Mindig is imádtam a nagy klasszikusok modern feldolgozásait. Persze, ma már sírunk, hogy nem tudják visszaadni a régi hangulatot, de mit várunk, ha húsz éve még az is nagy szám volt, ha a képernyőn megjelenő 6 pixel színesen villogott. Nagy örömömre most sorra készülnek a remakek, a Bionic Commando és a Golden Axe után pedig újabb nosztalgia címet vehetünk fel a beszerzési listára, és ez nem más, mint a Splatterhouse!
Az eredeti Splatterhouse egy oldalnézetes, úgynevezett side scrolling beat'em up túlélő horror játék volt, 1988-90 között futott először játéktermi Arcade gépeken, aztán sorra jött a TurboGrafx-16, az FM Towns, majd a PC átírat, a sor pedig 2007-ben fejeződött be Wii Virtual Console-on. A nyolc irányba mozgatható joystick karok hőskorában hódított, sikere pedig akkora volt, hogy a Namco 1989-ben Wanpaku Graffiti alcímmel egy mangás verziót is készített belőle kifejezetten a japán piacra.
1992-ben jött a második rész Sega Mega Drive konzolra, vagy Genesis-re, ha így jobban tetszik. A Splatterhouse 2 a sztori továbbvitelén kívül nem hozott semmi extrát, mégis beírta magát a videojátékok nagykönyvébe. Ez volt ugyanis az első játék, melynek dobozán szülői figyelmeztetés jelent meg, miszerint erőszakos, véres termékkel van dolgunk, és bizonyos kor alatti csemeténket nem ajánlatos kitenni a játék izgalmainak. A trilógia befejező része a következő év tavaszán már a boltokban is volt, hősünk ebben a részben teljesen lezárta minden eddigi kalandját.
Az új Splatterhouse, vagyis ahogy hazájában ismerik, a Supurattāhausu a Namco Bandai és a Bottlerocket Entertainment jóvoltából valamikor 2009-ben jut el közénk. A sorozat eredeti dizájnere, Mr. Usukura sajnos már nem vesz részt a munkákban, a teljes projekt a SCEA San Diego egyik korábbi fejesének, Jay Beard-nek a kezében van. A Bottlerocketet amúgy 2002-ben az imént említett úriember alapította, ők csinálták a The Mark of Krit és a Rise of the Kasait, a fejlesztőik között pedig a Jurassic Park, a Dick Tracy, az Egyiptom Hercege, a Szinbád, a Rise of the Triad és a Vector Man című produkciók egy-egy befolyásos munkatársa is megtalálható.
A régi történetet lesz szerencsénk ismét átélni, a főhős szerepében Rick Taylor főiskolai diákot köszönthetjük, a megmentésre váró fiatal szűz (?) pedig nem más, mint Jennifer Wills. A történet elején a két fiatal kénytelen ellátogatni a Splatterhousenak csúfolt West Mansion nevű helyre, hogy házi feladatukat a Dr. Westtel, a híres para-pszichológussal készített beszélgetésük koronázhassa meg. A doki azonban valami rejtélyes oknál fogva eltűnt, Rick és Jennifer pedig a közben kitört hatalmas vihar miatt kénytelen a birtokon álló kísérteties házban menedéket találni.
A két diák meglepődve tapasztalja bent, hogy az iskolai pletyka igaz volt, és a professzor mindenféle kétes kísérleteket végez otthon. Az est beköszöntével elszabadul a pokol, vérszomjas torz vadállatok és frankensteini szörnyek egész sora lepi el a birtokot, az élet-halál csatában Rick eszméletét veszti, Jennifert pedig magával ragadják a sötét teremtmények. Hősünk másnap reggel egy mágikus maszk társaságában ébred, mely a professzor dokumentációi szerint egy természetfeletti erőt adó ősi maja álarc. Rick elhatározza, hogy magára ölti az álarcot, és segítségével átverekedi magát a szörnyek seregén, hogy megmentse elrabolt szerelmét.
Az alapötletben van némi átfedés a Maszk című Jim Carrey – Cameron Diaz filmmel, ez azonban már egy kevésbé vidám produkció lesz. A Splatterhouseban a véren, a gyilkoláson és a harcon lesz a hangsúly, erről Gordon Rennie, a Necronauts és a Judge Dredd képregények alkotója fog kezeskedni – ő többek közt olyan nagy projekteket is levezényelt már, mint a Killzone, vagy a Rogue Trooper.
A vérszomjas szörnyek hordáján való áthaladás során a különleges erőnek köszönhetően Rick barbár vadember módjára fogja széttépni az eléje kerülőket, a dinamikus harcrendszer pedig megannyi finomságot ígér. Lesz testcsonkítás, mindenféle kegyetlen csonttörő mutatvány, fegyverként pedig mindent használhatunk, ami csak elénk kerül – még az ellenség leszakított végtagjait is. Érdekesség, hogy a csatákban nem leszünk egyedül, a megölt ellenségek testét ugyanis fel lehet majd éleszteni, hogy azok minket segítsenek a következő, immáron végleges halálukig.
Rick speciális képességei nem merülnek majd ki pusztán különleges testi erőnél, tudunk majd hatalmasakat ugrani, sőt lesz regenerálódás is. Ha letépik az egész karját, vagy kiharapnak egy hatalmasat a testéből, akkor a maszk erejétől regenerálódik majd a sérült testrész, láthatjuk majd például, ahogy valós időben kinőnek a csontok, rájuk kúsznak az inak, majd befedi ezt a hús, és végül a bőr. Jópofa és látványos játék lesz tehát az új Splatterhouse – valljuk be, néha kell egy kis agyatlan vérengzés meg brutalitás is, így teljes egy gamer élet.
1992-ben jött a második rész Sega Mega Drive konzolra, vagy Genesis-re, ha így jobban tetszik. A Splatterhouse 2 a sztori továbbvitelén kívül nem hozott semmi extrát, mégis beírta magát a videojátékok nagykönyvébe. Ez volt ugyanis az első játék, melynek dobozán szülői figyelmeztetés jelent meg, miszerint erőszakos, véres termékkel van dolgunk, és bizonyos kor alatti csemeténket nem ajánlatos kitenni a játék izgalmainak. A trilógia befejező része a következő év tavaszán már a boltokban is volt, hősünk ebben a részben teljesen lezárta minden eddigi kalandját.
Az új Splatterhouse, vagyis ahogy hazájában ismerik, a Supurattāhausu a Namco Bandai és a Bottlerocket Entertainment jóvoltából valamikor 2009-ben jut el közénk. A sorozat eredeti dizájnere, Mr. Usukura sajnos már nem vesz részt a munkákban, a teljes projekt a SCEA San Diego egyik korábbi fejesének, Jay Beard-nek a kezében van. A Bottlerocketet amúgy 2002-ben az imént említett úriember alapította, ők csinálták a The Mark of Krit és a Rise of the Kasait, a fejlesztőik között pedig a Jurassic Park, a Dick Tracy, az Egyiptom Hercege, a Szinbád, a Rise of the Triad és a Vector Man című produkciók egy-egy befolyásos munkatársa is megtalálható.
A régi történetet lesz szerencsénk ismét átélni, a főhős szerepében Rick Taylor főiskolai diákot köszönthetjük, a megmentésre váró fiatal szűz (?) pedig nem más, mint Jennifer Wills. A történet elején a két fiatal kénytelen ellátogatni a Splatterhousenak csúfolt West Mansion nevű helyre, hogy házi feladatukat a Dr. Westtel, a híres para-pszichológussal készített beszélgetésük koronázhassa meg. A doki azonban valami rejtélyes oknál fogva eltűnt, Rick és Jennifer pedig a közben kitört hatalmas vihar miatt kénytelen a birtokon álló kísérteties házban menedéket találni.
A két diák meglepődve tapasztalja bent, hogy az iskolai pletyka igaz volt, és a professzor mindenféle kétes kísérleteket végez otthon. Az est beköszöntével elszabadul a pokol, vérszomjas torz vadállatok és frankensteini szörnyek egész sora lepi el a birtokot, az élet-halál csatában Rick eszméletét veszti, Jennifert pedig magával ragadják a sötét teremtmények. Hősünk másnap reggel egy mágikus maszk társaságában ébred, mely a professzor dokumentációi szerint egy természetfeletti erőt adó ősi maja álarc. Rick elhatározza, hogy magára ölti az álarcot, és segítségével átverekedi magát a szörnyek seregén, hogy megmentse elrabolt szerelmét.
Az alapötletben van némi átfedés a Maszk című Jim Carrey – Cameron Diaz filmmel, ez azonban már egy kevésbé vidám produkció lesz. A Splatterhouseban a véren, a gyilkoláson és a harcon lesz a hangsúly, erről Gordon Rennie, a Necronauts és a Judge Dredd képregények alkotója fog kezeskedni – ő többek közt olyan nagy projekteket is levezényelt már, mint a Killzone, vagy a Rogue Trooper.
A vérszomjas szörnyek hordáján való áthaladás során a különleges erőnek köszönhetően Rick barbár vadember módjára fogja széttépni az eléje kerülőket, a dinamikus harcrendszer pedig megannyi finomságot ígér. Lesz testcsonkítás, mindenféle kegyetlen csonttörő mutatvány, fegyverként pedig mindent használhatunk, ami csak elénk kerül – még az ellenség leszakított végtagjait is. Érdekesség, hogy a csatákban nem leszünk egyedül, a megölt ellenségek testét ugyanis fel lehet majd éleszteni, hogy azok minket segítsenek a következő, immáron végleges halálukig.
Rick speciális képességei nem merülnek majd ki pusztán különleges testi erőnél, tudunk majd hatalmasakat ugrani, sőt lesz regenerálódás is. Ha letépik az egész karját, vagy kiharapnak egy hatalmasat a testéből, akkor a maszk erejétől regenerálódik majd a sérült testrész, láthatjuk majd például, ahogy valós időben kinőnek a csontok, rájuk kúsznak az inak, majd befedi ezt a hús, és végül a bőr. Jópofa és látványos játék lesz tehát az új Splatterhouse – valljuk be, néha kell egy kis agyatlan vérengzés meg brutalitás is, így teljes egy gamer élet.
Egy kis nosztalgia:
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.