Eljött az ősz, ennek következtében megfelelőnek éreztük az időt, hogy elküldjük szerkesztőségi postagalambunkat az Electronic Arts hazai képviseletéhez a FIFA-sorozat aktuális darabjáért úgy, ahogy azt minden évben tettük eddig. Miután kézhez kaptam a játék tesztverzióját, s túltettem magam a tényen, hogy a 2007-es rész dobozára újfent a legszebb focistákat sikerült rávarázsolni, betöltöttem a játékot: tapasztalataimról alább olvashattok…
Ha Pro Evolution Soccer-rajongóként közelítem meg a FIFA-játékok minőségét, egy hatalmas nagy tehénkakinak titulálnám egyszerűen. FIFA-fanatikusként váltig meg volnék győződve afelől, hogy a kategória legjobb játékával nyomulok évről-évre. Pártatlan játékosként viszont nehéz ítélkezni, ám mégis megpróbálom: véleményem szerint a FIFA 2005 óta a korántsem tökéletes sorozat egyre csak javul, mióta az EA Sports munkatársai felismerték azt, hogy nem elég szimpla grafikai tupírozással kiszúrni a majdani vásárlók szemét – a 2006 FIFA World Cup című borzalmat ne számítsuk a sorozat teljes értékű tagjai közé: azt a játékot jobb elfelejteni. S bár a FIFA 06 igazából csak a menedzser móddal újított be (azzal viszont nagyon komolyan), mégis az utóbbi idők legjobb FIFA-jának tekinthető – lássuk hát, hogy a FIFA 07 megszakítja-e a javuló tendenciát, vagy inkább a világbajnokságot feldolgozó cím nyomába ered-e!
Mint minden élcelődő játéktesztelő, nem mehetek el kritika nélkül a menü mellett – igazság szerint a FIFA-játékoknál már szokássá vált a menü kritizálása. :) Örömmel jelenthetem, hogy a játék ezen része valamelyest javult. Már nem kapjuk egy kilépés során tízszer az arcunkba az imádott „Szeretnél-e menteni?"-kérdést, azonban a mérkőzések azonnali újrakezdésében segítő gombot még mindig nem sikerült betenni (vagyis inkább visszatenni) a készítőknek a meccsek utáni képernyőre. Igen. Ha úri kedvünk úgy tartja, hogy egy elvesztett játék után inkább újra neki futnánk az eseményeknek, azt csak a menürendszer teljes bekolbászolásával tehetjük meg – kilépés, régebbi mentett állás visszatöltése, csapatfelállás újabb beállítása... Egyszer-egyszer még figyelmen kívül hagyjuk ugyan ezt a hiányosságot, azonban ez nehezebb szinteken – mikor is gyakoribb az elszúrt meccs – már zavaróvá válhat. A menüben kiemelt helyen áll az új „Interaktív liga" mód: a gyors mérkőzések, a bajnokságok és az edzések közepette ez a játékfajta az aktuális újítás a játékmódok közt. Ennek lényege, hogy miután kiválasztottuk a támogatott négy bajnokságban játszó kedvenc csapatunkat, annak szezon-menetrendje szerint nyomhatjuk le az aktuális ellenfelet online. Vagyis: mikor valós időben, élőben játszanak a sportoló kollégák egy bizonyos csapat ellen, mi a saját csapatunkkal akkor lenyomhatunk egy virtuális játékot az ellenfél egy hasonszőrű szurkolója ellen. Nem rossz ötlet, bár kell neki idő, míg rendesen kiforr – kipróbálni, mindenesetre érdemes. Fejlesztettek a menedzsermódon is egy keveset, azonban számottevő változásokról, újításokról nem nagyon tudok beszámolni.
Természetesen a hitelesség most sem maradhatott el, így minden egyes csapat, játékos és stadion a valósággal megegyezően szerepel a játékban. A csapatok felállásai, házi stadionjaik valósághűek, csakúgy, mint a játékosok tulajdonságai. A bejelentésből már kiderült, hogy az EA srácai ezúttal keményen gyúrnak majd rá a virtuális focisták milyenségére és jellemzőire, melyek komolyan befolyásolják majd a játékmenetet. Menedzsermódban például ifijátékosok után kutathatunk, kiket felvéve csapatunkba edzhetünk jobbá úgy, hogy játszatjuk őket nagyobb meccseken. Ezen sportemberek érezhetően gyengébbek az évek óta első osztályban játszó társaiknál: lassabban futnak, pontatlanabbul passzolnak, és gyengébben lőnek. De! A játék során folyamatosan fejlődnek (ez attól függ, hogy mennyit játszatjuk őket élesben), így egyenes arányban egyre inkább ügyesednek is. Idővel tovább tudnak majd sprintelni, lazán beállíthatjuk őket szabadrugóként és így tovább. Megjegyzem, érdemes kísérletezgetni ezzel játék során, hiszen menedzserként több pénzt kaszálunk, ha olcsóbb játékosokat küldünk pályára, továbbá a szurkolótábor is komolyabban díjazza, ha egy ifjoncot nevelünk profi szintre. Végső érdekességként említeném itt meg, hogy az egyes javítások folyamatosan frissítik a felállásokat, a játékosok aktuális csapatát, így még aggódnunk sem kell az esetleges valós változások miatt – a fejlesztők gondoskodnak a folyamatos aktualitásról.
Nagyon örültem, hogy komoly fejlesztéséken esett át a játékmenet is. A fizika eddig soha nem látott minőségben büntet. Klasszabb mind a labda, mind pedig a játékosok mozgása: a labda realisztikusabban pattog, mint valaha, a játékosok is valóságszerűbben viselkednek. Nagyon menő, mikor a labdát belelőjük a sorfalba távoli büntetőnél: az egyes esetekben fel pattan a levegőbe, máskor pedig az ellenfél védőiről egyenesen visszarepül a szabadrugó lába elé. Érdekesség, hogy ha túl erősen lőjük szögletből a labdát, az úgy megcsavarodhat, hogy még a kaput sem éri el, de kiszáll az alapvonalnál. Játékosok esetében a test-test elleni küzdelmeken kalapáltak a készítők: kirúgásoknál, sarokrúgásoknál sokszor nem elég arrébb lökni az előttünk álló játékost ahhoz, hogy előretörhessünk, de néha még meg is kell kerülni, hogy hozzáférjünk a lasztihoz. Vissza is tarthatjuk akár ellenfelünket, s így ugyan a labda elpattan messzebbre, viszont másik játékosunkkal még elérhetjük azt. Kirúgásoknál a tökéletes levételhez biztos helyzetre van szükség, ugyanis ha teszem azt futtában vennénk le a bogyót, akkor az könnyen elpattanhat és az ellenfélnél köthet ki. Azt vettem észre, hogy a FIFA-játékok évről-évre hagyják el árkádos játékmenetüket és próbálják komolyabb szimulátor benyomását kelteni a focirajongókban – hozzá teszem, nem eredménytelenül. A grafika semmit sem változott, holott ráférne már a sorozatra egy alapos motorcsere, mert ez a folytonos csiszolgatás, fényezgetés nem vezet eredményre. Felülnézetből ugyan egész szépnek mondható a játék, azonban közeli animációknál maradt a jól ismert csúnya karakter-kidolgozás, az életlen (csúnyább PS2-es és XBOX-os játékokban észrevehető) textúrák és a rengeteg grafikai bug. A közönség maradt olyan, mint volt: 2006-ban még mindig ott tartunk, hogy a pálya körül álló labdaszedők, biztonságiak és sajtósok félbevágott, papírtáblákhoz hasonlatos figurák. Gratulálok! Ezek után a tényleges közönségről már szót sem ejtek, mert teljesen felesleges. Megértem én, hogy ha az összes látogatót háromdimenziós modellként jelenítenék meg, akkor a viszonylag jó gépigény az egekbe szökhetne, azonban nem hiszem, hogy legalább a pálya környékén álló embereket ne lehetne lemodellezni normálisan.
A mesterséges intelligencia helyenként okosan, ám néhol igen bután viselkedik. Ellenfeleink védelmi taktikája nagyon jó, igyekeznek területeket védeni és mindig a labda útját állni. A már említett kirúgásoknál, szögleteknél próbálnak minél inkább hozzáférkőzni a labdához, minél jobb helyzetbe akarnak kerülni. A támadásukkal voltaképpen nem lenne probléma, ám játékuk rendkívül idegesítő. Néha oktalanul tartják maguknál a labdát és forognak vele össze-vissza, minek köszönhetően még becsúszni sem tudunk nekik, mert mire játékosunk elérné a labdát, az ellenfél már visszafordult: a bíró pedig nem rest kiosztani a sárga, rosszabb esetben piros lapot. Ellenfeleink a szabadrúgásokat meglepően jól lövik: egyik mérkőzésen például négy (!) gólt kaptam olyan büntetőből, mely a tizenhatos mentén volt esedékes – megjegyzem, az ellenfélnek más helyzete nem is volt. Furcsa. Elviekben fejlesztettek a srácok a kapusok mesterséges intelligenciáján is, mely időként jól észrevehető. A kapusok reménytelenebb helyzetekben igyekeznek kibokszolni a labdát a tizenhatoson kívülre, próbálják minél messzebbre küldeni a kaputól. Saját játékosaink mesterséges intelligenciája már gyengébb: néha képesek voltak elnézni a labda mellett, hagyni azt, hogy az ellenfél kíméletlenül fusson el mellettük vele, komolyabb helyzetet kialakítván így csapatának. Nem kicsit volt idegesítő az, mikor úgy kaptam gólt, hogy a kapus és a hátvédsor egyik fele bambulva nézelődött, miközben a másik rész kétségbeesetten küzdött.
Amire idén sem panaszkodhatunk, az a nagybetűs Hangulat. Mint említettem a FIFA-sorozat valamelyest kilépett az árkádjátékok közül, s ez abszolút hasznára vált. A foci élvezetesebb, mint valaha, a játékosnak újra és újra kedve támad lenyomni egy újabb mérkőzést. Nagyban dob rá a hangulatra a közönség „jelenléte": bár kinézetük hagy némi kívánnivalót maga után, azonban hangorkánjuk zseniális. Ha hazai pályán gólt lövünk elképesztő kántálásokat, ordításokat hallhatunk, ha pedig a vendégcsapat talál be, hangos fütyülés, hurrogás hallatszódik a hangszórókból. Öröm az ürömben, hogy most már nem csupán a feliratozása magyar a játéknak, de a kommentárok is anyanyelvünkön szólalnak meg. Bizony ám! Hajdú B. István és Faragó Richárd kezdésként remek munkát végeztek, hozzák szokásos stílusukat. Egyedüli problémám az volt, hogy a magyar kommentár jóval cinikusabb, kritizálóbb, mint angol társa: ez pedig egyes helyzetekben (értsd: mikor vesztésre állunk) zavaró lehet. Bár ez a programozási hiba, de olykor-olykor ellent is mondanak egymásnak a kommentátorok. Kissé tehát vegyes érzelmeim támadtak a magyar kommentár iránt, ám remélhetőleg ez a későbbiekben még javulni fog. A tökéletes irányításhoz azonban mindenképpen szükségünk lesz egy jobbfajta gamepadre. A FIFA 07-ben már a cselek többsége csak analóg karral hozható elő, tehát a billentyűzet nyújtotta digitális technikákat elfelejthetjük. Nem arról van szó, hogy nem lehetne jól játszani klaviatúráról, csupán azt szeretném kifejezni, hogy lehetőségeink százszor tágabbak gamepadről játszva, mint egyébként.
Mindent egybevetve a FIFA 07 remek szórakozást és számos lehetőséget nyújt a sorozat kedvelőinek. Játék közben pontokat gyűjthetünk, miket jópofa extrákra válthatunk be, illetve ha minden játékmódot kivégeztünk és meguntunk, akkor nekieshetünk online gyepálni barátainkat, haverjainkat, nagyszüleinket és barbi-babáinkat: én magam is többször játszottam Daks mesterrel és pajtásaimmal, s mindig izgalmas meccseket tudtunk játszani kivétel nélkül! Sokat agyaltam, hogy 9 pont felé értékeljem-e a játékot, őszintén szólva, eredetileg vonakodtam ettől. Később azonban megállapítottam, hogy a FIFA 07 közel azonos szinten van a 2006-os résszel, így megérdemli az azonos pontszámot is. A magyar kommentár mindenképpen dicséretes gesztus, továbbá a fejlődött játékmenet is magasztalandó, akárcsak az interaktív liga. Nekünk bejött, a kérdés már csupán annyi, hogy ez elég lesz-e a Pro Evolution Soccer 6-tal szemben? Ha nem, talán a FIFA 07 next-gen változata megejti végre a trónfosztást. Majd kiderül.
Mint minden élcelődő játéktesztelő, nem mehetek el kritika nélkül a menü mellett – igazság szerint a FIFA-játékoknál már szokássá vált a menü kritizálása. :) Örömmel jelenthetem, hogy a játék ezen része valamelyest javult. Már nem kapjuk egy kilépés során tízszer az arcunkba az imádott „Szeretnél-e menteni?"-kérdést, azonban a mérkőzések azonnali újrakezdésében segítő gombot még mindig nem sikerült betenni (vagyis inkább visszatenni) a készítőknek a meccsek utáni képernyőre. Igen. Ha úri kedvünk úgy tartja, hogy egy elvesztett játék után inkább újra neki futnánk az eseményeknek, azt csak a menürendszer teljes bekolbászolásával tehetjük meg – kilépés, régebbi mentett állás visszatöltése, csapatfelállás újabb beállítása... Egyszer-egyszer még figyelmen kívül hagyjuk ugyan ezt a hiányosságot, azonban ez nehezebb szinteken – mikor is gyakoribb az elszúrt meccs – már zavaróvá válhat. A menüben kiemelt helyen áll az új „Interaktív liga" mód: a gyors mérkőzések, a bajnokságok és az edzések közepette ez a játékfajta az aktuális újítás a játékmódok közt. Ennek lényege, hogy miután kiválasztottuk a támogatott négy bajnokságban játszó kedvenc csapatunkat, annak szezon-menetrendje szerint nyomhatjuk le az aktuális ellenfelet online. Vagyis: mikor valós időben, élőben játszanak a sportoló kollégák egy bizonyos csapat ellen, mi a saját csapatunkkal akkor lenyomhatunk egy virtuális játékot az ellenfél egy hasonszőrű szurkolója ellen. Nem rossz ötlet, bár kell neki idő, míg rendesen kiforr – kipróbálni, mindenesetre érdemes. Fejlesztettek a menedzsermódon is egy keveset, azonban számottevő változásokról, újításokról nem nagyon tudok beszámolni.
Természetesen a hitelesség most sem maradhatott el, így minden egyes csapat, játékos és stadion a valósággal megegyezően szerepel a játékban. A csapatok felállásai, házi stadionjaik valósághűek, csakúgy, mint a játékosok tulajdonságai. A bejelentésből már kiderült, hogy az EA srácai ezúttal keményen gyúrnak majd rá a virtuális focisták milyenségére és jellemzőire, melyek komolyan befolyásolják majd a játékmenetet. Menedzsermódban például ifijátékosok után kutathatunk, kiket felvéve csapatunkba edzhetünk jobbá úgy, hogy játszatjuk őket nagyobb meccseken. Ezen sportemberek érezhetően gyengébbek az évek óta első osztályban játszó társaiknál: lassabban futnak, pontatlanabbul passzolnak, és gyengébben lőnek. De! A játék során folyamatosan fejlődnek (ez attól függ, hogy mennyit játszatjuk őket élesben), így egyenes arányban egyre inkább ügyesednek is. Idővel tovább tudnak majd sprintelni, lazán beállíthatjuk őket szabadrugóként és így tovább. Megjegyzem, érdemes kísérletezgetni ezzel játék során, hiszen menedzserként több pénzt kaszálunk, ha olcsóbb játékosokat küldünk pályára, továbbá a szurkolótábor is komolyabban díjazza, ha egy ifjoncot nevelünk profi szintre. Végső érdekességként említeném itt meg, hogy az egyes javítások folyamatosan frissítik a felállásokat, a játékosok aktuális csapatát, így még aggódnunk sem kell az esetleges valós változások miatt – a fejlesztők gondoskodnak a folyamatos aktualitásról.
Nagyon örültem, hogy komoly fejlesztéséken esett át a játékmenet is. A fizika eddig soha nem látott minőségben büntet. Klasszabb mind a labda, mind pedig a játékosok mozgása: a labda realisztikusabban pattog, mint valaha, a játékosok is valóságszerűbben viselkednek. Nagyon menő, mikor a labdát belelőjük a sorfalba távoli büntetőnél: az egyes esetekben fel pattan a levegőbe, máskor pedig az ellenfél védőiről egyenesen visszarepül a szabadrugó lába elé. Érdekesség, hogy ha túl erősen lőjük szögletből a labdát, az úgy megcsavarodhat, hogy még a kaput sem éri el, de kiszáll az alapvonalnál. Játékosok esetében a test-test elleni küzdelmeken kalapáltak a készítők: kirúgásoknál, sarokrúgásoknál sokszor nem elég arrébb lökni az előttünk álló játékost ahhoz, hogy előretörhessünk, de néha még meg is kell kerülni, hogy hozzáférjünk a lasztihoz. Vissza is tarthatjuk akár ellenfelünket, s így ugyan a labda elpattan messzebbre, viszont másik játékosunkkal még elérhetjük azt. Kirúgásoknál a tökéletes levételhez biztos helyzetre van szükség, ugyanis ha teszem azt futtában vennénk le a bogyót, akkor az könnyen elpattanhat és az ellenfélnél köthet ki. Azt vettem észre, hogy a FIFA-játékok évről-évre hagyják el árkádos játékmenetüket és próbálják komolyabb szimulátor benyomását kelteni a focirajongókban – hozzá teszem, nem eredménytelenül. A grafika semmit sem változott, holott ráférne már a sorozatra egy alapos motorcsere, mert ez a folytonos csiszolgatás, fényezgetés nem vezet eredményre. Felülnézetből ugyan egész szépnek mondható a játék, azonban közeli animációknál maradt a jól ismert csúnya karakter-kidolgozás, az életlen (csúnyább PS2-es és XBOX-os játékokban észrevehető) textúrák és a rengeteg grafikai bug. A közönség maradt olyan, mint volt: 2006-ban még mindig ott tartunk, hogy a pálya körül álló labdaszedők, biztonságiak és sajtósok félbevágott, papírtáblákhoz hasonlatos figurák. Gratulálok! Ezek után a tényleges közönségről már szót sem ejtek, mert teljesen felesleges. Megértem én, hogy ha az összes látogatót háromdimenziós modellként jelenítenék meg, akkor a viszonylag jó gépigény az egekbe szökhetne, azonban nem hiszem, hogy legalább a pálya környékén álló embereket ne lehetne lemodellezni normálisan.
A mesterséges intelligencia helyenként okosan, ám néhol igen bután viselkedik. Ellenfeleink védelmi taktikája nagyon jó, igyekeznek területeket védeni és mindig a labda útját állni. A már említett kirúgásoknál, szögleteknél próbálnak minél inkább hozzáférkőzni a labdához, minél jobb helyzetbe akarnak kerülni. A támadásukkal voltaképpen nem lenne probléma, ám játékuk rendkívül idegesítő. Néha oktalanul tartják maguknál a labdát és forognak vele össze-vissza, minek köszönhetően még becsúszni sem tudunk nekik, mert mire játékosunk elérné a labdát, az ellenfél már visszafordult: a bíró pedig nem rest kiosztani a sárga, rosszabb esetben piros lapot. Ellenfeleink a szabadrúgásokat meglepően jól lövik: egyik mérkőzésen például négy (!) gólt kaptam olyan büntetőből, mely a tizenhatos mentén volt esedékes – megjegyzem, az ellenfélnek más helyzete nem is volt. Furcsa. Elviekben fejlesztettek a srácok a kapusok mesterséges intelligenciáján is, mely időként jól észrevehető. A kapusok reménytelenebb helyzetekben igyekeznek kibokszolni a labdát a tizenhatoson kívülre, próbálják minél messzebbre küldeni a kaputól. Saját játékosaink mesterséges intelligenciája már gyengébb: néha képesek voltak elnézni a labda mellett, hagyni azt, hogy az ellenfél kíméletlenül fusson el mellettük vele, komolyabb helyzetet kialakítván így csapatának. Nem kicsit volt idegesítő az, mikor úgy kaptam gólt, hogy a kapus és a hátvédsor egyik fele bambulva nézelődött, miközben a másik rész kétségbeesetten küzdött.
Amire idén sem panaszkodhatunk, az a nagybetűs Hangulat. Mint említettem a FIFA-sorozat valamelyest kilépett az árkádjátékok közül, s ez abszolút hasznára vált. A foci élvezetesebb, mint valaha, a játékosnak újra és újra kedve támad lenyomni egy újabb mérkőzést. Nagyban dob rá a hangulatra a közönség „jelenléte": bár kinézetük hagy némi kívánnivalót maga után, azonban hangorkánjuk zseniális. Ha hazai pályán gólt lövünk elképesztő kántálásokat, ordításokat hallhatunk, ha pedig a vendégcsapat talál be, hangos fütyülés, hurrogás hallatszódik a hangszórókból. Öröm az ürömben, hogy most már nem csupán a feliratozása magyar a játéknak, de a kommentárok is anyanyelvünkön szólalnak meg. Bizony ám! Hajdú B. István és Faragó Richárd kezdésként remek munkát végeztek, hozzák szokásos stílusukat. Egyedüli problémám az volt, hogy a magyar kommentár jóval cinikusabb, kritizálóbb, mint angol társa: ez pedig egyes helyzetekben (értsd: mikor vesztésre állunk) zavaró lehet. Bár ez a programozási hiba, de olykor-olykor ellent is mondanak egymásnak a kommentátorok. Kissé tehát vegyes érzelmeim támadtak a magyar kommentár iránt, ám remélhetőleg ez a későbbiekben még javulni fog. A tökéletes irányításhoz azonban mindenképpen szükségünk lesz egy jobbfajta gamepadre. A FIFA 07-ben már a cselek többsége csak analóg karral hozható elő, tehát a billentyűzet nyújtotta digitális technikákat elfelejthetjük. Nem arról van szó, hogy nem lehetne jól játszani klaviatúráról, csupán azt szeretném kifejezni, hogy lehetőségeink százszor tágabbak gamepadről játszva, mint egyébként.
Mindent egybevetve a FIFA 07 remek szórakozást és számos lehetőséget nyújt a sorozat kedvelőinek. Játék közben pontokat gyűjthetünk, miket jópofa extrákra válthatunk be, illetve ha minden játékmódot kivégeztünk és meguntunk, akkor nekieshetünk online gyepálni barátainkat, haverjainkat, nagyszüleinket és barbi-babáinkat: én magam is többször játszottam Daks mesterrel és pajtásaimmal, s mindig izgalmas meccseket tudtunk játszani kivétel nélkül! Sokat agyaltam, hogy 9 pont felé értékeljem-e a játékot, őszintén szólva, eredetileg vonakodtam ettől. Később azonban megállapítottam, hogy a FIFA 07 közel azonos szinten van a 2006-os résszel, így megérdemli az azonos pontszámot is. A magyar kommentár mindenképpen dicséretes gesztus, továbbá a fejlődött játékmenet is magasztalandó, akárcsak az interaktív liga. Nekünk bejött, a kérdés már csupán annyi, hogy ez elég lesz-e a Pro Evolution Soccer 6-tal szemben? Ha nem, talán a FIFA 07 next-gen változata megejti végre a trónfosztást. Majd kiderül.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.