Project Gotham Racing 4

A Project Gotham Racing második része 9.4 pontot kapott itt, a Gamekapcson, a folyatása pedig 9.8-at. Ha tartanánk a trendet, akkor a negyedik rész 10 pontot érdemelne, az ötödik miatt pedig át kéne alakítani a teljes értékelési rendszerünket. Ennek ugye csak az lenne a feltétele, hogy tényleg egyre jobb és jobb PGR epizódokat kapjunk...

A nemrégiben a függetlenség útjára lépett Bizarre Creations idén őszre elkészítette kedvenc Gran Turismo verő sorozatunk legújabb epizódját. A Juiced második részének tesztelésekor bátran hangoztattuk, hogy igen, ilyennek kell lennie egy folytatásnak. Tele új ötletekkel, remek karrier móddal, hangulatos versenyekkel, ez tényleg le tudja kötni az embert, akármilyen elcsépelt is maga a téma. A PGR4 esetében ilyet nem fogunk mondani, ugyanis noha egy cseppet átalakult a karrier, egy kicsit szebb lett a grafika, és végre esik az eső, a játékmenet és minden más maradt a régiben.


Még mielőtt továbbmennénk, nézzük meg, hogy a PGR4 miért nem kapott tőlünk pozitív jelzőkkel teli bevezetőt. A szokástól eltérően tesztünket kezdjük a negatívumokkal, és utána jöjjenek csak a jó dolgok, hogy megmutassuk, nem is olyan rossz a játék, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Lemezt kicsomagol, Xbox-ba be, azonnal jön az intró, de HD videóról szó sincs, a múvi minősége olyan, mintha egy MPEG-ből DVD-re, és onnan DIVX-be hatszor átkonvertált filmecskét néznénk. A kép kockás, a színek ocsmányak, bátran tovább is lehet nyomni.  Jön a menü. Ocsmány szürke háttér, az előtérben egy autóval, hátul pedig teljesen fekete alakokkal, és piros épületpacákkal. Az embernek a gyomra felfordul, olyan szinten csúnya és taszító a menü, ilyen kezdéssel sokat már nem várunk a játéktól. Induljon a karrier. Feltűnik egy hatalmas naptár, bekarikázva előttünk a különböző autós rendezvények időpontjaival. A karrier célja, hogy mindenféle versenyt megnyerve egyre feljebb és feljebb kapaszkodjunk a ranglistán. Érdekes, hogy itt ugye nem pénzért lehet autót venni, hanem a farolásokból, és az első helyezetnek járó bónuszokból összeadódó kudos pontokat válthatjuk be különböző járműcsomagokra. Autókat így nagyjából ötösével vásárolhatunk, a garázsunkat pedig kedvünk szerint tölthetjük fel a legkülönbözőbb csodákkal. A karrier módról nem érdemes többet beszélni, a klasszikus séma szerint készült, egyetlen új ötlet sincs benne.


A menü laza magyar tegező stílust vett fel, mindenhol baráti megszólítást látni, kivéve ott, hogy „Tartalom mentése folyamatban, ne kapcsolja ki a konzolt". Apró hiba a fordító csapat munkájában, de ezt még meg is bocsátanánk nekik, ha a játék közbeni megforduláskor előjövő „Wrong Way"-t nem „Rossz Út"-nak magyarították volna le. Ez nem igénytelenség, a fordító valószínűleg életébe nem játszott még autós játékkal, és ide vehetjük azt is, hogy az Achievement lista angol maradt, így ha „Hot Lap"-ot akarunk menni, akkor fogalmunk sincs, hol keressük azt a magyar menüben, hogy bezsebelhessünk érte pár Gamerscoret. Na de az Achievementekre még később visszatérünk.


Lássuk a versenyeket, és térjünk is át szépen lassan a pozitívumokra, amiért a játék megérdemli a kilenchez közeli értekelést. Rengeteg játékmód van, olyan populáris futamokat kínálva, mint körverseny, kieséses futam, last man standing, speed challange, ellenőrzőpontos száguldozás, és persze az előző résznél már megismert mindenféle kudosgyűjtögetős, és egyéb, pontokért menő verseny. A karrier módban ezek ugye egymást váltogatva jönnek elő.


Új szereplőként debütáltak a motorok, a Project Gotham Racing 4-ben a kétkerekűek egyszerre versenyeznek az autókkal. Teljesítményben nem nagyon térnek el az autóktól, korrektül kiegyensúlyozottak az esélyek, bár nem egyszer fordult elő olyan, hogy előzni akartam motorral, az autó pedig úgy rám húzta a kormányt, hogy azonnal nekicsapódtam a korlátnak, és nyomtam egy hatalmas seggest. Ezek után persze esélytelen beérni a sereget, ilyenkor a legjobb megoldás az azonnali restart.


Nézzük a technikai csodákat, azokat, amiért valóban jó játéknak nevezhető a PGR4. A grafika nagyon korrekt lett, az autók szépen kidolgozottak, a pályák jól felépítettek, a környezet sem mondható csúnyának, és a közönség sincsen papírmaséból hajtogatva. Az összkép igencsak kellemesre sikeredett, bár az éjszakai furikázás kicsit elmarad a többi játéktól, és valahogy a fényszórók sem akarják igazán megvilágítani az utat, azért komoly gondok nincsenek. Alkonyatkor hányingerkeltő narancssárgába burkolózik az égbolt, igazi 90-es évek hangulatot kölcsönözve ezzel a játéknak, és ha ki is süt a nap, akkor sincsen tényleges világosság érzete az embernek. Ettől eltekintve igen látványos és élvezetes a játék, ezen a ponton kellemeset csalódtunk benne, sőt mondhatni már-már hajlandóak is voltunk szemet hunyni az indításkor minket fogadó förtelmek felett.


Az időjárás változás is egy olyan újdonság a játékban, amit remekül kihasználtak a készítők. Ha borult az idő, és esik az eső, akkor csökken a látótávolság, és tényleg nehezebb irányítani a járművet. Ha esik, akkor igazi esőcseppek hullnak alá az égből, az autó külseje cseppenként vizesedik, a menetszél pedig folyamatosan fújja ezeket, kis izgő-mozgó vízcsíkokat létrehozva belőlük. Belső nézetben fantasztikus élmény, ahogy az ablaktörlő küszködik a záporral, és nem utolsó az a látvány sem, ahogy egymás után robbannak szét az esőcseppek a szélvédőn. Fantasztikus megoldásokat látni itt, hasonlóan a havazáshoz, ahol kis hópelyhek keringenek a szélben, az autón pedig igazi kis mini fehér szemcsék tapadnak meg. Ezekért a technikai bravúrokért sok kis pontot fogunk még adni az értékeléskor!


A vezetési élményt is nagyon eltalálták. A PGR4 nem arcade, és nem is szimulátor, amolyan középút a kettő stílus között. Nem lehet kétszázzal megérkezni egy kanyarba, és agyatlanul kézifékezni kedvünkre, itt figyelni kell, és okosan meghatározni a sebességet, figyelembe véve az autó teljesítményét, gyorsulását és kezelhetőségét. Ki kell használni a rázóköveket, meg kell keresni az ideális ívet, és mindig megfontoltan kell manőverezni – ellenkező esetben kicsúszás lesz a vége. Arcade elem, hogy az autó (vagy motor) ettől függetlenül jól irányítható, nem kell görcsösen negyvennel kanyarodni, nyugodtan lehet játszani az oldalra sodródó farral, és bátran lehet nyomni a gázt. Az autó nem törik, de a festés minden ütközés után kopik, egy-egy korlát lehorzsolásakor pedig leesik a visszapillantó, és még a szélvédő is bereped.


Mint látjátok, a grafikával, és a vezetési élménnyel igencsak meg vagyunk elégedve, ebben tényleg nagyot sikerült alkotni. Ami nem tetszik nekünk, az a karrier mód koncepciója, az igénytelen tálalás, és a rövid szavatossági idő. Egy átlagos ember első indításkor elborzad a menün, majd kellemesen beleéli magát a versenyekbe, de mivel már a kezdésnél több tucat autó elérhető, gyors játék esetén pedig az összes, szinte nincs miért napokig ülnie a karrier fölött. Az achievement vadászok egy délután alatt 500 gamerscore-t kiszívhatnak a játékból, mindenféle megerőltetés nélkül, úgyhogy igazán még ez se mondható olyan elemnek, ami hosszabb időre a TV elé tudna láncolni bárkit is. Ha nincs miért játszani, akkor mi értelme van? Persze jó fun lenyomni néha pár kört, és a haverokat is jó elverni LIVE-on, de ezen kívül nincs semmi kihívás, ha feltornásszuk magunkat a ranglista élére, még azzal sem érünk el semmi gyökeres változást virtuális pilótánk életében.


Nem rossz játék tehát a Project Gotham Racing 4, és helyhiány miatt nem is vettünk végig minden jó és rossz elemet a teszt során, de összességébe nem vagyunk vele megelégedve. Persze jó a grafika, lazák a zenék, el lehet bíbelődni a Fotómóddal is, sőt a LIVE szolgáltatások se utolsóak, de ez nekünk nem elég. Igazi kihívást vártunk. Csalódtunk.