A háború cudar egy rossz dolog, persze a jövő háborúja még rosszabb. Mert ugye közeljövő konfliktusai még több emberáldozatot követelnek majd, mint a korábbiak és a sorozatos haditechnika fejelsztésére való törekvés, tekintélyesen elapasztja az erőforrásokat, gazdasági válságba sodorja még a békés államokat is. Persze, ahol az éhínség és a nélkülözés ott rögtön világmegváltó gondolatok tömkelegét sulykolják az elkeseredettek fejébe, persze az nagyhatalmak irányítói átlátnak a szitán, egymással szövetkezve próbálnak szert tenni a megmaradt erőforrások tulajdonba vételére.
A Kaos Studios igazi kakukktojás a játékfejlesztők között, hiszen ha azt mondom, hogy ez az első önálló játékuk, sokan egyszerű zöldfülű brigádnak titulálhatja őket, persze ez egyáltalán nem így van. A Battlefield saga Desert Combat nevű mod-jáért voltak felelősek anno, aminek profizmusa több kiadó figyelmét is felkeltette, így esett meg az, hogy a THQ is látott bennük potenciált, hogy végre valami igazán egyedivel dobbantsanak, ehhez az Unreal Engine 3.0-át is megkapták. Mivel mégiscsak egy korábbi modder csapatról beszélünk, nem várhatjuk el tőlük, hogy kezdetnek egy új stílusú és koncepciójú stuffot tegyenek le az asztalra, maradtak ők a már jól bevált mezsgyén, a multiplayer-alapú, háborús FPS-nél, míg témaválasztásban a jelen és a közeljövő fiktív konfliktusain.
Nézzük csak az alapszitut. Talán nem kell ahhoz nagy jóstehetségnek lenni, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzetet nézve kikövetkeztethessük, hogy bizony 2024-re itt nagyon nagy világégés fog bekövetkezni. Az emberi túlnépesedés eddig soha nem látott méreteket öltött, az esőerdők kiirtása, a gyárak folyamatos működése, a légszennyezettség, a gazdasági összeomlások lassacskán éhínséghez vezetettek még a nyugati államoknál is, mivel a népvándorlások és a szegénység miatt a civil lakosságra nemigen lehet számítani. Az olajmezők kiapadtak, a készletek felélése után már csak korlátolt tartalékok maradtak, melyek birtoklásáért két tömörülés áll szembe egymással. Az Európai Unióból és az Egyesült Államokból alakult Western Coalition, valamint Oroszországot és Kínát tömörítő kommunista gondolkodású Red Star Szövetség törekszik arra, hogy megszerezze a megmaradt energiaforrások feletti ellenőrzési jogot. A háború minden eddiginél kegyetlenebb lesz, a cél pedig nem más mint a fennmaradás és nem mindegy, hogy kinek az irányítása alatt fog a későbbi újjáépítés bekövetkezni.
Namármost a Frontlines kapott egy kielégítő egyjátékos kampányt. Annak fényében, hogy leginkább többjátékos gyönyörre van kihegyezve, igenis meglepő volt, hogy ebben a játékmódban is rejtezik potenciál. Hét főküldetésben vehetünk részt egy egyszerű katona megszemélyesítésével, mindenféle háttér-információ nélkül, míg a történetet egy Andrew nevű haditudósító tolmácsolása segítségével következtethetjük ki. Az átvezető jelenetek nem a játék erősségei, majdnem minden küldetés úgy kezdődik, hogy ledobnak minket a frontvonalnál, aztán már a kitűzött feladatokra kell koncentrálnunk minden erőnkkel. Nem leszünk meglepve, hogy a Single-ben is olyan eseményekhez kell asszisztálnunk, amihez egy jó multi meccs során is kell, nevezetesen foglald el ezt, meg ezt a pontot, robbantsd fel ezt meg ezt. Nincs itt cicó kéremszépen!
Maga a játékmechanizmus is jópár jegyet örökölt a BF szériától, nevezetesen a hatalmas játszható területeket és az ehhez szükséges játékos-számot, de mégis a játékmenet gyökeresen inkább a Call of Duty pörgőségére hajaz. Hogy is értem ezt? Az odáig oké, hogy a kontrollpontokat kell elfoglalnunk, de mindig lehet tudni, hogy az adott helyzetben melyiket, mindig csak sorban, kezdve a főbázisunktól, mígnem el nem érjük az ellenségét. Ez nagyban elősegíti, hogy a térképen mindig egy-egy helyen legyenek éppen nagyobb ütközetek és bárhol is éledünk újjá, a cél adott pillanatban mindig ugyanaz lesz. Bár az egyszerű ellenőrzési pontok elfoglalásán és megtartásán kívül jónéhány olyan célkitűzést is abszolválnunk kell, mint lőszerraktárak felrobbantása, vagy adatok letöltése a konkurensek számítógépéről. Bár a gépi ellenfelek taktikái sem mindig kiismerhetőek, szépen igazodnak a jelenlegi szituációhoz, ám társaink MI-jára nem lehetünk büszkék. Semmilyen kiemelkedő húzásuk nem volt, szépen loholnak utánunk, nem értem hogyan mehettek át a lövészvizsgán, hiszen előszeretettel trafálnak mellé, parancsokat sem oszthatunk ki nekik, az események irányítása is a mi vállunkra szakad, ők csak loholnak utánunk.
Ha elég identitást érzünk magunkban az online mókákhoz, megvan a kellő tapasztalatunk, akkor itt mutatkozik meg a Frontlines: Fuel of War sava-borsa. Marad a foglalósdi, bár itt már minden egyes négyzetcentiért kíméletlen harcok folynak. Különböző karakterosztályok közül választhatjuk ki magunknak a legmegfelelőbbet, pontosítok, inkább azt, amire a csapatunknak a leginkább szüksége van. Mert az összetétel igenis nagyon sokat számít! A szokásos nemek itt is megtalálhatóak: rohamosztagos, mesterlövész, nehézgéppuskás, páncélos-elhárító, kommandós, bár nem is ez a lényeg, hanem a másodlagos képzettségek jelenléte és alkalmazása. Ezek a földi támogatás, légi támogatás, mérnök és a robotspecialista. Minden képzettség hathatós használatával tapasztalati pontot nyerünk, míg a későbbiekben újabb technikai újdonsággal tudunk csapatunk használatára válni. Igazából a robotspecialista fícsőr bizonyult a legéletképesebbnek számomra, kezdetben egy egyszerű felderítő repülő droidot tudunk bevetni, korrekt tűzerővel, majdan önjáró, lánctalpas ágyúkat, végül pedig öngyilkos hajlamú robotokat, melyek durr bele elven működnek, az ellenséges gócpontok kárára. Sajnos a tapasztalati pontokat és az unlockolt kütyüket nem vihetjük át későbbi meccsekre, kizárólag egy ütközetre szólnak, éppen ezért már az elején el kell döntenünk, hogy merre kacsintgatunk másodlagos képzettségeket illetően.
A játékban a vezethető járműveknek is kiemelkedő szerepe van, mindenki megtalálja a maga kedvencét dzsipekben, páncélosokban és helikopterekben. Itt is érvényes az az elv, miszerint, ha tapasztaltabbak vagyunk pl. mérnöki skillben, nem kell eszeveszettül hegesztenünk a tankot, elég csupán beleülni. Az irányításukkal sincs gond, ellenben nem szabad ésszerűtlenül kemperkedni, majd szabadon hagyni a járműveket, egy-egy döntő párbaj alatt, csak annak szabad volán (botkormány) mögé ülni, aki konyít is hozzá, de ez az egész játékra igaz. Az egyszerű magányos rambók szépen pofára fognak esni, ha nem nyomulnak csapatban, mindig az éppen aktuális célra koncentrálva.
A kinézetért az UE 3.0 a felelős, ahogy az már mondottam. Bár látunk jó pár igazán kellemes látványbeli elemet, nincsenek igazán kihasználva a motor rejtett erőforrásai. Sajnos nem minden pálya kinézete üti meg kellően a mércét, mert bizony van itt sivár ugyanúgy, mint pazar. Ennek ellenére nemigen csalódhatunk a látványban és egy pergősebb party alatt nem fogjuk a kényelmetlenségekkel terhelni a szemünket. Maga a gépigény már inkább megér egy misét, bár nekem nem volt vele gondom, de aki nem tesz alá a kellő memóriát (2 giga Homie!!!) egy gyors procival megtoldva, nem fog folyamatos sebességű képet kapni. Magukkal a hangokkal és zörejekkel gond egyáltalán nincs, megadják a hangulatot, az már szent igaz.
Senkinek nem lehet panaszkodni valója a Kaos Stúdió első, önálló fejlesztésére! A kellő tapasztalat megvolt egy ütős multi-FPS-hez, és nem is esett csorba a néven. Bár alapvető figyelmetlenségek lerontják a végeredményt, köztük a single mód nem elég tökössége és a felemás pályaszerkesztés. Nem tagadható, hogy a Frontlines: Fuel of War össze van rakva tisztességesen. Kérdés, hogy mekkora mértékű és tartósságú online közösség fog kialakulni körülötte, bár most, a megjelenés után nem sokkal azért találni már jóadag baráti játszóteret. Aztán ez így is maradjon!
Nézzük csak az alapszitut. Talán nem kell ahhoz nagy jóstehetségnek lenni, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzetet nézve kikövetkeztethessük, hogy bizony 2024-re itt nagyon nagy világégés fog bekövetkezni. Az emberi túlnépesedés eddig soha nem látott méreteket öltött, az esőerdők kiirtása, a gyárak folyamatos működése, a légszennyezettség, a gazdasági összeomlások lassacskán éhínséghez vezetettek még a nyugati államoknál is, mivel a népvándorlások és a szegénység miatt a civil lakosságra nemigen lehet számítani. Az olajmezők kiapadtak, a készletek felélése után már csak korlátolt tartalékok maradtak, melyek birtoklásáért két tömörülés áll szembe egymással. Az Európai Unióból és az Egyesült Államokból alakult Western Coalition, valamint Oroszországot és Kínát tömörítő kommunista gondolkodású Red Star Szövetség törekszik arra, hogy megszerezze a megmaradt energiaforrások feletti ellenőrzési jogot. A háború minden eddiginél kegyetlenebb lesz, a cél pedig nem más mint a fennmaradás és nem mindegy, hogy kinek az irányítása alatt fog a későbbi újjáépítés bekövetkezni.
Namármost a Frontlines kapott egy kielégítő egyjátékos kampányt. Annak fényében, hogy leginkább többjátékos gyönyörre van kihegyezve, igenis meglepő volt, hogy ebben a játékmódban is rejtezik potenciál. Hét főküldetésben vehetünk részt egy egyszerű katona megszemélyesítésével, mindenféle háttér-információ nélkül, míg a történetet egy Andrew nevű haditudósító tolmácsolása segítségével következtethetjük ki. Az átvezető jelenetek nem a játék erősségei, majdnem minden küldetés úgy kezdődik, hogy ledobnak minket a frontvonalnál, aztán már a kitűzött feladatokra kell koncentrálnunk minden erőnkkel. Nem leszünk meglepve, hogy a Single-ben is olyan eseményekhez kell asszisztálnunk, amihez egy jó multi meccs során is kell, nevezetesen foglald el ezt, meg ezt a pontot, robbantsd fel ezt meg ezt. Nincs itt cicó kéremszépen!
Maga a játékmechanizmus is jópár jegyet örökölt a BF szériától, nevezetesen a hatalmas játszható területeket és az ehhez szükséges játékos-számot, de mégis a játékmenet gyökeresen inkább a Call of Duty pörgőségére hajaz. Hogy is értem ezt? Az odáig oké, hogy a kontrollpontokat kell elfoglalnunk, de mindig lehet tudni, hogy az adott helyzetben melyiket, mindig csak sorban, kezdve a főbázisunktól, mígnem el nem érjük az ellenségét. Ez nagyban elősegíti, hogy a térképen mindig egy-egy helyen legyenek éppen nagyobb ütközetek és bárhol is éledünk újjá, a cél adott pillanatban mindig ugyanaz lesz. Bár az egyszerű ellenőrzési pontok elfoglalásán és megtartásán kívül jónéhány olyan célkitűzést is abszolválnunk kell, mint lőszerraktárak felrobbantása, vagy adatok letöltése a konkurensek számítógépéről. Bár a gépi ellenfelek taktikái sem mindig kiismerhetőek, szépen igazodnak a jelenlegi szituációhoz, ám társaink MI-jára nem lehetünk büszkék. Semmilyen kiemelkedő húzásuk nem volt, szépen loholnak utánunk, nem értem hogyan mehettek át a lövészvizsgán, hiszen előszeretettel trafálnak mellé, parancsokat sem oszthatunk ki nekik, az események irányítása is a mi vállunkra szakad, ők csak loholnak utánunk.
Ha elég identitást érzünk magunkban az online mókákhoz, megvan a kellő tapasztalatunk, akkor itt mutatkozik meg a Frontlines: Fuel of War sava-borsa. Marad a foglalósdi, bár itt már minden egyes négyzetcentiért kíméletlen harcok folynak. Különböző karakterosztályok közül választhatjuk ki magunknak a legmegfelelőbbet, pontosítok, inkább azt, amire a csapatunknak a leginkább szüksége van. Mert az összetétel igenis nagyon sokat számít! A szokásos nemek itt is megtalálhatóak: rohamosztagos, mesterlövész, nehézgéppuskás, páncélos-elhárító, kommandós, bár nem is ez a lényeg, hanem a másodlagos képzettségek jelenléte és alkalmazása. Ezek a földi támogatás, légi támogatás, mérnök és a robotspecialista. Minden képzettség hathatós használatával tapasztalati pontot nyerünk, míg a későbbiekben újabb technikai újdonsággal tudunk csapatunk használatára válni. Igazából a robotspecialista fícsőr bizonyult a legéletképesebbnek számomra, kezdetben egy egyszerű felderítő repülő droidot tudunk bevetni, korrekt tűzerővel, majdan önjáró, lánctalpas ágyúkat, végül pedig öngyilkos hajlamú robotokat, melyek durr bele elven működnek, az ellenséges gócpontok kárára. Sajnos a tapasztalati pontokat és az unlockolt kütyüket nem vihetjük át későbbi meccsekre, kizárólag egy ütközetre szólnak, éppen ezért már az elején el kell döntenünk, hogy merre kacsintgatunk másodlagos képzettségeket illetően.
A játékban a vezethető járműveknek is kiemelkedő szerepe van, mindenki megtalálja a maga kedvencét dzsipekben, páncélosokban és helikopterekben. Itt is érvényes az az elv, miszerint, ha tapasztaltabbak vagyunk pl. mérnöki skillben, nem kell eszeveszettül hegesztenünk a tankot, elég csupán beleülni. Az irányításukkal sincs gond, ellenben nem szabad ésszerűtlenül kemperkedni, majd szabadon hagyni a járműveket, egy-egy döntő párbaj alatt, csak annak szabad volán (botkormány) mögé ülni, aki konyít is hozzá, de ez az egész játékra igaz. Az egyszerű magányos rambók szépen pofára fognak esni, ha nem nyomulnak csapatban, mindig az éppen aktuális célra koncentrálva.
A kinézetért az UE 3.0 a felelős, ahogy az már mondottam. Bár látunk jó pár igazán kellemes látványbeli elemet, nincsenek igazán kihasználva a motor rejtett erőforrásai. Sajnos nem minden pálya kinézete üti meg kellően a mércét, mert bizony van itt sivár ugyanúgy, mint pazar. Ennek ellenére nemigen csalódhatunk a látványban és egy pergősebb party alatt nem fogjuk a kényelmetlenségekkel terhelni a szemünket. Maga a gépigény már inkább megér egy misét, bár nekem nem volt vele gondom, de aki nem tesz alá a kellő memóriát (2 giga Homie!!!) egy gyors procival megtoldva, nem fog folyamatos sebességű képet kapni. Magukkal a hangokkal és zörejekkel gond egyáltalán nincs, megadják a hangulatot, az már szent igaz.
Senkinek nem lehet panaszkodni valója a Kaos Stúdió első, önálló fejlesztésére! A kellő tapasztalat megvolt egy ütős multi-FPS-hez, és nem is esett csorba a néven. Bár alapvető figyelmetlenségek lerontják a végeredményt, köztük a single mód nem elég tökössége és a felemás pályaszerkesztés. Nem tagadható, hogy a Frontlines: Fuel of War össze van rakva tisztességesen. Kérdés, hogy mekkora mértékű és tartósságú online közösség fog kialakulni körülötte, bár most, a megjelenés után nem sokkal azért találni már jóadag baráti játszóteret. Aztán ez így is maradjon!
Kapcsolódó cikk
A Western Coalition droidjai félelmetesen hasonlítanak a Terminator HK egységeire. Míg a Red Star botjai olyanok, mint a régi játék harci járművek: terepzöldek piros csillaggal.
A játék demója mikor is jön ki? Érdekel a végleges gépigény, a béta ultra low-n gyakorta simán ment. :P
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.