Assassins Creed PC-s játékteszt

A sötét középkorban, a keresztes háborúk idején, létezett a Szent Földön egy titkos rend, melynek tagjai fanatikus asszamiták voltak, a vallás tisztelete a törvényük, valamint a megszálló hitetlenek ellen elkövetett kegyetlen megtorlások az ő kezükön száradtak. Az ifjú Altair is egy közülük, s most a Ubisoft megadta a lehetőséget a személyi számítógépek tulajdonosainak, hogy a már konzolokon sikeres köröket lefutott Third Person játékukkal, az agilis „sast” terelgetve a korhű Közel-Keleti városokban, egy olyan orvgyilkos-küldetésfolyamban vegyünk részt, amelyben minden eszköz adott, hogy rendünk által testünkbe ivódott kötelességünknek eleget tegyünk.

Mikor a játék készültét, uszkve két éve megosztották a nagyközönséggel sokáig nem is lehetett biztosra tudni, hogy egyszer kapunk belőle PC-s verziót is, így a mostani trendeknek megfelelően, csaknem fél évvel a konzolos megjelenés után. Vajon ez a változat mutatni fog-e némi különbséget a többihez képest, vagy egy szimpla portot kapunk? Bár a Ubisoft technikai vezetője, Charles Beauchemin már korábban elárulta, hogy a lehetőségeink, ha nem is lényegesen, de kibővülnek, továbbá a kiadó montreali fejlesztőstúdió korábbi munkái is bizakodásra adtak okot. Alapvetően az Assassin's Creed-el még mindig az lehet a baj, hogy aki nem találja helyét a játékban, annak egy idő után unalmassá és monotonná válhat, de az tény, hogy a főküldetéseken túl muszáj valami épkézláb tartalommal is meghinteni, tekintve, hogy a PC-s gamerek igényei homlokegyenest eltérnek a többiekétől.


A keresztény vallás térhódítása Krisztus után 1191-re nyomasztó méretek öltött, a szent igét hirdető hadjáratok beették magukat az iszlám-fennhatóságú területekre, s egyáltalán nem békés módon kívánják terjeszteni a szép és jó ájtatosságot. Főhősünk Altair, az asszasszin klán delejes, ám kezdetben elég önfejű tagja. Ennek meg is lesz a böjtje: minket okolnak, amiért Masyaf-ot, a rend bázisát templomosok rohanják le, kardélre hányva mindenkit, tekintélyes felfordulást okozva. Csupán egy ügyes csellel sikerül az állást megfordítani, de ez sem ment meg minket a büntetéstől: megfosztanak fegyvereinktől, s mivel a testi fenyítésnek köszönhetően harci képességeink és erőnlétünk is megcsappantak, kezdhetünk megtanulni mindent elölről. Persze egy új esély mindenkinek jár, klánunk vezére az egész Királyságot felölelő orvgyilkos küldetéssel bíz meg minket, aminek apropóján fejeknek kell hullani, lovagoknak, sejkeknek, minden olyannak, akik nagy veszélyt jelentenek a vallásra és a rendünkre. Ezzel persze, akaratlanul is a saját szánk íze szerint terelve a politikai helyzetet. Ölnünk kell, hiszen már erre neveltek minket, olyan városokban, ahol csupán kívülállók lehetünk – Damaszkusz, Acre, Jeruzsálem – éppen ezért rejtőzködnünk kell, elvegyülni a tömegben, megközelíteni a célszemélyt, de előtte megtudva róla minden lényegi információt, és a halálának nyilvánosnak kell lennie, megmutatva ezzel rendünk fenyegető erejét, végül amilyen gyorsan csak lehet, eltűnni a kíváncsi tekintetek elől. Bár a befejezés nyitottsága hagy némi kívánni valót maga után, nyilvánvaló, hogy a készítők nem elégednek meg ennyivel és az Assassin's Creed csupán egy nagy lélegzetvételű történetfolyam első darabja.


A játékmenet sem változott semmiben a PC-s verzióban, a célszemély hollétéről először is információkat kell gyűjtenünk a helybéliek kihallgatásával, olykor egyáltalán nem békés eszközökkel. Egyébiránt teljesen szabad kezet kapunk a cél eléréséhez, hatalmas tornyokat mászhatunk meg a városok feltérképezéséhez, megközelíthetjük a kiszemeltet a tömegben elvegyülve, de akár kerülhetjük a feltűnést a házfalakon, tetőkön ugrabugrálva, ám ha éppenséggel a belemenős taktikát preferáljuk, rögtön kardot ránthatunk és lenyisszanthatjuk az fegyveres őrséget és testőrséget. Magán, a főszálon végigszlalomozhatunk pár óra alatt, sokkal inkább ajánlott a gyűjtögetős, felderítős életmód. A pályákon elszórva találhatunk zászlókat, ezek birtokba vételét díjazza a program, akárcsak a gigantikus tornyok megmászását. Bár eleinte a szabadságérzetnek ad egy pofont, hogy érthetetlen kék falakba ütközünk, s mindenhova nem juthatunk el kedvünkre, csupán a történetben előrehaladva. A városok között lóval közlekedhetünk, már az elején barátkozzunk meg a gondolattal, hogy az utazás sok időnket fogja majd elvenni az érdemi játéktól, nem titok, sűrűn előjön a monotonitás vészterhes fellege, ami miatt kemény pontokat kell levonnunk az összképből.


A rengeteg különleges mozdulat, a különféle harci technikák és cselekedeteink uralása bizony kényes kérdés az irányítás terén, s ami már korábban kontrollerrel sem volt piskóta, kérdéses, hogy egérrel és billentyűzettel, hogy sikerült megvalósítani. Szerencsére remekül, az egér három gombján, valamint a WASD gombokon kívül csupán pár billentyűre fogunk pluszban elkalandozni, s az első pár harci ütközet után már rutinosak leszünk mindenben. Jó tanács, hogy már az elején érdemes betanulni a kombókat, mert élesebb helyzetekben nem mindig kifizetődő a kísérletezés, sőt később már áldani fogjuk magunkat a körültekintésért, mert az elhúzódó csetepaték már megkövetelik a rutinosságot, ha nem akarunk felesleges hajtépést, főleg az utolsó csatában!


Magukban a mellékküldetésekben mutatkozik meg, hogy mivel nyújt többet a PC-s Assassin's Creed a konzolos testvéreinél. A célpontok felkutatásához nagy szükségünk lesz a polgárok segítségére, akár úgy, hogy megmentjük őket a zsarnok milícia mindennapos zaklatásától, cserébe hasznos információkhoz juthatunk a továbbjutáshoz, míg máskor ötletes kihallgatás-sorozatban kell részt vennünk, ilyenkor csak leülünk egy padra és ráfókuszálunk a kiszemelt, cseverésző emberkékre. A zsebmetszéseknél pedig mindig ügyeljünk a megfelelő diszkrécióra, ha már ilyen sűrűn vagyunk kénytelenek alkalmazni a fontos levelek birtokunkba vételét. PC-exkluzív challenge-k között említésre méltó a több íjászokat szenvedő alanyként tekintő orvgyilkos missziók, az információforrások időre történő, egymás utáni felkutatása. Néhány kereskedő közvetlen kapcsolatban áll a meggyilkolandó célpontunkkal, nos ezeknek a kereskedőknek kell szétrombolnunk a bódéjukat. Valamint segédkeznünk kell pár hasszaszin barátunknak eljutni A pontból B-be. Összességében a mi portunk sokban nem szárnyalja felül a más verziókat, ez mégis egyfajta gesztus a hosszas várakozásért, legalábbis tekintsük annak.


A fejlesztők direkt ennek a játéknak írt Saber nevű engine-je előtt minden túlzás nélkül le kell borulnunk. Az már alap, hogy kellően visszaadja a korabeli szentföldi városok hangulatát, ám ezt olyan aprólékosan és gyönyörűen teszi, hogy le a kalappal. Ám nem egyszerűen néhány részlet ábrázolásával teszi ezt tökélyszerűen, hanem mindennel, legyen az a legutolsó macskakő az utcákon és el is hisszük, hogy azokon a falakon tükörtojást is süthetünk. A motor kétféle renderelést ismer: a Directx 9-es és 10-es verzióját, a látvány már-már etalon mindegyiken, utóbbin inkább a fényeffektek kidolgozottsága lesz feltűnőbb, érdekesség, hogy Vistán a dx 10 utasítással fut gyorsabban a játék. Altair mozgáskoordinációja etalon a többiek előtt, állítólag 4000 különböző animáció teszi hihetetlenül folyamatossá. A nagy tömegek és a viszonylag hatalmas területek gördülékenységét a Saber könnyű szerrel veszi, az előzetes fiktív gépigény számomra nem tűnt megalapozottnak, tapasztalatok szerint gyengébb konfigok tulajdonosai mérsékelt beállításokkal elérhették a kívánt sebességet, nálam Core 2 Duo 6750-en, 4 GB RAM-mal és 8800 GT-n nem mert kötözködni, néhány fagyást és kilépéseket leszámítva. A környezet zörejei, a járókelők duruzsolása és a zenék tökéletesen megfeleltek az igényeknek, egyedül Altair szinkronhangja kissé mogorvább a kelleténél, némileg több beleélés nem ártott volna. Ilyen nagy volumenű programnál a mesterien kiszámíthatatlan intelligencia nem volt elvárás a takarékosabb matekozás miatt, pár óra játék után az őrök MI-je ismerőssé válik, elsősorban a mennyiségük miatt ütközünk majd nehézségekbe.


Szándékosan nem ejtettem szót az igazi kerettörténetről, mert az lényegi csavar, ám már előszeretettel lövöldözték máshol lefele, elég legyen annyi, hogy a jelen, közeljövő szereplése miatt tűnik a játék egy nagyobb történetfolyamnak, ahol a múltbéli kalandozások modern eszközökkel való vizsgálása színesíti az összképet… A világ legdögösebb fődesignerének, Jade Raymond-nak az első munkája ha maradandó nem is lett, mégis üde színfoltja számítógépünknek. Azt már a gamer fajtája válogatja, hogy miként viszonyul az Assassin's Creed-hez: néhányuknak túl egyhangúnak tűnhet, de aki imádja a pepecselős, gyűjtögetős játékmenetet, annak egyrészt több játékidőben lesz része, másrészt képben is lesz a lényegi mondanivalóval.