Mass Effect PC-s játékteszt

Ha a nagymesterek míves munkáit ácsingózva várja az ámuló szemekkel és remegő kézzel türelmetlenkedő függő, és végre az RPG céhmesterei, a Bioware megtiszteli a PC-s játékos közönségét a tavaly már a Microsoft konzolján minden sikert besöprő Mass Effect-tel, akkor minden kétséget kizáróan már oblivioni magasságokban leledző célszoftver képe dereng a 2008-as sikerlistán.

Itt van, megkaptuk mi is – belemászni és belefeledkezni egy egyszerű próba erejéig sületlenség lenne – ehhez kérem minimum egy hét szabadság és a szociális interakciók teljes mértékű kizárása szükségeltetik. A gépigény mellett ez az a pont, amit a kanadai stúdió produktuma megkövetel. Megannyi fantasy szerepjáték mellett most egy saját háttértörténetű sci-fi univerzumba alkot nagyot, mozifilmszerű átvezetőkkel és PC-n is tökéletes irányítással.


Persze ugyanazt nem lehet lenyomni a kényes ízlésűek torkán, mint tavaly – számítógépeken lényegesen mások az igények, mint a végletekig könnyű kezelhetőség szem előtt tartásával operáló Xbox 360-as verzió esetében. Bár csontszilárd szabályokon alapuló szerepjátékos elemekkel a Neverwinter Nights óta nem próbálkozott újra a Bioware, már a Kotor-on is érezhető volt némi – fogalmazzunk úgy, hogy szélesebb célközönséget megcélzó – kompromisszumok, így a Mass Effect-től sem várhatott sokat a hardcore RPG közönség. Vagyis a stuffal játszani szándékozók kb. 5 százaléka, ennek tudatában nagy baj nem lehet, a határ konzolok és PC-k között elmosódni látszik, az igények változnak és nem biztos, hogy rossz irányba. Az elegendő kihívás és koncentrálás az átlagos felhasználóknak is biztosított.


2148-ban az emberiség technológiája a Mars ásatásakkor reneszánsz virágzását éli, mivel egy olyan eszköz kerül birtokába, amivel már 50 ezer éve, mára már kihalt prothean faj is rendelkezett, így legördültek az akadályok a fénysebességen való utazás, azaz a világűr kolonizálása elől. S mivel a felfedező szellem ez után sem halványult el, hamarosan újabb vívmányok kerültek a homo sapiens tudástárába a Plútó közelében. Ez a mass relay, amiről a játék a nevét kapta – ennek segítségével a fénysebességtől eltérően, már pillanatok alatt sikerülhet eljutnunk más naprendszerekbe is, ahol persze összeakaszkodunk más fajokkal is. Úgymint a turiannal - a véres háborút megelőzendően közbelépett az idegen fajokból fennálló szövetség, a Citadel Council, így ideiglenes béke következett, egészen addig, míg egy Saren nevű turian bele nem köp újból a galaxis levesébe. A mókás fizimiskájú gazember foglalkozását tekintve Spectre, azaz egy olyan ügynök, aki előtt minden bolygó kapuja nyitva áll, mivel a Council mögötte áll, mellesleg harci tudását is tökélyre fejlesztette. Vagyis volt Spectre, azok közül is a legjobb, mivel korábbi csínytevései miatt a tanács menesztette, így renegátként, a háttérből irányítja az eseményeket, jó pár csatlós közreműködésével.


Karakterünket Shepard-nek hívják, választásunktól függően férfi, illetve nő lehetünk, tehetséges tisztként szolgálunk a Normandy nevű űrhajón. Aki tehát különleges előnyőkkel és hátrányokkal felvértezett lényeket szeretne terelgetni, az máshol portyázzon, hiszen a játék ember központú, hiszen a sztori szempontjából a humanizmus ugye elsődleges. Kezdetben még egy sima kis közlegény szerepét töltjük be, ám a későbbiekben mi is korlátlan szemfülességgel és intergalaktikus VIP belépőkkel rendelkezhetünk, ha teljesítjük a szinesbőrű kapitányunk óhajait mindenféle alapküldetésekkel (túszmentések Saren által megszállt bolygókon, bombahatástalanítások az Eden Prime emberkolónián) és magával a Councillel is lepacsizunk. Aztán már mehet, amire kavargó vérünk utasít bennünket, cselekedhetünk jóságosan (unalmas), vagy minden hájjal megkent, kötözködő, tiszteletlen és vérengző módjára (pöpec). Ami viszont újítás, hogy a párbeszédekben nincs könnyen észrevehető jó és rossz válasz, annak megfelelően, hogy milyen vérmérsékletű a karakterünk, hanem az apró félmondatokból, reakciókból bontakozik ki a személyiségünk, s maga a játék befejezése. Addig persze számtalan apró humoros, erotikus, gonosz, csöpögős, hősies stb. dialógusban lehet részünk, döntéseinket tehát mi magunk befolyásoljuk, leállhatunk segíteni a rászorulókon, vagy egyszerűen kicsikarhatjuk bárkiből azt, amire szükségünk van, egyedül Saren grabancának majdani megrángatása a célunk.


Hogy melyik kaszttípussal szimpatizálunk az a saját szánk ízére van bízva, avagy korábbi szokásainkra, esetleg arra, hogy mekkora kihívást várunk a cucctól, mivel a harc és az előttünk álló tengernyi nehézségekben nem mindegy, hogy milyen karakterosztályt indítunk. A Soldier értelemszerűen igazi hentelős kaszt, abból is a tűzharcra termett, ám biotikus képességekkel hadilábon áll, magas életerő és szívósság rá a jellemző, így bátran belemehetünk a hepaj közepébe. Az Engineer-ek a technikus képességek gyakornoka, elsősorban droidok ellen hatásos, ugyanakkor a zárnyitásokban és minden masina megjavításában, alap páncélok viselésében is számíthatunk rá, bár némileg védtelen kaszt. Az Infiltrator-ok az igazi mesterlövészek, egyfajta átmenet a katonák és a mérnökök között, bár kimagasló jártasságot csak a távolsági fegyverekben érhetnek el, közelharcban nem – konyít valamelyest a hackeléshez, szóval igazi jolly joker. A Vanguard-ok már a biotikus képességekre mennek rá úgy, hogy közben nem vetik meg a távolsági fegyveres darálást sem, de nem árt fejleszteni a védettségét, ha szeretünk hentelni. Ám ha jobban a szemfényvesztésre megyünk, akkor még több biotikus képességet vásároljuk a nehezen összekapargatott xp-ből. Az játék „mágusai" az Adept-ek, akik már egyértelműen a biotikus képességek mesteri szinten való alkalmazására hivatottak, s ezirányú tapasztalatainak hála elég ügyesen képes távol tartani magától a veszélyesebb közegeket is, sőt elég durva lebegtetésben részesítheti a delikvenseket, avagy sokkolhatja is őket, ha irgalom nem létezik előtte. Végül a Sentinelek is support beállítottságúak, ám a többiek támogatását szintén biotikus képességeinek köszönhetően éri el, ám hamar elvérzik. Ha valaki magas nehézségen egy Sentinellel kalandozik, az igazi keményarc. Gyógyíts mindenkit, de ne feledd magadat sem előbb!


Mivel társakat is szerezhetünk magunk mellé, akikkel persze jól megtárgyalhatjuk a döntési helyzeteket, vagy szerelmi kapcsolatba is léphetünk velük (hehe), ám nem árt, ha nemcsak az arcuk szépségére megyünk, hanem úgy válogatjuk meg osztagunkat, hogy minden igénynek megfeleljük, legyen minden osztályból egy köztük, ne csak darálós teamet üssünk össze, hanem támogassanak minket a háttérből is akár biotikus, akár mesterlövész módjára. Áldani fogjuk magunkat előrelátásunkért, mert a harc igazi csemege a Mass Effectben! Elfelejthetjük az ósdi körökre osztott játékmenetet, itt már minden valós időben zajlik, de meghagyták a taktikus elemeket is, úgy hogy közben a csetepaték nem veszítenek dinamizmusaikból és pergősségükből. Csapattagjainknak megadhatjuk, hogy hol helyezkedjenek, kit támadjanak, vagy csak miránk és a többiek épségére ügyeljenek. Mivel a konzolos változat óta ezt a fajta parancskiadási rendszert átdolgozták, így már sokkal könnyebb minden és gyorsbillentyűket is elsüthetünk végre! Nem csak kizárólag gyalogosan kavarhatunk a galaxisban, ha egy új bolygóra kerülünk, megkapjuk hatkerekű járművünk, a Mako irányítását, amivel nagyobb távolságokat is legyűrhetünk, jópárszor még támadni is lehetőségünk nyílik. Ideálisabb az irányítása PC-n, egyértelműen odafigyeltek erre is, mivel korábban sok kritika érte


A port legnagyobb ütőkártyája a boxos változat ellen az irányítás és az átszabott, barátiabb HUD mellett az a grafika, mely ezúttal sokkal élesebb textúrákat kapott, pedig már ott sem volt mákosrétes, itt pedig egyenesen úttörő. A belső terek és a karaktermodellek verhetetlenek, a mimika, a szem megalkotása gyönyörű, sehol egy kirívó pont, egyedül a külső terek, azaz bolygók kicsit sivárabbak az átlagosnál – de elélvezni mindannyiszor a párbeszédek közbeni filmes átvezetőkben fogunk, ahol a homályos derengések és beállítások alkalmával mutatkozik meg az engine naprakész ereje. Sebességgondom nem volt, leszámítva az egyszer-egyszer előforduló pillanatnyi akadásokat, de ezt betudhatom a Vistán egyidejűleg, a háttérben futó más alkalmazásoknak is. Optimalizálásból jeles az átdolgozást végző Demiurge-nek! A Bioware zenei téren igazi műértő, most is sikerült olyan soundtracket összehoznia, ami kellően változatos és emlékezetes, a különböző helyzeteknek megfelelően sejtelmes, avagy lüktető. Egyedül a mesterséges intelligencia az, ami nem várt baklövés, mert itt van mibe belekötni. Az ellenfelek kiirtása nehézségek nélkül kivitelezhető megfelelő taktikával, nem mutatnak különösebb értelmet, ahogyan csapattársaink harc közbeni tevékenysége is éppen nem zavaró.


A Mass Effect hozta a kötelezőt PC-n is, amit a név kívánt és az eddigi referenciák, a játék ahogyan már meghódított más platformot is, így a számítógépeken is emlékezetes büntetést hajtott végre. Megmutatta, hogy a sok, egy kaptafára épülő RPG-ből hiányzik az a fajta stílusosság és belefeledkezés, ami jószerivel csak évente visszatérő téma a winchestereken, ezért kellemes, maradandó élményt nyújt történetével és játszhatóságával, felkerülhet a szerepjátékok ritkás panteonjába. A CD Projektnek hála magyarul is!