A “legnagyobb közhelyek” kategóriában zajló kiélezett verseny közepette is gondolkodás nélkül kiemelhető az, hogy “Ha egyszer valami beindul…”, na de az Azul esetében nehéz lenne nem rögtön erre gondolni. Amikor ugyanis 2017-ben megjelent a már akkor is élő legendaként számon tartott, Wolfgang Kramerrel sikert sikerre, díjakat díjakra halmozó Michael Kiesling játéka, egészen biztos, hogy sem ő, sem a kiadói feladatkört betöltő Plan B nem gondolt arra, hogy egy egész franchise-t keltenek életre, de az első rész egyöntetűen szuperpozitív fogadtatása, na meg a 2018-as Spiel des Jahres díja arra predesztinálta, hogy története ne érjen véget az első fejezetnél. Vagy a másodiknál. Vagy… a negyediknél, az Azul-család fő csapásiránya egészen mostanáig ennyi volt, de ha mellé számba vesszük kiegészítőit, újragondolásait és más spinoffjait, a számláló már sokkal többet mutat. Most azonban ott a kettes szám látszik, azon egyszerű oknál fogva, hogy az Azul - Párbaj pontosan egy duónak készült.
AZUL - PÁRBAJ
Kiadó/Partner: Gémklub
BGG adatlap: https://boardgamegeek.com/boardgame/431038/azul-duel
Típus: kompetitív
Játékosok száma: 2 fő
Játékidő: 30-45 perc
Korcsoport: 10+
Nehézség: 2,33/5
Ára: a kiadó webshopjában 12 990 forint
Ez a lépés pedig egyáltalán nem meglepő, az egyik legaktívabb játékosszámhoz való igazodás évek óta fő szempont az új megjelenések esetében, az átütő sikert aratott, dedikáltan két fős mutációk, vagy eleve két főre szabott játékok egészen nagy népszerűségét látva így csak idő kérdése volt, hogy az Azul mikor tér rá erre az útra. A választ a 2025-ös Párbaj hozta el, amely hivatalosan az ötödik nagy Azul-játék, mivel se nem spinoffnak, se nem kiegészítőnek nem nevezhető, újragondolásnak viszont bizonyos szempontból igen.
A játékosok ezúttal I. Mánuel király palotájának díszítésén dolgoznak, ahol feladatuk a sintrai palota mennyezetének kidíszítése, amely egyúttal azt is eldönti, hogy ki Portugália legkiválóbb művésze. A feladat így tehát adott, és pont annyira ismerős, mint a játékmenet, hiszen a Párbaj maradt az, ami az Azul mindig is volt: egy olyan absztrakt stratégiának, amiben gyönyörűen kidolgozott csempék lerakásával kell a lehető legtöbb győzelmi pontot érő mintázatokat kialakítani egy korlátozott kapacitással rendelkező, saját játéktáblán. A siker kiharcolásához mindössze öt forduló áll rendelkezésre, ennek végén pedig az győzedelmeskedik, aki a legtöbb pontot tudja bezsebelni.
A játéktér alapvetően egy pontozótáblából, és öt manufaktúrából áll: ezek azok, ahová a színes csempék kerülnek, és innen kell majd őket megkaparintani. A játékosokhoz tartozó játéktáblák három szekcióra oszthatók: a 9 mezőt tartalmazó Kupolára, a csempéknek első körben helyet adó Mintasorokra, a bónuszkorong raktárra, valamint a törött csempék mezőjére.
A játék 5 fordulóból áll, amely mindig három fázisból áll. Az első a beszerzésé, ennek során négy lehetséges akció közül egy hajtható végre: megkaparintható egy kupolalapka; elvehető az összes azonos színű csempe egy manufaktúra napos oldaláról; megkaparintható egy manufaktúra holdján található összes csempe; vagy megszerezhető egy felfedett bónuszkorong. A kupolapkák száma korlátozott, és mindig négy ikon található rajtuk, megmutatva, hogy milyen színű csempe helyezhető rájuk. Ezek szoros kapcsolatban állnak a játéktábla bal oldalán található mintasorokkal, amik lényegében a csempék raktárai, és soronként csak egy színű csempét tudnak befogadni. A cél az, hogy ezen mintasorokból a lehető legtöbb be legyen töltve, mivel a 2. kupolacsempézési fázisban csak a kész mintasorokból lehet csempéket áthelyezni a kupolába. Azaz nem csak arra kell figyelni, hogy a kupolában milyen színek találhatók meg egy-egy sorban, de arra is, hogy az ezekhez tartozó mintasorok is passzoljanak. Ugyanezen második fázisban vethetőek be a bónuszkorongok is, melyek csempék helyettesítésére, mintasorok befejezésére használhatók, és a félresikerült döntéseket, vagy a teljesen nem kivitelezett taktikai lépéseket tudják megtámogatni. Minden a kupolára került csempét azonnal pontozni kell, és ilyenkor figyelembe kell venni, hogy közvetlen szomszédságában (vízszintesen vagy függőlegesen) van-e másik csempe, ezek ugyanis drasztikusan megnövelik annak értékét. Mindezt a következő fordulóra való felkészülés, a manufaktúrák feltöltése, a kupolakapkák kínálatának frissítése követi, és jöhet is a következő kör, egészen az ötödik forduló végéig.
Az Azul – Párbaj fundamentálisan így nem kínál más játékélményt, mint nagytestvérei, de mivel dedikáltan két főre szól, olyan konfrontatív és kiélezett, mintha minimum négyen ülnének az asztalnál. A manufaktúrákért, a specifikus színű csempékért folyó párharc, a különleges kupolalapkák megszerzése kifejezetten intenzív tud lenni, és a 30-45 perces játékmenetének legizgalmasabb momentumaiért felel.
Ami mellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni, az a komponensek minősége - és ez nem a hazai verzió sajátossága, a magyar kiadás egyetlen helyi sajátossága, azaz a lokalizáció (ami ebben az esetben kizárólag a szabálykönyvet jelenti) kifogástalan, nyelvezete egységes a korábbi Azul-játékokkal, probléma így elsősorban a játéktáblákkal van. Ezek felfoghatatlanul vékony, félbehajtott papírlapok, melyek leginkább házi gyártás benyomását keltik, ráadásul a hajtás miatt nem is tudnak teljesen vízszintesen az asztalfelületen maradni, ami nem csak esztétikai szempontból problémás, de az élvezet kapcsán is, a rárakott korongok könnyedén el tudnak csúszni. Hasonlóan rossz benyomást kelt a csempetartó torony is, amely a játékdoboz méretéből adódóan összehajtva érkezik, és tárolni is csak így lehet, így viszont nincs olyan erős tartása, és hosszútávon kérdéses a strapabírása. A játék szívét-lelkét képező tokenek szerencsére nem estek vissza drasztikusan minőségüket és kinézetüket tekintve (bár a minta nélküliek nagyon kilógnak a sorból), a húzózsák pedig egyenesen pazar, ám az összbenyomás így is szomorkodásra ad okot, főleg, ha számításba vesszük az Azul - Párbaj árát is, amely nem sokkal marad el a nem csak nagyobb formátumú, de kategóriákkal jobb minőségű testvéreitől.
Ez pedig igazából az Azul - Párbajról is elmondható, amely úgy kínál egy dedikáltan két fős Azul-élményt, amely sokkal áramvonalasabb és testreszabottabb játékélményt kínál, mint az inkább két fővel csak kompatibilis többi Azul-játék. Ebben a mezőnyben pedig az elmúlt másfél évtized során számos maradandó, kihagyhatatlan élmény született (mint az egészen tökéletes Watergate-ügy, az örök klasszikus Patchwork, vagy a Jaipur), a Párbajt pedig jelenleg nem fenyegeti az a veszély, hogy modern klasszikusnak nevezzük, de absztrakt stratégiaként megtalálta a maga helyét ebben a kalapban is. Veterán Azul-játékosoknak inkább talán csak üde színfolt vagy érdekesség, amely nem fogja kitúrni elődeit, páros, az eredetit nem ismerő játékosoknak viszont egészen jó beugrópont.
Az Azul - Párbaj bemutatópéldányát a játék hazai kiadója, partnerünk, a Gémklub biztosította - köszönjük szépen!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.