hivatalos végigjátszás, ami spoiler mentesen tud segíteni. (Nekem csak egyszer volt szükségem rá, de az is az én hibám volt, egy szót ugyanis mindenáron a terminál képernyőjével akartam párosítani, ahelyett, hogy a billentyűzettel párosítottam volna.)
Rosszat írni a Caligram Studio első játékáról nem igazán tudok. Nyilván nem mindenkinek fog tetszeni pszichedelikus látomás szerűsége, és a rajongók közül is biztos lesz aki negatívként tekint majd a játék hosszára, de ezeken kívül még csak hajszálhasogatásra sincs lehetőségem. Technikailag kifogástalan, művészileg lehengerlő, élményként pedig fantasztikus. Aki különleges indie kalandra vágyik, az a Phoenix Springs-zel megtalálja a számítását.
A Phoenix Springs kizárólag PC-re jelent meg.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.