Goat Simulator: Remastered teszt

Én nem tudom, hogy a fejlesztést végző Coffee Stain Studios csapata a mindennapi kávén túl még milyen szereket használt akkoriban, de valamire nagyon ráéreztek, hiszen miközben minden egyes agymenésüket beleprogramozták ebbe a cseppet sem hétköznapi kalandba, a végeredményként kapott őrület nemcsak nem esett szét (vagy legalábbis nem úgy, ahogyan azt elsőre gondolnánk), hanem valósággal letarolta az egész piacot. Jobban belegondolva, annyira talán nem is volt nehéz dolga, hiszen akkortájt már egyre többen kezdtek kiábrándulni a AAA kategóriás, sokszor egykaptafára készülő, túlontúl biztonsági játékoktól, ezt a tendenciát pedig remekül figurázta ki ez az elsőre teljesen értelmetlennek tűnő és rendszerint pillanatok alatt káoszba fulladó kecskés ugrabugra.

A siker tehát nem maradt el, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a megjelenést követően számos extra, egy-egy zsánert kiparodizáló DLC-vel egészítették ki, később pedig még folytatást is kapott Goat Simulator 3 (nyilván) címen és bár a videojátékos ipar felé bőszen mutogatott fityisz továbbra sem tűnt el belőle, a folyamatosan érkező újabb extra tartalmak okán a kezdeti lendület szépen-lassan kezdett kifogyni a paták alól. Érezhették ezt a készítők is, ezért aztán mit sem törődve a korábban még általuk megkomponált temérdek remasteres poénnal egy igencsak stílusos előzetes keretein belül bejelentették az eredeti Goat Simulator újrakiadását, ami szebb látványt és könnyebb kezelhetőséget ígért, miközben a kaotikus, bugokkal teletömött játékmenetet változatlanul újra szervírozza.

Nem mondom, hogy elsőre nem furcsállottam a dolgot, de miután visszaültem a kecske hátára rá kellett jönnöm, hogy egyrészt ez a játék még mindig elképesztően szórakoztató, másrészt pedig hiába telt el több, mint 10 év a megjelenése óta, nem veszített az aktualitásából. Utóbbi mondjuk kissé fájdalmas felismerés volt, hiszen mindez azt bizonyítja, hogy a játékipar hozzáállása ez idő alatt semmit sem változott és továbbra is inkább a pénz, valamint a modern kor szülte igények ész nélküli kiszolgálása, mintsem a határok nélküli kreativitás dominál. Persze, ezt eddig is sejtettük, de teljesen más, ha valaki kimondja a kimondatlant és bizony ez a káposztába csomagolt abszurd paródia lépten-nyomon az arcunkba tolja majd a valóságot, aminek folyományaként az önfeledt hahotázás gyakorta fog átcsapni keserédes nevetgélésekbe.

Kétségkívül ez a Goat Simulator legnagyobb érdeme, vagyis, hogy a temérdek bugon, az abszurd humoron, valamint a számtalan kikacsintáson keresztül nemcsak szórakoztatni képes, hanem elgondolkodtatni is, persze szigorúan csak a maga igencsak primitív és obszcén módján. Nyilván nem fogjuk általa megtalálni az élet értelmét, de hogy a nyelvével acsarkodó, mindenféle ruhába felöltözhető és agyament helyzetekbe kerülő kecske megindít majd bennünk valamit, na, az tuti biztos. Erre pedig lesz alkalma bőven, hiszen a Remastered kiadás az alapjátékon túl tartalmazza az azóta megjelent összes DLC-t is, sőt, még az eddig kizárólag csak mobilokra elérhető Buck to Schoolt is kipróbálhatjuk, ráadásul akár egyből a menüből kiválaszthatjuk a számunkra leginkább tetszőt.

Ez utóbbi hatalmas segítség, hiszen míg korábban keresztül kasul kellett korzóznunk a pályákon az újabb helyszínek reményében (erre most is van lehetőségünk), addig most elég szimplán egyet kattintani és rögtön ott találjuk magunkat a kiválasztott környéken. Nem ez azonban az egyetlen olyan játékelem, aminél kapunk némi finomítást, hiszen bekerült a játékba egy Mutator menüpont, ahol nemcsak kiválaszthatjuk a kedvenc módosítóinkat (egyszerre akár többet is, méghozzá az összes pályáról szemezgetve), hanem azt is láthatjuk, hogy melyikhez mit kívánnak meg tőlünk a fejlesztők. Hatalmas segítség ez, hiszen ennek hála minden korábbinál egyszerűbb felfedezni azokat a megalomán őrültségeket, amikhez korábban kizárólag csak Youtube videók alapos áttanulmányozásával juthattunk hozzá.  

Játékmenet szempontjából több jóságra viszont ne nagyon számítsunk, mert a fentebb említett két újdonságot leszámítva minden maradt a régiben. Kecskénk irányítása továbbra is körülményes, a fizika sokszor csapnivaló és persze állandóan beleakadunk valamilyen bugba, amik sosem gátolják, mind inkább akadályozzák a továbbjutásunkat. Én ezt személy szerint már 10 évvel ezelőtt is imádtam, ugyanakkor megértem azt is, ha valakit egész egyszerűen taszít ez az egész, viszont, ha mélyebben belenyúlnak a mechanikáknak feltüntetett hibákba, akkor meg az lett volna a baj. Tudták ezt a fejlesztők is, éppen ezért technikai fronton megálltak a feljavított fény-árnyék hatásoknál, a részletesebb textúráknál, valamint a kidogozottabb animációknál, aminek hála úgy maradt meg a káposzta, hogy mindeközben a kecske is jól lakott.

Akarom mondani kecskék, hiszen az osztott képernyős, illetve a négy fős kooperatív lehetőségeknek köszönhetően akár többedmagunkkal is felforgathatjuk a közvetlen környezetünk mindennapjait. Ezzel szemben viszont a Steam Workshop támogatás hiánya hatalmas kihagyott ziccer, főleg annak tudatában, hogy az eredeti Goat Simulatorhoz mind a mai napig készülnek remek extra, a játékos közösség által létrehozott tartalmak. Mindezektől függetlenül azonban ez a Remaster kiadás bőven megérhet egy mekegést azok számára, akik hozzám hasonlóan imádják az abszurd humort és eddig valamilyen oknál fogva kimaradtak ebből a marhaságból. Sőt, akár még az eredetit birtoklók is elkacérkodhatnak a vásárlással, mivel ők amellett, hogy az újonnan érkezőkkel ellentétben jóval olcsóbban húzhatják be a jószágot, a könnyebb kezelhetőség, valamint a némileg feljavított látvány okán egy sokkal kezesebb és mutatósabb kecskével forgathatják fel újra Goatville városka lakóinak életét.

A Goat Simulator: Remastered november 7-én jelent meg PlayStationre, Xboxra, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.