Jaws Unleashed

1975-öt írtunk, amikor mozikba került Steven Spielberg thriller-je, a nálunk Cápa címet viselő Jaws. Roy Scheider, Robert Shaw és Richard Dreyfuss főszereplésével egy olyan világot tárt elénk a film, mely hátborzongató vizuális megvalósításaival összekócolta az ember tengeri vadállatokról alkotott véleményét. Azóta mindenki utálja a cápákat. Halálosan rettegünk tőlük, és aki nem a Discovery-n, hanem a Jaws-on nőtt fel, az emberevő, kegyetlen, félelmetes és vérszomjas bestiának bélyegzi meg a vízi világ csúcsragadozóját.

Ezen cikk keretein belül nem feladatom, hogy megcáfoljam az állatot néha jogosan, de legtöbbször teljesen jogtalanul körülvevő sztereotípiákat, sokkal inkább a Majesco frissibe megjelent játékáról lesz szó. A Jaws Unleashed a már több mint 30 éves film ötlete nyomán készült, lássuk hát most, hogy mit tudtak kihozni Spielberg klasszikusából a készítők.


A játékban a ragadozót irányítva kell borsot törni az emberek és a tenger lakóinak orra alá. A Majesco produktuma bár a filmre épül, mégsem követi annak pontos történetét, ugyanis az az emberek szemszögéből közvetítette az eseményeket. Most Jaws, vagyis a Nagy Fehér Cápa bőrébe kell bújunk, de mind a szereplők, mind a helyszínek visszaköszönnek a hollywoodi szupermoziból. A helyszín ismét Amity Island, ahol a július 4-i ünnepségre készül a város, Martin Brody rendőrfőnök pedig szeretné minél hamarabb hidegre tenni kopoltyús barátunkat, garanciát adva ezzel az ünnepek biztonságos lebonyolítására. Cruz Ruddock cápavadász és Michael Brody tengerbiológus ered a nyomunkba, de csakhamar rá kell jönniük, hogy bizony nem is lesz olyan könnyű feladat ennek a hatalmas állatnak a nyílpuskavégre kapása.


A játék fejlesztését a korábban Novotrade néven ismert magyar Appaloosa Interactive végezte, akiknek az Ecco The Dolphin sorozatot is köszönhettük. A srácoknak tehát volt már több mint 20 év tapasztalatuk a tengeri világ képernyőkre varázsolásában, de most bizony csúnyán leszerepeltek. Hamarosan megnézzük a Jaws rengeteg rossz és néhány jó tulajdonságát, de előtte lessük meg, hogy hogyan épül fel a játék, és mire is vagyunk képesek a cápa szerepében.


Miután sikeresen leromboltuk a börtönünkként funkcionáló aquaparkot, Amity Island partjainál találjuk magunkat. Ha a történetet szeretnénk követni, akkor elindulhatunk, hogy szembe szálljunk a tengert szennyező ipari nagyvállalattal, felzabáljunk néhány strandolót és elvégezzük a többi, úgynevezett story-based küldetést, de lehetőségünk van még kötetlenül úszkálni is. Ha nem akarjuk magunkat elkötelezni a forgatókönyvnek, akkor a sziget körül rengeteg mellékküldetést találunk, amivel remekül el lehet lenni. Itt gyűjthetünk pontokat és tárgyakat (ezekről majd később), és itt bonyolódhatunk különböző kisebb erőpróbába is.


A cápa irányítása közepesre sikeredett, inkább csak a buta kamerakezelés az, ami miatt a legtöbbször elveszítjük uralmunkat az állat felett. Jaws természetesen nem rendelkezik sok extrém tudással, de legfontosabb, hogy remekül tud a víz alatt manőverezni, bitang kemény koponyájának segítéségével egy kis „nekifutással" bármit el tud törni, farkával hatalmasat tud csapkodni, valamint óriás állkapcsával olyan erőt tud kifejteni, aminek még egy edzett hajótest sem tud ellenállni. A harapásnál maradva illik megemlíteni, hogy Jaws mesteri módon, rendkívül látványosan képes elfogyasztani uzsonnáját. Hörög, cincál, marcangol és majszol – ahogy azt a filmben is láthattuk. Ha elkapunk valakit vagy valamit, akkor annak nincs menekvés, de még egy imára sem futja. A prédának néhány fejcsóválás után lazán leszakítva végtagjait vagy ketté harapja testét, de ennél is finomabb az, ahogy játszani lehet az emberekkel. Hajóról és stégről egy nagyobb ugrás után magunkkal ránthatjuk az ott időző humanoidot, majd miután két részre bontottuk, szánkba véve kiemelkedhetünk a felszínre, és a maradékot a strandolók közé dobhatjuk. Hasonló izgalmakat rejt, ha csak kicsit sebezzük meg az embert, aki vérző lábbal üvöltve el kezd kifelé sprintelni. A vérre odagyűlnek a kisebb cápák, akik akár készek velünk is megküzdeni, hogy az övéké legyen a betevő.


A játék legnagyobb hibája, hogy nem tudta kinőni a konzolos (közel) múltját. A grafika teljesen a PS2 teljesítményéhez van szabva, a menü felépítés és az irányítás pedig szintén kontrollerre igazított. Ilyen zavaró dolog, hogy még a nevünket sem tudjuk beírni a billentyűzettel, hanem egy ABC-ből kell betűnként kiválogatni a nicket. A menü, a töltőképernyő és a user interface agyzsugorítóan igénytelen - de ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók, akad még itt bőven, amit a fejlesztők orra alá lehet dörgölni. Az 1 éves késés egyáltalán nem látszik meg az elkészült terméken, és ezt most úgy értem, hogy kellett volna még legalább ennyi, hogy emberbaráti legyen. A víz alatti látvány elég gyenge, a felszíni pedig egyenesen rondának mondható most, a 21. században. Az emberek alig néhány száz poligonból állnak, hasonlóan a hajókhoz, az épületekhez, a járművekhez és a sziklához. A víz kellemes fodrozódásán kívül szinte semmi speciális effekt nincsen, még a robbanások is a sok évvel ezelőtt, PSOne-on látott megoldásokat használják.


A küldetéseink elég nehezek, ugyanis rendszerint olyan ötleteket kell használni, amik egy cápának jutnának utoljára eszébe. Jól példázza ezt a szigetre érkezéskor kapott első feladat, ahol egy vizet szennyező ipartelepet kellett lerombolni. A telepről egy cső vezetett a tengerbe, ami zöld trutyival tette színesebbé a nyaralóövezetet. Az első ötlet persze az lenne, hogy kiboxoljuk a csövet tartó oszlopokat, de nem. A túlparton néhány agyas folyamatosan olajos hordókat dobál a tengerbe, majd azokra puskával lövöldözik, hogy az így keletkezett robbanásba hátha beleúszunk egyszer és meghalunk. Nos, innen kell elcsenni néhány hordót, majd felrobbantani a csőnél, ami így láncreakciót keltve levegőbe röpíti az egész telepet. Reméljük sikerült érzékeltetni, hogy bár nem eget rengető a példafeladat, mégis teljes mértékben lehetetlen, hogy mindezt egy cápa megcsinálja. A játékban nem szabad tehát cápaaggyal gondolkozni, viszont ez erősen lehúzza a színvonalat.


Elég hülye dolognak tartjuk, hogy fejlődés elem is került a játékba. A tenger mélyén talált, majd elfogyasztott különleges tárgyakat gyűjtögetni kell, de ezekért bónusz pontokat is kapunk. A pontokból növelhetjük a cápa erejét, éhségét, sebességét és egyéb tulajdonságait, majd különböző szintekre való eléréskor új képességeket kapunk. Ilyen például a speciális támadás is, vagy a többféle combo, amik meglátásunk szerint teljes mértékben kihagyhatóak lehettek volna a játékból. A felejtős listába sorolható még a radar is, ami bár a gép előtt ülő fiatalnak nagy segítség, mégis totálisan agyament ötlet, hogy ilyennel tájékozódjon egy állat.


A sok rossz után vegyük szemügyre a játék jó pontjait is. John Williams zenéje nagyon feldobja a húsmarcangolós estét, igazán jó döntés volt, hogy megtartották a filmből. Dicséretre méltó a cápa karakter-animációja is, valamint a fent már említett rengetegféle táplálkozási módszer. Külön kiemelendő, hogy gengszterek, maffiózók, rendőrök, szuperhősök, hadosztály-parancsnokok és háborús veteránok bármikor lehetünk, ha leülünk a gép elé, de bizony nem sűrűn adatik meg, hogy egy emberevő cápának a bőrébe bújjunk bele. Nagyon örülünk neki, hogy több extra is helyet kapott a lemezen. Van rajta néhány régebbi trailer, de az igazi finom falat a nosztalgikus lelkeket balzsamozó filmjelenetek. Ezeket bónusz tárgyak összegyűjtögetésével lehet unlockolni, ellenben a nagy vízi lexikonnal, amit ingyen megkapunk. Itt meg tudjuk nézni a játékban szereplő állatokat, valamint egy pár soros összegzés formájában meg is ismerkedhetünk ezekkel az élőlényekkel.


Amit kevesen tudnak, hogy Spielberg filmje Peter Benchley könyve alapján készült, ami viszont egy 1916-os Jersey-ben történt valós cápatámadás-sorozatról szól. A film rengeteg helyen elferdíti a könyvben leírt eseményeket, de még magát a főszereplőt, a Nagy Fehér Cápát is vérszomjasabbnak és gonoszabbnak állítja be, mint amilyen valójában. Ezt hívjuk mi magunk közt sikerhajhászásnak, ami sajnos nem ismeretlen dolog Hollywoodban. Apró, de mindenképp említésre méltó finomság, hogy a játékban több olyan jelenetet is átélhetünk, amelyet a filmhez leforgattak, de végül kivágták a végleges verzióból. Azt hiszem az ilyet hívják tisztességes megemlékezésnek, elvégre a játék a film 30. évfordulójára készült – legalábbis készült volna, ha nem késett volna egy teljes évet.