Atelier Yumia: The Alchemist of Memories & the Envisioned Land teszt

Ha egy sorozat évtizedek óta fut, akkor minden új rész két, egymással ellentétes erő közé szorul: meg tud-e újulni annyira, hogy ne érződjön az előző epizódok újrázásának, és képes lesz-e ugyanazokat az elemeket magába foglalni, amelyek azzá tették, amit a rajongók szeretnek? És akkor még nem is beszéltünk az új belépőkről, akiknek sem túl híg, sem túl sűrű élményre van szükségük. Róluk sem feledkezhetnek meg a fejlesztők, hisz egy franchise bővülése csakis általuk lehetséges. Nem az Atelier Yumia: The Alchemist of Memories & the Envisioned Land az első játék, ami ebben a helyzetben találja magát, lássuk, hogy a Koei Tecmo és a Gust hogyan oldotta meg a dolgot!

A címszereplő hősnőnk, Yumia három éve vesztette el az anyját egy robbanásban, és bár a nő önfeláldozása számtalan életet mentett meg, mivel alkimista volt, kevés posztumusz dicséretet kapott. Ugyanis Aladiss birodalmának pusztulása óta az alkímia tiltott dolognak számít. Hogy mi igaz a pletykákból és a feltételezésekből, miszerint az alkímia veszélyes, azt szinte senki sem tudja biztosan, ezért is indult meg egy méretes csapat feltérképezni a hajdani birodalom területét. A kontinensnyi ország romjait a természet már részben visszakövetelte, a külvilágból először érkező felfedezőként számtalan kincsre és értékes leletre bukkanhatunk. Azonban a Yumiát és társait összekötő tragédia és annak okozói is előkerülnek, és fény derül az alkímia eredetére is.

Az Atelier Yumiában visszatér a sorozat számos ismerős eleme, amit a rajongók eddig is szerettek: a könnyed hangulatú felfedezés, az alkímiai alapanyagok gyűjtögetése, és a cuki anime dizájnt. Megmaradt a szintézis, a voltaképpeni alkímia, ami itt a természetbe visszakerült mana, és az általa hordozott emlékek felhasználása. Viszont több ponton is merész újdonságokat is behoz a játék, ami eddig kimaradt a sorozatból. A teljesen nyílt, egyben kezelt világ például az egyik. Akár a saját főhadiszállásunkat, akár a hegynyi óriásfát nézzük, lényegében egy térben szerepel az összes. Nem kapunk ugyan teljesen szabad mozgási rendszert, viszont így hangsúlyosabbá válnak az olyan megoldások, mint a drótkötélpályák, létrák, liftként funkcionáló növények, no meg persze a motorunk. A felfedezés olyan mértékben a játékmenet alapját képezi, hogy lényegében erre épül rá minden: a történet előrehaladása, csapatunk bővülése, a harc komplexebbé válása, és a rengeteg megszerezhető tervrajz és recept is csak a világ feltérképezésének köszönhetően kerül elő. És lesz is mit felfedezni, nemcsak a különféle nyersanyagokat, hanem a letűnt civilizáció romjait is feltárhatjuk, kincsesládákat nyitogathatunk, és persze harcolhatunk is. A felfedezéshez kapcsolódnak az úgynevezett úttörői feladatok is, például adott számú gyorsutazási pont kioldása vagy meghatározott tárgy elkészítése.

Változott a gyűjtögetés és a harc is, mindkettő áramvonalasabb lett, előbbi talán már túl egyszerű is lett, lévén bármit begyűjthetünk célszerszám nélkül. A harc ezúttal valós idejű kombóparádé, ami piszkosul látványos lett, néha a saját kárára. A rengeteg vizuális inger között egyszerűen elvész a visszacsatolás, hogy sebződünk. Külön odafigyelést igényelt a részemről a dolog, és még így is volt, hogy arra ocsúdtam fel, hogy Yumia összeesett. Szerencsére csapatban játszunk, így ilyenkor egy másik karakter felett vehetjük át az irányítást. Csapatunk azért is hasznos, mert koordinált támadásokkal és ellencsapásokkal igazán hatásosak tudunk lenni. A legtöbb harc gyorsan lemegy, de amikor már egy falka vagy miniboss ellen harcolunk, akkor jobb odafigyelni és nemcsak a kombókat, de a kitérést és ellentámadást is használni. Ide kapcsolódik a játék másik újdonsága: kapunk arccal, névvel, háttértörténettel rendelkező főgonoszokat is, akiknek motivációit is megismerhetjük.

Meglepő módon az Atelier Yumia igen közel áll ahhoz, hogy túlélő-kraftolós játékként mutatkozhasson be, igaz, a túlélő vonal is lightos. Gyűjtenünk kell mindenfélét, cserébe építhetünk az egyszerű virágládától kezdve komplett bázisig mindent, sőt utóbbiból elmenthetünk több előre konfigurált verziót is, és pillanatnyi hangulatunktól függően választhatunk közülük. Enni-inni nem kell ugyan, viszont remek lehetőséget biztosít táborozás közben egy kis csevejre a társainkkal, arról nem is beszélve, hogy számos passzív előnnyel jár egy-egy fogás elfogyasztása.

A fejlődés két, egymástól független ágon halad. Egyrészt a harcért és küldetések teljesítéséért tapasztalati pontokat kapunk, amivel szintet lépünk, így erősebbé válunk. A szintlépéshez kötődnek a harc során használható, aktív képességek. A passzív skilleket azonban képességpontokból oldhatjuk ki, amelyeket szintén küldetésekért kapunk, ám ugyanilyen megbízható forrás maga a felfedezés is. Akár egy manafertőzött zónát tisztítunk meg, akár egy út menti oltárt érintünk meg, kapunk némi pontot, amit olyan skillekre költhetünk, mint a jobb alapanyag minőség, több XP vagy a nagyobb hátizsák.

Összességében egy élvezetes, tartalmas, abszolút bekuckózós játékot köszönthetünk az Atelier Yumia személyében, ami ügyesen lavíroz a régi és az új között. Azzal azért érdemes számolni, hogy hiába jelenik meg a játék Nintendo Switch-re, PC-n nincs túloptimalizálva, és ezen felül is futottam bele pár vicces bugba (pl. beszorult a falba egy ellenség). A játéktér tartalmas és változatos, ám az NPC-k csak állnak egy helyben, a random gyűjtögetős feladatoknál pedig MMORPG-k kezdő küldetéseit megszégyenítő futárkodást várnak el tőlünk (az NPC konkrétan ott áll a bokor mellett, amiről le kell szedni a bogyót). Ezek szerencsére teljesen opcionális dolgok és csak a fejlődésünket segítik elő, ha nem szeretnénk velük foglalkozni, akkor némi harccal simán kompenzálhatók.

Nem lett ugyan tökéletes, azonban Yumia kalandja kifejezetten szerethető karaktereivel és könnyed, szó szerint kikapcsolódást nyújtó játékmenetével veteránoknak és új belépőknek is ajánlható még akkor is, ha ez az Atelier nem pontosan ugyanaz, amihez eddig hozzászokhattak a rajongók. A történet komolyabb és mélyebb mivolta miatt szerintem az Atelier Yumia előnyére válik, hogy más, mint elődei, azt viszont, hogy ezt a rajongók is díjazzák-e, egyelőre nehéz megmondani.

Az Atelier Yumia: The Alchemist of Memories & the Envisioned Land 2025. március 21-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re és Nintendo Switch-re. Mi PC-n játszottunk vele.