Total War: Warhammer III - Omens of Destruction teszt
- Írta: iNKARNATE
- 2024. december 11.
Az új DLC is követi a tavasszal megjelent Thrones of Decay mintáját: három új legendás lordot és csatlósaikat tartalmazza a csomag, akik külön-külön is beszerezhetők. A jelen kiegészítőben zöldbőrűek, az ogre királyságok és Khorne démonjain a sor, hogy bővüljenek új frakciókkal, és kifejezetten mókás egységekkel. Szokás szerint, a pakk megjelenésével együtt élesedik az egyébként ingyenes 6.0-ás patch is, amelyben a DLC-től függetlenül egy új nevesített lordot kapunk, illetve számos javítást és játékmenetbéli változást hoz, ezeket igyekszem most bemutatni.
Azok, akiknek már az oviban is koponya volt a jelük, örvendhetnek, ugyanis vérengzés káoszistenének seregei kiegészülnek egy új csoportosulással, amelyet a leghatalmasabb Bloodletter vezet: U'Zhul the Skulltaker. Amikor nem ura seregeit támogatja, Skulltaker a világ leghatalmasabb bajnokait kutatja fel kihívás reményében. Lángoló kardját magasra emeli, párbajra hívja őket, és azok a bolondok, akik kiállnak ellene, fejüket és lelküket vesztik, koponyájuk pedig rákerül megannyi szerencsétlen sorstársuk mellé a démon köpenyére. Eddig csak egyszer maradt alul, és azóta is viseli a Sigmar okozta sebet.
Az általa irányított Blooded Wanderers frakció egyedi mechanikája is az ereklyéhez kötődik, a legyőzött ellenséges lordokból bizonyos mennyiségű esszenciát nyerünk. A Cloak of Skulls varázstárgyra tíz különösen hatalmas, nevesített koponyát aggattak (meg egy csomó másikat), amelyekbe a fent megszerzett esszenciát csatornázva különböző képességeket nyithatunk meg Skulltakert és a seregeinket erősítve. A csatatéren mindezek miatt U'Zhul iszonyat szívós és hatalmasat üt, gyakorlatilag 1v1-re lett teremtve. Két legendás hős csatlakozik még a vér urához, Skarr, aki egy kis self-heal mechanikával gazdagítja a palettát, illetve Scyla, aki egy hatalmasra nőtt pusztító szörnyeteg, az alacsonyabb statjai miatt vele leginkább távolsági egységeket lesz érdemes szétverni és rohamozni a csatatéren keresztbe-kasul.
Khorne hívei kiegészülnek továbbá a Bloodspeakerekkel, az egyik legsokrétűbb támogató lorddal, ami szokatlan egy ennyire direkt és agresszív játékstílusra kihegyezett frakciónál, ugyanis gyógyítás és sebzés mellett képes frissen tartani bakáinkat, meginghatatlanná tenni egy-egy osztagunkat, és csökkenteni az ellenség közelharci erejét és leadership értékeit bizonyos távolságon belül – ha okosan használjuk, tökéletes a szinergia a többi Khorne-egységgel, akik bent darálnak a mészárlás sűrűjében.
Early game hasznosak lehetnek továbbá a Khorngorok, relatíve olcsó anti-large egységekként, míg a félarcú Skullreaperek mágikus sebzés biztosítanak a többi démonfatty vagy éppen az élőholtak ellen, a két kalapácsfejet lóbáló Wrathmongerek a leghatékonyabb gyalogság elleni egységek lesznek a káoszisten játékszerei közt. A Khorngorokat később érdemes egy új nevesített regimentre, a Slaughtergardra, alabárdot forgató kiválasztottak csapatára cserélni. Kaptunk még egy nevesített Skullcannont, és a gyalogság ellen hatékony Slaughterbrute névre keresztelt szörnyet, aki irányíthatatlanná válik s elszabadul, hogy ha a sereget irányító lordunk futásnak ered, vagy legyőzettetik.
Az ingyenes lord is ugyanezt az istent szolgálja: Arbaal the Undefeated egyedi kampánymechanikája Khorne kegyének elnyerésére épül, amelyhez nem szabad alulmaradnia ütközetekben, sőt, aktívan kell a világtérképen felkutatnunk és megnyernünk testhezálló, vagy éppen esélytelennek tűnő csatákat a szokásos hódítás mellett.
Szerencsénkre azonnal odateleportálhatunk egy-egy ilyen csatához vagy akár vissza a fővárosunkba. Ahhoz, hogy győztesen kerüljünk ki, minden esélyünk megvan: Arbaal piszok erős, akárcsak Skulltaker és képes bármilyen nem nevesített, 20% életerő alá eső egységet szinte azonnal elpusztítani, miközben káoszivadékot idéz a helyükre. Nem rossz!
Következzen a legmókásabb kiegészítés, a Maneater-ogrék. Félelmet nem ismerő vezérük, Golgfag már akkor zsoldosként árulta szolgáltatásait, mielőtt az menő lett volna és a többi ogre csapat rákapott volna erre az üzleti modellre. Így aztán minden a pénz, és a zsoldosélet körül forog, mégis ezzel együtt (vagy éppen ezért) az ogre seregek legszórakoztatóbb egységpalettáját hozza el nekünk a kiegészítő.
A Maneaterek egyedi kampánymechanikája a szerződések körül forog – ugyanis más fajok, frakciók bérelhetnek fel bennünket, hogy elvégezzük a piszkos munkát. Egy külön menü szolgál a számunkra felkínált szerződésekkel, amelynek jutalma a pénzen és kaján kívül az adott kultúrára jellemző erőforrások vagy varázstárgyak is lehetnek. A kliens rámutat az ellenségére, és hogy milyen hadműveleteket (ostrom, városfoglalás, lord kiiktatása stb.) szeretne, mi pedig hadba vonulunk a nevükben.
A szerződésben foglaltakat akkor teljesítjük, hogy ha egy meghatározott ügyfélelégedettségi értéket elértük, a fentiek szerint. Amikor beleegyezünk egy nekünk tetsző alkuba, azonnal a háborús zóna környékére teleportálunk bizonyos számú körig – ennyi időnk van móresre tanítani a kijelölt célpontot.
A főnök, Golgfag sokrétűen használható, kap egy self-healt (jó kis Bugman XXXXXX sörikét), amit ellenséges egységek hatótávján kívül tud csak használni, páncélátütő távolsági támadást, debuffolja és figyelmen kívül hagyja az egyébként rémisztő egységeket maga körül a mókás “Been there, done that” nevű passzív aurával, továbbá remekül szétcsap a gyalogság közt. Két új általános hős az ogréknak is dukál: a Paymaster egy klasszikus support hero, aki egyik területen sem igazán nyújt kiemelkedőt, a Bruiser pedig egy korrekt közelharci, aki különösen képes állni a rohamtámadásokat, így érdemes a gyengébb, lovasságra allergiás egységek közelében tartanunk
Ezzel szemben a legendás Bragg the Gutsman egy igazi hóhér, kőkemény közelharcos, a nagyméretű egységek kiváló countere, és képes Foreboding Executioner képességével azonnal kivégezni bármely lordot vagy hőst, aki beesik életereje 20% alá. Az ogre-sereg megkapja továbbá az első repülő egységeit, a vérkeselyűket, amelyek annál erősebbek, minél több halál történik körülöttük, és mágikus támadásokra is szert tesznek a jetiknek köszönhetően.
Nem tudom eldönteni, hogy melyik új egység a kedvencem: az olcsó, korai szakaszban hasznos Pigback Riderek, amikor is egy csapatnyi gnoblar egymás hátán lovagolva megy neki az óriás lényeknek, vagy az Enshin Maneater, aki gyakorlatilag hegyméretű, ügyetlennek tűnő ninja-ogre, aki sokat dolgozott együtt a skavenekkel, és elsajátította a csendes osonás képességét (ogréhoz képest), van füstbombája, orgyilkosság abilityje, így igazi gyalogság elleni szakértő, és elérhető vele vanguard deployment is. Akad még pár nevesített regiment és pár ogre egység, meg egy monstrum szörnyeteg a Thundertusk képében, amely a jetikhez hasonlóan magic támadással rendelkezik.
Khorne és az ogrék mellett a zöldbőrűek társasága bővül nagyobbat változatos elemekkel. Gorbad Ironclaw egyike a legrettegettebb és legravaszabb ork hadúrnak, akit valaha hátán hordott a Régi Világ, olyasvalaki, akinek minden problémára akadt terve, minden katonájának megvolt a szerepe. Ténykedése révén hajdanán a Birodalom majdnem széthullt, eltörölte a föld színéről Solland provinciát, és a főváros, Altdorf ostroma során megölte IV. Sigismund császárt. Végül az ostrom szétesett, a Waaagh! Alábbhagyott, a horda pedig szélnek eredt vagy egymás ellen fordult, de egy bizonyos: Gorbad neve hivatkozási alap lett és legendássá vált. A rá jellemző egyedi kunszt a hadi manőverekhez és taktikákhoz kapcsolódik. Bizonyos lénykombinációk és feltételek teljesülése esetén, minden seregre alkalmazhatunk bizonyos taktikákat Gorbad zsenialitásának köszönhetően.
A hadúrral kell csatákat nyernünk, így pontokat kapunk érte, ezekből költve pedig minden seregre egy, később több különleges taktikát alkalmazhatunk. Ezek néhány körig tovább erősítenek minket, ami remek leképezése az ork főni gógyijának. Egységként egyedi hátasával, a vaddisznó Gnarlával irányíthatjuk őt, megbízható, páncélozott közelharcosként számíthatunk rá, aki rendelkezik néhány támogató képességgel. A mágia és távolsági fronton a Savage Ork Great Shaman nevű hősök lesznek segítségünkre, akiket akár wyvernekre is ültethetünk, így igen agilissá válnak, és hozzájuk kapcsolódik az új számomra kedvenc elnevezésű képesség is, a nagyon orkos Mumbo-Jumbo kántálás, amely tápolja saját zöld fickóinkat.
A pajzsos Feketeorkokat defenzív módba kapcsolva áthatolhatatlan falat képezhetünk, a sebzésük full beesik, de a frontvonalat zokszó nélkül tartani fogják, míg a goblin nyílvető egy olcsó, pontatlan, de legalább nagy hatótávolságú anti-large megoldást hoz az ork seregekbe. Más távolsági okosság is akad, a Ruglud Orkjai híres-neves regiment talpig vasban, hibrid egységként, de alapból számszeríjakkal hoz be új opciókat. Gorbad a szörnyfronton is beerősít: a Mangler Squigek legalább annyira szórakoztató egységek, mint a fentebb említett Pigback Riderek vagy a ninja-ogre: két, összeláncolt vérszomjas squig vad ugrálással próbál letarolni mindent, ami az útjukba kerül, miközben a csóri goblin idomárjuk az életéért kapaszkodik valamelyikükbe.
Akad egy nagyobb tesójuk is, a Colossal Squig: a masszív, páncélszaggató szörnnyel könnyedén rohamozhatunk körbe a csatatéren rémületet keltve, ha pedig kimúlna, még jól fel is robban. A squigek tápolásában pedig nagy hasznunkra lesz a Night Goblin Big Boss hero, aki amúgy idézni is tud két csapatnyit a szörnyecskékből. Az is jól jár, aki szereti a négynél is több lábbal rendelkező dolgokat, a legendary hősök táborát a pókon lovagló Snagla Grobspit erősíti, akivel leginkább ide-oda cikázva bosszanthatunk menekülőket, íjászokat vagy tüzérséget, a gigantikus Arachnarok Spider új változata meg épphogy nekünk fog távolsági támogatást nyújtani.
Természetesen akadnak még új egységek, vagy híres-hírhedt csapatok a repertoárban, szerencsére ismét sikerült korrekt tartalommal és új játékmenetbeli elemekkel megfűszerezni a warhammeres Total War-élményt. Új főszereplőink a Régi Világ történelmének különböző időszakából érkeznek, így a Realms of Chaos kampányban nem, de a Immortal Empires-ben, és a gyorsütközetekben mindenkinek megvan a helye. Közülük számomra a legszórakoztatóbbra a trióból az ogrék sikerültek, mind amiatt, hogy zsoldos szerepet ölthettem fel, mind a ninja-ogre miatt, de a legkiegyensúlyozottabb és taktikusabb zöldbőrű sereg is igen vonzó, és míg ugyan a Khorne-t szolgáló hősök és lordok abszolút királyak, talán az egységeik ezúttal kevésbé fantáziadúsra sikeredtek.
A lehetőség viszont ismét adott, hogy mindenki csak azokat a frakciókat szerezze be a DLC csomagból, amelyekkel játszani szeretne, így szerintem a Creative Assembly-SEGA és mi játékosok továbbra számításunknál vagyunk ezen a téren. Az Omens of Destruction jó kontent, annyira, hogy ha esetleg eddig ódzkodtatok az orkoktól vagy az ogréktól, javaslom nézzetek meg néhány videót még, mert akár titeket is meggyőzhet!
A Total War: Warhammer III és kiegészítői PC-n érhetőek el.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.