1996-ban hatalmasat robbantott a golyófejű Toby Guard csapata, a friss Core. Lara Croft kalandjaira épített akciójátékuk, a Tomb Raider minden idők egyik legikonikusabb játékkarakterét teremtette meg, nem is beszélve a sok játékmenetbeli forradalomról. Az eltelt tíz év alatt láttunk sok jó (Tomb Raider 3-4, Legend) és sok fertelmes (The Angel of Darkness, Chronicles) folytatást, ám a legújabb rész minden bizonnyal az első kategóriát gazdagítja majd.
A Pokol mélyén
A legújabb Tomb Raider rész ezúttal a legsötétebbnek is ígérkezik, ám ezt nem intelligencia tekintetében kell érteni, ahogy azt lehetett a The Angel of Darkness esetében. Sokkal inkább az atmoszféra és a történet emelkedik ki az átlagból. Az Underworld ott veszi fel a sztori fonalát, ahol azt a Legend elvágta. Lara Mexikóba megy, hogy a Wayeb mítosz szerint írtak alapján eljusson a maják alvilágába (innen a cím). Ez a mítosz szerint egy igen érdekes világ, tele csapdákkal és szörnyekkel, így kézenfekvő táptalaja egy Tomb Raider játéknak. Ugyan szó szerint még senki sem mondta, hogy a történet során lejutunk a Pokolba, nagy a valószínűsége, hogy Lara ezúttal csatlakozik a Gilgames és Odüsszeusz által alapított társasághoz, és élve tér vissza az alvilágból.
Ami nem romlott el…
Viszont az, hogy nem romlott el valami, nem jelenti egyben, hogy nem is avult el. Tudják ezt a Crystal-nál is, így Lara mozgáskultúráját és a játék élvezeti faktorát még tovább fejlesztették az alkotók. Sok hibát kijavítottak, köztük azt a roppant idegesítő momentumot is, hogy a Legend-ben a kötelet mindenhová el lehetett dobni, attól függetlenül, van-e értelme vagy sem. Az Underworld-ben már csak a kijelölt objektumokra dobhatjuk rá, megóvva ezzel magunkat a felesleges hajhullajtástól.
Emellett a játék kapott egy jól hangzó „free climbing" („szabad mászás") feature-t is, ami nagyjából a pókember-szerű „minden falon mászok" módszerrel demonstrálható. Eztán tehát ha valahol nem lesz egyértelmű ugrási pont, talán épp a falra való felkapaszkodás jelenti a továbbjutást.
Hasonló fejlődés érte a sokat kritizált mesterséges intelligenciát is. Az ellenfelek (melyekből kétféle lesz: emberi, ill. állati eredetűek) a játékoshoz idomulva viselkednek majd. Ha előbb lövünk, és aztán kérdezünk, akkor ők is így cselekszenek, ám ha alapvetően defenzív módon játszunk, sokkal többet fognak kerülgetni és taktikázni. Akárhogy is, épp ideje, hogy lecseréljék az előző részek golyófogó paprikajancsiit. Bár fegyverarzenálunk marad a régi, az új motornak hála simán rombolhatjuk környezetünket, ez úton okozva kellemetlen meglepetéseket.
Mi szem-szájnak ingere!
Az előző részeket sok kritika érte grafikai megjelenítésük miatt. Lara melle mindig annál nagyobbá vált, minél kevesebb poligonból építették fel a pályákat. Nos, az Underworld-öt mindennel lehet illetni, csak épp az átlagos szóval nem. A textúrák szép élesek, Lara modellje gyönyörű és sokkal arányosabb, mint korábban, a környezet pedig kellően részletgazdag. A helyszínekről egyelőre nem sokat tudni, de a Poklon és a dzsungelen kívül számíthatunk egy-egy városi terepre is. Kifejezetten jó lenne Altairt játszani Lara-val egy város műemléképületein.
Az Underworld tehát kellemes folytatásnak ígérkezik. Szép, jó, okos és stílusos, a pici misztikum pedig nem árt a sorozatnak. A megjelenés egyelőre idén őszre van datálva minden létező platformra, de véleményem szerint az Eidos jobban járna a karácsonyi szezonnal (még mindig a csőd szélén egyensúlyoznak). A Legend tetszett, várom a folytatást!
A legújabb Tomb Raider rész ezúttal a legsötétebbnek is ígérkezik, ám ezt nem intelligencia tekintetében kell érteni, ahogy azt lehetett a The Angel of Darkness esetében. Sokkal inkább az atmoszféra és a történet emelkedik ki az átlagból. Az Underworld ott veszi fel a sztori fonalát, ahol azt a Legend elvágta. Lara Mexikóba megy, hogy a Wayeb mítosz szerint írtak alapján eljusson a maják alvilágába (innen a cím). Ez a mítosz szerint egy igen érdekes világ, tele csapdákkal és szörnyekkel, így kézenfekvő táptalaja egy Tomb Raider játéknak. Ugyan szó szerint még senki sem mondta, hogy a történet során lejutunk a Pokolba, nagy a valószínűsége, hogy Lara ezúttal csatlakozik a Gilgames és Odüsszeusz által alapított társasághoz, és élve tér vissza az alvilágból.
Ami nem romlott el…
Viszont az, hogy nem romlott el valami, nem jelenti egyben, hogy nem is avult el. Tudják ezt a Crystal-nál is, így Lara mozgáskultúráját és a játék élvezeti faktorát még tovább fejlesztették az alkotók. Sok hibát kijavítottak, köztük azt a roppant idegesítő momentumot is, hogy a Legend-ben a kötelet mindenhová el lehetett dobni, attól függetlenül, van-e értelme vagy sem. Az Underworld-ben már csak a kijelölt objektumokra dobhatjuk rá, megóvva ezzel magunkat a felesleges hajhullajtástól.
Emellett a játék kapott egy jól hangzó „free climbing" („szabad mászás") feature-t is, ami nagyjából a pókember-szerű „minden falon mászok" módszerrel demonstrálható. Eztán tehát ha valahol nem lesz egyértelmű ugrási pont, talán épp a falra való felkapaszkodás jelenti a továbbjutást.
Hasonló fejlődés érte a sokat kritizált mesterséges intelligenciát is. Az ellenfelek (melyekből kétféle lesz: emberi, ill. állati eredetűek) a játékoshoz idomulva viselkednek majd. Ha előbb lövünk, és aztán kérdezünk, akkor ők is így cselekszenek, ám ha alapvetően defenzív módon játszunk, sokkal többet fognak kerülgetni és taktikázni. Akárhogy is, épp ideje, hogy lecseréljék az előző részek golyófogó paprikajancsiit. Bár fegyverarzenálunk marad a régi, az új motornak hála simán rombolhatjuk környezetünket, ez úton okozva kellemetlen meglepetéseket.
Mi szem-szájnak ingere!
Az előző részeket sok kritika érte grafikai megjelenítésük miatt. Lara melle mindig annál nagyobbá vált, minél kevesebb poligonból építették fel a pályákat. Nos, az Underworld-öt mindennel lehet illetni, csak épp az átlagos szóval nem. A textúrák szép élesek, Lara modellje gyönyörű és sokkal arányosabb, mint korábban, a környezet pedig kellően részletgazdag. A helyszínekről egyelőre nem sokat tudni, de a Poklon és a dzsungelen kívül számíthatunk egy-egy városi terepre is. Kifejezetten jó lenne Altairt játszani Lara-val egy város műemléképületein.
Az Underworld tehát kellemes folytatásnak ígérkezik. Szép, jó, okos és stílusos, a pici misztikum pedig nem árt a sorozatnak. A megjelenés egyelőre idén őszre van datálva minden létező platformra, de véleményem szerint az Eidos jobban járna a karácsonyi szezonnal (még mindig a csőd szélén egyensúlyoznak). A Legend tetszett, várom a folytatást!
Kapcsolódó cikk
én azt mondom, ha hozza az anniversary játszhatóságát, hosszát, és a dinamikus sztorit - pózolás nélkül, akkor faxa lesz.
Epikusság kell ide, nem nagy dudák :D
plusz Lara cickói valóban egyre jobbak, mármint emberibbek lettek, sztem ez így reális.
Igaz, hogy voltak fos részek, de én a jókra emlékszem, a többi meg...
Csak ne csesszék el, és akkor valóban legend lesz, mint ahogy szeretnék. ( mondjuk részemről már most legenda a TR )
Amugy GTAIV megateszt mikora várható Daks?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.