Sammy nagy kalandja: A titkos átjáró 3D

Sammy átlagos tengeri teknősként látta meg a napvilágot. Kalifornia partjainál született, s már az első percekben hatalmas kaland várt rá, amikor kikelve tojásából, el kellett jutnia a biztonságot jelentő óceánig. A teknősfészkeket kiéhezett, vad sirályok fosztogatták, még a kis hőst is elkapták, Sammy azonban megmenekült, és kezdetét vette a nagy utazás. Az áramlatok szárnyán bejárta az egész világot, ötven év alatt rengeteg mindennel találkozott, cápákkal harcolt, megtapasztalta, hogy mi az a barátság, mit művelnek az emberek az óceánnal, de ami a legfontosabb, folyamatosan kereste párját, Shellyt. A kis teknőslányt még élete első napján ismerte meg, ő is majdnem sirályeledel lett, azonban elszakadtak egymástól, és azóta várják, hogy a sors újra összehozza őket.


A teknőskalandokból gyönyörű történet kerekedik ki, rengeteg humorral és tanulsággal. Nem felnőttmese ez, mint a Shrek, vagy a Wall-E, ez egy gyerekfilm, mely jó eséllyel képes formálni a kis lurkók világképét, meg tudja velük szerettetni a tengert, és a benne élő állatokat, hogy aztán felnőttként ne úgy tekintsenek a víztömegre, mint egy kizsákmányolható aranybányára. Sammy lát olajfertőzést, áldozatául esik egy halászhajónak, s a tengerbe dobott szemét miatt egyszer még majdnem meg is fullad, nincsen tehát könnyű élete, azonban amennyi veszélyt rejt a végtelen kékség, legalább annyira szórakoztató is.


Sammy barátja, Ray eszméletlen forma. Állandóan fecseg, irtó jó szövege van, ő veszi rá hősünket arra is, hogy ne mondjon le Shellyről, a hosszú éveken át tartó közös utazásuk során pedig rengeteg mindent csinálnak közösen, ő egy igazi jó barát, aki mindig kimondja, amire gondol. Az idő múlásával Sammy aztán többre vágyik a céltalan úszkálásnál, hallott ugyanis egy titkos átjáróról, egy tengeri szorosról, mely egy másik óceánba vezet, olyan vizekre, amiről csak legendák keringenek, így hát elindul, hogy felkutassa az átjárót, nem sokkal később pedig rámosolyog a szerencse is, és rálel elveszett szerelmére.


Ritka az olyan gyerektörténet, amit felnőtt fejjel is lehet élvezni, és bár a moziban csak kisiskolások, meg anyukák voltak, szerintem Sammy meséje ilyen. InGen szerint én hippi vagyok, így ilyen témában nem számít a véleményem, de azt mondom, hogy igenis szükség van hasonló filmekre, mint ahogyan Minimaxra és Disney Channelre is. A gyereket nem az Xbox 360-nak kell felnevelnie, mint ahogyan sokáig engem se engedtek a C64 elé, sőt a 286-osunk is kulcsra zárható szekrényben volt, és csak hétvégén kapcsolhattam be, de ez most nem is fontos, a lényeg, hogy Captain Planet megtanította nekem, hogy óvni, félteni kell a környezetet, Sammy pedig most ugyanezt üzeni az új generáció számára. Akinek tehát van tíz évnél fiatalabb öccse, vagy gyereke, az ne sajnáljon ezer forintot mozira, és nézzék meg a filmet, hiszen többet ér ezer biológiaóránál!


Sammy kalandjait természetesen szinkronos változatban élvezhetjük, a magyar stúdiómunka pedig tökéletes lett. A fiatal kis teknős szövege fülsüketítő, de mégis szuper aranyos, majd ahogyan telnek az évek, Sánta László tolmácsolásában úgy lesz egyre mélyebb és komolyabb a főszereplő hangja, mesélőként pedig egy öreg, bölcs, sokat látott Sammy szól hozzánk, aki boldogan emlékezik vissza fiatal éveire. De nincs panaszunk a Rayt megszólaltató Kálloy Molnár Péterre sem, a Shellyt alakító Balsai Mónika pedig annyira aranyos, hogy legszívesebben magunkhoz ölelnénk. S ha mozi, akkor 3D. Sammy nagy kalandját a Cinema City Arénában láttuk, nem iMAX volt azonban, hanem hagyományos vetítés, így a Cápák 3D után nem is nyújtott akkora élményt, a kérdésem viszont, hogy nektek is homályos, zavaros egy kicsit a kép a szemüvegen át, és a ti szemetek is belefájdul, vagy nálam van a probléma?


Akárhogy is, az előző naphoz képest erős váltás volt a teknősös mese, vasárnap a Machetet láttuk az asszonnyal. A gyönyörű csöcsök, a vér, az állandó csonkítások, a milffel smároló Lindsay Lohan, a korrupt Robert de Niro, és a beleket kitépő Danny Trejo története valami fantasztikusra sikerült, Ca$h hamarosan fog is belőle vésni belőle nektek egy bemutatót, tőlem most legyen elég annyi, hogy Robert Rodriguez legalább akkora beteg elme, mint Tarantino. Tökéletes rendezés, brutálisan jó színészek, mindez olyan tolmácsolásban, amire azt hittük, hogy már nem képes a mai Hollywood, de térjünk vissza Sammyre, a belgáknak ugyanis remek produkciót köszönhetünk, mely sokszor ugyan kicsit klisés, és bárgyú, azért minden porcikájában szerethető, és nincsen ennél fontosabb. Ne hagyjátok ki!

Rendezte: Ben Stassen
Forgatókönyv: Domonic Paris
Zene: Ramin Djawadi
Angol szinkron: Billy Unger, Anthony Anderson, Jenny McCarthy
Magyar szinkron: Sánta László, Kálloy Molnár Péter, Balsai Mónika
Játékidő: 88 perc

IMDB: 6.7
Gamekapocs értékelés: 8.0