Need for Speed: Pro Street

Minden évben kapunk egy új Need for Speed-et, az autótuningolás és a száguldás szerelmeseinek tehát nem kell sokáig várniuk a szokásos dózisra. Idén novemberben megjött a legújabb, tudja a fene, hogy hányadik rész, mi pedig azonnal rá is vetettük magunkat, hogy egy részletes review keretein belül bemutassuk nektek.

A Pro Street-ről már volt előzetesünk, demó tesztünk, lehoztunk vagy kétszáz screenshotot, egy rakat videót, és megannyi mindent, úgyhogy szinte unottan ültünk le a játék elé. Na persze ez nem teljesen így van, rengeteg meglepetést, és kellemes csalódást hozott a Pro Street, a játékmenet teljesen átalakult, sőt sikerült például levetkőznie a betonfalról visszapattanó arcade stílusát, úgyhogy gyorsan lássuk is, milyen újdonságokat nyújt számunkra.


Két nagy szembeötlő változás történt, melyeket már az első screenshotok is fellebbentettek. Az első, hogy végre elfelejthetjük a városi illegális futamokat, a Need for Speed a profin szervezett, szponzorokkal, népes közönséggel, és persze hatalmas felhajtással körülvett, zárt pályás versenyzésre állt át. Na persze köze sincs a EuroSport-on látott közvetítésekhez, a Pro Street a Japánból indult, és az Egyesült Államokban kiteljesedett, autótuningolós, matricázós, driftezős, csajozós félprofi versenyek világát hozta el képernyőinkre, egy olyan nyílt viadalt, melyre bárki nevezhet, aki úgy érzi, elég lóerő lakozik autójában. A másik arcunkba robbanó újítás, hogy nincs többé éjszakai száguldozás, és mindenféle, sárgás-kékes layerekkel csúnyított grafika, mint ami a Most Wanted-ben és a Carbon-ban idegesített mindenkit, ezúttal csak nappali pályák vannak, a maguk gyönyörű, napsütötte valóságában. Indítsuk a játékot, lássuk mi fogad minket a főmenüben!


Az egyik korai trailerben már látott bevezető filmecske után megnyílik előttünk a Pro Street igencsak kellemesre sikeredett, szürke-zöld kompozíciós menüje, ahol máris választhatunk, hogy karriert, tét nélküli játékot, vagy multiplayer-t kívánunk-e indítani. A karrier a szokásos pénzgyűjtögetős, autótuningolós móka, itt egy rakat rendezvény vár minket, egyenként 5-7 versennyel. Ezeket teljesítve egyre közelebb juthatunk a négy nagy műfaj királyához, és a tuning autóversenyzés bajnokához – a játék végcélja legyőzni ezeket az embereket, és megszerezni magunknak a Street King címet. A Versenynap nevű menüpont felel meg a gyorsmeccsnek, itt bármelyik rendezvényen indulhatunk saját, karrierben összerakott autónkkal, avagy a rendelkezésre álló előtuningolt verdákkal. A Gyors Játék menü alatt találhatjuk a multiplayert (legalábbis a konzolos verzióban), emellett még van lehetőségünk elvégezni a játék beállításokat, vagy megosztani interneten az általunk készített tervrajzokat, melyek ugye a kocsik egyéni tuningolását tartalmazzák, teljesítmény kiegészítőkkel, és matricákkal együtt. Nagy sajnálatunkra ezúttal nincs lehetőség csak úgy ingyen alakítgatni az autókat, keresve a legjobb designt, és teljesítményt, ilyen csak a karrierben van, vastag pénzkötegekért cserébe, úgyhogy lépjünk is ezen túl, és induljon a karrier.


A versenysorozatnak hat nagy szuper promóciós állomása van, ezeken belül pedig több kisebb versenynap vár minket, egyenként 5-7 futammal – ahogy azt már az előbb is írtuk. A karrier során négyféle versenytípus rotálódik, a hajsza, a drift, a gyorsulás, és a sprint – a játék végén ezek bajnokait kell lenyomnunk. A hajszán belül van többek közt hagyományos curcuit játékmód, időre menő körözgetés, és szektorpárbaj, mely utóbbinál a pálya több részre van bontva, feladatunk pedig minden szektornál a legjobb időt autózni. A drift ugye a kerékfüstölős, farolgatós mód, ezt nem kell bemutatni, ennél érdekesebb lett a gyorsulás, és a sprint. A gyorsulás a drag race mód, itt egyenes pályán kell minél jobb időt elérnünk manuális váltóval, más esetben minél tovább két keréken tartani a kocsit. Kellemes mód lett, levetkőzte a régi NFS-ek stílusát, amiben ugye csak a gázt kellett nyomni, aztán kerülgetni az elénk vágódó teherautókat és sedanokat. Az utolsó játékmód, a sprint egy nagyon jól sikerült, remek állóképességet igénylő mód, ennek pályái úgy lettek megtervezve, hogy folyamatosan padlógázzal tudjunk rajta közlekedni, a kanyarok íveltek lettek, a mi feladatunk az, hogy uralni tudjuk autónkat, és kibírjuk a célig vezető hosszú perceket. A sprint mód egyik alfaja a csúcssebesség, itt hasonló pályákon kell menni, a cél pedig, hogy a különböző pontokon elhelyezett radarok minél nagyobb sebességet mérjenek nekünk. Ezeket összegezve sok új játékmód nem került a Pro Street-be, de legalább sikerül feldobni a szokásos lehetőségeket.


A különböző versenyeken kézpénzt, előtuningolt autót, alkatrészt, vagy biztosítási zsetont nyerhetünk. Ezek közül az utolsó kettő igen hasznos, a zsetonokért ugyanis autónkat javíthatjuk meg, a jutalom alkatrészek pedig olyan profi cuccok, melyeket többnyire nem lehet megvenni pénzért. Bizony, nagy újdonság, hogy a Pro Street-ben ismét törnek az autók, a szervízelésről pedig magunknak kell gondoskodni. Autónk elhasználtságát egy háromfokú skála jelzi, van könnyű sérülés, súlyos sérülés – ahol kocsink már kevésbé virgonc a pályára lépve – és totálkár. Ezeket kp-ért vagy zsetonért cserébe javíthatjuk ki, nagy sajnálatunkra a korábban beígért szigszalagozós, visszarugdosós, maszekul meghegesztős kasztnijavítás nem került be a játékba.


Cikkünkbe sajnos nem fér bele minden újdonság bemutatása, és a nagyját bizonyára már ti is kitapasztaltátok, de az autókról még illik beszélni. Új kocsit az autókereskedésben vehetünk, majd pénztárcától függően készíthetünk hozzá egy saját tervrajzot. Az új autók közt van Acura, Audi, BMW, Cadillac, Chevroled, Dodge, Ford, Honda, Infiniti, Lamborghini, Lotus, Mazda, Mitsubishi, Nissan, Pagani, Plymouth, Pontiac, Porsche, Shelby, Subaru, Toyota és Volkswagen. Stílus szerint áttekintve az 55 darabos felhozatal tartalmaz hagyományos utcai modelleket, import tuner járgányokat, izomautókat, és méregdrága sportkocsikat is, ezek mindegyike egyéni stílus szerint testre szabható.


A testre szabást három lépcsőben végezhetjük el. A gyorsfejlesztés alatt vásárolhatjuk meg a különböző teljesítmény és irányítási egységcsomagokat, ezek mindegyike egy előválogatott kollekciót tartalmaz a kategóriájának megfelelő alkatrészekből. Az egyedi fejlesztés menüben vásárolhatjuk meg ezeket egyesével, és itt végezhető el a kasztni egyénire varázsolása, valamint a különböző festés és matricázás is. Van ismét karosszéria készlet, előre megdesignolt lökhárítókkal és egyéb kiegészítőkkel, valamint lecserélhetjük a felniket, a motorháztetőt, a kipufogót, a spoilert, továbbá tehetünk be bukókeretet és versenyüléseket. A külső elemek az autosculpt segítségével még egyénibbé tehetőek, ezeknek formája azonban már a kocsira is hatással van, beállításainkat egy szélcsatornában tökéletesíthetjük. A játékból szerencsére kimaradtak a gagyik, nincsen alváz neonfény, lámpamaszkolás, és semmi hasonló idióta pesti divatmegoldás, ellenben szabadságunk nőtt, lehetőségünk van például különböző stílusú, méretű és színű felnik felhelyezésére külön az első, illetve hátsó kerekekre.


A látványelemek menüben fóliázhatjuk, és matricázhatjuk az autót, a Juiced 2-től eltérően szerencsére itt nem kell ilyenért fizetni, kedvünkre csinosíthatjuk drágaságunkat. Rengeteg stock matrica, minta és forma közül választhatunk, egy pár órát lazán eltölthet vele az ember, mire összeállítja a magának tetsző kompozíciót – de megéri! Itt festhetjük még az autót, akár elemenként különböző színűre, valamint megadhatjuk a felnik és az ablakok árnyalatát.


Garázsunkba bekerült még egy leginkább szimulátoroknál ismert, tuning nevű menüpont is. Itt a felfüggesztést, a motort, a meghajtást, és a fékeket igazíthatjuk magunkhoz, olyan értékek megadásával, mint például hasmagasság, guminyomás, kerékdőlés, kormányreakció, vezérmű időzítés, túlnyomás, nitró erősség, féknyomás, vagy fékerő eloszlás. A hozzáértőknek érdemes vele babrálnia egy kicsit, bár a játék nem kifejezetten nehéz, úgyhogy nem fog ezen múlni győzelmünk, abban biztosak lehettek.


A Gamekapcson preferált maximális szövegmennyiséget lassan túllépve vázlatosan lessük meg gyorsba a játék pozitív, illetve negatív tulajdonságait, melyek alapján a végső értékelés is készült. A grafika igencsak szép lett az új részben, végre nincs semmiféle elmosódás effekt, blur, high contrast, és colored layer a képen, csak a nyers grafikát látjuk pompázni. Az összkép kellemes lett, az autók gyönyörűen néznek ki, fantasztikus ahogy a pályán életre kel kreatív elménk szüleménye, a füst pedig egyszerűen gyönyörű. A helyszínek is igencsak korrekten néznek ki, van sivatagos, és városi pálya is, megfelelő időzítéssel ugrálunk a helyszínek között, továbbá a pályák kidolgozása se érdemel sok rossz szót. A Need for Speed-ben megvan az a száguldás érzés, amiért szeretünk TV előtt vezetni, van például egy parakamera is, ami hatalmas rázkódások közepette eltávolodik autónktól, ha kezdjük elérni a végsebességet. A hangulat is remek lett, a versenynapok kellemes atmoszférát sugároznak, a futamok között összegyűlik a nép, a csajok fényképezkednek a kocsikkal, az emberek pedig szemügyre veszik a résztvevők járgányait.


A negatív dolgok közé a tényleges nehézségi szintek hiányát, illetve a meglévő gyengeségét sorolnánk. A játék indításakor lehet választani, hogy milyen nehéz legyen a játék, csakhogy itt nem az ellenfelek ügyességét kell beállítani, hanem hogy mennyi fékezés, illetve kanyarodás rásegítést kapjunk. Annyira azért nem lett szimulátorosabb a Need for Speed, hogy ilyen dolgoknak helyet adjanak, helyette sokkal jobb lett volna, ha az AI-t szabhatjuk testre. A karrier mód se nyerte el igazán tetszésünket, folyamatosan csak indítani kell az újabb és újabb versenyeket, bár az jó húzás volt, hogy pontokat kell gyűjteni, és úgy dolgozni fel magunkat a dobogóra. A magyar feliratozás se lett 100%-os, a scriptelt jelenetek képaláírásai borzalmasan rosszak, a fordítók olyan bugyuta szövegeket fogalmaztak, mint „Cooper jön felfele, mint a talajvíz", vagy „ez a verseny aztán nagy cucc lesz".


A játék hamar végigvihető, és ugyanolyan hamar meg is unható, alig pár nap alatt ki lehet játszani a karriert, onnantól pedig csak a multiplayer az, ami életben tarthatja a Pro Street-et, ki tudja meddig. Az előző részeknél sokkal jobb lett, az autótuningolást is frankón eltalálták a készítők, a futamok se rosszak, de közel sem hozták ki belőle azt, amit az ilyen rendezvények világa nyújthat. A koncepció tele van fehér foltokkal, és látszólagos újításokkal, kapásból vagy húsz dolgot tudna bárki mondani, ami számára hiányzik a játékból. Ezeket számba véve az értékelés sajnos a nyolcast is alig érte el. Kár érte, bíztunk az új ficsőrökben.