A Pariah után a Digital Extremes új játéka is megjelent. Mostanában hiánycikknek számít az igazán jó sci-fi FPS, melyet a készítők a Warpath-el szeretnének orvosolni. Már a Pariah-nál is rezegett az a bizonyos léc a játék során, de most aztán sikerült telibe trafálni és így leverni is a lécet.
Maga a játék egy elképzelt világban játszódik, ahol 3 fél vívja háborúját. Van egyszer az emberi frakció, egy csoport felturbózott szuperkatona (mondhatnánk, hogy Master Chief kék kiadásban), a Kovos. Van egy mechanikus csoport akinek az arca helyén mátrix-féle kódsorok futnak le, a Cylons és végül van az Ohm-ok, akik kicsit Star Trekből ismert borgosra sikeredtek. Ők harcolnak egymással különböző bolygók hatalmért. Ezt a „kampány" során úgy oldották, hogy van pár hatszög, amiket el kell foglalni. Mindenki választ egy körben egyet, aztán jöhet a csata. Olcsó és gyors megoldás, hogy elkerüljük a bonyolultabb történet kidolgozásának fáradságos munkáját. Minden oldalnak 2 „speciális" fegyvere van, de a „kampány" során a többi fegyvert is meg lehet szerezni. Így már csak az esztétika fog dönteni, hogy ki melyik oldalt választja. Meg is lehet állapítani, hogy a designer csapat is épp nyaralt, amikor a dolgozniuk kellett volna.
A fegyverek terén sem sikerült maradandót alkotniuk a fejlesztőknek. Csak a szokásos arzenállal találkozhatunk, és azok is annyi kiegyensúlyozást láttak életükben, mint amennyi brummogás van a mackósajtban. Az a 6 darab fegyver a következő: vadászpuska, rakétavető, gránátvető, mesterlövészpuska, golyószóró, plazmavető. Egyszerre két fegyver lehet nálunk, azokat a játszma elején kell kiválasztani. El kell mondanom, hogy a 2 fegyver közül a sikeresség érdekében az egyiknek a vadászpuskát, a másiknak pedig a rakétavetőt ajánlott választani. Ezek olyan hihetetlenül erősre sikeredtek, hogy a többi fegyvert nem is használtam. Ha közel van az ellenfél, akkor beleugrok az arcába és „bumm, headshot", ha távol van, akkor rakétavetővel kínálom meg. Halálos páros. A többi fegyver ezekhez képest vízi pisztoly szinten van. Persze jó, ha van a csapatban egy mesterlövész, de neki a játék inkább lesz nyomasztóan unalmas (mivel jó, ha tízből egyszer ő lövi le az ellent), mint élvezetes. A fegyverek egyébként nagyon hasonlítanak a Pariahban látottakhoz.
A játékba 4-féle játékmódot sikerült belefaragni, ezek: deathmatch, team deathmatch, capture the flag, and front line assault. Az első három a már réges-régen kitalált, szokásos, mindenki által ismert játékmódok, de az utolsó se mai találmány. A front line assaultban a játék arra megy ki, hogy bizonyos pontokat elfoglaljunk, megtartsunk, majd ha megvan mind, akkor irány az ellen bázisa, ahol le kell rombolni a generátort, ekkor miénk a kör. Ez nagyon ismerősnek tűnik! – mondhatja a tisztelt olvasó. Ez így is van, a játék pedig amiben már láttunk ilyet: Unreal Tournament 2004, meg is állapíthatjuk, hogy ez sem mai játék már.
A játszható pályák száma sem egyelő a természetes számok számosságával. Összesen 25 darabot találhatunk (DM/TDM 13, CTF 6, FLA 6). A változatosságuk és kinézetükről felemás véleménnyel vagyok. Az tény, hogy sokféle bolygón járhatunk (havas, földjellegű, sivatagos, stb.), de mindenhol nagyrészt a szűk folyosók és kisebb termek vannak előtérben, melyeket néha megszakít egy-egy külső terecske. Ezért írtam az elején, hogy eredményeket legkönnyebben a vadászpuska és rakétavető párossal érhetünk el. Mivel viszont a belső tér kinézete nagyjából mindenhol ugyanaz, ezért nem nagyon fogunk különbséget tenni a pályák között, maximum annyiban, hogy játszottunk-e már rajta vagy éppen nem. Azt már meg sem említem, hogy különbözőféle-fajta épületeket miért nem lehetett létrehozni, mondjuk „különböző civilizációk épületei" fedőnéven.
A Warpath-et próbálták színesíteni még a ma már alapnak mondható járművek játékba ültetésével is. Ez mind szép is jó lenne, csak az előbb tárgyalt pályák miatt eleve halálra vannak ítélve. A leghosszabb utazás, amit az egyik járművel tettem, annyi volt, hogy mentem egy kicsit egyenesen, kifordultam a sarkon és kiszálltam, mivel nem volt tovább hely a folytatáshoz. Ilyen formában pedig lehetetlen rendesen kihasználni a járművekből származó plusz játékélményt, amit anno az UT2004-ben olyan nagyszerűen ki lehetett élni. Ha jól emlékszem 2-3 járműféleséggel találkoztam. Hol van már az előbb említett játék kínálata?
Magát a játékot eleve multiplayer játékmódra fejlesztették. A kérdés már csak az, hogy ki akar játszani egy ilyen játékkal, hogyha az internetre felmenve üresen kongó, elhagyatott, néhol egy-két lézengő emberrel ellátott szervereket talál csak. A játék már megjelent egy ideje, de a játékosok nem találták meg maguknak ezt a játékot. Így maradnának a botok és a kampánymód, de ezek sem sikerültek túl fényesre. A gépi ellenfél 4 szintet különböztet meg magának, nekem csak kettőt sikerült. Az első három szinten nagyjából egy kacsavadászattal ér fel. Néha csak várják, hogy odaballagjunk hozzájuk közvetlen közelre és fél méterről képükbe ürítsük a puskánk tartalmát. Máskor csak elszaladnak mellettünk, mintha csak egy boltban lennénk, mint 2 vásárló, illetve megvárják, míg mi adjuk le az első lövést. A legnehezebb szinten már kicsit okosabbnak tűnnek az ellenfelek, de aki nem most kezdte a virtuális lövöldözést, annak nagyon nehéz dolga nem lesz. A kampány utolsó pályáján a főellenség sem lesz nagy megpróbáltatás. Csak vadászni kell rá, mivel visszalőni nem akaródzik neki, abból a 2 hatalmas golyószóróból. Néhanapján amikor viszont visszatüzel, akkor úgy lekaszál minket, mint a füvet.
A grafika a régi ismert Unreal Engine 2-es változata, ami már a Pariah alatt is dobogott. Sok újat már nem sikerült kihozni belőle, a pályatervezés miatt monoton környezetet sikerült kialakítani. Egyetlen jó oldala, hogy a nagyon régi gépekkel is rendesen játszható a játék. A zene is jellegtelen lett, nem fog feltűnni a hiánya sem. Én kikapcsoltam és winampból hallgattam inkább a kedvenc zeneszámaimat. Legalább így a hangulata megvolt a játéknak.
Mondókámat befejezve levonhatjuk a konklúziót, amit épp Zoenn mondott ki, mikor a játékról beszéltünk: semmi újat nem tud felmutatni, amit már évek óta láthattunk korábban.
A fegyverek terén sem sikerült maradandót alkotniuk a fejlesztőknek. Csak a szokásos arzenállal találkozhatunk, és azok is annyi kiegyensúlyozást láttak életükben, mint amennyi brummogás van a mackósajtban. Az a 6 darab fegyver a következő: vadászpuska, rakétavető, gránátvető, mesterlövészpuska, golyószóró, plazmavető. Egyszerre két fegyver lehet nálunk, azokat a játszma elején kell kiválasztani. El kell mondanom, hogy a 2 fegyver közül a sikeresség érdekében az egyiknek a vadászpuskát, a másiknak pedig a rakétavetőt ajánlott választani. Ezek olyan hihetetlenül erősre sikeredtek, hogy a többi fegyvert nem is használtam. Ha közel van az ellenfél, akkor beleugrok az arcába és „bumm, headshot", ha távol van, akkor rakétavetővel kínálom meg. Halálos páros. A többi fegyver ezekhez képest vízi pisztoly szinten van. Persze jó, ha van a csapatban egy mesterlövész, de neki a játék inkább lesz nyomasztóan unalmas (mivel jó, ha tízből egyszer ő lövi le az ellent), mint élvezetes. A fegyverek egyébként nagyon hasonlítanak a Pariahban látottakhoz.
A játékba 4-féle játékmódot sikerült belefaragni, ezek: deathmatch, team deathmatch, capture the flag, and front line assault. Az első három a már réges-régen kitalált, szokásos, mindenki által ismert játékmódok, de az utolsó se mai találmány. A front line assaultban a játék arra megy ki, hogy bizonyos pontokat elfoglaljunk, megtartsunk, majd ha megvan mind, akkor irány az ellen bázisa, ahol le kell rombolni a generátort, ekkor miénk a kör. Ez nagyon ismerősnek tűnik! – mondhatja a tisztelt olvasó. Ez így is van, a játék pedig amiben már láttunk ilyet: Unreal Tournament 2004, meg is állapíthatjuk, hogy ez sem mai játék már.
A játszható pályák száma sem egyelő a természetes számok számosságával. Összesen 25 darabot találhatunk (DM/TDM 13, CTF 6, FLA 6). A változatosságuk és kinézetükről felemás véleménnyel vagyok. Az tény, hogy sokféle bolygón járhatunk (havas, földjellegű, sivatagos, stb.), de mindenhol nagyrészt a szűk folyosók és kisebb termek vannak előtérben, melyeket néha megszakít egy-egy külső terecske. Ezért írtam az elején, hogy eredményeket legkönnyebben a vadászpuska és rakétavető párossal érhetünk el. Mivel viszont a belső tér kinézete nagyjából mindenhol ugyanaz, ezért nem nagyon fogunk különbséget tenni a pályák között, maximum annyiban, hogy játszottunk-e már rajta vagy éppen nem. Azt már meg sem említem, hogy különbözőféle-fajta épületeket miért nem lehetett létrehozni, mondjuk „különböző civilizációk épületei" fedőnéven.
A Warpath-et próbálták színesíteni még a ma már alapnak mondható járművek játékba ültetésével is. Ez mind szép is jó lenne, csak az előbb tárgyalt pályák miatt eleve halálra vannak ítélve. A leghosszabb utazás, amit az egyik járművel tettem, annyi volt, hogy mentem egy kicsit egyenesen, kifordultam a sarkon és kiszálltam, mivel nem volt tovább hely a folytatáshoz. Ilyen formában pedig lehetetlen rendesen kihasználni a járművekből származó plusz játékélményt, amit anno az UT2004-ben olyan nagyszerűen ki lehetett élni. Ha jól emlékszem 2-3 járműféleséggel találkoztam. Hol van már az előbb említett játék kínálata?
Magát a játékot eleve multiplayer játékmódra fejlesztették. A kérdés már csak az, hogy ki akar játszani egy ilyen játékkal, hogyha az internetre felmenve üresen kongó, elhagyatott, néhol egy-két lézengő emberrel ellátott szervereket talál csak. A játék már megjelent egy ideje, de a játékosok nem találták meg maguknak ezt a játékot. Így maradnának a botok és a kampánymód, de ezek sem sikerültek túl fényesre. A gépi ellenfél 4 szintet különböztet meg magának, nekem csak kettőt sikerült. Az első három szinten nagyjából egy kacsavadászattal ér fel. Néha csak várják, hogy odaballagjunk hozzájuk közvetlen közelre és fél méterről képükbe ürítsük a puskánk tartalmát. Máskor csak elszaladnak mellettünk, mintha csak egy boltban lennénk, mint 2 vásárló, illetve megvárják, míg mi adjuk le az első lövést. A legnehezebb szinten már kicsit okosabbnak tűnnek az ellenfelek, de aki nem most kezdte a virtuális lövöldözést, annak nagyon nehéz dolga nem lesz. A kampány utolsó pályáján a főellenség sem lesz nagy megpróbáltatás. Csak vadászni kell rá, mivel visszalőni nem akaródzik neki, abból a 2 hatalmas golyószóróból. Néhanapján amikor viszont visszatüzel, akkor úgy lekaszál minket, mint a füvet.
A grafika a régi ismert Unreal Engine 2-es változata, ami már a Pariah alatt is dobogott. Sok újat már nem sikerült kihozni belőle, a pályatervezés miatt monoton környezetet sikerült kialakítani. Egyetlen jó oldala, hogy a nagyon régi gépekkel is rendesen játszható a játék. A zene is jellegtelen lett, nem fog feltűnni a hiánya sem. Én kikapcsoltam és winampból hallgattam inkább a kedvenc zeneszámaimat. Legalább így a hangulata megvolt a játéknak.
Mondókámat befejezve levonhatjuk a konklúziót, amit épp Zoenn mondott ki, mikor a játékról beszéltünk: semmi újat nem tud felmutatni, amit már évek óta láthattunk korábban.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.