A Kaptár: Túlvilág 3D

Alice (Milla Jovovich) meglehetősen sok mindenen ment keresztül az elmúlt négy évben, de miután egy véletlennek köszönhetően rádöbbent arra, hogy mi vagy ki is ő valójában, bosszút esküdött. Ő és számtalan klón társa a tokiói Umbrella társaság bázisát vették célba először, mert tudták, hogy ott tartózkodik Albert Wesker (Shawn Roberts), akit igencsak nagy felelősség terhel a történtekért…


2002-ben a nagy videojáték rajongó, Paul W.S. Anderson gondolt egy nagyot és merészet, majd úgy döntött, hogy megpróbálkozik egy általában csúfos eredménnyel végződő játékadaptáció elkészítésével. Tekintettel arra, hogy két Mortal Kombat filmet is tető alá hozott, szép sikereket elérve velük, s neki köszönhetjük minden idők talán egyik legfélelmetesebb sci-fi horrorját is (Event Horizon), mely többek között sok szempontból a Dead Space alapját képzi, bizakodva mentem el a moziba.


Az első  rész meglepő volt és sokáig az egyetlen sikeres adaptációként tartottam nyilván kicsiny filmes adatbázisomban. Rengeteget gondolkoztam rajta, és végül is összeállt a kép, mely szerint igenis sok köze volt a történetnek a játék első részéhez, hiszen ha belegondolunk, akkor a Raccoon City S.T.A.R.S. (Special Tactics and Rescue Squad) alfa csapatának az eltűnését kísérhettük figyelemmel, melynek a ma már legendásnak számító külvárosi kastély alatt található titkos bázisban történt események voltak az okozói. Innen indult el minden, többek között egy legenda is, amit még a mai napig is megpróbálnak újabb rókabőrökkel lenyúzni, mind a játék, mind a filmes iparban.


Lényeg a lényeg, számomra mindig is fontos volt, hogy ha már egyszer egy játékból filmet készítenek, akkor annak legyen némi köze a forráshoz is. Bármelyik Resi-filmet vesszük alapul, ennek a kritériumnak tisztességgel meg is feleltek, hiszen egyre több főszereplővel találkozhattunk a vásznon, sőt, néha még a játékból ismert főellenfelekkel is összehozta a sors a szerencsétlen hősöket. Ebből a szempontból talán csak a harmadik rész lógott ki kicsit a sorból, hiszen annak még távolról se volt semmi köze az eredeti sztorihoz, maximum annyiban, hogy végre valahára személyes nagy kedvencemmel, Claire-rel is megismerkedhetett a nagyérdemű. Ez a rész sajnos elég gyengén sikerült, éppen ezért álltam úgy hozzá a folytatáshoz, hogy tutira rettenetes lesz, de legalább szórakozok majd egy jót.


Ennek ellenére már az első jelenetben érezni lehetett, hogy ez bizony több lesz ennél a kategóriánál. Remek döntés volt Paul W.S. Andersonnak visszaadni a rendezés jogát, hiszen nagyon úgy látszik, hogy csak ő képes telibe találni azt a hangulatot, amit a játékok rajongói elvárnak a mozivásznon. Mind a kezdés, mind pedig az első komolyabb akciójelenet a Mátrixot maga mögé utasítva büntette meg a receptoraimat. Ehhez persze a fantasztikusan látványos és minőségi 3D-s effektek is kellettek, mert végre valahára eljutottunk oda, hogy a három dimenzió az valóban olyan a moziban, amilyennek lennie kell. Mondanom sem kell, hogy ezzel a filmes eszközzel rengetegszer élt is a rendező, és minden, amit ígértek ezzel kapcsolatban, az meg is valósult. Az Afterlife nagyon látványos, kellemesen hatásvadász, és hibátlanul visszaadja azt a vizuális orgiát, amit idáig csak a japán animékben és játékokban láthattunk -illetve persze a Mátrix trilógiában. 


Úgy érzem, hogy ennyi év alatt Anderson testvérünkben összeállt egy teljes koncepció arra nézve, hogyan lehet megtalálni az ideális középutat a játékokhoz való hűség, illetve a kifejezetten ezekre a filmekre kitalált történetvezetés között. Idáig talán ez volt az első olyan rész, ami több alkalommal is megdobogtatta rajongói szívemet, hiszen rengeteg olyan utalás volt a Resident Evil 5-re, amit nekünk rajongóknak nagyon jó érzés volt viszontlátni a vásznon. Sajnos azonban a készítők nem gondoltak azokra az emberekre, akik csak úgy beültek a moziba megnézni a filmjüket, hiszen az égvilágon semmit se magyaráztak meg nekik, nem adtak semmilyen támpontot. Viszont úgy gondolom, hogy mivel nem egy Háború és Békéről beszélünk, ezért nem lehetett olyan érthetetlen egy mezei mozirajongónak se ez a film.


A látvány és az akciójelenetek döbbenetesek voltak, néha komolyan azon vettem észre magam, hogy levegőt se veszek. A zenékért felelős egyértelműen beteg tomandandy remek választás volt erre a részre, hiszen olyan erőteljes és hardcore motívumokat vitt bele a filmbe, hogy a szívem szinte együtt dobogott a történésekkel. A színészek és a történet olyan amilyen, nem hinném, hogy ennél többre lenne szükség. Wentworth Miller Prison Breakes utalása remek poén volt, ahogyan időnként eredetien kellemes humorral is találkozhatunk ebben a nem éppen vidám történetben. 


Úgy gondolom, hogy nekünk, játékosoknak ez egy igazán remek kis film lett, talán a legjobb rész mindközül. Akik meg nem ismerik az alapokat, azokkal mi minek foglalkozzunk, nem igaz? Egy ilyen embernek könnyen lehet, hogy pocsékul fog alakulni az éjszakája miután eme produkció megtekintésére „vetemedett”, de ez engem nem igazán érdekel. És titeket? Akinek hozzám hasonlóan tetszik a film, azoknak üzenem, hogy lesz folytatás, legalábbis a végefőcím közbeni jelenet erre utalt, és én ezúttal már izgatottan várom, hogyan alakulnak a további események…

Rendezte: Paul W.S. Anderson
Forgatókönyv: Paul W.S. Anderson
Zene: tomandandy
Szereplők: Milla Jovovich, Ali Arter, Kim Coates, Shawn Roberts,Sergio Peris-Mencheta, Wentworth Miller
Játékidő: 97perc

IMDB: 6.8
Saját vélemény: 7.5